Gluténmentes élet
Üzemeltető: Blogger.
Hogy miért döntöttünk úgy, hogy az esküvőn minden gluténmentes lesz? Az első két esküvős bejegyzésben ezt részletesen levezettem, ezeket megtaláljátok ITT és ITT.



A fantasztikus ételeket Miseta Péter mesterszakács készítette, aki MINDENRE odafigyelt, hogy garantáltan gluténmentesek legyenek a fogások - előzetes alapos takarítás, eszközök, fűszerek stb.
Az esküvőt megelőző szerdán egyeztettünk vele utoljára, akkor már egy hangyányi izgalom sem volt bennem azzal kapcsolatban, hogy "de mi van, ha valami véletlenül, valahogy", mert tudtam, hogy 100 százalékig bízhatok benne. Gluténérzékenyként biztosan tudjátok, sajnos mennyire ritka az ilyen érzés, de ha indokolt, akkor az mennyire fantasztikus! Hát így voltam én akkor, 3 nappal az esküvőnk előtt. :)
A menüsort Péter állította össze a mi igényeinket figyelembe véve. Valamilyen szinten szerettük volna a hagyományos lagzis menüt, de bizonyos pontokat nem szívleltünk annyira, úgyhogy semmihez nem ragaszkodtunk.
A svédasztalt már az elején kizártuk, azt nem szerettük volna, a húsleves biztos pont volt, viszont például a pörköltet rögtön leszavaztuk - Bálint és én is. A családunk nem igazán rajong a pörköltért, a barátainknak sem az a legkedveltebb csemegéje, egy, nagyon maximum két vendéget tudtunk volna megnevezni, aki talán evett volna belőle, ezért nem tartottuk fontosnak.
Többen kérdeztétek, hogy mi a pontos menü, ezt az esküvő előtt nem akartam megosztani - azért nem szerettem volna, ha mindent előre tudnak a vendégek :) 
Először is kezdtünk az újházi tyúkhúslevessel, majd jött a bőséges sültes tál a következőkkel: rántott sajt mandulás bundában, rántott gomba, rántott karfiol szezámos bundában, tartármártás, rántott sertés karaj, sajttal-sonkával töltött pulyka tavaszi bundában, ördög pecsenye szalonnával tűzdelve, csirke májjal göngyölt csirke comb bacon köntösben, párolt rizs, pirított mogyoró burgonya, vajban párolt tavaszi zöldség + tavaszi vegyes zöldség saláta.

Az első képen egy kétszemélyes tálat láthattok... valóban nem maradt éhen senki! :D
A második képen pedig amíg Anya kiment valamiért, Apa az ő tányérjára már odarakott egy rántott karfiolt, mert tudja, hogy az a kedvence ♥ Majd vett magának is :) Ilyen házasságot kívánok mindenkinek!!




Az éjféli menünél én ragaszkodtam a töltött káposztához, mivel ezt mindannyian imádjuk, ezen a ponton mindenképpen szerettem volna megőrizni a lagzis hagyományokat! Isteni volt a töltött káposzta, egyik legjobb barátnőm azt mondta, ő életében nem evett még ennyire finomat! Éjfélkor emellett ugyanúgy jöttek a sültek, amik vacsoránál is voltak, valamint került mellé bajor majonézes burgonyasaláta, görög saláta és jérce saláta is.


Minden nagyon finom volt és minden tutira gluténmentes - én a keresztszennyeződést is fél-egy óra után kimutatom, és mivel 4-4:30 tájékán fáradtam le a táncparkettről, élő indikátorként ezt garantálni tudom.
Ami még hatalmas kedvencem volt, ezt szintén Péterék készítették, a limonádé bár a desszertasztal szélén, szerintem szuper jól mutatott és isteniek voltak a frissítők. :)


Elképesztően hálás vagyok, nagyon szerencsések vagyunk, ugyanis szakács téren is sikerült megtalálnunk a LEGJOBBat! Nálunk ez ugye extrán fontos volt. :) 

Sajnos Péternek nincsen oldala, amit jelölhetnék, de az email címét megosztom Veletek, tutira gluténmentes lakodalmat tud rittyenteni :): misetapiti@gmail.com
A kezdetekben biztos voltam abban, hogy a dekorációt saját kezűleg szeretném készíteni. Nagyra becsülöm a dekorosok munkáját, akik csodavilágot tudnak varázsolni a nagy napra, de mivel igyekeztem faragni a költségeken, valamit amúgy is egyszerű, natúr kis dekorációban gondolkoztam, úgy gondoltam, ez az, amit magam is kivitelezni tudok.


Igen, sok munka volt, előtte is sok időt és egy egész családot igényelt a terem feldíszítése, de azt kell mondanom, még élveztük is.
A szervezés során (szolgáltatók keresése, folyamatos kommunikáció, egyeztetés, összehangolás...) néhány hónap után azt éreztem, nem bánnám, ha valaki azt mondaná: "na, add ide, én ezeket kiveszem a kezedből és megszervezem az esküvőt".
(Lásd: teljesen lazán kiment a fejemből, hogy például karikagyűrűk sem ártanának egy esküvőre. Anya tette fel egyszer a kérdést, hogy milyen gyűrűt szeretnénk? Akkor esett le, hogy ja, hát gyűrűk is kellenek... )
De a dekoráció készítése kapcsán soha, de soha nem volt ilyen, egy pillanatra sem adtam volna át másnak - mármint kívülállónak, a családom segített benne. Amellett, hogy kreatívkodhattunk, ötletelhettünk és amit már korábban is írtam: rengeteg pénzt takarítottunk meg, így tudtam igazán személyesnek érezni. Minden kis apróságnak története volt, mindegyik közel állt a szívemhez.

Ötletelés
A Pinterest hatalmas barátom volt. A helyszínkeresős bejegyzésben említettem, hogy pár nappal a lánykérés után egyik reggel a tesóm "Néztél már helyszínt?" messenger üzenetére ébredtem. Amikor tudatosult bennem, hogy ha mi egy éven belül esküvőt szeretnénk, tényleg el kéne kezdeni gondolkodni, a helyszínkeresés mellett már az ötleteket is gyűjtögetni kezdtem. 
Létrehoztam egy esküvői ötletek mappát Pinteresten, és ami megtetszett, azonnal elmentettem. Volt itt minden: köszönőajándékok, szülőköszöntő ajándékok, asztali dekoráció, autódísz, játékok a lagzira stb.
Első körben el kellett döntenünk, milyen stílust szeretnénk. Menyasszonyok, feleségek már biztosan tapasztalták: ez a mi feladatunk. Ha van egy konkrét ötlet, vannak irányadó képek, akkor lehet menni a vőlegényhez/férjhez jóváhagyásért, amire - azt az esetet kivéve, ha nagyon nem tetszik neki valami - azt fogja mondani, hogy jó lesz. :D Nem gondolkodtunk sokáig, nálunk itthon is minden világos és fehér. Szerettem volna, ha az esküvőn, lagziban is a fehér dominál, valamint egy kis natúr szín, zöld és virágok tekintetében halvány púderrózsaszín. Imádtam a rezgővirágos hangulatfotókat, olyan kis természetes, natúr érzést keltettek bennem. Tetszett a zsákvásznas dekoráció, a fehér és ez a fajta világosbarna kombinációja. Bálint is biztos volt abban, hogy nem kell nekünk semmi csicsamicsa, így a felvetésemet a stílust tekintve gyakorlatilag azonnal megszavazta.

