A Balaton part és a strandok legnagyobb kihívása a lángos. Hiába tocsog az olajban és ezáltal nem éppen nevezhető egészségesnek, igenis hozzátartozik a strandoláshoz. Persze annak, aki nem gluténérzékeny...

Utálok kimaradni a dolgokból és utálom, ha nekem le kell mondanom valamiről. Míg régen ezt duzzogással és sírással intéztem el, ma inkább megsütöm magamnak gluténmentesen. Mennyivel jobb megoldás, nemde? :)

A receptet a Gluténmentes konyha és lisztérzékeny hétköznapok csoportban találtam, Sebestyén Andrea töltötte fel egy tündéri falatozó kislánnyal. Elkészítettem és lehidaltam. Úristen! Ennyire finom lángost! Olyan, mint a parti, sőt finomabb! És nem szívja meg magát olajjal! Mit mondjak még? Hát komolyan mondom, majdnem sírva fakadtam, mikor beleharaptam. Ezer meg ezer éve nem ettem ilyen "igazi" lángost.

Köszönöm szépen a receptet Andrea, ez egy csoda!

1 kevéske laktózmentes tejben felfuttattam 15 g élesztőt, majd mikor felfutott, 25 dkg Schär mix B-vel, egy kis sóval, 15 dkg laktózmentes joghurttal és 1 tojással egy tálba öntöttem. Robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam, majd hűtőbe tettem, és akkor vettem elő, amikor ki szerettem volna sütni. Hűtőben is gyönyörűen megkelt, de mielőtt kisütjük, valamivel előbb vegyük ki a hűtőből és pihentessük picit szobahőmérsékleten.

Forró olajban kisütöttem, papírtörlővel leitattam róla az olajat (nem szívta meg magát), megkentem fokhagymával, laktózmentes tejföllel és trappista sajtot reszeltem rá. Természetesen sima fehér papíron tálaltam, mert a strandon is így adják... :$ :)

Elkészült az egyik sütemény a holnapi tanácsadásra - kóstolóra. Amikor a diplomaosztó partira készítettem, Mona írta, hogy Anna is biztos odáig lenne a Minnie és Mickey egerekért. Ezért sütöttem most is ezt, viszont ezúttal nem csak glutén-és laktóz-, hanem cukormentes változatban is, gondolva  a cukorbetegekre és a diétázókra/fogyókúrázókra. Folyékony édesítőt használtam, ezért kicsit tartottam tőle, nem fog-e az állagán rontani, ha egy száraz összetevő (cukor)helyett ezúttal folyékonyat használok (édesítőszer). Nem rontott. :) Tökéletes lett az állaga, habár egy kicsit lazább, de ugyanúgy lehetett nyújtani, szaggatni. Büszke vagyok magamra, hogy így sikerült. :)

20 dkg Schär mix B-t, 20 dkg Barbara kenyér-és kelttészta lisztet, 5 dkg rizslisztet, 12 g sütőport, egy pici fahéjat, 15 ml Süssina édesítőszert és egy citrom reszelt héját alaposan elkevertem egy tálban. 25 dkg Liga margarinnal elmorzsoltam, majd hozzáadtam 2 nagyobb tojást és jól összegyúrtam.

Rizsliszttel szórt deszkán vékonyra nyújtottam, kiszaggattam, majd zsírpapírral bélelt tepsiben 175 fokon sütöttem kb. 8 percig.

Mivel mi a lekvárt cukorral készítettük, ezért diabetikus-gluténmentes lekvár kereső túrára indultam. Az Aldi-ban találtam is egyet, isteni finom. Ezzel töltöttem meg őket. :)

Tegnap volt 4 szál virslim és kezdtem éhes is lenni. A sima virsli annyira nem vonzott, viszont egy bundába csomagolt annál inkább --> virsli pongyolában. Kreatív nevét Krisztával találtuk ki legalább 15 évvel ezelőtt, ugyanis a Frakk című mesében a macskák menüje egér volt - pongyolában. Pont utána ettünk ilyen virslis finomságot, kapva-kaptunk a mese aktualitásán és nevet adtunk az ételnek. Azóta nálunk így fut.

