Már több helyen olvastam, hogy a Mester család házi kenyérlisztje és a belőle készült kenyér párját ritkítja, annyira finom. Régóta ki szerettem volna próbálni, hát most jött el az ideje. :)

Ezt a csodakenyérkét Anya sütötte, ismét friss kenyérre ébredtem. ♥

A zacskón lévő receptet használta, csupán annyi változtatással, hogy porélesztőt használt.

Hozzávalók

Végtelenül egyszerű a dolgunk, elkeverjük a száraz összetevőket, majd ráöntjük a meleg vizet és robotgép dagasztófejével elkezdjük összedolgozni. Mehet bele a zsiradék, esetünkben az 1 ek. olaj, tovább dolgozzuk addig, amíg szépen össze nem áll. Vizes kézzel kis gombócot formázunk belőle, majd zsiradékkal kikent Jénaiba tesszük, bevágjuk a tetejét és kb 1 órán át meleg helyen kelesztjük. Megkenjük vékonyan kacsazsírral a tetejét, majd 175 fokos sütőben kb. 35 percig sütjük.

Ismét nagyon hamar vége lett a várakozásnak. Sajnos nálunk nem úgy alakult, ahogy terveztük, Apa kórházba került, így félig ott töltjük a karácsonyt. Délelőtt elintézünk mindent, aztán irány a kórház. Persze a készülődés így is megvolt, tegnap este kisült 4 rúd bejgli, Anya főzi a halászlét, holnapra készülnek a finomabbnál-finomabb falatok, és már áll a karácsonyfa is. Ismét gyönyörű lett!
Nagyon örülök neki, hogy ebben az évben is együtt készültünk a legszebb ünnepre, remélem Nektek is tetszett ez a kis 24 részből álló karácsonyi bejegyzés-sorozat, én nagyon élveztem. :)
Boldog, békés ünnepet kívánok Nektek! ♥

És néhány kép, ami eddig készült (később hozok majd többet is :)):

Arra gondoltam, hogy Szenteste előtti napon valami tényleg nagyon egyszerű finomságot osztok meg Veletek, hátha kis késésben vagytok, ez aztán igazán egyszerűen és hamar elkészül, és nagyon-nagyon finom! :)

Hozzávalók

Először is sütünk egy 6 tojásos piskótát, majd 500 g mascarpone-ba robotgéppel belekeverünk ízlés szerint porcukrot, majd felverjük a Hulala-t és összedolgozzuk a mascarpone-val.

Ha kihűlt a piskótánk, kettévágjuk és meglocsoljuk egy kis rumos kávéval, majd egy Jénai tálba rétegezni kezdjük. Alulra teszünk egy picit a krémből, majd jöhet az egyik lap piskóta, ismét krém, másik piskóta, a tetejére rákenjük a maradék krémet és megszórjuk kakaóporral.

Isteni finom, nálunk mindenki nagyon szereti. :)

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy már mindenkinek megvan az ajándéka, sőt a nagyja már csomagolva várja karácsony napját. Azonban ismerem az érzést, amikor a karácsonyt megelőző napokban amellett, hogy mi legyen a tökéletes ünnepi menü, azon kattog az ember agya, hogy mit lehetne még beszerezni annak érdekében, hogy találó és kellőképpen személyes ajándékkal tudjunk kedveskedni a szeretteinknek. 

Bár esetemben ez pont nem last minute ajándék, ugyanis már egy jó ideje megvolt az elképzelés, beszereztem a csinos kis üvegeket, masnit, kis kártyát, csupán össze kellett állítanom őket.

Én ezúttal a csodafinom mézeskalács recept alapján készített süteményekkel töltöttem meg az üvegcséket, de a rizslisztes mézeskalácsokkal is legalább ekkora sikereket lehet elérni.

Persze bármilyen keksz, aprósüti, száraz sütemény - akár még sós is - tökéletes, süssetek egy adaggal, és tegyétek egy szép dobozba, szépen feldíszített befőttes üvegbe, vagy bármibe, ami alkalmas arra, hogy süteményt tegyünk bele. :D Én először fém sütisdobozokat terveztem, de mikor megláttam ezeket a tündéri szívecskés üvegeket a Pepco-ban, nem tudtam ellenállni.