"Hozzávalók" beszerzése
Ez a korai ötletelés azért is volt nagyon fontos, mert ha időben végiggondoljuk, mit szeretnénk, Ebayről rengeteg apróságot, hozzávalót be lehet szerezni fillérekért.
Én is így tettem. És mivel tudtam, hogy az esküvő előtti napon mi fogjuk feltenni a dekorációt, azon is gondolkodnom kellett, hogy ha esetleg rekkenő hőség lesz, ne hervadjon el az összes virágdekoráció. Korábban már rendeltem olyan tulipánokat ebayről, amiről senki meg nem mondta volna, hogy mű. Esküvőre mindenképpen angolrózsát szerettem volna - ebben is az tetszett, hogy gyönyörű, de közben mégis olyan könnyű, kis laza -, így mű angolrózsa után néztem az Ebay berkeiben. Mikor találtam egy olyat, ami képen gyönyörű volt, jók voltak a visszajelzések is, rendeltem egy csokorral - megnéztem, milyen élőben. Úgy is tökéletes volt, így rendeltem továbbiakat is. Beszereztem még borostyánt is - ez is mű volt (egyébként azóta is tökéletes dekorációi az otthonunknak, úgyhogy esküvő után is jó szolgálatot tesznek), illetve kis zsákvásznas dekorszalagokat a vázák és a mécsesek feldíszítéséhez.
Tetszett az a megoldás, amikor az asztalok közepén egy kis falapra kerülnek a dekorelemek, így Apa és Bálint tökéletes méretű falapokat fűrészeltek, majd csiszoltak, úgyhogy ezt is kipipálhattuk.
Mindent végiggondoltam, mi az, amit meg szeretnék valósítani, és amihez tudtam, beszereztem az alapanyagokat Ebayről. 

Grafikai rész
Meghívó, ültetőkártya, ültetési rend, kis köszöntők az evőeszközökön és stb.
Rengeteg meghívó ötletet böngésztem és bevallom: először rendelni szerettem volna. Heteket töltöttem azzal, hogy keresgéltem a grafikusok között, kinek tetszik a legjobban a munkája és melyik stílust tudnánk közel érezni magunkhoz. 
Amikor az árakat néztem, azt hittem, dobok egy hátast. Egy darab meghívó ára 600-700-800 Ft körül mozgott. Na ekkor éreztem szintén azt, hogy ez ismét egy olyan költség, amin faraghatok. Így hát minden grafikai képességemet bevetettem és elkészítettem azt a meghívót, ami tényleg a miénk. Utólag is nagyon örülök, hogy így döntöttem - napokig kerestem a tökéletes betűtípust, amivel szerintünk a legszebben mutat a nevünk. Gondolkodtunk idézeteken, nem szerettünk volna sem nagy bölcselkedős, sem pedig csöpögős, nyálas vonalat, mert egyik sem mi vagyunk - így egy Micimackó idézet lett a tökéletes. Minden apró tizedmilliméter számított. Én szereztem be minden papíranyagot, kiválasztottam, melyikre szeretnénk nyomtatni, majd milyen legyen az, amire a nyomtatott papírt ráragasztjuk - hogyan kössük át kötözővel. Mikor a grafikai rész megvolt, kinyomtattam, utána a kézzel való vágás és összeragasztgatás szintén nem 2 percet vett igénybe, de abszolút megérte. Szerintünk gyönyörű lett. :)



Az ültetőkártyák, ültetési rend ugyanebben a stílusban készült.
Készítettem még apró kis köszöntőket, amit aztán az evőeszközökre kötöttünk: "Köszönjük, hogy megosztod velünk az első vacsoránkat, mint Férj és Feleség" felirattal. 



Néhány werkfotó az alkotások közben:

A két felső képen látható elemről nem írtam külön, ezek is kis apró házilag összedobható aranyos dolgok, az első "Kérlek, ne vidd el a poharamat, épp táncolok" feliratú körlapokat a limonádés pultra tettük - ami egyébként közvetlenül a táncparkett mellett volt, bár szerintem nem sokan használták. :D De jó ötlet volt amúgy!
A másik pedig: készítettem egyedi boroscímkéket és az asztalokon lévő üvegekre ezek lettek felragasztva.
Bal alsó kép: Kriszta annyi füzért készített, hogy szegény kis párna-kutya alig bírta.

További ötletek
A mennyezetet is szerettem volna feldíszíteni, ehhez is a Pinterest adott ötleteket. Nagyon megtetszett a natúr színű füzéres megoldás, így a tesóm - mint példás tanú - vállalta, hogy elkészít 60 m füzért, tökéletes fix programja lett körülbelül 6 hétvégére.
Lampionok gyanánt Anya akciós lámpabúrákat szerzett be a Jyskből - fehér színűeket, ezek nagyon jól mutattak a natúr füzérrel. 


