Mivel sokan írtátok Facebookon és Instagramon is, hogy örülnétek olyan bejegyzéseknek, amiben az esküvőszervezés részleteit osztom meg Veletek, íme az első!
(Őszinte leszek, az ilyen jellegű bejegyzéseket azért írom egy kicsit "félve", mert tudom, hogy az ismerőseim is olvasni fogják, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolok és azok is, akikkel kevésbé. :D De hát mindegy, azzal, hogy hosszú évek óta blogolással foglalkozom, ezt bevállaltam... úgyhogy jó olvasást kívánok mindenkinek! :))
Még a helyszínek keresgélése előtt első körben annyit tettünk, hogy megbeszéltük, körülbelül mikor szeretnénk az esküvőt és összeírtuk a vendéglistát, hogy lássuk, hány főre keresünk helyszínt - ezek azért elég lényeges elemei a helyszínkereséseknek. :) Ja, az kimaradt, hogy természetesen a lánykérés is megtörtént előtte, de azért ez talán valamennyire egyértelmű. :D
Annyiban egyeztettük az elképzeléseinket, hogy jövő májusra szeretnénk az esküvőt - pontos dátumot azért nem tűztünk ki, mert ez helyszínfüggő. Igazából nem kötjük semmihez, nekünk teljesen mindegy, hogy május 11. vagy 25., ha a kiválasztott helyszín azt mondja, hogy nekik a 18. szabad akkor nekünk a 18. lesz a tökéletes! (Egyébként május 23-án lesz a 10 éves évfordulónk, ezért választottuk a májust :))
Míg én napokig a gyűrűmben gyönyörködtem, a tesóm, Kriszta átvette az irányítást és egyik reggel egy "néztél már helyszínt?" kérdés ébresztett a Messengeren. Először nem is értettem, minek néznék most helyszínt, ha még majdnem 1 teljes év van a tervezett időpontunkig, de miután elmerültem a szervezésben igazából beláttam, hogy kell az az egy év... mikor a helyszíneken tájékozódva kiderült, hogy már másfél évvel előre is le vannak foglalva az esküvői időpontok, még egy aprócska pánik is elöntött, hogy basszus, lehet, hogy már el is késtem... :D
Első körben feltérképeztük a potenciális helyeket. Nem szeretnénk nagy esküvőt, tényleg csak a legközelebbi rokonok és barátok lesznek ott. Olyan emberekkel szeretnénk ünnepelni, akik őszintén örülnek velünk a nagy napon. Úgyhogy egyelőre olyan 55-60 emberrel számolunk, persze addig ez még változhat.
Ez volt tehát az első feltétel, hogy kb. 55-60 embernek legyen kényelmes a hely, tehát ne egy átlagos étteremről legyen szó, ahova nem férünk be és ne is egy 250 fős faluméretű helyszínről, amiben nem kell elrabolni a menyasszonyt, mert szerencsétlen elveszik magától is.
A második az egy speciális kérés volt a részemről, hogy amennyiben lehet, megoldható legyen a gluténmentes menü. Elég jó érzés lenne, ha azért a saját esküvőm előtt nem nekem kéne elkészítenem a vacsorámat és dobozban szállítani a helyszínre... :D Mivel az árajánlatok kéréséhez össze kellett állítanunk, hogy milyen ételekben gondolkodunk, igazából egyértelművé vált számunkra, hogy a legtöbb étel alapból gluténmentes alapanyagokból készül. Így arra az elhatározásra jutottam/jutottunk, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha minden étel gluténmentesen készülne, így nem kéne a szakácsoknak kétfelé főznie és ráadásul a keresztszennyeződésre még csak egy minimális esély se lenne. Így igazából annyi lenne a lényeg, hogy reggel takarítsák ki a konyhát, hogy tiszta legyen és onnantól kezdődhet is a kaják készítése, azzal a néhány gluténmentes alapanyaggal kiegészítve, amit én vinnék nekik. Úgyhogy minden ajánlatkérésnél feltettem a kérdést, megoldhatónak látják-e, hogy gluténmentes lakodalmat tudnak rittyenteni úgy, hogy igazából minden készülhet azokkal a folyamatokkal, ahogy szokták, csak annyi a kérésem, hogy a konyha legyen kitakarítva, hogy ne lehessen keresztszennyeződés, a plusz alapanyagokat pedig én viszem - ez mindössze rizslisztet, gluténmentes kenyérmorzsát, illetve cérnametéltet jelent, amit a húslevesbe fognak tenni.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha egyedül én vagyok gluténérzékeny, miért kell mindenkinek gluténmentesen ennie? Első körben azért, mert engem sajnos a legapróbb szennyeződés is napokra kiüt és ezt a saját esküvőmön nem szeretném megkockáztatni, másrészt pedig mivel tényleg csak 3 alapanyag az, amit gluténmentesre kell cserélni, a szakácsnak is egyszerűbb dolga lesz, ha egyben megfőz mindenkinek, hiszen igazából a panírozás az, amit másként kell csinálni, illetve a cérnametélt a húslevesbe. Minden más gluténmentes alapanyagokból készül, így pedig a keresztszennyeződés elkerülésére sem kell figyelni, hiszen nem készül gluténtartalmú étel akkor, nem fog szállni a búzaliszt panírozáskor és stb. Tehát biztonságban tudhatom magam, és nem kell attól félnem, hogy nem tudom végigtáncolni a saját esküvőmet, mert fél órával a vacsora után ledőlök a székemről.