Gyorsan bedagasztottam a szokásos csoda kelt tésztámat (fél adagot, a 4 virslihez pont ennyi kellett!!)

1 dl langyos, cukros vízben felfuttattam 7 g élesztőt. Kimértem 100 g Schär mix B-t és 25 g rizslisztet, tettem bele kb. egy fél tk. sót és egy tk. burgonyapelyhet. Erre ráöntöttem az élesztős löttyöt, majd robotgép dagasztófejével és közben hozzáadott 1 ek. olívaolajjal simára dolgoztam. 

Fél órát kelesztettem.

Fél óra után kinyújtottam, csíkokat vágtam belőle és a félbevágott virslikre tekertem. Megkentem őket tojással, megszórtam szezámmaggal, majd 175 fokon 20-25 percig sütöttem.

Mindig nyálcsorgatva nézem azokat az amerikai filmekbe is beillő csoda-szendvicseket, amiket a pékségekben árulnak... és nem, nem amerikai filmekbe illő, hogy természetesen sima és nem gluténmentes. Mindenesetre annyira, de annyira jól néznek ki, hogy már a látvány is élmény. (Pff...minek enni? Csak viccelek.. :))

Puskás Betti a példaképem péksütemények készítése terén, így most is az ő receptje segített megvalósítani az álmomat. Itt vannak Betti kiflijei.

Kicsit változtattam a recepten, Beiker helyett Nutri Free-t, tej helyett pedig vizet használtam. (Nem volt Beiker lisztem, se laktózmentes tejem.) És mindössze 2 nagyobb kiflit szerettem volna, ezért az adagot is feleztem.

50 ml langyos, cukros vízben (tejben) felfuttattam 7,5 g élesztőt. Kimértem 85 g Schär mix B-t és 40 g Nutri Free mix per pane lisztet, egy kis sót, kevés psylliumot, majd beleöntöttem az élesztős löttyöt + még 75 ml vizet, majd a robotgép dagasztófejével alaposan összedolgoztam és 1,5 ek. olívaolajjal simára dagasztottam. 

Olajozott zsírpapírral bélelt bagettsütőbe tettem, fél órát kelesztettem 60 fokon, utána megkentem olívaolajjal a kiflik tetejét, majd 175 fokra csavarva 25 percig sütöttem.

Mikor kihűlt, vajjal megkentem és jégsalátát, pulykasonkát, trappista sajtot, főtt tojás és paradicsom karikákat tettem bele. Nem tudom leírni, mennyire finom volt. Fantasztikus!!

... ez az érzés fogalmazódott meg bennem, körülbelül 30 perccel ezelőtt. Az volt a szerencsém, hogy volt itthon gluténmentes kekszem, így nem kellett nekiállnom kekszet sütni, amit aztán ledarálhatok. Erről a kekszről van szó: 

Mivel alapból kakaós kekszem volt, még kakaóport sem kellett hozzáadnom.

Úgyhogy a haditerv a következő volt: kivettem a dobozból a kekszes-zacskót, amit felnyitottam, de benne hagytam a kekszeket. Fogtam egy húsklopfolót, és addig ütöttem őket, míg volt bennük szusz. Egy tálba tettem a kekszmorzsákat, hozzáadtam 2 csapott kk. porcukrot, 1,5 ek. baracklekvárt és valamivel kevesebb mint 1 dl meleg vízben kikevert fél kis zacskónyi Jacobs 3in1 instant kávét - a kávét érdemes lassan adagolni, hogy lássuk a massza állagát... lehet, hogy nem kell ennyi, de az is lehet, hogy valamivel több kell. Mivel én egy kicsit elbambultam, picit híg lett, ezt a masszába gyúrt kevés kókuszreszelékkel oldottam meg. (Akinek nem kakaós a keksze, akkor holland kakaóport még tegyen bele.) 

Golyókat formáltam és kókuszreszelékbe forgattam őket. 