Szerintem úgyis mindenki készít vagy mézeskalácsot, vagy valamilyen aprósüteményt karácsonyra, ha nem, akkor gyorsan vegyétek a rizslisztes mézeskalács receptet és irány a konyha!
Ha valakinek még nem volt ajándék, akkor örülök, hogy segíthettem! ;) 

Régen nagyon gyakori volt nálunk ez a süti, de valamiért az utóbbi időben elfeledkeztünk róla. Most viszont ismét elkészült és ismét nagy sikert aratott annak ellenére, hogy az elkészítése abszolút nem nagy durranás. :)

Hozzávalók

 A 4 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd beleadagoljuk az alaposan összekevert liszteket, aprított diót és sütőport. Kevés kávét öntünk hozzá, majd felverjük a 4 tojást fehérjét és óvatosan hozzáforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.

A tejjel és a 2 ek. cukorral megfőzzük a vaníliapudingot, majd mikor kihűlt, robotgéppel belekeverjük a vajat, majd ízlés szerint még porcukorral édesítjük.

Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megkenjük középen a krémmel, majd a tetejét is lekenjük, végül pedig csokimázat készítünk a tetejére.

Nem csak guszta, hanem finom is! :)

Ezer meg ezer éve szerettem volna már elkészíteni ezt a finomságot, most jött el az ideje. Ami kelt tészta és Nutellás, az már alapból jó. :D Szóval ezt a receptet tényleg meleg szívvel ajánlom mindenkinek

Picit máshogy alakult a végeredmény, mint terveztem, de már tudom mi a hiba, a tanulságokat a bejegyzés végén fogom megfogalmazni. :D

Hozzávalók

A lisztet elkevertem a cukorral, a sóval, az instant élesztővel, útifűmaghéjjal, ráöntöttem a meleg tejet, hozzáadtam a tojást, elkezdtem összedolgozni, majd jöhetett az olvasztott vaj, és robotgép dagasztófejével alaposan átdolgoztam az egészet.

60 percig kelesztettem, majd picit átgyúrtam és 4 gombócra osztottam a tésztát. Elkezdtem egyesével kinyújtani őket, majd fogtam egy tányért, rátettem a kinyújtott lapra és körbevágtam. Így lett szabályos kör alakjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe betettem az első körlapot, megkentem Nutellával, jöhetett a következő tésztalap, megint Nutella... stb, stb. A szélén megmaradt tésztából nekem lett egy 5. réteg is. :)

Mikor felépült a tésztatorony, egy kis pálinkáspoharat szájával lefelé a kör közepére fordítottam, és 12 körcikkre osztottam a kört úgy, hogy ugye középen a kis pálinkáspohár alatt a belső rész érintetlen maradt. Mindegyik körcikket egyszer átcsavartam, majd megkentem tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben 25 percig sütöttem.

Na és akkor jöjjenek a tanulságok. :D

Ez az a sütemény, ami borzasztó egyszerű, nagyon hamar elkészül és tényleg karácsonyi. Minden karácsonyi íz megtalálható benne, együtt pedig valami fenomenális harmóniát alkotnak. 

Gyakorlatilag olyan, mint egy gyümölcskenyér, csak kevert süti verzióban. Isteni. :) Az ötlet a Moksha.hu oldalról ered, de mint mindig, most is jócskán átalakítottam a receptet. A legbrutálisabb változtatás, hogy az eredeti receptben írt tejmennyiség harmada bőven elég volt.

Hozzávalók

A vajat, a mézet, a tojást és a cukrot robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a sütőporral, fűszerekkel elkevert lisztet és a tejet. Apróra vágtam a diót, a csokit és az aszalt sárgabarackot, majd belekevertem a tésztába, hogy mindenből mindenhova jusson.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, elegyengettem a tetejét és 175 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöttem. 

