Mostanság látom, hogy sokan töltve készítik a hókiflit - nem a tésztába teszik a darált diót, hanem van egy sima tészta, amit megtöltenek diós töltelékkel. Tutira úgy is nagyon finom, de mi gyerekkoromtól kezdve ezt a változatot készítjük és nagyon szeretjük! :)

Glutén-, tej- és tojásmentes is egyben!

Hozzávalók

• 200 g rizsliszt (én Kenyérvarázs rizslisztet használtam)
• 100 g darált dió
• 60 g porcukor
• 1 csipet só
• vanília aroma
• 150 g Liga magarin
• forgatáshoz: porcukor

A rizslisztet elkevertem a darált dióval, porcukorral, sóval, vanília aromával, majd elmorzsoltam a margarinnal és ruganyos tésztát gyúrtam belőle.

Rizslisztes felületen átgyúrtam, majd 30 darabkára osztottam a tésztát és a kis gombócokból kifliket hengergettem.

Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, 175 fokos sütőben 25 percig sültek  - ha több, ezáltal kisebb kifliket készítetek, akkor elég kevesebb ideig sütni.

Még melegen porcukorba forgattam őket, majd miután kihűltek, dobozba tettem őket és várják a karácsonyt. :) 

Nem maradhat ki a karácsonyi finomságok közül az igazi, diós isler sem! :) Gyermekkorom hatalmas kedvence (a mézes krémes mellett), ha cukrászdában jártunk, én valamiért mindig az isler (vagy a mézes krémes) mellett kötöttem ki.

Természetesen - ahogy az idei adventi szezonban mindent - ezt is rizslisztből készítettem el, és meg kell hagyni: isteni lett. Eltaláltam, ismét büszke vagyok! :D

Hozzávalók

• 200 g rizsliszt
• 100 g dió
• 55 g porcukor
• 1 csipet só
• 150 g Liga margarin
• + baracklekvár
• + étcsokoládé + Liga margarin

Családilag imádjuk az aranygaluskát... ami édes, puha kelt tésztás és diós, plusz ha még van hozzá egy kis vaníliasodó is, csakis jó lehet.

Még sosem készítettem aranygaluskát, BROLL liszttel próbálkoztam, tökéletes lett a végeredmény, légiesen könnyű, puha kis galuskák sültek ki belőle.

Hozzávalók (4-5 személyre)

A lisztet elkeverjük a porélesztővel, cukorral/édesítővel, sóval, ráöntjük a meleg tejet, hozzáadjuk a két tojássárgáját és az olvasztott vajat és robotgép dagasztófejével alaposan összedolgozzuk. Letakarjuk és hagyjuk duplájára kelni, ez körülbelül 50-60 percet vesz igénybe. Ezalatt ledaráltam körülbelül 150 g diót és elkevertem 3 ek. cukorral.  Fogtam egy 18x28 cm-res Jénai tálat, majd az alját és az oldalait jól kivajaztam és beszórtam egy kicsit az előbb kikevert cukros dióval.

Mikor megkelt a tészta, akkor olvasztott vajba mártott kiskanál segítségével apró darabokat szaggattam belőle, amiket megforgattam a cukros dióban és így helyeztem el őket a tálban. Kicsi darabkákat választottam le, hogy minél nagyobb felületen érhesse a cukros dió... ha lúd, legyen kövér!

Mikor elfogytak a hozzávalók és a Jénai is telelett, még így egyben körülbelül 10 percet hagytam állni, majd 175 fokos sütőbe tettem és 25 percig sütöttem. Ekkor kivettem a sütőből, meglocsoltam 75 ml forró tejjel kikevert 1 ek. cukorral és még 5 percre visszatettem. Picit rákaramellizálódott a tetejére a cukor, isteni lett.

A vaníliasodót borzasztó egyszerűen készítettem el, mégpedig úgy, hogy főztem egy híg vaníliapudingot :D (1 cs. gluténmentes vaníliapudingpor, 3 ek. cukor, 7 dl tej)

Próbáljátok ki, nagyon finom!! :)

... avagy hozzuk ki a legjobbat a húsvétról megmaradt, megszikkadt kalácsból. 