Az már ugye adott volt, hogy az asztalokra milyen dekoráció kerül, így a továbbiakon kezdtünk el gondolkodni. Ami a legnagyobb falatot jelentette számomra, az a főasztal mögötti dekor. Amikor ezen tanakodtam, akkor megcsapott a szele annak az érzésnek, hogy "Dóri, lehet nagy fába vágtad a fejszédet ezzel a DIY esküvővel". Aztán jött egy szikra... nem is értettem, miért nem kértem meg Apát korábban, hogy gondolkozzon ezen, hiszen ő mindig mindent meg tud valósítani. Kriszta közben mondta, hogy neki van egy nagyon hosszú fehér függönye, amit még évekkel ezelőtt megvett, de végül nem használt fel - szerencsére még mindig kapható volt ez a függöny az Ikeában, így beszereztem hozzá még két testvért, hogy a 480 cm hosszú főasztal mögé kellően széles legyen a redőzésekkel együtt. Apa közben kitalálta, hogy egy régi magasugrólécre tökéletesen rá lehet majd húzni a függönyt (fontos volt a rögzítés miatt, hogy alig legyen súlya), úgyhogy fehérre festette és meg is volt az a rész, amitől én annyira tartottam.
Láttam a Pinterestes képeken, hogy a függöny mögé általában fényfüggönyt tesznek, gondoltam én is beszerzek egyet, de mikor megláttam, hogy ilyen méretben (3x4-5 m) ez milyen kiadást jelentene - és nyugtáztam, hogy utána az életben nem tudnám használni, tovább gondolkodtam. Szembesültem azzal is, hogy a kis natúr, természetes dekorációnkba egy ilyen hatalmas fényfüggönyös, nagyon elegáns és kirívó megoldás aligha lenne beilleszthető. Ezt követően találtam a Pepcoban kis szivecske alakú fényfüzért- mikor megláttam, tudtam, hogy ez az, amit szeretnék mögénk. Kis egyszerű, kedves megoldás, ami egyáltalán nem hivalkodó, éppen azért szép.
Úgyhogy a főasztal mögötti dekorációnk is kirajzolódott.


Kérdezte tőlünk a ceremóniamester, szeretnénk-e slideshowt... azt nem szerettünk volna, úgyhogy azt gondoltam, hogy a funkcióját (régi képek bemutatása) valahogy máshogy oldom meg. Babakori, gyerekkori képeinket beszkenneltem, újra előhívattam, majd két raklapra kötöző, kis fényfüzérek és apró facsipeszek segítségével rögzítettük őket. Végül a két raklapot (amin a Bálint és én képeink voltak különválasztva) egy kötöző összekötötte a már közös képekkel. Kriszta kitalálta, hogy jelenjen meg itt is az idézet a meghívónkról "... amikor te meg én mi leszünk", így az egyik raklap viselte a "Te", a másik az "Én" a kettőt összekötő képsorozat pedig a "Mi" feliratot. Ez az ötlet a helyszíni dekorálás közben jött, de szerintem elképesztően jó, imádtam!


A bejárathoz szintén egy raklapot képzeltem el, ezt kicsit feldíszítve egy köszöntő felirattal. Gondolkodtam, mi legyen ez a köszöntő felirat, nem szerettem volna a "szokásos" Üdvözlünk/Köszöntünk az esküvőnkön Dóri és Bálint változatot.
Így lett a "Minden családnak van egy története: köszöntünk a miénkben!" - ez nekem annyira tetszett. Ha belegondolunk, a mi kis családunk története igazából tényleg aznap indult... persze, megelőzte 10 tartalmas év, de igazán aznap lettünk a Balázs-Kiss család. :)



Aktív társaság - ötletek
Több ilyesmi, játékos dekorációt szerettem volna, de utólag belátom, még ez a pár darab is sok volt :D 
Egyrészt készítettünk egy kis táblácskát, mellette egy nagy befőttesüveggel, hogy a vendégek írjanak nekünk pár sort, amit majd az első házassági évfordulónkon fogunk elolvasni. Volt kis papír, toll, így üzenetet hagyhattak nekünk. 
Vendégkönyv nem a szokásos formában jelent meg, hanem egy képkeret alakjában, amin felül volt egy lyuk és kis szívecskéket dobhattak bele nevekkel ellátva. Arra gondoltunk, hogy ez a képkeret majd milyen szép dísz lesz a házunkban, de sajnos itt is elég kevesen aktivizálták magukat. :D 
Fotózáshoz pedig készültünk kis vicces kiegészítőkkel, amik hurkapálcákra voltak rögzítve, valamint egy polaroid képet imitáló képkerettel, amin a nevünk és a dátum szerepelt. Utóbbi népszerűbb volt. :) 


Úgyhogy volt egy külön kis asztalka ezeknek az apróságoknak, jó volt, de éppen elég, ebből nem is lett volna szükség többre - alig várom, hogy az első évfordulós kis üzeneteket elolvashassuk. :)



Most visszanézve a képeket: ennél szebb, jobb és személyesebb díszítésre nem is vágyhattunk volna. Imádtuk, gyönyörködtünk benne, és ami a legjobb volt: minden a mi kezünk munkáját dicsérte. :)

Fotók: Gál Zoltán


Az előző bejegyzésben arról írtam, milyen nehéz volt megtalálnunk a helyszínt, minden kudarcot és újabb keresgélést dokumentáltam! :D
Ott írtam arról is, hogy már eldöntöttük: az egész lakodalom gluténmentes lesz...

Gluténmentes lagzis vacsora

... egyrészt, így nem kell kétféle ételt készíteni, másrészt, biztosan nem lesz keresztszennyeződés, ami egy hatalmas előny, hiszen én egy apró szennyeződés után is napokra elköszönök a társaságtól - az ember saját lakodalmán ez azért barátok között is kerülendő. 
Miért egyszerűbb így? Gondoljatok végig egy hagyományos lakodalmas menüt: húsleves, sültes tál sokféle finomsággal, köretek, töltött káposzta, torta és sütemények.
Na, a vacsora részt tekintve, mi az, amit gluténmentesre kell cserélnünk: 
  • cérnametélt a húslevesbe
  • rizsliszt, zsemlemorzsa a rántott ételek panírozásához
  • esetleg egy kis plusz liszt, ha valamit sűríteni kell, de előreláthatólag ilyen nem is lesz

55-60 főre ezekből sem kell olyan ipari mennyiség, de ha így keresztszennyeződéstől mentesen, egy főzéssel megoldható az egész lakodalom, azért józan ésszel végiggondolva, valóban sokkal egyszerűbb, ha minden gluténmentesen készül.
Persze, fűszerek, ilyesmi mind gluténmentes lesz, de ez nem plusz tétel, csupán majd egyeztetni fogunk, hogy milyen fűszerek azok, amik gluténmentesek és akkor azokat fogják használni.
A pontos menüt egyelőre nem szeretném megosztani, azért ne tudjanak a vendégek mindent előre :) - de ha igényt tartotok rá, akkor az esküvő után ezt is pontosan le fogom írni!

És mi van a süteményekkel?

