Nem maradhat ki a karácsonyi finomságok közül az igazi, diós isler sem! :) Gyermekkorom hatalmas kedvence (a mézes krémes mellett), ha cukrászdában jártunk, én valamiért mindig az isler (vagy a mézes krémes) mellett kötöttem ki.
Természetesen - ahogy az idei adventi szezonban mindent - ezt is rizslisztből készítettem el, és meg kell hagyni: isteni lett. Eltaláltam, ismét büszke vagyok! :D
Hozzávalók
- 200 g rizsliszt
- 100 g dió
- 55 g porcukor
- 1 csipet só
- 150 g Liga margarin
- + baracklekvár
- + étcsokoládé + Liga margarin
A diót ledaráltam (én kicsit darabkásabbra hagytam, nem daráltam "porrá") és elkevertem a rizsliszttel, cukorral, sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal. Nagyon jó állagú tésztát gyúrtam belőle, majd rizsliszttel szórt deszkán alaposan átdolgoztam (előfordul, hogy még vesz fel egy kevés lisztet) és szintén rizslisztezett deszkán kinyújtottam.
Köröket szaggattam belőle és 175 fokos sütőben kb. 18 perc alatt megsütöttem őket. Itt a titok! Ugyanis ez a diós rizslisztes tészta a hagyományos 10 perces sütési idő alatt nem készülne el teljesen, nagyon lágy lenne és kész állapotában a kelleténél jóval omlósabb. Így fog tökéletes állagúra visszapuhulni, ha tovább sütjük, és picit keményebb lesz az elején. :)
Mikor kihűlt, házi sárgabaracklekvárral összetapasztottam őket és Liga margarin kíséretében felolvasztott csokoládéba mártottam.
Amint megkötött a csoki, dobozba tettem, hogy majd néhány napig milyen jó lesz egy-egy szemet elmajszolgatni, de aztán mivel nem csak nekem ízlett nagyon, ez a "néhány napig" dolog csak illúzió maradt. :D
Ilyen egy tökéletes recept. Olyan finomság, amiről senki meg nem mondaná, hogy gluténmentes, az egész család (csak én vagyok gluténérzékeny) boldogan kóstolja és nyugtázza, hogy valami isteni finom. Hihetetlenül puha, omlós a végeredmény, és ami az egyik legjobb benne: egy tésztát rengetegféleképpen variálhatunk, így vagy ötféle süti készülhet hihetetlenül gyorsan. :) Bár a fotóra nem tettem fel mindet, készült még kakaós linzer baracklekvárral és ugyanez isler változatban is. Mindegyik csodafinom ♥ Innentől linzert csak BROLL sütilisztből fogok készíteni, mert ennyire jót még sosem sütöttem.
Húsvétra szerintem tökéletes finomság, egyetlen egy tésztával 5 féle sütit varázsolhatunk az asztalra, lesz mivel megkínálni a locsolókat! :D
Hozzávalók (ebből 40 db kisebb méretű süti lett - ezek már összetapasztva, tehát összesen 80 forma sült ki)
- 225 g BROLL gluténmentes süteményliszt (+ még néhány evőkanál, amennyit a végső összeállításnál a tészta igényelni fog)
- 0,5 tk. sütőpor
- 60 g porcukor
- 1 cs. vaníliás cukor
- 125 g Liga margarin
- 1 tojás
- pici fahéj
- 1,5 ek. kakaópor
- (+ a fentebb említett néhány ek. liszt)
További hozzávalók
- lekvár (attól függ, hányfélét szeretnétek, én használtam áfonyalekvárt és baracklekvárt is)
- margarin
- étcsoki
A 225 g lisztet elkevertem a sütőporral, porcukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, majd hozzáadtam a felkockázott margarint és a tojást. Robotgép dagasztóspiráljával mindent alaposan összedolgoztam - nem kell megijedni, ez még egy ragacsos tészta. Ekkor kettészedtem, az egyik feléhez hozzáadtam 1,5 ek. kakaóport, a másik feléhez pedig még annyi lisztet, amivel kellemes gyúrható lett (nem ragacsos, de azért még lágyabb tészta). A kakaós is igényelt még egy kis lisztet, mindkettőt jól gyúrható állagúra készítettem.
Kinyújtottam őket (vékonyra, szépen fognak nőni), majd felét linzerformával, felét kisebb pogácsaszaggatóval szaggattam ki. 175 fokos sütőben kb. 8-10 percig sültek.
Ízlés, tetszés szerint tölthetjük, díszíthetjük. :)
Isteni finom a végeredmény ♥
Bocsánat, hogy előre lelövöm a poént, de ez életem islerje! Isler-imádó vagyok egészen pici korom óta, régebben cukrászdában mindig islert kértem. Eddig nem készítettem mézes verziót, csak hagyományosat, de innentől nem készítek hagyományos verziót, csak mézeset.
Hogy kellőképpen meghozzam a kedveteket hozzá, nálunk mindenki egy emberként szólalt fel, hogy:
"Dórika, hát ez isteni!"
Úgyhogy ez tutira felkerült a karácsonykor készítendő finomságok listájára. :)
Lényeg a lényeg, elkészítjük a kedvenc mézeskalácsunkat, én
EZT a receptet használtam, és kiscsizma formákat szaggattam a tésztából, úgy sütöttem ki őket.
Mikor kihűltek, kettesével összeragasztottam őket házi szilvalekvárral - lehet bármilyen lekvár, amit szerettek - majd vártam egy órát, hogy kellőképpen összetapadjanak.
Utána vízgőz fölött egy kevés vaj kíséretében (sokkal szebb, fényesebb és kezelhetőbb lesz a csokimáz) felolvasztottam egy tábla étcsokit és belemártottam a már összetapadt kiscsizmákat.
Megvártam, míg rászárad a csoki, majd a tetejét (a csizma bundás részét) cukormázzal díszítettem és beszórtam kókuszreszelékkel, hogy még inkább meglegyen a bunda hatás.
Amellett, hogy szerintem nagyon kis hangulatosak, elképesztően isteniek. ♥