Ez valami csodafinom... mondhatnám úgy is, hogy egy instant aranygaluska, csak sokkal szaftosabb. Hihetetlen jó ötlet volt részemről ilyen módon felhasználni a megszikkadt kalácsmaradékokat, ha bármi marad és picit kiszárad, akkor innentől tutira erre a sorsra fog jutni. :D 

Hozzávalók

A kalácsot apró kockákra vágtam, majd egy Jénai tálba tettem őket. 5 dl tejet elkevertem 3 tojás sárgájával, 3 ek. tejjel, majd a kalácskockákra öntöttem. A diót ledaráltam, elkevertem egy kis porcukorral és rászórtam a Jénai tál tartalmára. Megfőztem a pudingot a tejjel, cukorral, majd ezt is ráöntöttem és mindent alaposan összeforgattam - dió, puding, tejes lötyi, minden jusson mindenhova.

A három tojásfehérjét felvertem, mikor kezdett keményedni, hozzáadtam 1 ek. cukrot, majd teljesen keményre vertem.

Szétkentem az egész "trutyi" tetején, majd 175 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütöttem.
Valami isteni lett, nálunk mindenki imádta. :) 

 A tészta hozzávalóiból a szokásos módon összeállítottam a tésztát, majd 50 percig hagytam kelni. Rizslisztes deszkán átgyúrtam, majd vékonyra nyújtottam (téglalap alakúra). A töltelékhez elkevertem a darált diót, 60 g cukrot, fahéjat és az olvasztott vajat, majd eloszlattam a tészta felületén. A töltelék tetejére még szórtam 10 g kristálycukrot, elősegítvén a karamellizálódást.

A kakaós kifli módszerével vágtam fel és tekertem fel a tésztát (ITT van a kakaós kifli videója, ebben látni fogjátok, hogyan).
Tepsibe tettem őket, a tetejüket lekentem tojással, majd 175 fokos sütőbe tettem 18 percre.
A tejet felforraltam, felolvasztottam benne a cukrot, majd ezzel locsoltam meg a 18 perce már szaunázó kifliket. (Én a tetejére szórtam még egy kis kristálycukrot külön, mert valamiért tartottam tőle, hogy a tejes verzió nem karamellizálódik és nem fog jól roppanni, de szerencsére tévedtem, tökéletes lett, roppanós volt az egész felülete ♥ szóval nem kell rá plusz kristálycukrot szórni :D )

Miután megkapták a forró cukros-tejes fürdőt, visszamentek további 4-6 percre a sütőbe.
Isteni finomak lettek ♥

 

Imádjuk a palacsintát. Eddig nem tudtam volna megmondani, hogy melyik palacsinta a kedvencünk, mert a lekváros, a túrós, a kakaós, a diós, a Nutellás, a húsos, a fahéjas, a citromos... mind-mind hihetetlenül finom. Ma választottam kedvencet, mégpedig a Gundel palacsinta lett nálam a palacsinta-király. Nem tudom, miért pont ma, hiszen nem egyszer készítettük már el itthon a gluténmentes változatot... talán ez a mai annyira tökéletesre sikeredett, hogy hirtelen a palacsinta-lista élére ugorva hódította meg a hasamat szívemet.

Először is kisütöttem pár palacsintát (kb. 8-10 db lesz ebből a mennyiségből)

• 2 tojás
• 3 ek. rizsliszt
• 3 ek. Mester család palacsintapor
• csipet só
• víz

 A tojásokat elkezdtem kikeverni a sóval és a lisztek keverékével, majd hozzáöntöttem egy kis vizet és csomómentesre kevertem a tésztát. Utána még annyi vízzel öntöttem fel, hogy kellő állagot kapjon, majd 5 percet állni hagytam. 

Nagyon vékonyan kiolajozott palacsintasütőben sütöttem ki a palacsintákat.

A töltelék és a csokiöntet elég random módon készült - ledaráltam 5 nagy maroknyi diót, majd ízlés szerinti mennyiségű porcukrot adtam hozzá (nálunk ez kb. 2 ek. volt), és annyi meleg tejet kevertem hozzá, hogy krémes állagú legyen. Amikor az állagot jónak ítéltem, egy kis rumaromával bolondítottam meg az egészet.