Nagyon fincsi lett! :)

TEJÉRZÉKENYEKNEK: A vaj helyett Liga margarinnal, vagy bármilyen növényi vajjal, tej helyett növényi tejjel, magtejjel és tejmentes csokoládéval, esetleg kókusztejporból készített házicsokival tejmentesen is elkészíthető. :)

Régen valamiért nem voltam oda a bejgliért, néhány éve pedig már el sem tudom képzelni bejgli nélkül a karácsonyt. Annyira finom, és olyan jó kis karácsonyi hangulatot hoz magával, hogy innentől kezdve (legalább) karácsonyig tutira minden reggel ez lesz a reggelim kakaóval vagy tejeskávéval. :)

Az elmúlt napok legnagyobb büszkesége ez a bejgli... tudjátok mit mondott rá Apa? Hogy olyan finom, mint a Nagypapámé volt. :) Ennél nagyobb dicséret nem is létezik.

Na de lássuk is azt a csoda-receptet 2 kisebb rúd bejglihez!

Hozzávalók:

A száraz összetevőket alaposan összekevertem, majd elkezdtem összemorzsolni a felkockázott vajjal. Beleütöttem a tojást, majd hozzáadtam a tejet és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Mikor szépen összeállt, kitettem a nyújtólapomra, kicsit átgyúrtam, majd kb. 15 percet hagytam állni, amíg elkészítettem a tölteléket, előkészítettem a sütőpapírral bélelt tepsit és picit összepakoltam az eddig keletkezett káoszt.

A töltelékhez elkevertem a darált mákot a porcukorral, hozzáreszeltem a citrom héját, majd kb. 8 ek. tejet adtam hozzá, hogy ne krémes legyen az állaga, hanem morzsalékos, de azért ha összenyomjuk, álljon össze.

A tésztát két gombócra osztottam,vékonyra nyújtottam, majd rátettem a töltelék felét, egyenletesen eloszlattam, behajtottam a két szélét és feltekertem. Megcsináltam ugyanezt a másik gombóc tésztával is, majd betettem őket a sütőpapírral kibélelt tepsibe és lekentem a tetejüket egy icipici tejjel elkevert tojássárgájával. Hideg helyre tettem, hogy rászáradjon a tojássárgája, majd ismét lekentem még egy adaggal és szintén hagytam rászáradni. Ekkor már előfűtöttem a sütőt 175 fokra, majd mielőtt betettem a sütőbe lekentem a tojás fehérjével, és picit megböködtem a tetejét fogpiszkálóval, hogy ne repedjen szét.

175 fokos sütőben kb. 25 percet sült. 

Nagyon büszke vagyok rá és magamra is. Isteni finom lett! :)

Egyik nap a suliban nagy bőszen nézegettem az Instagram-ot, amikor szembejött egy kalácska képe. Mutattam is VB-nek (tündér csoporttársam), hogy mennyire jól néz ki, meg kéne sütni. A kalácsból mindössze annyi látszott, hogy csavarva van, a többit a képzeletemre bízta a fotó. :D Így egy vaníliapudingos, mazsolás belsőt álmodtam meg neki. VB áldását adta rá. :)

Hozzávalók:

 A lisztet elkevertem az útifűmaghéjjal, a száraz élesztővel és a cukorral, majd ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Hozzálöttyintettem az olvasztott vajat, dagasztottam, majd meleg helyen - cserépkályha teteje - egy órát hagytam kelni.

Amíg kelt, megfőztem a pudingot, hogy legyen ideje hűlni.

A már megkelt tésztát 2 részre osztottam, vékony, hosszú téglalap alakúra nyújtottam, majd megkentem a pudinggal, megszórtam mazsolával és feltekertem, mint a csigát.
Így lett két pudingos tekercsem.

A két tekercs egy-egy végét összefogtam, összenyomtam majd elkezdtem őket egymáson át csavarni, tekerni? Biztos tudjátok, hogyan. :)
Kiolajozott kenyérformába tettem, a tetejét lekentem tejjel, majd mehetett a 175 fokos sütőbe kb. 25 percre.

Ekkor kivettem, megkentem a tetejét már cukros tejjel, visszatettem 4-5 percre, így szépen rákaramellizálódott a cukros tej a tetejére.

