Gluténmentes élet

Talán a mézeskalács az egyik legelterjedtebb karácsonyi édesség, így mivel is indíthatnánk az adventi sorozatot, ha nem mézeskaláccsal? :)

Rizslisztből készítettem, így nincs szükség semmilyen lisztkeverékre. Első nap ez egy ropogósabb változat (én valamiért ezt jobban is szeretem, pedig a többség általában a puhább mézesért van oda), de másnapra szépen visszapuhul - még akkor is, ha nem tesszük dobozba. Én az asztalon felejtettem a tányért néhány szem kis mézeskaláccsal, a méztől annyira jó kis "nyúlósan" puha lett, még az is lehet, hogy megszeretem a puhább verziót is! :D Ha dobozba teszitek, biztos még puhább lesz. :)

Hozzávalók

250 g rizsliszt
5 g útifűmaghéj
5 g gluténmentes sütőpor
75 g cukor
1 csipet só
mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg stb. ízlés szerint)
1 tojás
70 g méz
50 g margarin

A rizslisztet elkeverjük az útifűmaghéjjal, sütőporral, cukorral, sóval, fűszerekkel, majd beleütjük a tojást és az együtt összemelegített mézet és margarint. Elkezdjük összedolgozni, morzsolgatjuk, majd gyúrjuk - ne ijedjetek meg, ez eleinte egy rémálom tésztának fog tűnni. :D Nem akar összeállni, tök száraz - ez teljesen normális. Addig dolgozzunk rajta (néhány percről van szó), amíg nem tud egy gombóccá összeállni. Ha összeállt, takarjuk le, hagyjuk 20 percig pihenni, az útifűmaghéj szépen tenni fogja a dolgát.

20 perc után alaposan gyúrjuk át, majd tegyük rizsliszttel szórt felületre, ahol szintén gyúrjuk át - nekem még vett fel egy kis lisztet.

Nyújtsuk vékonyra és szaggassuk ki a mézeskalácsokat.

175 fokos sütőben süssük pirulásig (kb 10-12 perc), nekem icipicit túlsült, mert éppen telefonáltam és olyan fontos dolgokról beszélgettünk, hogy a mézeskalács kicsit kicsusszant a fejemből. :D

De így még ropogósabb lett, úgyhogy nekem még jobban is ízlik! :)

Úgyhogy adventi sütögetésre fel, 'this the season! ♥ :)

Néhány éve már készítettem hasonló rénszarvas családot, és annyira imádtuk a megjelenésüket, hogy idén is muszáj volt elkészítenem. :) Szerencsére a Télapó meglepett egy Schär Salinis pereccel, így megvoltak az agancsnak valók.

Szemnek és orrnak francia drazsét használtam, illetve szemgolyóként a Dr. Oetker dekortoll állt helyt.

Az alap egy isteni finom kakaós-mézes keksz lett. Amikor összeállítottam a tésztát, letöltötte a rá szabott 2 órát a hűtőben, majd elkezdtem átgyúrni, ódákat zengtem róla, hogy mennyire elképesztően jó állaga lett!! A nyers tészta textúrája, állaga pontosan olyan volt, mint amire egész életemben vágytam. Csak gyúrtam és gyúrtam... élmény volt. :D
Nézzük is, hogyan készült. :)

Hozzávalók

175 g rizsliszt
125 g gluténmentes süteményliszt (én Schär mix C-t használtam)
0,5 tk. sütőpor
100 g porcukor
1 tk. mézes fűszerkeverék (Lucullus)
1 kk. cukrozatlan kakaópor
1 csapott ek. útifűmaghéj
60 g vaj
60 g méz
1 tojás + 1 tojás sárgája

A mézet és a vajat picit megolvasztottam, közben elkevertem a liszteket a sütőporral, porcukorral, kakaóval, útifűmaghéjjal és a fűszerkeverékkel. Beleöntöttem a megolvasztott mézet és vajat, majd hozzáadtam a tojást sés a tojás sárgáját, fogtam a robotgépet és a dagasztófejek segítségével összedolgoztam a tésztát.
Elég lágy tésztát kapunk, ezt folpackba csomagoljuk és 2 órára száműzzük a hűtőbe.
Utána rizsliszttel szórt felületen átgyúrjuk - ekkor jön az a hihetetlen élmény, amit a bevezetésben ígértem. :D
Na most, lehet, hogy még kicsit lágy, nehezen formázható - gyúrunk bele lisztet. Ha törős, száraz - bár ezt kétlem - akkor még valamilyen folyadékot adunk hozzá.
Rizsliszttel szórt lapon kinyújtottam a tésztát, majd késsel random vágtam ki a rénszarvas-fej formákat, ugyanis ilyen kiszúróm nincsen. :D
Felhelyeztem az agancsokat, a szemgolyókat és az orrot, így sütöttem 175 fokos sütőben 12 percig őket.
Mikor kivettem a sütőből és kihűltek, étcsokis dekortollal megrajzoltam a pupillájukat és el is készültek. ♥