A csokiöntet életem legegyszerűbb változata - mégis mindenkinek eddig szinte ez ízlett a legjobban :D - kb. 3 ek. Nesquik kakaóporhoz szintén egy kis meleg tejet öntve sűrű csokiöntethez hasonlító finomságot készítettem. Elképesztő finom, és hihetetlen jó kis nyúlóska, mintha csak valami csoda-csoki lenne. :) 

A palacsintákat megtöltöttem, négybe hajtottam, és meglocsoltam a csokiöntettel.

"Hú, nagyon finom, Dórika, hozol még rá egy kis csokit?"

 

A hókifli annyira nem jellemző karácsonyi finomság nálunk, akkor volt gyakrabban az ünnepek alkalmával, mikor még gyerekek voltunk. Mi nem töltött verziót szoktunk készíteni, hanem a tésztába tesszük a diót, így egy homogén omlós finomság lesz a végeredmény. :)

Ismét igyekeztem rizslisztet is használni, hogy csökkentsük a költségeket - de most csak keverjük, mert ez az édesség nagyon fújtós lenne csak rizslisztből. 

Hozzávalók

• 150 g rizsliszt
• 150 g gluténmentes süteményliszt (Schär mix C-t és Mester család süteménylisztet kevertem, pont mindkettő zacskó alján még volt annyi, hogy elég lett :))
• 130 g dió
• 100 g porcukor
• 200 g Liga margarin
• néhány csepp vanília aroma

Elkezdtem összedolgozni az alapanyagokat, de nagyon ragacsos, lágy volt a tészta, így még jócskán vett fel rizslisztet. Addig adtam hozzá plusz rizslisztet, míg kellően gyúrható, formázható, de azért még puha volt a tésztagombóc.
Alaposan átgyúrtam, majd 16 egyenlő részre osztottam, a 16 apró részt pedig még 5 felé vettem - tehát 80 db kifli készült.
A kis részeket először gombóccá gyúrtam, majd megsodortam és kifli alakot formáztam belőlük.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket és 175 fokos sütőben kb. 15 percig sültek. Még forrón porcukorba forgattam őket és a tepsire visszatéve megvártam, hogy kihűljenek. Utána dobozoltam... várják a karácsonyt, de már mindig csak egyre kevesebben... :)

Bár a tavaly elkészített bejglim után azt hittem, sosem próbálok ki más receptet, többen írtátok, hogy milyen finom bejglit sütöttetek Szafi Free Expressz lisztkeverékből, így gondoltam, én is kipróbálom. :) Az már alapból elnyerte a tetszésemet, hogy nem kellett keleszteni, és extra gyorsan elkészültem vele.
Készítettem egy diós és egy mákos változatot is az eredeti recept alapján haladva, amit ITT megtaláltok.

Hozzávalók egy rúdhoz

• 125 g Szafi Free Expressz lisztkeverék
• 20 g porcukor
• 0,5 g só
• 10 g frissen facsart citromlé
• 140 g szobahőmérsékletű víz

A vízbe beleöntöttem a citromlevet, hozzáadtam a sót és a porcukrot, végül a lisztet is. Először még fakanállal kevergettem, majd már gyúrhattam, szépen összeállt. 5 percre félretettem pihenni, addig elkészítettem a töltelékeket.

Mákos töltelék

• 80 g darált mák
• 40 g kristálycukor
• 1 citrom reszelt héja
• 5 g útifűmaghéj
• 30 g sütésálló lekvár
• 20 g frissen facsart narancslé (kedvenc összetevőm ♥)
• 25 g mazsola (én ezt kihagytam, nálunk senki sincs oda érte)

Diós töltelék

• 80 g darált dió
• 40 g kristálycukor
• 1 citrom reszelt héja
• 5 g útifűmaghéj
• 20 g sütésálló lekvár
• 25 g mazsola nekünk szintén elmaradt

Egy rúd bejglihez való tésztát alaposan átgyúrtam, majd 20x25 cm-es téglalapra nyújtottam. Eloszlattam rajta a tölteléket, majd a két szélét behajtottam és feltekertem.
Olajjal lekent zsírpapírra tettem őket, megkentem a tetejüket narancslével és szívószál segítségével megszúrkáltam, hogy teret adjunk a gőznek. Bár nekünk szerencsére nincs problémánk a tojással,  annyira megtetszett ez a narancsleves verzió, hogy nem hagyhattam ki. :)

180 fokos sütőben 30 percig sütöttem őket, kivettem, lekentem újból narancslével, majd mehetett vissza 200 fokos sütőbe 22 percre.
Nagyon finom lett, bár engem inkább egy nagyon könnyű, légies kalácsra emlékeztet. :)

