Igazából mindegy is, milyen sorrendben sorolom az előnyöket, a lényeg, hogy pofátlanul egyszerű és észveszejtően finom. 

Nincsenek pontos mennyiségek, ízlés szerint, kóstolás alapján zajlik az egész, elrontani nem lehet. :) 

Hozzávalók - ez most nagyon hasznos lista lesz, ugyanis egyedül a túró és a porcukor mennyiségét tudom megadni pontosan :D

• maradék krém az Anyák napi képviselőfánkokból
• 250 g túró (a krémes változat)
• 1 tk. citromlé
• ha van biocitromotok, akkor én lehet, hogy annak a héjából is reszelnék bele egy picikét
• eper - amennyit szeretnétek, én szerintem 200 g körül használtam
• 1 csapott ek. porcukor

Ahhoz a kb. bögrényi krémhez hozzákevertem a 250 g krémes állagú túrót és egy kis citromlevet. Az epreket alaposan megmostam, felkockáztam és megszórtam a porcukorral. 

Két nagy kehelyben rétegeztem a finomságot, alulra tettem egy kis epret, rá túrókrémet, ismét eper, ismét túrókrém.. és így haladtam felfelé.

Többször fogok ilyet készíteni... imádtuk! :)

Már tudom, hogy nem csak az én hatalmas kedvencem volt a Raffaello, hanem Ti is imádtátok. Honnan tudom? Mikor a Facebook-oldalon olyat játszottunk, hogyha egy napra elmúlna a gluténérzékenység, ki, mit enne, rengetegen írtátok a Raffaellot! :) És tökre egyetértek, én is imádtam.

Na de! Mindig mondom ugye, hogy szomorkodásra semmi ok! Ezt a receptet követve isteni házi változatot készíthetünk gluténmentes, ízre teljesen olyan lesz, mint a bolti. :) Állagra nyilván nem, hiszen sem ostyát nem teszünk bele, sem pedig azt a folyós krémet, hiszen nekünk - ostya híján - formázható masszára van szükségünk.

De ízre tökéletes! 

Nálunk tuti lesz karácsonykor, hiszen előreel tudom készíteni, így nem kell az utolsó pillanatban ezzel foglalkozni, csak előkapom, mielőtt jönnek a vendégek. :) 

Hozzávalók

• 45 ml víz
• 60 g porcukor
• 120 g zsíros tejpor
• 60 g kókuszreszelék
• 75 g Liga margarin
• 20 szem mandula
•  + kókuszreszelék a forgatáshoz

Golyókat formáztam a masszából, a közepükbe mandulát rejtettem, majd megforgattam kókuszreszelékben.

Imádtuk! ♥ :) 

Imádom a túrógombócot - pedig teljesen más jellegű, mint a szilvásgombóc, ami szintén nagy kedvencem. Az a tök jó benne, hogy a gombócokat nem is kell főzni, így nem kell tartani tőle, hogy "jaj, mi van, ha szétfő?".

Egy sűrű tejbegríz az alapja, túró és gyakorlatilag készen is vagyunk. 

Hozzávalók

A tejből és rizsdarából a cukor és a só kíséretében főzünk egy sűrű tejbedarát - jóóóó sűrűt. Még melegen hozzáadjuk a túrót és alaposan elkeverjük. Vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából, majd kis olajon megpirított zsemlemorzsába forgatjuk őket. 

Tejföllel és porcukorral kajakirály! Imádjuk :) 

Épp a Grincset néztem a tévében, amikor úgy igazán elöntött a karácsonyi hangulat - vajon miért? Akkor jött az ötlet, hogy készítek valamilyen karácsonyi édességet, a választás a tejkaramellára esett. A Dívány.hu-n találtam is egy jó kis receptet, neki is álltam.

Hozzávalók

• 25 dkg kristálycukor
• 0,5 l tej
• 4 dkg vaj

A cukrot és a tejet feltettem főni, majd mikor forrni kezdett, onnantól kezdve folyamatosan kevergettem. Közben néhányszor megfordult a fejemben, hogy most komolyan egy cukros tejtől várom, hogy karamella legyen belőle? Nem 1-2 percet vett igénybe a dolog, de megérte. Legyetek türelmesek, jó lesz az! :D Egyszer csak fogta magát, elkezdett besűrűsödni és karamellszínt vett fel. Amikor már kellő színe és viszonylag sűrűbb állaga lett, levettem a tűzről, beletettem a vajat, és addig kevergettem, míg szépen felvette az egészet - ez látjátok nem volt sok idő.