Nagyon fincsi lett! :)

Régen nagy kürtős kalács rajongó voltam, bármilyen vásárban jártam, az biztos, hogy betoltam legalább egyet. (Nem jártam egyébként olyan sok vásárban... :D ) Ha most karácsonyi vásárba mennék, tuti megint megkívánnám, így gondoskodom róla előre és elkészítem itthon. :)

Mester kelt tészta liszttel dolgoztam, nagyon jó állagú tésztát kaptam. 

Hozzávalók

A lisztet elkevertem az élesztővel, a cukorral, a sóval, az útifűmaghéjjal, ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojást, majd elkezdtem összedolgozni. Hozzáadtam az olvasztott vajat, és robotgép dagasztófejével addig dagasztottam, míg szépen elvált az edény falától.

Kb. 50-60 percet hagytam kelni, majd kinyújtottam és vékony csíkokra szeltem fel őket. Mivel mini kalácsok készültek, ezért picit olvasztott vajjal éppenhogy megkent sajtos roló formára tekertem fel őket. Mikor feltekertem, picit még áthengergettem őket, majd nagyon vékonyan megkentem tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben kb. 20 percig sültek.

Amikor kivettem még forrón megkentem őket kevéske tejjel és beszórtam a tetejüket porcukorral elkevert darált dióval. 

Nagyon finomak lettek! :)

Imádom a sok-sok karácsonyi süteményt - persze mértékkel -, de egy idő után kicsit sok az édesből. Ilyenkor jön - és esik - jól valamilyen igazi sós ízeket ötvöző finomság, nekem nagy kedvencem a pizza. Előszeretettel falatozom, de érdekes módon nagyon régen készítettem utoljára. Most viszont, hűen az adventi időszakhoz, hóember alakban sütöttem. :)

Hozzávalók

A lisztet elkevertem az élesztővel, az útifűmaghéjjal, a sóval,  majd ráöntöttem a meleg vizet, robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni, hozzáadtam az olívaolajat és addig dagasztottam, míg szépen összeállt a tészta.
Meleg helyen kb. 50 percet kelesztettem, majd egy nagyobb és egy kisebb gombócra osztottam, kör alakra nyújtottam őket és kialakítottam a hóember formát. Megkentem a pizzaszósszal, beterítettem kolbival, kukoricával, ráreszeltem egy emberes adag trappista sajtot, majd a szemét és a gombokat kolbikarikákkal raktam ki.

175 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem, majd ketchup és egy kis kukorica segítségével répaorrot és mosolygó szájat is kapott. :)
Utólag vettem észre, hogy csípős kolbit használtam, de így még finomabb volt! :)

Ennek a tortának a koncepciója is alkotás közben született meg. Karácsony napjára tökéletes desszert, nagyon egyszerűen elkészül, mégis ünnepi, kicsit különleges. :)

Hozzávalók

• Piskótához
• 4 tojás
• 3 ek. cukor
• 3 ek. rizsliszt
• 1 ek. kukoricakeményítő
• 0,5 zacskó gluténmentes sütőpor
• 1 ek. kakaópor
• pici víz (?)
• Krémhez: 
• 1 cs. gluténmentes csokipuding
• 3 dl tej
• 2,5 ek. cukor
• 2 dl tejszín
• rumaroma
• kakaópor ízlés szerint
• Díszítéshez:
• Nutella

Sütünk egy 4 tojásos kakaós piskótát egy kisebb tortaformában (nekem 18 cm átmérőjű). Felverjük a 4 tojás fehérjét, ha már kemény, beleteszünk 1 ek. cukrot, majd még tovább verjük. A 4 tojás sárgáját felverjük a maradék 2 ek. cukorral, majd hozzáadjuk a rizslisztet, a kukoricakeményítőt, a sütőport és a kakaóport - lehet, hogy egy pici víz mehet még bele, nekem most nem kell, mert elég nagyok voltak a tojások.

Óvatosan beleforgatjuk a tojásfehérjét a kakaós masszába, majd mehet a sütőpapírral bélelt tortaformába és 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt meg is sül.

A krémhez megfőzzük a csokipudingot a 3 dl tejjel és a 2,5 ek. cukorral, majd hagyjuk hűlni. Felverjük a tejszínt, robotgéppel átkeverjük a már kihűlt, rumaromával megspékelt pudingot, majd apránként hozzáadagolva a felvert tejszínt, robotgéppel kevergetjük. Én még tettem bele egy kis plusz kakaóport.