Rózsi mama korábban isteni kelt rétest készített - vagyis biztos most is, csak ugye én már ezekből nem részesülök. Na de, mivel gluténmentesen is olyan finomat készítek, azt hiszem, joggal lehetek méltó kelt tészta királynő. :D
Kriszta hétvégén kelt rétest evett, és felvetette, hogy készítsem el gluténmentesen is - milyen igaza van, hiszen még a blogon sincs ilyen recept. Azonnal kaptam az alkalmon, hiszen múlt héten végre megérkezett a várva várt diónk, így egy isteni diós keltet terveztem be mára. Mennyire jó ötlet volt. :)

Isteni finom lett a végeredmény, nem is haboztam sokáig, szalvétába csomagoltam egy kis adagot és berobogtam Anyához az iskolába, hogy kóstolja meg... ő is el volt ájulva.
Úgyhogy üdvözlünk körünkben diós kelt rétes, szívesen látunk máskor is! :)

Hozzávalók

• 250 g gluténmentes kenyérliszt (amilyen van Nektek otthon, én most Schär mix B-t és Naturbit Alfa-mixet kevertem.)
• 50 g cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 3 g porélesztő
• 125 ml kézmeleg tej
• 50 g olvasztott vaj
• 1 tojás

A kézmeleg tejbe beletettem a cukrot és az élesztőt, majd megvártam, míg utóbbi felfut. A lisztet elkevertem a vaníliás cukorral, sóval, majd ráöntöttem az élesztős tejet, a felolvasztott vajat és beleütöttem a tojást. Robotgép dagasztófejével alaposan kidolgoztam a tésztát, majd egy tiszta konyharuhával letakartam és 40 percig kelesztettem. (Nem kell megijedni, ekkor egy ragacsos massza az egész, kelesztés végére szépen összeáll - amennyiben akkor is ragacsosnak ítéljük meg, egy kis lisztet nyugodtan lehet még belegyúrni, hogy lágy, de könnyen formázható legyen.)
Amikor letelt a 40 perc, rizsliszttel szórt nyújtólapon átgyúrtam, majd megfeleztem.
Egyesével vékonyra nyújtottam őket, majd megkentem a diós töltelék egy-egy felével.

Diós töltelék

• 150 g darált dió
• 60 g porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• ízlés szerint pici fahéj
• reszelt citromhéj
• 3-4 ek. tej

A töltelék nem lesz folyós, én vizes késsel kentem szét a tésztán.
Feltekertem őket, majd egy tepsibe egymás mellé tettem a két rudat, letakartam és további 25 percig kelesztettem.
A tetejüket megkentem olajjal és 175 fokos sütőbe tettem kb. 20 percre. 20 perc után meglocsoltam a rudakat egy kis meleg cukros tejjel, majd visszatettem a sütőbe további 5 percre.
Csodafinom lett. :)

Már nagyon régóta szemeztem ezzel a süteménnyel, több helyen is találkoztam vele és mindig rácsodálkoztam, hogy mennyire jól néz ki. Alapvetően pedig a mákos-kakaós-diós hármassal abszolút nem lehet mellélőni, szóval biztos voltam benne, hogy nem csak jól néz ki, hanem nagyon finom is. :)

Na most azzal nem számoltam, hogy mikor már elkészült a süteményt tésztája, akkor kellett szembesülnöm vele, hogy Kissék háztartása dió híján van. Úgyhogy a hagyományos mákos-kakaós-diós trió helyett nálunk a harmadik helyre egy fahéjas íz kéretőzött be.

Így is finom lett. :)

Nagymamám volt a diótorta-királynő (ha ismeritek Buddy-t a tortakirályt, na diótortában bizony eltángálta volna :)) Sajnos már nem sütöget, de azért bőszen dicséri, mikor mi készítjük el valamelyik receptjét. :)

Ezúttal Anya zsebelhette be a dicséreteket, megjegyzem: teljesen jogosan, tőlem is kapott egyet-kettőt. Isteni ez a süti - ami most nem tortaformában, hanem sütiformában készült. :)