Azt tudjuk, hogy a kívülállók hogyan szoktak reagálni az effajta kérésekre, tekintve, hogy egy átlagos étteremben sajnos sok esetben azt sem tudják mi az a glutén, nemhogy mi az a keresztszennyeződés.
Ami elképesztő örömmel töltött el, az a hozzáállás. Képzeljétek el, akárhány helyet kérdeztünk meg, mindenhol, MINDENHOL jelezték, hogy vállalják a gluténmentes lakodalmat, természetesen beszéljük át, mire kell figyelni, hiszen az a fontos, hogy én biztonságban tudjam magam a saját esküvőmön. Mindenhol nagyon segítőkészek voltak ezzel kapcsolatban, volt, ahol a szakáccsal is beszélhettem, mondta, hogy ha rajta múlik, ő vállalja, és természetesen mindent megoldunk. Hihetetlenül jól esett... azt hittem, hogy ez egy nehézség lesz, amit majd alig tudunk megoldani és amennyiben nem megoldható, természetesen elfogadom, de meg kell próbálni, hátha. De ezt át sem kellett gondolnom, mert annyira nyitottak és kedvesek voltak mindenhol, hogy akadályát sem látták a dolognak.
Úgyhogy árakban már tájékozódtunk előre, körülbelül mennyire számítsunk, átlagosan mennyibe kerül egy főre a vacsi plusz az italfogyasztás.
Na, az első helyen - nem tudom, milyen okból vezérelve, lehet, úgy gondolták, hogy mivel gluténérzékeny vagyok, biztos hozzászoktam a drága ételekhez és majd fel sem tűnik, hogy körülbelül 2-3-szoros árat mondanak a kajára. Én előre kiemeltem, hogy a szükséges gluténmentes alapanyagokat mind vinném, ha ez így nekik oké, tehát plusz költséggel nekik ez nem fog járni. Erre olyan árat mondtak, amiben csak a vacsora volt benne, hogy nem tudtam szomorkodni rajta, mert egyszerűen nevetnem kellett, annyira ironikus volt az egész. Máshol a kaja+italcsomag/fő bőven nem került ennyibe, mint itt csak a vacsora lett volna fejenként.
A következő helyszín, amit kinéztünk, a környezete miatt volt csodálatos, beleszerettünk mindketten - konkrétan a Balaton partján lévő hotel étterméről van szó, tehát a ceremóniát tarthattuk volna a parton. Az étterem épp megfelelő lett volna ennyi embernek... tehát tökéletes volt minden szempontból. A probléma csupán az, hogy egyelőre sajnos nekik is bizonytalan, jövőre tudnak-e esküvőket vállalni, októberben tudnák biztosra mondani... hát ez nekünk már késő, mert ha októberben még nincs helyszínünk és netán ők azt mondják, hogy sajnos nem, akkor nagyon minimálisra csökken az esély, hogy májusig találjunk egy megfelelőt - tekintve, hogy itt a Balaton parton ősszel és télen gyakorlatilag semmi nincs nyitva, tehát még beszélni sem lehetne senkivel. Úgyhogy ezen is tovább kellett lépnünk.