Egy dobozkát kibéleltem sütőpapírral, majd beleöntöttem a karamellát és ott hagytam éjszakára - ez 11 óra körül volt.

Reggelre szépen összeállt, éles késsel felszeltem és falatoztuk. :)

Régen a Raffaello volt a kedvenc édességem. Bármikor, bármennyit meg tudtam volna enni - az volt a szerencse, hogy önuralmam már akkor is volt. :D 3,5 éve viszont egyáltalán nem ettem, akkor derült ki, hogy gluténérzékeny vagyok. Eddig valamiért nem próbáltam ki a házi verziót... - Dóri, miért???. Eljött az ideje.

Egy apróséf-en talált receptet vettem alapul, ez alapján indultam neki (tudjátok, amikor hosszú idő után végre találkoztok egy régi szerelemmel... erős szívdobogás, pillangók gyomortájékon... még egy kis szájfényt is feldobtam).

60 ml vizet elkevertem 85 g porcukorral, majd feltettem a tűzhelyre, kevergettem és megvártam, míg elkezd forrni. Akkor levettem a tűzről, majd lassan hozzákevertem 160 g tejport (tejérzékenyeknek kókusztejpor) és 80 g kókuszreszeléket - amikor már nem ment a dolog, mert olyan sűrű lett, akkor jöhetett a 100 g olvasztott Liga margarin. Szépen átkevergettem, átnyomkodtam, majd mikor kihűlt, betettem a hűtőbe 1 órára.

Nagyon szépen összeállt, jól formázható massza lett belőle. Leválasztottam egy kis darabot, belerejtettem egy mandulát, gombócot formáltam belőle és megforgattam kókuszreszelékben. Így haladtam, amíg volt anyag.

Hát valami isteni lett! Olyan egyszerű finomság és olyan könnyedén elkészül.

Nálunk karácsonykor biztosan ott lesz az asztalon. :)

Nagyon szeretem a kekszgolyókat. Egyrészt, mert hihetetlen hamar elkészülnek, másrészt mert nagyon finomak, harmadrészt pedig ilyenkor mindig bevethetem a menő házi készítésű darált kekszemet. Készült már hagyományos verzió, simán, meggyel, kávés-karamellás változat, cake-pop imitáció... most pedig ősz van, hát almás verzió készül!

Fogtam egy almát, megmostam, meghámoztam és lereszeltem. Hozzáadtam 15 dkg darált kekszet (menő kekszrecept ITT), egy csapott tk. porcukrot, fahéjat ízlés szerint, majd kb. 2 ek. házi baracklekvárt. Alaposan átgyúrtam és kedves kis gombócokat formáztam belőle.

Egy kis cukrozatlan kakaóport elkevertem egy kevéske darált keksszel - hogy ne legyen annyira tömény és ebben forgattam meg a golyókat. Jó tanács: nekem így is tömény volt a kakaó, legközelebb Nesquikben forgatom. :D

A golyók pedig valami isteni finomak lettek! Alma + fahéj + lekvár --> ŐSZ ÍZ

Kaptam két doboz Nestlé gluténmentes corn flakest, mégpedig az új, isteni finom ízzel! :) Még csak úgy magában ropogtatni is jó. Persze nem is én lettem volna, ha nem kezdek el vele rögtön kísérletezni, mit is lehet kihozni még belőle.
Arra emlékezhettek, hogy a natúr corn flakes segítségével KFC csirkét sütöttem, ezt ITT meg is nézhetitek.

Most viszont valami édességre gondoltam, így jött a képbe a karamella. Elkészítettem a karamellszószt, aminek akkora sikere volt nálunk, majd picit vártam, hogy hűljön. Megsegítvén a folyamatot, kicsit kevergettem. Ha már csak langyoska, akkor jó lesz, ekkor hozzáadtam kb. 50 g-ot a corn flakesből. Alaposan elkevertem, viszonylag sokáig, hogy teljesen bevonja a kis falatokat a karamellás szósz. Ekkor fogtam a kis muffinpapírkáimat, kitettem őket egy tálcára, és egy-egy kupac finomságot tettem egy papírkába.