Azt hiszem, Anyától örököltem azt a tulajdonságomat, hogy amit tudok, szeretek magam csinálni és 5 ember teherbírásával rendelkezem egyszerre. Anya, mint az ügyeletes Örömanya olyan egyszerűséggel vállalta be, hogy majd mi megsütünk mindent a lakodalomra, mintha mi sem lenne természetesebb ennél. Nagy tervező lévén már össze is írta - a blogról válogatva - milyen süteményeket fogunk előtte megsütni, már az ütemterv is megvolt, mit, mikor, melyiket mennyi idővel előtte lehet elkészíteni, mi az, aminek kifejezetten jót tesz, hogyha áll és összeérnek az ízek. 
Tudnivaló, én is ez a típus vagyok, aki amit bír, azt vállal, de mivel alapvetően sajnos nem vagyok egy buddha és hajlamos vagyok ráparázni dolgokra, ezt az előtte lévő ipari sütögetést örömmel kiadtam volna a kezünkből. 
Na és akkor itt jön az képbe, hogy hiába vannak nagyon jó cukrászdák a környéken, gluténmentes sajnos egy sem akad közöttük.
Szerencsére egykori pécsi diák lévén évekkel ezelőtt megismertem a Mester család termékeit - imádtam a frissen kisütött pékáruikat és süteményeiket. Islerért és mignonért mindig beugrottam, ha volt, mit ünnepelni - és mivel elég szorgos tanuló voltam, természetesen mindig akadt valami ünnepelnivaló. :D 
Amíg Kriszta is pécsi diák volt, addig ő, mikor már nem, utána Bálint vette át azt a szerepet, hogy minden születésnapomra mennyei tortát rendeltek a Mester család üzletében, így mindig olyan tortám volt, ami egyszerre volt gluténmentes, nagyon finom és nem nekem kellett elkészíteni! Imádtam, hogy volt ilyen lehetőség!
Így jött az ötlet: a Mester család rengetegféle mentes süteményt és tortát készít, amik ráadásul nagyon finomak, tőlük tudnánk rendelni. Ám, amit már kiemeltem: itt, a környékünkön sajnos elég gyér a gluténmentes opció és Mester üzlet is legközelebb 90 km-re van tőlünk. 

Minden erőmmel azon vagyok, hogy valahogy meg tudjuk oldani a torta szállítását - várhatóan kánikulában és ilyen távolságban. Szerencsére Mester Miklós tökéletes partner ebben és igyekszünk a legjobb megoldást megtalálni erre.
Úgyhogy a mentes sütemények és a menyasszonyi torta a Mester családtól lesz, már alig várom, hogy lássam! Biztos vagyok benne, hogy csodás és isteni finom lesz! :)
Mivel sokan írtátok Facebookon és Instagramon is, hogy örülnétek olyan bejegyzéseknek, amiben az esküvőszervezés részleteit osztom meg Veletek, íme az első!
(Őszinte leszek, az ilyen jellegű bejegyzéseket azért írom egy kicsit "félve", mert tudom, hogy az ismerőseim is olvasni fogják, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolok és azok is, akikkel kevésbé. :D De hát mindegy, azzal, hogy hosszú évek óta blogolással foglalkozom, ezt bevállaltam... úgyhogy jó olvasást kívánok mindenkinek! :))