A kihűlt piskótát három részre osztottam, a lapokat megkentem a krémmel, majd minden szintet úgy rétegeztem Nutellával, ahogy a tetején is látjátok - vagy egy picit erősebben :) . Nagyon diszkrét, de nagyon finom ízt kölcsönzött neki. Így mentem végig az összes lapon, kívülről az egészet bevontam a tejszínes csokikrémmel, majd a tetejére is ment egy kis Nutella.

Nagyon fincsi lett! :)

Nem most pattant ki a fejemből az ötlet, már régóta kacérkodtam a zserbó csigák gondolatával. A zserbó amúgy is karácsonyi finomság, így hát a december tökéletes időzítés a csodacsigák elkészítésére.

Egyáltalán nem egy nehéz folyamat, végtelenül egyszerű, mégis nagyon finom és kicsit különleges is! :)

Hozzávalók

• 250 g Schär mix B
• 1 ek. útifűmaghéj
• 1 ek. cukor
• 4 g Dr. Oetker instant élesztő
• 1,75 dl meleg tej
• 1 tojás
• 2 ek. olvasztott vaj
• Töltelékhez
• 5 ek. darált dió
• 0,5 ek. porcukor
• 2,5 ek. baracklekvár
• "Kenéshez":
• tej
• vaníliás cukor

A lisztet elkeverjük az útifűmaghéjjal, a cukorral és az instant élesztővel. Ráöntjük a meleg tejet, beleütjük a tojást és robotgép dagasztófejével elkezdjük összedolgozni. Mehet bele az olvasztott vaj, tovább dagasztjuk, majd letakarjuk egy tiszta konyharuhával, feltesszük a cserépkályha tetejére és gyorsan elugrunk a Tesco-ba egy kis karácsonyi bevásárlásra. (Utóbbi nem kötelező, de így biztosan sikerül. )

Alapvetően 50 percnyi kelesztést terveztünk, kicsit elhúzódott a dolog és 1 óra 10 perc lett belőle, de így egy tökéletesen ruganyos, gyönyörű kelt tészta gombóc fogad minket.
Rizsliszttel szórt szilikonlapon kicsit átgyúrjuk, majd téglalap alakúra nyújtjuk.

Elkészítjük a tölteléket: a darált diót elkeverjük a porcukorral és a baracklekvárral és készen is vagyunk. :D Amíg ledaráljuk a diót, még egy kicsit kel a tésztánk, ez is volt a cél, úgyhogy egy picit még nyújtunk rajta, hogy ne legyen olyan vastag.

Megkenjük a diós-lekváros töltelékkel, majd feltekerjük és a szokásos cérnás módszerrel leszeljük a csigákat.

175 fokos sütőben 20 percig sütjük, meglocsoljuk meleg, vaníliás cukros tejjel, és visszatesszük még 3-4 percre.

Én csokimázat terveztem a tetejére, hiszen úgy az igazi a zserbó-effektus, de akkor nem látszódtak volna a csiga szép rétegei. :) De azt ajánlom, hogy tegyetek csokit a tetejére, mert úgy még az isteni finomnál is finomabb lesz... :)

"Dórika, van még?"

Szerintem nagyon jó ötlet aprósütit ajándékozni, az adventi időszakban, karácsonykor pedig tökéletesen adott a mézeskalács. Ebay-en már előre beszereztem ilyen kis sütifóliákat, sütitasakokat (?) - fogalmam sincs, mi lehet a neve - amibe 1-2 kis sütike belefér, így akár önmagában, akár ajándékkísérőként szerintem nagyon hangulatosak.