Íme a meglepődött rénszarvas család:

Ízvilágra a Marlenka trónbitorlója, itthon mindenki imádja - húsvétra készült, a vendégeket is egytől-egyig levette a lábukról. Őszinte leszek Veletek - mikor Anya először sütötte ezt a süteményt, körülbelül 10 éve, nekem is nagyon ízlett - így egyik szelet jött a másik után... tudni kell, hogy itt aztán tömény édes ízek végtelen harmóniájáról van szó, ebből adódóan körülbelül 2 szelettel bőven el is telik az ember. Én valamiért nem teltem el, és vígan merültem el az édes ízvilágban, minden egyes falatot kiélvezve - nem kell meglepődni, az a mennyiség, amit hirtelen betermeltem, utólag soknak bizonyult. Azóta inkább más süteményt választok az ünnepek alkalmával. :) Ez meg megmarad a többieknek, akik a mérték fogalmát ismerve felelős felnőttek módjára képesek megelőzni azt, hogy rosszul legyenek. :D (Azóta már természetesen én is tanultam a hibámból.)

Na, nézzük, hogyan készül ez a gaz csábító.

Hozzávalók

Tészta

45 dkg Mester család süteményliszt
2 tojás
15 dkg vaj
15 dkg cukor
1 tk. szódabikarbóna
2 ek. méz

Krém

2 ek. liszt (Anya Mantlert használt, de igazából bármilyen jó)
3 ek. kukoricakeményítő
10 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
5 dl tej
20 dkg vaj

Tetejére

30 dkg dió
8 dkg cukor
12 dkg vaj
3 ek. méz

Kezdjük a felső réteggel, mert ennek picit hűlnie kell. Elkezdjük karamellizálni a 8 dkg cukrot, majd mikor már felolvadt, hozzáadjuk a mézet, kis keverés után az összetört (nem darált, hanem darabokra tört) diót. Mehet bele a vaj is, alaposan elkeverjük, hogy utóbbi is felolvadjon, majd félretesszük és nekiállunk a tésztának.

A tésztához összeolvasztjuk a cukrot, a mézet és a vajat, majd a többi hozzávalóval összedolgozva rugalmas tésztagombóccá gyúrjuk. A tésztagombócot két részre osztjuk, majd egyesével sütőpapíron kinyújtjuk - az egyiket rátesszük egy 30*40-es tepsi hátuljára és 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. Mikor ez elkészült, mehet a másik tésztalap, de ezen még sütés előtt eloszlatjuk a már nagyjából kihűlt, de még könnyen formázható diós-karamellás finomságot - itt érdemes arra figyelni, hogy a felső réteg tésztát inkább nyújtsuk picit keskenyebbre, mint maga a tepsi, mert a diós-karamellás réteg egy picit le fog folyni a széleken - inkább a sütőpapírra folyjon, mint a sütőbe. Ezt is megsütjük, 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt - itt közben nézegessétek, nehogy megégjen a teteje.

Mikor kisült mindkét lapunk - a sima és a felső is, nekiállhatunk a krémnek. A tejből, lisztből, keményítőből, cukorból, vaníliás cukorból krémet főzünk, majd mikor kihűlt, robotgéppel belekeverjük a vajat.

Ekkorra már valószínűleg a lapok is kihűltek, így összeállíthatjuk a süteményt. A sima lapot tesszük alulra, rákenjük a krémet, majd mehet a diós-karamellás feltéttel ellátott tésztalap a tetejére.

Érdemes 1-2 napot várni vele, akkor érnek össze tökéletesen az ízek, így ebben a sütiben az is nagyon jó, hogy ha készülünk egy ünnepre, ezt már napokkal előtte elkészíthetjük és tökéletes lesz az adott alkalomra.
Nem utolsó sorban pedig még szép is! :)