Még a helyszínek keresgélése előtt első körben annyit tettünk, hogy megbeszéltük, körülbelül mikor szeretnénk az esküvőt és összeírtuk a vendéglistát, hogy lássuk, hány főre keresünk helyszínt - ezek azért elég lényeges elemei a helyszínkereséseknek. :) Ja, az kimaradt, hogy természetesen a lánykérés is megtörtént előtte, de azért ez talán valamennyire egyértelmű. :D
Annyiban egyeztettük az elképzeléseinket, hogy jövő májusra szeretnénk az esküvőt - pontos dátumot azért nem tűztünk ki, mert ez helyszínfüggő. Igazából nem kötjük semmihez, nekünk teljesen mindegy, hogy május 11. vagy 25., ha a kiválasztott helyszín azt mondja, hogy nekik a 18. szabad akkor nekünk a 18. lesz a tökéletes! (Egyébként május 23-án lesz a 10 éves évfordulónk, ezért választottuk a májust :))
Míg én napokig a gyűrűmben gyönyörködtem, a tesóm, Kriszta átvette az irányítást és egyik reggel egy "néztél már helyszínt?" kérdés ébresztett a Messengeren. Először nem is értettem, minek néznék most helyszínt, ha még majdnem 1 teljes év van a tervezett időpontunkig, de miután elmerültem a szervezésben igazából beláttam, hogy kell az az egy év... mikor a helyszíneken tájékozódva kiderült, hogy már másfél évvel előre is le vannak foglalva az esküvői időpontok, még egy aprócska pánik is elöntött, hogy basszus, lehet, hogy már el is késtem... :D
Első körben feltérképeztük a potenciális helyeket. Nem szeretnénk nagy esküvőt, tényleg csak a legközelebbi rokonok és barátok lesznek ott. Olyan emberekkel szeretnénk ünnepelni, akik őszintén örülnek velünk a nagy napon. Úgyhogy egyelőre olyan 55-60 emberrel számolunk, persze addig ez még változhat. 
Ez volt tehát az első feltétel, hogy kb. 55-60 embernek legyen kényelmes a hely, tehát ne egy átlagos étteremről legyen szó, ahova nem férünk be és ne is egy 250 fős faluméretű helyszínről, amiben nem kell elrabolni a menyasszonyt, mert szerencsétlen elveszik magától is. 
A második az egy speciális kérés volt a részemről, hogy amennyiben lehet, megoldható legyen a gluténmentes menü. Elég jó érzés lenne, ha azért a saját esküvőm előtt nem nekem kéne elkészítenem a vacsorámat és dobozban szállítani a helyszínre... :D Mivel az árajánlatok kéréséhez össze kellett állítanunk, hogy milyen ételekben gondolkodunk, igazából egyértelművé vált számunkra, hogy a legtöbb étel alapból gluténmentes alapanyagokból készül. Így arra az elhatározásra jutottam/jutottunk, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha minden étel gluténmentesen készülne, így nem kéne a szakácsoknak kétfelé főznie és ráadásul a keresztszennyeződésre még csak egy minimális esély se lenne. Így igazából annyi lenne a lényeg, hogy reggel takarítsák ki a konyhát, hogy tiszta legyen és onnantól kezdődhet is a kaják készítése, azzal a néhány gluténmentes alapanyaggal kiegészítve, amit én vinnék nekik. Úgyhogy minden ajánlatkérésnél feltettem a kérdést, megoldhatónak látják-e, hogy gluténmentes lakodalmat tudnak rittyenteni úgy, hogy igazából minden készülhet azokkal a folyamatokkal, ahogy szokták, csak annyi a kérésem, hogy a konyha legyen kitakarítva, hogy ne lehessen keresztszennyeződés, a plusz alapanyagokat pedig én viszem - ez mindössze rizslisztet, gluténmentes kenyérmorzsát, illetve cérnametéltet jelent, amit a húslevesbe fognak tenni. 
Felmerülhet a kérdés, hogy ha egyedül én vagyok gluténérzékeny, miért kell mindenkinek gluténmentesen ennie? Első körben azért, mert engem sajnos a legapróbb szennyeződés is napokra kiüt és ezt a saját esküvőmön nem szeretném megkockáztatni, másrészt pedig mivel tényleg csak 3 alapanyag az, amit gluténmentesre kell cserélni, a szakácsnak is egyszerűbb dolga lesz, ha egyben megfőz mindenkinek, hiszen igazából a panírozás az, amit másként kell csinálni, illetve a cérnametélt a húslevesbe. Minden más gluténmentes alapanyagokból készül, így pedig a keresztszennyeződés elkerülésére sem kell figyelni, hiszen nem készül gluténtartalmú étel akkor, nem fog szállni a búzaliszt panírozáskor és stb. Tehát biztonságban tudhatom magam, és nem kell attól félnem, hogy nem tudom végigtáncolni a saját esküvőmet, mert fél órával a vacsora után ledőlök a székemről. 
Azt tudjuk, hogy a kívülállók hogyan szoktak reagálni az effajta kérésekre, tekintve, hogy egy átlagos étteremben sajnos sok esetben azt sem tudják mi az a glutén, nemhogy mi az a keresztszennyeződés.
Ami elképesztő örömmel töltött el, az a hozzáállás. Képzeljétek el, akárhány helyet kérdeztünk meg, mindenhol, MINDENHOL jelezték, hogy vállalják a gluténmentes lakodalmat, természetesen beszéljük át, mire kell figyelni, hiszen az a fontos, hogy én biztonságban tudjam magam a saját esküvőmön. Mindenhol nagyon segítőkészek voltak ezzel kapcsolatban, volt, ahol a szakáccsal is beszélhettem, mondta, hogy ha rajta múlik, ő vállalja, és természetesen mindent megoldunk. Hihetetlenül jól esett... azt hittem, hogy ez egy nehézség lesz, amit majd alig tudunk megoldani és amennyiben nem megoldható, természetesen elfogadom, de meg kell próbálni, hátha. De ezt át sem kellett gondolnom, mert annyira nyitottak és kedvesek voltak mindenhol, hogy akadályát sem látták a dolognak. 
Úgyhogy árakban már tájékozódtunk előre, körülbelül mennyire számítsunk, átlagosan mennyibe kerül egy főre a vacsi plusz az italfogyasztás.