Én idén a csoporttársaimat leptem meg ilyen kis aprósággal, és ahogy láttam, örültek neki! :)
Tavaly nem volt ilyen sütizacskóm (? - újabb név :D ), akkor sima átlátszó celofánba csomagoltam az ajándék kekszeket, mézeskalácsokat és egy szép masnival átkötöttem a tetejét, néha még kis ajándékkártyával is díszítettem. :)

Alapból már az fantasztikus, hogy ez a keksz (aprósüti?) liszt nélkül készült, szerintem nagyon menő. Emellett pedig nem tudnám megmondani, hogy a családban kinek ízlett a legjobban. Mindenki odavolt érte... Hát ne csodálkozzunk, sok-sok dió, rossz már nem lehet. :D
Ránézésre a zimtsterne ihlette a sütikét, viszont a recept már saját gyártmány, ez csak dióval készült.

Hozzávalók

• 1 tojás fehérje
• 15 dkg porcukor
• fahéj ízlés szerint
• 250-300 g darált dió

Felvertem a tojásfehérjét, majd mikor már kemény hab lett, beletettem a porcukrot és azzal is tovább vertem. Fűszereztem egy kevés fahéjjal, majd szép apránként elkezdtem beleadagolni a darált diót... mindig csak egy keveset, számoltam, hogy mennyit vesz fel, de Apa valamiért akkor akart mindent elmesélni, ami aznap történt vele. Aztán mikor huszadjára is elölről kellett volna kezdenem, elfelejtettem és elrontottam, akkor észrevette, hogy számolok (számoltam volna) és mondta, hogy akkor majd később megbeszéljük. :D Már mindegy volt, de összességében kb. 25-30 dkg darált diót vett fel.

A végén már nem robotgéppel kevertem, hanem gyúrtam, annyira jó állaga lett!!! Kinyújtottam - olyan vastagra, amekkorára a kekszeket szerettem volna, hiszen nem fog nőni -, majd csillagokat formáztam belőlük és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket.

175 fokos sütőben, körülbelül 15 percig sültek, addig csináltam egy kis citrommázat (porcukor + citromlé) végül ezzel kentem le őket, és megvártam, míg rászáradt...

Nem tudom, hogy fejezzem ki azt, hogy az édes, diós kekszen ez a savanykásabb máz mennyire, de mennyire jól tette a dolgát?!
Próbáljátok ki!:)

Bár múltkor már beszámoltam a rizslisztes mézeskalácsom sikeréről, azért készítettem egy adag hagyományost is, ami omlósabb, és nem érződnek ki a kis rizsszemcsék. Amit viszont újítottam: mézeskalács fűszert használtam! Életemben nem használtam még, mindig fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem bele, most viszont belecsaptam a lecsóba, és beszereztem életem első mézeskalács fűszerét, aminek az illatát megkérdőjelezhetetlenül imádom!
Na, de nézzük, hogy készülnek a mézikék!

Hozzávalók:

A mézet, a tojást és a picit megolvasztott margarint robotgéppel összedolgoztam, hozzáadagoltam a már alaposan elkevert száraz összetevőket, először kevergettem, majd gyúrtam. Eléggé lágy tésztát kaptam, letakarva hideg helyre tettem (de nem a hűtőbe), és 30-40 percig hagytam állni.

Utána szórtam még egy kis Mester sütilisztet a nyújtólapomra, és alaposan átgyúrtam, még vett fel lisztet - így is lágy, de rugalmas, könnyen nyújtható állaga lett.

Rizsliszttel szórt deszkán vékonyra nyújtottam, kiszaggattam 175 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütöttem őket.

Díszítéshez a Dr. Oetker díszítő cukormázat használtam, de nekem különösebben nem vált be. A legvékonyabb díszítőfej is vastag, az íze sem tetszik... :D Úgyhogy legközelebb maradok a házi cukormáznál.
Mindenesetre a kalácsok isteniek lettek! :)

Kiskoromban egyszerűen odavoltam ezekért a csokinyalókákért, és a Mikulás, valamint tavasszal a Nyuszi minden évben meg is lepett néhány ilyen édességgel. Aztán a diagnózist követően, akármelyik csokinyalókát nézem, a legtöbb bizony tartalmaz glutént. Tudnivaló, hogy lehetetlen nem létezik, elkészítettem hát a gluténmentes változatot és ismét csokinyalókázhatok.