Hozzávalók

Ízvilágra a Marlenka trónbitorlója, itthon mindenki imádja - húsvétra készült, a vendégeket is egytől-egyig levette a lábukról. Őszinte leszek Veletek - mikor Anya először sütötte ezt a süteményt, körülbelül 10 éve, nekem is nagyon ízlett - így egyik szelet jött a másik után... tudni kell, hogy itt aztán tömény édes ízek végtelen harmóniájáról van szó, ebből adódóan körülbelül 2 szelettel bőven el is telik az ember. Én valamiért nem teltem el, és vígan merültem el az édes ízvilágban, minden egyes falatot kiélvezve - nem kell meglepődni, az a mennyiség, amit hirtelen betermeltem, utólag soknak bizonyult. Azóta inkább más süteményt választok az ünnepek alkalmával. :) Ez meg megmarad a többieknek, akik a mérték fogalmát ismerve felelős felnőttek módjára képesek megelőzni azt, hogy rosszul legyenek. :D (Azóta már természetesen én is tanultam a hibámból.)

Na, nézzük, hogyan készül ez a gaz csábító.

Hozzávalók

Tészta

Kezdjük a felső réteggel, mert ennek picit hűlnie kell. Elkezdjük karamellizálni a 8 dkg cukrot, majd mikor már felolvadt, hozzáadjuk a mézet, kis keverés után az összetört (nem darált, hanem darabokra tört) diót. Mehet bele a vaj is, alaposan elkeverjük, hogy utóbbi is felolvadjon, majd félretesszük és nekiállunk a tésztának.

A tésztához összeolvasztjuk a cukrot, a mézet és a vajat, majd a többi hozzávalóval összedolgozva rugalmas tésztagombóccá gyúrjuk. A tésztagombócot két részre osztjuk, majd egyesével sütőpapíron kinyújtjuk - az egyiket rátesszük egy 30*40-es tepsi hátuljára és 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. Mikor ez elkészült, mehet a másik tésztalap, de ezen még sütés előtt eloszlatjuk a már nagyjából kihűlt, de még könnyen formázható diós-karamellás finomságot - itt érdemes arra figyelni, hogy a felső réteg tésztát inkább nyújtsuk picit keskenyebbre, mint maga a tepsi, mert a diós-karamellás réteg egy picit le fog folyni a széleken - inkább a sütőpapírra folyjon, mint a sütőbe. Ezt is megsütjük, 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt - itt közben nézegessétek, nehogy megégjen a teteje.

Mikor kisült mindkét lapunk - a sima és a felső is, nekiállhatunk a krémnek. A tejből, lisztből, keményítőből, cukorból, vaníliás cukorból krémet főzünk, majd mikor kihűlt, robotgéppel belekeverjük a vajat.

Ekkorra már valószínűleg a lapok is kihűltek, így összeállíthatjuk a süteményt. A sima lapot tesszük alulra, rákenjük a krémet, majd mehet a diós-karamellás feltéttel ellátott tésztalap a tetejére.

Érdemes 1-2 napot várni vele, akkor érnek össze tökéletesen az ízek, így ebben a sütiben az is nagyon jó, hogy ha készülünk egy ünnepre, ezt már napokkal előtte elkészíthetjük és tökéletes lesz az adott alkalomra.
Nem utolsó sorban pedig még szép is! :)

Kiskoromban egyszerűen odavoltam a búrkifliért... imádtam az omlós leveles tésztában megbújó, néha már természetellenesen édes diós tölteléket. 

Ahogy harapta az ember, repült mindenfelé a sok leveles tészta darabka, de ez hozzátartozott a búrkifli evéshez.

Valamelyik nap eszembe jutott a búrkifli... már nem is tudom hogyan, de ezek a régi emlékek mind befúrták magukat az agyamba - próbálván kiszorítani a nagy nehézségek árán belegyömöszölt angol anyagokat. Ezt nem hagyhattam - így búrkiflit sütöttem megszabadulván a gonosz kis helybitorló gondolatoktól és felidézvén gyerekkorom egyik kedvenc finomságát. 

Mivel nem volt gluténmentes leveles tésztám és az idő sürgetett, neki sem álltam gluténmentes leveles tésztát készíteni. Egy kelt tészta receptből kiindulva, instant levelest gyártottam. Hirtelen jött az ötlet, de szerintem tök jó lett. Persze megmaradt a kelt tészta állag, de helyes kis rétegeket kapott.