Na, az első helyen - nem tudom, milyen okból vezérelve, lehet, úgy gondolták, hogy mivel gluténérzékeny vagyok, biztos hozzászoktam a drága ételekhez és majd fel sem tűnik, hogy körülbelül 2-3-szoros árat mondanak a kajára. Én előre kiemeltem, hogy a szükséges gluténmentes alapanyagokat mind vinném, ha ez így nekik oké, tehát plusz költséggel nekik ez nem fog járni. Erre  olyan árat mondtak, amiben csak a vacsora volt benne, hogy nem tudtam szomorkodni rajta, mert egyszerűen nevetnem kellett, annyira ironikus volt az egész. Máshol a kaja+italcsomag/fő bőven nem került ennyibe, mint itt csak a vacsora lett volna fejenként. 
A következő helyszín, amit kinéztünk, a környezete miatt volt csodálatos, beleszerettünk mindketten - konkrétan a Balaton partján lévő hotel étterméről van szó, tehát a ceremóniát tarthattuk volna a parton. Az étterem épp megfelelő lett volna ennyi embernek... tehát tökéletes volt minden szempontból. A probléma csupán az, hogy egyelőre sajnos nekik is bizonytalan, jövőre tudnak-e esküvőket vállalni, októberben tudnák biztosra mondani... hát ez nekünk már késő, mert ha októberben még nincs helyszínünk és netán ők azt mondják, hogy sajnos nem, akkor nagyon minimálisra csökken az esély, hogy májusig találjunk egy megfelelőt - tekintve, hogy itt a Balaton parton ősszel és télen gyakorlatilag semmi nincs nyitva, tehát még beszélni sem lehetne senkivel. Úgyhogy ezen is tovább kellett lépnünk.
A következő potenciális helyszínünk nem parti volt, de egy kis üdülőhely helyszíne, gyönyörű zöld övezetben szép sátorral - jó időben fel, rossz időben le vannak húzva az oldalai. Ott is úgy volt kialakítva, hogy a ceremóniát tarthattuk volna ott a helyszínen, nagyon tetszett nekünk. Szinte meg is állapodtunk, csak arra a telefonra vártam, mikor pontosan meg tudják mondani, hogy mely szombatok szabadok - pénteken jártunk náluk, mondták, hogy a 25. biztosan foglalt, illetve úgy emlékeznek, hogy a 18, de lehet, hogy a 11. Mondtam, semmi gond, amelyik szabad, az nekünk jó lesz. Tehát kedden vártam a telefont, amikoris eldőlt volna, hogy 2019. május 11. vagy 18. lesz-e az esküvőnk napja, majd a hölgy (kicsit sem kamuszagúan) közölte, hogy hát sajnos egész májusra és júniusra tele vannak, így nem tud nekünk időpontot adni - (4 nappal előtte egész májusra és júniusra  mindössze 2 időpontjuk volt... na mindegy). Tudtuk előre, problémás lesz ez az 50-60 fő, hiszen itt például 200 férőhelyes a sátor. Én totálisan megértem, hogy inkább várnak még, hátha befut egy 150 fős lagzi közel háromszoros haszonnal. Csak akkor mondják ezt, korrekt válasz, bár nem örülök neki, de elfogadom, mert valamilyen szinten érthető. Mindannyian pénzből élünk. 
Úgyhogy továbbléptünk ezen is, próbáltam a szokásos módon hozzáállni: azért nem jött össze, mert nem ez a mi tökéletes helyszínünk. Lesz ennél jobb, amit ezután fogunk megtalálni.
Keresgéltem tovább és még aznap este rátaláltam arra a helyszínre, amire a képek alapján azt mondtam: mennyire gyönyörű, ez a tökéletes helyszín, itt szeretném tartani az esküvőt. Szintén egy Balaton parti nagyon barátságos kis villa, aminek az étterme a Balatonra néz úgy, hogy a falak gyakorlatilag mindenhol ablakok. 
26 éve élek Balatonbogláron, itt van ez a helyszín, de még soha nem hallottam róla. Nem hirdetik magukat a neten esküvői helyszínként, igazából azt sem tudom, hol találtam rá, de mikor a Google, a barátom jóvoltából megláttam egy képet, egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: pontosan ilyen helyet szeretnék! És mikor a kíváncsiságtól hajtva megnéztem, hol van ez a csoda-hely, és megláttam, hogy Balatonboglár, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes. Mivel este volt már, nem tudtam telefonálni, pedig annyi kérdésem lett volna. Elsőként, hogy vállalnak-e egyáltalán esküvőket... mert nem jelezték a honlapon. Hányan férünk el az étteremben, megoldható-e a gluténmentes kaja és stb... na meg persze, hogy mennyibe kerül.
Úgy feküdtem le aznap, hogy megtaláltam a tökéletes helyet és bárcsak, bárcsak, bárcsak... de akkor még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán foglalkoznak-e ezzel. Sok hely van, ami alkalmas lenne, mégsem vállalnak esküvőket.
Másnap telefonáltam, pozitív  volt a válasz, majd néhány nappal meg is kaptam az ajánlatot az igényeinkre vonatkozóan. A legközelebbi munkanapon el is mentünk megnézni a helyszínt, illetve egyeztetni az ajánlat számunkra kérdéses pontjait. Közben egyik ismerősünk mondta, hogy ők is teljesen beleszerettek a helyszínbe, de végül sajnos tovább kellett lépniük, mert egyszerűen lehetetlen volt megállapodni a tulajjal. Gondoltam, egy próbát mindenképpen megér, általában sikerül megtalálnom a közös hangot az emberekkel, vesztenivalóm nincs, csak nyerhetek.
Hát, mikor az egyeztetés során rengeteg emailt váltottunk, sosem arra reagált, amit én leírtam és sosem kaptam választ a kérdéseimre, már beláttam, hogy hiába a képességem, így tényleg nem lehet megállapodni. Totálisan beleéltem már magam, de teljesen elvesztettem a bizalmamat (úgy kicifrázta az ajánlatot, hogy számára legyen ezeregy kiskapu, és az amúgy is borsos árú italcsomag még a mentes vizet sem tartalmazta, így gyakorlatilag a "korlátlan" italcsomag kifizetése után még mindenért amúgy is fizetnünk kellett volna...), így igazából le is mondtam a helyről, nem is érdekelt már, hogy megtaláljam a közös nevezőt. Nem szeretném olyan helyen ünnepelni az esküvőmet, ahol ott vágnának át, ahol tudnak, ha nem lennék szemfüles - mindezt úgy, hogy közben ők játsszák a hülyét és totális véletlenségből sosem értik meg, mit írok, pedig mindent úgy vezettem le és magyaráztam meg minden félmondatot, hogy még egy óvodásnak is világos lett volna. Na mindegy, be kellett látnom, hogy ez a helyszín sem a mi tökéletes helyszínünk.