Mivel a keksznek alapból egy nagyon intenzív csokoládés/kakaós íze van, a kókuszgolyó is egy nagyon intenzív, pikáns változat lett... :)

A fantasztikus pizzareceptemet variáltam át csigává. Tulajdonképpen nem sokat kellett variálnom, csupán annyit, hogy vékonyabbra nyújtom és feltekerem. :D Ilyen puha pizzás csigát még nem ettem. Habkönnyű volt.

2 dl langyos vízben felfuttattam 15 g élesztőt. Kimértem 200 g Schär mix it lisztet, 50 g rizslisztet és 1 evőkanál burgonyapelyhet, 1 tk. sót, majd ráöntöttem az élesztős vizet. Robotgép dagasztófejével alaposan összedagasztottam, végül 2 ek. olívaolajat is beledolgoztam.

Fél órát hagytam kelni, addig kikevertem egy fél zacskónyi Mester pizzaszószt egy kis ketchuppal, és plusz oregánóval ízesítettem. Hajszálvékonyra szeltem egy kis párizsit és egy jó darab sajtot is lereszeltem a legkisebb lyukakon.

Miután megkelt a tészta, rizslisztes deszkán jó vékonyra nyújtottam, megkentem a szósszal, rátettem a párizsit és eloszlattam rajta a reszelt sajtot. Feltekertem, felszeltem, majd zsírpapírral bélelt tepsiben a tetejüket még kicsit megkentem olívaolajjal. 175 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem őket.

2 napig tanakodtam azon, hogy milyen tortát süssek Apukámnak születésnapja alkalmából. Nem akartam szokásosat - se gyümölcsöset, se csokitortát. Azok annyira hagyományosak. Valahogy képbejött a grillázstorta és a kávés. Végül azért döntöttem a kávés mellett, mert rájöttem, hogy nem kell nekünk extra adag cukor-dömping. Úgyhogy ma reggel - magamhoz képest - már elég korán nekiálltam életem első kávétortájának.

Sütöttem két 3 tojásos piskótát, egy simát és egy kakaósat (az eredeti recepthez +1 kanál holland kakaópor).

Körülbelül 4 dl tejjel főztem egy vaníliapudingot, amihez még 3 kanál cukrot és 2 Jacobs 3in1 instant kávét adtam. Alaposan kikevertem és isteni finom kávés pudingom lett.

Miután kihűlt, hozzáadtam kb. 20 dkg Liga margarint és olyan lágy, krémes krémet kaptam, mint még életemben soha. Nem is adtam hozzá mást.

Mindkét kisült, kihűlt piskótát félbevágtam, majd a kakaós aljával kezdtem. Meglocsoltam egy kis kávé-rum-vaníliaaroma keverékével, jött egy sor krém, majd egy sima piskótalap. Azt is meglocsoltam, jött rá egy adag krém, majd szitáltam rá egy kis kakaóport, hiszen erre is sima lapot helyeztem. Legyen egy kis színkülönbség. Sima piskótalap, locsolás, krém, majd felülre a másik kakaós piskóta. Kívülről bevontam a krémmel, holland kakaóport szitáltam a tetejére.

Isteni finom volt. Az egész család odavolt érte.

Legnagyobb örömömre Nagymamám - aki most gyengélkedik - 1 perc alatt betolt egy egész szeletet. :)

Vasárnap reggel indultunk... volna, ha képesek lettünk volna tartani a tervet. Ugyanis jó esetben még csak fél 11 volt, amikor kigördült a kocsi az udvarból. 8 volt a tervezett időpont, de mire a Keresztcsalád megérkezett Pécsről, utána elköltöttük a kiskorunk óta "központi reggelinek" titulált közös és bőséges reggelit, újrapakoltuk a csomagtartót, és olajszintet is ellenőriztünk, fél 11 lett. De ezen meg sem lepődtünk... :)

Egész kisgyerek korunk óta mindig együtt mentünk nyaralni. Anya, Nóri (Keresztanya, Anyukám legjobb barátnője), Apa, Péter (Keresztapa, Apukám legjobb barátja), Kristóf (nagyobb kereszttestvér), Kriszta, Botond (kisebb kereszttestvér), és én. 