Hozzávalók

A tésztát a szokásos módon összeállítottam: száraz összetevőket elkevertem, hozzáöntöttem a meleg tejet, beletettem a tojássárgáját, robotgép dagasztóspiráljával elkezdtem összedolgozni, majd mehetett a zsiradék is. Körülbelül 20-25 percet hagytam meleg helyen kelni, addig elkészítettem a tölteléket. Felvertem a tojásfehérjét, hozzáadtam a porcukrot, a kevéske fahéjat, majd a darált diót is és egy habzsákba töltöttem.

A 20-25 perc eltelte után 4 részbe szedtem a félig megkelt tésztát, majd mindegyiket kb. azonos méretű (kb. 15x20  cm) téglalapra nyújtottam. Az egyiket megkentem az olvasztott vajjal, rátettem egy másikat, azt is megkentem, jöhetett egy következő tészta, azt is megkentem olvasztott vajjal, majd rátettem a fedőréteget. Így most négy rétegem volt, kaptam egy tornyot. Elkezdtem nyújtani, vékonyra nyújtottam, majd egyik felét megkentem ismét olvasztott vajjal és ráhajtottam a másikat. Ismét vékony téglalap alakúra nyújtottam, itt már készen is voltunk, jöhetett a formázás.

A téglalapot 3 széles sávra vágtam szét, majd a sávok közepére a habnyomó segítségével egy diós csíkot húztam. Mindegyik sávot felhengergettem, hogy a tészta körbeölelje a diós habcsíkot, így lett 3 töltött rudam. A rudakat kettévágtam (így 6 rövidebb rúd lett 6 búrkiflihez), majd kettőbe hajtottam őket, megformázva a búrkifli alakot. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, megkentem a tetejüket tojássárgájával, majd 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöttem őket. Isteni finomak lettek! :)

Régen nagyon gyakori volt nálunk ez a süti, de valamiért az utóbbi időben elfeledkeztünk róla. Most viszont ismét elkészült és ismét nagy sikert aratott annak ellenére, hogy az elkészítése abszolút nem nagy durranás. :)

Hozzávalók

 A 4 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd beleadagoljuk az alaposan összekevert liszteket, aprított diót és sütőport. Kevés kávét öntünk hozzá, majd felverjük a 4 tojást fehérjét és óvatosan hozzáforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.

A tejjel és a 2 ek. cukorral megfőzzük a vaníliapudingot, majd mikor kihűlt, robotgéppel belekeverjük a vajat, majd ízlés szerint még porcukorral édesítjük.

Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megkenjük középen a krémmel, majd a tetejét is lekenjük, végül pedig csokimázat készítünk a tetejére.

Nem csak guszta, hanem finom is! :)

Régen nagy kürtős kalács rajongó voltam, bármilyen vásárban jártam, az biztos, hogy betoltam legalább egyet. (Nem jártam egyébként olyan sok vásárban... :D ) Ha most karácsonyi vásárba mennék, tuti megint megkívánnám, így gondoskodom róla előre és elkészítem itthon. :)

Mester kelt tészta liszttel dolgoztam, nagyon jó állagú tésztát kaptam. 

Hozzávalók

A lisztet elkevertem az élesztővel, a cukorral, a sóval, az útifűmaghéjjal, ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojást, majd elkezdtem összedolgozni. Hozzáadtam az olvasztott vajat, és robotgép dagasztófejével addig dagasztottam, míg szépen elvált az edény falától.

Kb. 50-60 percet hagytam kelni, majd kinyújtottam és vékony csíkokra szeltem fel őket. Mivel mini kalácsok készültek, ezért picit olvasztott vajjal éppenhogy megkent sajtos roló formára tekertem fel őket. Mikor feltekertem, picit még áthengergettem őket, majd nagyon vékonyan megkentem tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben kb. 20 percig sültek.

Amikor kivettem még forrón megkentem őket kevéske tejjel és beszórtam a tetejüket porcukorral elkevert darált dióval. 

Nagyon finomak lettek! :)

Nem most pattant ki a fejemből az ötlet, már régóta kacérkodtam a zserbó csigák gondolatával. A zserbó amúgy is karácsonyi finomság, így hát a december tökéletes időzítés a csodacsigák elkészítésére.