+ tipp: mindig figyelmesen olvassátok el, mit is tartalmaz egy "korlátlan" ajánlat. A korábbi ajánlatok alapján nekem teljesen természetes volt, hogy a korlátlan fogyasztás azt jelenti, hogy az itallapon fellehető italokat az esküvő folyamán fogyaszthatjátok, ha fejenként kifizetitek a korlátlan csomag árát. Mivel a gyerekek/idősek számára is kifizeted ezt az összeget, akik néhány üdítőn kívül mást nem fognak fogyasztani, így bőséggel meglesz az étterem haszna így is. Na de! Utóbbi helyszínünk nagyon trükkösen próbálta megadni a "korlátlan" csomag választékát: igaz, volt benne gyümölcslé, üdítő, sör, bor, pálinka - de furfangosan mindegyiknél feltüntetett egyet-egyet, tehát ha a vendéged nem szereti mondjuk az édes bort, vagy az almalevet, ami fel van tüntetve, hanem mondjuk száraz bort vagy narancslevet inna, a "korlátlan" ajánlat kifizetésén túl ezek már mind plusz számlás fogyasztások lettek volna. A sör esetében is csupán egyfajta volt, persze az itallapon volt más is... hogy a vendég választhasson mást is.
Megmondom őszintén, amikor először végigfutottam az ajánlatot, nekem sem tűnt fel, hogy mi a trükk benne. Aztán mikor figyelmesen végighaladtam, észrevettem, hogy ezzel gyakorlatilag azt szeretné elérni a "kedves" tulaj, hogy fizesd ki a borsos árú "korlátlan" italcsomagot és az este folyamán történő italfogyasztás 80%-t még pluszban fizesd ki az itallapon szereplő árakkal, hiszen ő bebiztosította magát és olyan pofátlanul minimális kínálatot tett a csomagba, amiben még mentes víz, kávé, pezsgő sem lett volna benne (pedig kifejezetten kértük, mert azért koccintani csak szeretnénk) a töményekről nem is beszélve. Mivel elszállt minden bizalmam és ugye amikor ezeket vázoltam, a hülyét játszva azt sem értették, miről beszélek, inkább elengedtem a dolgot.
Keresgéltünk tovább, találtunk egy szintén Balaton parti hotelt, aminek az étterme végig üveges és közvetlenül a part mellett helyezkedik el. Éppen 60-70 fős a terem... még a kis hölgy - akivel beszéltem telefonon - is azt mondta, hogy ezt a helyszínt éppen nekünk találták ki, majd közölte, hogy nagyon szomorú, mert most kezdik a felújításokat és sajnos jövő májusban még javában zajlani fognak a munkálatok. Egyébként nagyon aranyos volt, szerintem még jobban elkenődött, mint én.
Na ekkor jött a tényleg ipari helyszínkeresés.... amikor minden potenciális helyre ellátogattunk, megnéztük, beszéltünk a tulajjal. Ekkor már kezdtem elengedni az elképzeléseimet, amik egyébként sosem voltak nagyok, amit igazából szerettem volna egy konvex (matekból biztos tanultátok, hogy olyan szoba, amiben nem lehet elbújni :)) terem sima, fehér falakkal. Csak ilyen egyszerűen, hogy könnyen dekorálható legyen. Ne legyen hatalmas, de nem is aprócska.
Azoknak az álmaimnak már régen búcsút intettem, hogy ne legyenek oszlopok (szeretnék minden embert látni, nem akarok senkit "eldugni" egy oszlop mögé), ne legyen lambéria (sajnos a retro Balaton parti üdülők sajátja és a 60-as évek óta már igencsak besötétedtek azok a lambériák...). A fehér, kazettás ablakok (pláne ajtók) a gyengéim, de erről már régen letettem, gondolván, nem lehetek telhetetlen, hogy minden álmom egy helyszínben megvalósuljon. Persze jó lett volna egy olyan helyszín, aminek szép, zöld környezete van, ahol magát a ceremóniát is megtarthatjuk - tudjátok, olyan romantikusan vadregényes. :) És ami szintén jó lett volna, ha itt van valahol Balatonlelle-Balatonboglár-Fonyód vonalon, hiszen a vendégeink 90%-a itt él.
Az ipari helyszínkeresés során egy tucat olyan hellyel találkoztunk, akiknek fogalmuk sincsen, mi lesz jövőre, hiszen bérlik a helyet és jó esetben ősszel fog eldőlni, övék lesz-e egyáltalán jövőre.
Aztán volt két olyan helyszín is, ahol maga a tulaj mondta, hogy nem ajánlja esküvőre, nem is érdemes megnéznünk, mert nem igényes. Szerintem ilyen egy korrekt üzletvezető.
Volt, akinek annyit mondtunk, hogy jövőre szeretnénk esküvőt és már csóválta a fejét - tudjátok, mint amikor a filmekben bejátsszák, hogy a főhősnek mennyi nehézség árán sikerült elérni a célját, és ilyen 5 másodperces klipeket vágnak be zenével, ahol mindenki csak csóválja a fejét. Ez a hely - tegyük hozzá: csodálatos - egész 2019-re tele volt, egy szabad hétvége nem volt már.
Bár egyáltalán nem volt rózsás a helyzetünk - már augusztus közepét írtunk - ragaszkodtam a gondolathoz, hogy a tökéletes helyszín valahol még vár ránk, csak mondjuk már jó lenne megtalálnunk.
Ekkor jött képbe - Anyukám barátnőjének köszönhetően - egy lellei üdülő, ahol bár jócskán le kellett mondanom az elképzeléseimről, már ami a helyszínt illeti. Sorolom, hogy értsétek: sötét lambéria, nem csak a plafonon, körbe a falakon is... sötét járólap, oszlopok, az az igazi retro hangulat, ami nem felidézi a múltat, hanem konkrétan maga a múlt. A 60-as években biztosan jól nézett ki. Na de mivel a hölgy totálisan képben volt a gluténmentes diétával és ő maga vetette fel, hogy egyszerűbb ha mindenkinek gluténmenteset főznek, mert akkor keresztszennyeződés sem lesz, na meg szezon előtt, egy totálisan tiszta konyhában tudnának főzni a lakodalomra... ez azért sokat jelentett.
Őszinte leszek: picit elpityeredtem, mikor itthon beszélgettünk róla. Mindig azt mondtam, hogy azért nincs helyszínünk, mert a tökéletesre várunk és ha ez a csúnya helyszín a tökéletes számunkra, akkor kicsit elkeserít, hogy ez az, ami ránk várt... amit érdemlünk. :D Na de a családom és a legjobb barátnőm egy emberként ugrottak mellém: a hely kaja szempontjából az eddigi legtökéletesebb, a termet meg úgy kidíszítjük, hogy rá sem lehet ismerni. Amíg mi a menük között böngésztünk, hogy pontosan melyiket is szeretnénk, Anya már függönyökre vadászott az interneten, amivel letakarhatjuk  a lambériát, Kriszta felajánlotta, hogy októberben nekiáll füzéreket készíteni, amivel  feldobjuk majd a plafont, Apa pedig, akit eddig úgy ismertem, hogy úgy igazából a motorok, egy kis házfelújítás, vagy esetleg egy Columbo rész tud teljesen lekötni, a legnagyobb természetességgel állt a család többi tagja mellé: ő fellampionozza az egész termet, nem is fog látszani a sötét lambéria a fehér lampionok mögött. Keresztanyukám is továbbfonta: a lényeg, hogy a kaját tökéletesen megoldják, a helyet szépen kidekoráljuk, amúgy meg a társaság a lényeg, nem az, hogy hol vagyunk.
Ekkor mit tud érezni az ember, ha nem azt, hogy ilyen emberek mellett még egy putriban is világraszóló lakodalmat tartanánk?
Úgyhogy kezdtem megbarátkozni a hellyel, és lelki szemeim előtt már láttam, hogyan fogunk szép hattyút varázsolni a rút kiskacsából.
Eljött a szüret napja... hogy jön ez ide, mi? :D Anya egyik barátnője volt a párom, akivel jó szüretelőasszonyok módjára végigcsacsogtuk az egész napot - meg is kérdezte, hogy állunk esküvői helyszín ügyben. Közben mellénk szegődött egy másik kedves ismerős lány, mikor mondtam, hogy végre úgy néz ki, van helyszínünk. Miközben meséltem, a szemem előtt már az a kép volt, ahol szépen feldíszítettük a termet és falatozzuk a finom gluténmentes kaját, amikoris a közben csatlakozó ismerős felkiáltott, hogy "Úristen, csak ezt a helyet ne!!". Kiderült, hogy nyár elején ott voltak esküvőn - vendégként - és katasztrofális volt... életük legrosszabb esküvője. Gondolkodtam, hogy befogjam a fülem, sikítva elszaladjak, vagy csak tegyem a szőlőlétől ragadó, szutykos kezem a lány szájára, hogy fejezze be, mert végre úgy tűnik, révbe ért az életem, hogy 3 hónap után sikerült találnunk egy helyszínt, de inkább csak hallgattam és a szemem előtt szépen feldíszített terem szépen elkezdte elveszíteni az általunk tökéletesen feltett dekorációt. Hallgattam, hogy a pincérek botrányosak voltak, kosz volt, igénytelenség, fejetlenség és a kiszolgálás mellett a kaja borzasztóan rossz volt. Gondoltam, meg tudom oldani, a pincérekkel megbeszélem, mit hogyan, előtte odamegyek, kitakarítok, de sajnos ha rossz a szakács, vele nem tudom megbeszélni, hogy "légyszi, főzz jobban".
Egy ideig sirattam, majd rájöttem, hogy amúgy sem tetszett a helyszín... nevezzük nevén a gyereket: csúnya volt. Csak a kaja miatt mentünk volna ide, de ha az is sz*r, akkor ezt is el kell engednünk.
Itt voltunk augusztus végén helyszín nélkül. Egész nyáron kerestük, mondván, ősztől úgysem tudunk sehova se menni, itt a Balatonon minden bezár és jövő tavasz végén nyitnak újra.
Mígnem jó szüretelőasszony-társam már mondta is az ötletet, hogy a sógora szakács, aki rendezvényekre főz és szállít kaját. Megcsinálja gluténmentesen is, keressünk csak helyszínt és a kaja megoldva.
Innentől az éttermekről, üdülőkről letettünk, elkezdtünk helyszínt keresni... hívtam is Anya barátnőjét, aki megtudván az új információkat, már mondta is, hogy mit kellene megnéznünk. Elmentünk megnézni, nem hiszitek el: már kívülről is csodálatos az épület, egy kis kastélyka, ami már művelődési házként üzemel, néhány éve lett felújítva. Zöld környezetben, az általam megálmodott kis romantikusan vadregényes fákkal, bokrokkal, borostyánnal befutott téglafallal. KAZETTÁS ajtón léptünk be és mindenhol KAZETTÁS ablakok voltak. A terem egy sima téglalap alakú terem, sima, FEHÉR FALAKKAL, mindenféle cicoma, oszlopok és lambéria nélkül. Nem hatalmas, de nem is aprócska... mondhatni tökéletes. :)