Habár mindig is több, mint 100 km választott el minket egymástól, és gyakorlatilag nem is vagyunk vérszerinti kapcsolatban, ők állnak hozzánk a legközelebb és ők a kedvenc rokonaim - annak ellenére, hogy nem is vagyunk rokonok.

Már körülbelül 10 éve végeszakadt ezeknek a nagy családi nyaralásoknak, pedig milyen jók is voltak. Ez alkalommal pedig nagyon furcsa volt, hogy csonka családunk indult útnak: Nóri, Péter, Kriszta, Botond és én.

Szombaton volt bennem egy kis izgalom. A gluténérzékenyek általános izgatottsága, ha utaznak. Pedig tudtam jól, hogy baj nem lesz, hiszen gyakorlatilag a második Anyukám viseli gondomat és teremt meg minden lehetőséget, hogy ne érezzem magam soha sem hátrányos helyzetben azért, mert nem ehetek meg mindent, ami az utamba kerül. Ebben egyébként nagy segítségemre volt Botond is, aki hihetetlen szigorú diétát tart. Az eddigi cukormentes és szénhidrátcsökkentett - finomlisztmentes - diétáját most a csirke-rizs párosra redukálta. Szálkásít. 

Elkalandoztam. A lényeg az, hogy a gluténmentes sütés-főzést tekintve Anya és Kriszta mellett Nóri az, akiben a legjobban megbízok. Tökéletesen ismeri a gluténmentes diéta csínját-bínját, odafigyel mindenre és külön eszközöket használ, ha nekem főz. Tudja, hogy a Vegeta a király, milyen fontos a műanyag vágódeszka, és hogy ne hozza ide senki a kenyerét, amíg fel nem szeltük az összes sajtot a steril konyhalapon. Profi. És ezeket az ismereteket miattam sajátította el. Úgyhogy nem csak profi, szeret is.

Kanyarodjunk vissza az eredeti cselekményszálhoz: 2014. július 27. 10:31, 5 kéz lóg ki az autó különböző ablakain - gyors fejszámolást végezve: egy ablakon kettőnek kell - és integetnek az itthonmaradottaknak. 

Az országhatár felé haladva elkapott minket egy hatalmas eső, ami majdnem a szállásig végigkísért. Inkább akkor essen, amikor utazunk.

A körmendi Tesco-nál megálltunk egy kis felfrissülésre és nézzétek mit találtunk - akciósan! Volt mit csemegéznünk az út további részében. 

Nagyon fáradtan értünk a szállásra, de a látvány kárpótolt. Fantasztikus kilátás az erkélyről, körben gyönyörű hegyek, az udvaron pedig lovak legeltek.

Nóri gyorsan összedobta a cukorborsó főzeléket, betoltuk, lementünk szaunázni, majd egy frissítő zuhany után elszomorodtunk a vízilabdameccsen.

Viszonylag hamar ágyba kerültünk.

Másnap.

Reggelire vagy szalámis kenyeret ettem - egy egész kenyeret vittem magammal, amit otthon előző este sütöttünk ki , meg még egy zacskó Schär kenyeret, ha netán valami gikszer lenne- , vagy körözöttes kenyeret, amit Nóri csinált laktózmentes túróból. Aztán amikor rábukkantam a Schär csokis csodáira, lecsúszott egy-két olyan is... :)

Az egész napos túrákra melegszendvicseket gyártottam magamnak (igen, vittem a melegszendvicssütőt, sokkal jobb úgy a szenya, nem szárad ki) és Anya sajtos rudakat és linzert készített, hogy minden nap tudjak valami finomságot is magammal vinni. 4 fél melegszendvics, egy kis doboz sajtosrúd, egy kis doboz linzer. Ezek voltak nálam a hátizsákomban.

Reggeli után Dachstein-be indultunk a Five Fingers kilátóba, ahova felvonóval vittek fel minket. A nagy adrenalinnövelő élmény ugyan elmaradt - így hirdették a helyet - viszont a kilátás gyönyörű volt. Körbe hatalmas hegyek, néhol hóval borítva, a felhők fölül nézhettünk le a Hallstatt-i tóra és még hógolyóztunk is.