Egyáltalán nem egy nehéz folyamat, végtelenül egyszerű, mégis nagyon finom és kicsit különleges is! :)

Hozzávalók

• 250 g Schär mix B
• 1 ek. útifűmaghéj
• 1 ek. cukor
• 4 g Dr. Oetker instant élesztő
• 1,75 dl meleg tej
• 1 tojás
• 2 ek. olvasztott vaj
• Töltelékhez
• 5 ek. darált dió
• 0,5 ek. porcukor
• 2,5 ek. baracklekvár
• "Kenéshez":
• tej
• vaníliás cukor

A lisztet elkeverjük az útifűmaghéjjal, a cukorral és az instant élesztővel. Ráöntjük a meleg tejet, beleütjük a tojást és robotgép dagasztófejével elkezdjük összedolgozni. Mehet bele az olvasztott vaj, tovább dagasztjuk, majd letakarjuk egy tiszta konyharuhával, feltesszük a cserépkályha tetejére és gyorsan elugrunk a Tesco-ba egy kis karácsonyi bevásárlásra. (Utóbbi nem kötelező, de így biztosan sikerül. )

Alapvetően 50 percnyi kelesztést terveztünk, kicsit elhúzódott a dolog és 1 óra 10 perc lett belőle, de így egy tökéletesen ruganyos, gyönyörű kelt tészta gombóc fogad minket.
Rizsliszttel szórt szilikonlapon kicsit átgyúrjuk, majd téglalap alakúra nyújtjuk.

Elkészítjük a tölteléket: a darált diót elkeverjük a porcukorral és a baracklekvárral és készen is vagyunk. :D Amíg ledaráljuk a diót, még egy kicsit kel a tésztánk, ez is volt a cél, úgyhogy egy picit még nyújtunk rajta, hogy ne legyen olyan vastag.

Megkenjük a diós-lekváros töltelékkel, majd feltekerjük és a szokásos cérnás módszerrel leszeljük a csigákat.

175 fokos sütőben 20 percig sütjük, meglocsoljuk meleg, vaníliás cukros tejjel, és visszatesszük még 3-4 percre.

Én csokimázat terveztem a tetejére, hiszen úgy az igazi a zserbó-effektus, de akkor nem látszódtak volna a csiga szép rétegei. :) De azt ajánlom, hogy tegyetek csokit a tetejére, mert úgy még az isteni finomnál is finomabb lesz... :)

"Dórika, van még?"

Alapból már az fantasztikus, hogy ez a keksz (aprósüti?) liszt nélkül készült, szerintem nagyon menő. Emellett pedig nem tudnám megmondani, hogy a családban kinek ízlett a legjobban. Mindenki odavolt érte... Hát ne csodálkozzunk, sok-sok dió, rossz már nem lehet. :D
Ránézésre a zimtsterne ihlette a sütikét, viszont a recept már saját gyártmány, ez csak dióval készült.

Hozzávalók

• 1 tojás fehérje
• 15 dkg porcukor
• fahéj ízlés szerint
• 250-300 g darált dió

Felvertem a tojásfehérjét, majd mikor már kemény hab lett, beletettem a porcukrot és azzal is tovább vertem. Fűszereztem egy kevés fahéjjal, majd szép apránként elkezdtem beleadagolni a darált diót... mindig csak egy keveset, számoltam, hogy mennyit vesz fel, de Apa valamiért akkor akart mindent elmesélni, ami aznap történt vele. Aztán mikor huszadjára is elölről kellett volna kezdenem, elfelejtettem és elrontottam, akkor észrevette, hogy számolok (számoltam volna) és mondta, hogy akkor majd később megbeszéljük. :D Már mindegy volt, de összességében kb. 25-30 dkg darált diót vett fel.

A végén már nem robotgéppel kevertem, hanem gyúrtam, annyira jó állaga lett!!! Kinyújtottam - olyan vastagra, amekkorára a kekszeket szerettem volna, hiszen nem fog nőni -, majd csillagokat formáztam belőlük és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket.

175 fokos sütőben, körülbelül 15 percig sültek, addig csináltam egy kis citrommázat (porcukor + citromlé) végül ezzel kentem le őket, és megvártam, míg rászáradt...

Nem tudom, hogy fejezzem ki azt, hogy az édes, diós kekszen ez a savanykásabb máz mennyire, de mennyire jól tette a dolgát?!
Próbáljátok ki!:)