Most, hogy megvan a helyszín, ezt a bejegyzést itt el is zárom és a következő témával külön bejegyzésben jelentkezem. Kicsit hosszabbra nyúlt, mint szerettem volna, volt pár zsákutca, de végül kijutottunk belőlük és tényleg megvan az a helyszín, ami tökéletes és ami ránk várt.
Régebbi bejegyzések Főoldal

Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv 20% kedvezménnyel!!

Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv 20% kedvezménnyel!!

"Életem gluténmentesen" 20% kedvezménnyel megrendelhető!

"Életem gluténmentesen" 20% kedvezménnyel megrendelhető!


KÖVESS FACEBOOK-ON IS!

A blogon megjelenő tartalomra (legyen az kép, szöveg stb...) a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény vonatkozik, így azt a szerző engedélye nélkül bármely más helyen (weboldal, nyomtatott irat stb...) közzétenni TILOS!

@glutenmenteselet INSTAGRAM

Gluténmentes szórakozás! ;)

Gluténmentes szórakozás! ;)

VÁLASSZ NYELVET

Blogarchívum

  • ▼  2019 (25)
    • ▼  november (6)
      • Hogyan tudunk faragni a költségeken a gluténmentes...
      • Nem lett tőle bajom, úgyhogy gluténmentes!
      • Mely HARIBO termékek gluténmentesek?
      • Bounty és Snickers nyomokban glutént tartalmazhat!
      • Tejmentes túró
      • Hogyan tudom egy termékről eldönteni, hogy gluténm...
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (4)
    • ►  május (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2018 (27)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (7)
    • ►  június (1)
    • ►  május (5)
    • ►  április (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (126)
    • ►  december (21)
    • ►  november (6)
    • ►  október (14)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (1)
    • ►  június (3)
    • ►  május (15)
    • ►  április (13)
    • ►  március (17)
    • ►  február (12)
    • ►  január (14)
  • ►  2016 (171)
    • ►  december (24)
    • ►  november (14)
    • ►  október (23)
    • ►  szeptember (14)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (11)
    • ►  május (11)
    • ►  április (11)
    • ►  március (15)
    • ►  február (20)
    • ►  január (9)
  • ►  2015 (222)
    • ►  december (24)
    • ►  november (20)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (24)
    • ►  július (20)
    • ►  június (32)
    • ►  május (22)
    • ►  április (10)
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (15)
  • ►  2014 (170)
    • ►  december (28)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (22)
    • ►  július (20)
    • ►  június (20)
    • ►  május (11)
    • ►  április (13)
    • ►  március (10)
    • ►  február (10)
    • ►  január (18)
  • ►  2013 (36)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (2)
  • ►  2012 (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)

Keresés

Címkék

advent alkotás allergén alma almás bacon barack Barbara liszt bejgli briós BROLL brownie cirokliszt corn flakes cukormentes csiga csoki csokoládé Diétázók boltja dió diós Doves Farm ebéd édess édesség egy napom élesztőmentes életem gluténmentesen eper esküvő étterem fagyi fahéj fánk fasírt Fekete bors étterem forrócsoki főétel főételek Free from liszt gesztenyés gluténérzékenységi gyors gluténérzékenységi gyorstalpaló glutenix gofri gombóc grill gyors gyros gyümölcs Hadarik Rita halloween hamburger hot dog hús húsvét ischler isler ital jégkrém kakaós kakaós csiga kalács karácsony karamella kávé keksz kelt kelt tészta kenyér képviselőfánk kezdőknek kifli kirándulás kókuszgolyó kókuszos körte krémleves krumpli kuglóf kukoricakeményítő lángos lasagne lekvár lélek leveles tészta leves linzer lisztmentes mákos málna McDonald's meggy Mester család mester süteményliszt mézes mézeskalács minifánk muffin nápolyi NoCarb nokedli nutri free nyár ősz palacsinta Pécs péksütemény perec piskóta pite pizza pizzaszósz pogácsa praktikák rántott reggeli rétes rizsdara rizsliszt RIZSLISZTBŐL ropi sajtos saláta Schär Schär mix smoothie sós sütemény sütés nélkül szendvics szénhidrátcsökkentett szilvásgombóc szilveszter születésnap tea Tegyünk együtt egymásért tejmentes termék termékek test testsúly tészta tésztasaláta tesztelés tojásmentes torta túró túrós tünet utazás vendégposzt videó zabpehely zöldség zsemle

Népszerű bejegyzések

  • Gluténmentes fonott kalács
    Ez az első olyan fonott kalácsom, ami nem csak ízre és állagra tökéletes, hanem valami eszméletlen gyönyörű is és totálisan el vagyok ájulva...
  • Gluténmentes triplacsokis brownie RIZSLISZTBŐL
    Na, ez ám a full csokis finomság... és nem azért tripla, mert van benne kakaó, meg ez meg az. Ebben konkrétan háromféle csokoládé van, ráadá...
  • Gluténmentes édes aprósütemények
    Ilyen egy tökéletes recept. Olyan finomság, amiről senki meg nem mondaná, hogy gluténmentes, az egész család (csak én vagyok gluténérzékeny...
  • Gluténmentes tökös-mákos rétes
    A mellettünk lévő kis faluban, október elején/közepén minden évben töklámpás fesztivált rendeznek. Amikor gyerekek voltunk, többször faragtu...
  • Életem gluténmentesen KÖNYV!
    Olyan izgatott vagyok! Megjelent a könyvem "Életem gluténmentesen" címmel a BOOOK Kiadó gondozásában. ♥ Annyian írtáto...

.

Rendszeres olvasók

Copyright © 2016 Gluténmentes élet. Created By OddThemes & Distributed By Free Blogger Templates