A végtelenül egyszerű és gyors házi tejcsokit vetettem be, csak olyan formába öntöttem, amibe lehet kis pálcikát tenni. A folyamat ugyanaz volt, 1-2 órára hűtőbe tettem, szépen beledermedt a kis pálca és már ehettem is. :)

Ha nem fogyasztjuk rögtön, akkor hűtőben tároljuk!

A Citromhab oldalon találtam rá erre a receptre, az elképzelés és a fotók is rögtön magukkal ragadtak. Mekkora ötlet már forró olaj nélkül kisütni a fánkokat? Rögtön bele is vágtam a fejszémet.

Fél adag készült nálam, és mint mindig, ezúttal is szükség volt egy kis átalakításra.

Hozzávalók:

• 250 g Nutri Free Mix per Pane liszt
• 4 g Dr. Oetker instant élesztő
• 1 ek. útifűmaghéj
• 3 ek. cukor
• csipet só
• 1,75 dl meleg tej
• 2 tojás sárgája
• 50 g olvasztott vaj

A lisztet elkevertem az instant élesztővel, az útifűmaghéjjal, a cukorral, sóval, majd leöntöttem a meleg tejjel és hozzáadtam a két tojás sárgáját. Robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni, beleöntöttem az olvasztott vajat, tovább dagasztottam, majd mikor már gyönyörűen elvált az edény falától, letakartam egy tiszta konyharuhával és száműztem a cserépkályha mellé. Kb 50-60 percet kelesztettem, duplájára kelt a tészta.

Rizsliszttel szórt szilikonlapra tettem és 3-4 percet töltöttem ámuldozással, ugyanis annyira fantasztikus állagú tészta lett, hogy megérdemelte a figyelmet. Mikor már sikerült feldolgoznom a sikert, kb. 2 cm vastagságúra nyújtottam a tésztát és egy nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam a fánkokat. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, letakartam és még egy 20 percet hagytam őket pihenni. (Addig szépen felfűtött a sütő 180 fokra.)

Kerestem valami kis kör alakú dolgot, amivel meg tudom csinálni a mélyedéseket a közepébe, nálam ez a habnyomóm vége volt, majd mindegyik fánk közepébe nyomtam egy kis gödröt. Ezt megtöltöttem baracklekvárral és így tettem be őket a sütőbe 180 fokra kb. 25 percre. Akkor vettem ki, amikor már láttam, hogy szépen kezd pirulni.

Ez most nagyon undi lesz, bocsi, de nem tudok jobb hasonlatot. Szegény kis fánkoknak kifordult a belük és gyakorlatilag kihányták magukból a lekvárt. :D Annyit keltek még a sütőben, hogy nem bírták a strapát. 

Ezért lettek kicsit fura kinézetűek, de tudjuk, hogy a belső a fontos, nem a külső. 

Emellett viszont nagyon puha, finom fánkok születtek. :) Porcukorral és egy kis plusz lekvárral tálaltam, ha már ez történt... :D

Épp a Grincset néztem a tévében, amikor úgy igazán elöntött a karácsonyi hangulat - vajon miért? Akkor jött az ötlet, hogy készítek valamilyen karácsonyi édességet, a választás a tejkaramellára esett. A Dívány.hu-n találtam is egy jó kis receptet, neki is álltam.

Hozzávalók

• 25 dkg kristálycukor
• 0,5 l tej
• 4 dkg vaj

A cukrot és a tejet feltettem főni, majd mikor forrni kezdett, onnantól kezdve folyamatosan kevergettem. Közben néhányszor megfordult a fejemben, hogy most komolyan egy cukros tejtől várom, hogy karamella legyen belőle? Nem 1-2 percet vett igénybe a dolog, de megérte. Legyetek türelmesek, jó lesz az! :D Egyszer csak fogta magát, elkezdett besűrűsödni és karamellszínt vett fel. Amikor már kellő színe és viszonylag sűrűbb állaga lett, levettem a tűzről, beletettem a vajat, és addig kevergettem, míg szépen felvette az egészet - ez látjátok nem volt sok idő.

Egy dobozkát kibéleltem sütőpapírral, majd beleöntöttem a karamellát és ott hagytam éjszakára - ez 11 óra körül volt.

Reggelre szépen összeállt, éles késsel felszeltem és falatoztuk. :)