Kb. egy órára mentek a hűtőbe, hogy kicsit összeálljanak, és már lehetett is fogyasztani.... rögtön is lehet fogyasztani amúgy, de így jobban összeáll. :)
Annyira egyszerű volt, olyan gyorsan elkészült és mégis isteni finom... nálunk mindenki rájárt... :)

Nagyon szerettem a Sport szeletet... valamiért már egész kicsi koromban odavoltam azért a kellemesen rumos ízért.... ez fura? Na mindegy. Aztán ugye diagnózis és fájdalmas búcsú... ahogy a régi kedvenceimmel lenni szokott ... :D

Mostanában, ha a szabadidőm engedi, akkor a Youtube-ot szoktam böngészni, így akadtam rá erre a borzasztóan egyszerű receptre és el is készítettem annyi különbséggel, hogy természetesen minden hozzávalót gluténmentesre cseréltem.  ( A videót ITT megnézhetitek.)

Szerencsém is volt, mert Anya pont előző nap gyártott le ipari mennyiséget a menő darált kekszünkből, így mindössze 3 perc volt összeállítani ezt a finomságot.

150 g gluténmentes darált kekszet (RECEPT) elkevertem 1 ek. cukrozatlan kakaóporral, 25 g porcukorral, majd ráöntöttem 0,5 dl tejet, (én csak) 50 g olvasztott margarint és jól megküldtem rumaromával. 

Fogtam egy kis dobozkát, kibéleltem folpackkal és szépen eloszlattam benne a kakaós, rumos, illatozó masszát.

Egy éjszakára hűtőbe tettem, majd másnap felszeltem és bevontam étcsokoládéval.

Mindenki kapott egy szeletet, és mindenki nagyon elégedett volt. Egyébként tényleg olyan, mint a Sport szelet. :)

Na, meg az is pozitív visszajelzés, hogy Anya kijelentette, legközelebb rögtön négyszeres adagot készítünk. :D

Csak a hagyományos. Mert nagyon meleg van és ezt nem kell sütni... mert 5 perc alatt kész van és mert édességre vágytam, de azonnal.

Amikor kicsit lehűl az idő, mindig sütök 1-2 adagot a bevált, olcsó alapanyagokból készülő darált kekszemből. Hát... az elmúlt pár napot leszámítva volt elég időm sütögetni, előkészíteni a kánikula édességek alapjait. Úgyhogy ezúttal is volt egy jó adag kekszem, ledaráltam és most kókuszgolyó készült egy részéből. 

240 g darált kekszhez tettem 20 g holland kakaóport, 2 ek. porcukrot, egy löttyintésnyi rumaromát és 80 ml meleg tejben feloldott 2 kk. nescafét. 

Összekevertem, összegyúrtam, golyókat formáztam és kókuszreszelékben meghempergettem őket. Hogy csinosan legyenek, cakepop pálcikára tűztem őket.

Bálint szerint elrontottam, mert nem tettem a közepébe meggyet. :D De ez most a villámgyors verzió és én amúgy sem szeretem a közepében a meggyet.

Odavagyok a kávé és a karamella ízéért is. Egyébként csupán ezért kávézom reggelente, nem a koffeintartalom miatt. :D A karamella meg hát... nem tudom, szerintem ezt nem kell magyarázni.

Múltkor 330 Ft-ért vettünk egy doboz Gullon Maria kekszet a Tescoban, ugyanis közel volt a lejárati dátuma. Csipegettem belőle, de 100 g maradt, amit gondoltam felhasználok és csinálok néhány kókuszgolyót. Na és itt jön képbe, hogy imádom a kávét meg a karamellát... ezért a továbbiakban úgy alakult a kókuszgolyó, hogy nem is lett kókuszgolyó, mert egy gramm kókusz nem került bele.

Ledaráltam a 100-110 g kekszemet, majd hozzáadtam 10 g holland keserű kakaóport, gyönyörű barna lett tőle az egész keverék. Beletettem kb. 10 g porcukrot, majd egy kevéske (fél dl?) tejet felforraltam, beleszórtam egy kiskanál Nescafét és még 2 szem tejkaramellát felaprítva. Addig kevergettem a forró tejben, míg fel nem olvadt.

Ezt a kávés-karamellás-tejes koktélt a kakaós daráltkekszre öntöttem (érdemes több részletben, mert lehet, hogy kevesebb is elég, ez a kekszünktől is függ, hogy mennyit fog felszívni), majd elkevertem. Körülbelül 10 percet hagytam állni, hadd szívja meg magát a keksz. Utána kis golyókat formáltam és mivel picikét lágyak lettek, 10 percre a hűtőbe tettem. 

Összetörtem 2 szem tejkaramellát, majd egy kis szeletelt mogyorót is aprítottam mellé és ebben forgattam meg a golyókat.

Nagyon finomak lettek. :) Pontosabban: Te jó ég, ezek isteniek!!