Lefelé egy szintet mentünk a felvonóval, onnan pedig gyalogoltunk. Óriási szintkülönbséget tettünk meg lefelé, ennek következtében óriási izomlázzal ébredtünk másnap.

A túránk után megnéztük Hallstatt városát, a tavat és még egy szivárványt is láttunk.

Még fáradtabban és még éhesebben értünk haza, mint előző nap, ezúttal Uncle Ben's-t vacsoráztunk. 

Ismét egy kis szauna... a túrázás és a szaunázás kombinációja tökéletesen simává tette a combomat és a fenekemet. A nyaralás egy hatalmas eredményeként: narancsbőrmentesen értem haza! Habár a családom 90%-a szerint eddig sem volt narancsbőröm. Én sem értem amúgy, hogy honnan volt, de volt. VOLT. 

Másnap Schladming-ba mentünk egy még nagyobb túrára, mint az előző napi volt. Tény, hogy gyönyörű vízesés mellett vezetett fel végig az utunk egy csoda-tengerszemhez, de egyébként rohadt félelmetes volt és még annál is fárasztóbb. Asztmás tüdőm néha nem értett egyet a lábaimmal. Egy hatalmas függőhídon mentünk át a hegyek között, alattunk hihetetlen sebességgel zúgott a vízesés és itt-ott feltűnt egy kis szakadék is, ha netán túl nyugodtan tennéd meg azt a jó pár száz meredek métert  felfelé.

Viszont a kilátás tényleg kárpótolt. És lefelé már sima úton jöttünk. :) A hegy lábánál pedig összebarátkoztam foltos és bőgő osztrák pajtásainkkal. Nagyon kedvesek, közvetlenek.

Hazafelé megálltunk a Billa-ban, ahol rengeteg gluténmentes finomságot lehet kapni, olyat is, amit még nem is láttam.

A vacsi ezúttal spagetti volt Pasta d'oro tésztából. Imádom!

Majd ismét szauna, narancsbőr-űzés.

Az utolsó nap szakadó esőre ébredtünk, így megcéloztuk a Hallein-i sóbányát. Amikor megláttuk, mekkora sor áll - valószínűleg nem csak nekünk jutott eszünkbe a sóbánya rossz idő esetére - azzal a lendülettel fordultunk is vissza. Visszafelé egy hatalmas Interspar kacsingatott ránk, nem tudtunk ellenállni. Míg a többiek beszerezték a szükséges betevőt, én feltérképeztem a gluténmentes kínálatot. Hát, mit ne mondjak, azért itt is van miből válogatni.

Az Intersparban eltöltött idő tökéletes volt ahhoz, hogy eltűnjenek a felhők. Így már jöhetett a jó idős program, amit sokkal lelkesebben tudtunk értékelni is. Csak, hogy ne maradjunk túrázás nélkül, a Golling-i Wildwassert látogattuk meg. Nekem ez volt az egyik kedvencem. Konkrétan a vízesés alatt, előtt, mellett, felett vezetett az utunk, olyan csurom vizesek lettünk, mint akik ruhában fürödtek. De annyira gyönyörű volt, és ilyen természetes erőt, amivel a víz zúdult, én még nem láttam. Oké, előző nap sem volt semmi, de nekem ez jobban tetszett. Lehet azért, mert itt nem fulladtam ki annyira. :)

Amikor megvolt a napi túra, a szállás felé vezető úton megálltunk egy középkori várnál. Körbevezettek minket - kaptunk magyar audioguide-ot -, és megnézhettünk egy madár bemutató show-t is. Na arról én menekültem. Rettenet nagy és undi sólymok, sasok, ölyvek meg mindenféle félelmetes ragadozómadarak száguldoztak köztünk. A vár egyébként szép volt, pláne a kilátás az várudvarból. 

A vacsora paprikás krumpli volt uborkasalátával.

Másnap pedig indultunk hazafelé. 

Egyik pihenőhelyünkön lehűtöttem magam egy Glutenfrei Twisterrel. (Nem ez lett életem képe, de nem is tervezek nevezni vele egy szépségversenyre sem... :D )

Olyan hamar elrepültek ezek a napok, nagyon jól éreztük magunkat. 5 nap, aminek minden óráját kihasználtuk és tartalmasan töltöttük el.

Itthon Anya 3 fogásos vacsorával várt minket, Apa pedig sok szeretettel. :D
Nóri, ha olvasod, köszönjük még egyszer! Drága NM (Péter), köszönjük, hogy gondoltál ránk és Mindannyiótoknak (+Boti) köszönjük ezeket a szép napokat. Nagyon jól éreztük magunkat Veletek. ♥

Facebook-on említettem, hogy a szombati napot Veszprémben töltöttük Bálinttal. Tulajdonképpen egy megkésett évforduló-ünneplés volt. :) Még tavasszal elterveztük, hogy az idei évfordulót kirándulással és egy gluténmentes éttermi ebéddel ünnepeljük meg. Az, hogy ez két hónap késéssel valósult meg az államvizsga, különböző vizsgák, szoba-felújítások, munkák és nyaralás miatt, nem szegte kedvünket.

Kora délelőtt indultunk útnak, amit nagyon jól tettünk, ugyanis hatalmas forgalom volt. Egy km-ren belül két balesetet láttunk... a nyári invázió.

Mikor Veszprémbe értünk, a Vár utcával kezdtünk. Sétáltunk egy kicsit, megnéztük a kilátást arra várva, hogy megéhezzünk és a Fekete Bors étterem felé vegyük az irányt. Elég hamar elérkezett ez a pillanat... :)

Személyes kedvenceim a szurikáták, és ha lehetne, egy egész családot tartanék itthon - olyanokat, mint Molly, hogy egész nap dögönyözni lehessen őket, és szó nélkül tűrjék is. De most, hogy összeismerkedtünk egy szimpatikus - habár elég lusta - sivatagi rókával, ő is kibérelt egy részleget a szívemben. Természetesen egy nagy ággyal, jelleméből fakadóan.

Jó kis nap volt, még nem tudom, mi lesz a következő úticél. :)

Tegnap este jöttünk meg Ausztriából, a fitness-wellness nyaralásunkról. Fitness az egész napos túrázások miatt és wellness az esti szaunázások végett. Nagyon jó volt. :)

Már írtam, hogy a "Keresztcsaládunkkal" mentünk, mindenről be fogok számolni, lesz írás a programokról és a napi túrákról is. Viszont ebben a bejegyzésben azokra a meleg ételekre térek ki, amiket ettünk. Minden este, mikor hazaestünk, körülbelül 20 perc alatt készen voltak a finom fogások... természetesen gluténmentesek. Drága Keresztanyukám (Nóri) olyan tökéletes gluténmentes séf volt, hogy el sem hiszitek. Anya2.

Itthon előre előkészítettük a meleg vacsik alapjait, hogy ott tényleg csak összeállítani kelljen. 

Első este cukorborsófőzeléket ettünk csirkehússal. A sült csirkét Nóri otthon kisütötte, és kis dobozban hozta el. Vittünk két konzerv cukorborsót, egy kis Mantler lisztet a rántáshoz, olajat, fűszert, kis cukrot.

Az elkészítés menete pedig a következő: kis olajon megfuttatjuk a Mantler lisztet, felengedjük a cukorborsó levével, kis vízzel, majd mehet bele a cukorborsó is. Ételízesítővel és kevés cukorral ízesítjük.

És máris be lehet tömni az egész napos utazás miatt fáradt és éhes, tátogó szájakat.

A második napon Uncle Ben's volt a vacsora. A kis csirkemellkockákat ebben az esetben is még itthon elkészítettük és dobozkában vittük magunkkal. Ott megmelegítettük a húst, ráöntöttünk egy üveg Uncle Ben's-t (édes savanyút, de a simát, mert a nem tudom milyen borssal ízesített glutént tartalmaz -.-'). Rizst főztünk és készen is lett a vacsora. Ismét 20 percen belül kb 10-15.