A következő potenciális helyszínünk nem parti volt, de egy kis üdülőhely helyszíne, gyönyörű zöld övezetben szép sátorral - jó időben fel, rossz időben le vannak húzva az oldalai. Ott is úgy volt kialakítva, hogy a ceremóniát tarthattuk volna ott a helyszínen, nagyon tetszett nekünk. Szinte meg is állapodtunk, csak arra a telefonra vártam, mikor pontosan meg tudják mondani, hogy mely szombatok szabadok - pénteken jártunk náluk, mondták, hogy a 25. biztosan foglalt, illetve úgy emlékeznek, hogy a 18, de lehet, hogy a 11. Mondtam, semmi gond, amelyik szabad, az nekünk jó lesz. Tehát kedden vártam a telefont, amikoris eldőlt volna, hogy 2019. május 11. vagy 18. lesz-e az esküvőnk napja, majd a hölgy (kicsit sem kamuszagúan) közölte, hogy hát sajnos egész májusra és júniusra tele vannak, így nem tud nekünk időpontot adni - (4 nappal előtte egész májusra és júniusra mindössze 2 időpontjuk volt... na mindegy). Tudtuk előre, problémás lesz ez az 50-60 fő, hiszen itt például 200 férőhelyes a sátor. Én totálisan megértem, hogy inkább várnak még, hátha befut egy 150 fős lagzi közel háromszoros haszonnal. Csak akkor mondják ezt, korrekt válasz, bár nem örülök neki, de elfogadom, mert valamilyen szinten érthető. Mindannyian pénzből élünk.
Úgyhogy továbbléptünk ezen is, próbáltam a szokásos módon hozzáállni: azért nem jött össze, mert nem ez a mi tökéletes helyszínünk. Lesz ennél jobb, amit ezután fogunk megtalálni.
Keresgéltem tovább és még aznap este rátaláltam arra a helyszínre, amire a képek alapján azt mondtam: mennyire gyönyörű, ez a tökéletes helyszín, itt szeretném tartani az esküvőt. Szintén egy Balaton parti nagyon barátságos kis villa, aminek az étterme a Balatonra néz úgy, hogy a falak gyakorlatilag mindenhol ablakok.
26 éve élek Balatonbogláron, itt van ez a helyszín, de még soha nem hallottam róla. Nem hirdetik magukat a neten esküvői helyszínként, igazából azt sem tudom, hol találtam rá, de mikor a Google, a barátom jóvoltából megláttam egy képet, egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: pontosan ilyen helyet szeretnék! És mikor a kíváncsiságtól hajtva megnéztem, hol van ez a csoda-hely, és megláttam, hogy Balatonboglár, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes. Mivel este volt már, nem tudtam telefonálni, pedig annyi kérdésem lett volna. Elsőként, hogy vállalnak-e egyáltalán esküvőket... mert nem jelezték a honlapon. Hányan férünk el az étteremben, megoldható-e a gluténmentes kaja és stb... na meg persze, hogy mennyibe kerül.
Úgy feküdtem le aznap, hogy megtaláltam a tökéletes helyet és bárcsak, bárcsak, bárcsak... de akkor még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán foglalkoznak-e ezzel. Sok hely van, ami alkalmas lenne, mégsem vállalnak esküvőket.
Másnap telefonáltam, pozitív volt a válasz, majd néhány nappal meg is kaptam az ajánlatot az igényeinkre vonatkozóan. A legközelebbi munkanapon el is mentünk megnézni a helyszínt, illetve egyeztetni az ajánlat számunkra kérdéses pontjait. Közben egyik ismerősünk mondta, hogy ők is teljesen beleszerettek a helyszínbe, de végül sajnos tovább kellett lépniük, mert egyszerűen lehetetlen volt megállapodni a tulajjal. Gondoltam, egy próbát mindenképpen megér, általában sikerül megtalálnom a közös hangot az emberekkel, vesztenivalóm nincs, csak nyerhetek.
Hát, mikor az egyeztetés során rengeteg emailt váltottunk, sosem arra reagált, amit én leírtam és sosem kaptam választ a kérdéseimre, már beláttam, hogy hiába a képességem, így tényleg nem lehet megállapodni. Totálisan beleéltem már magam, de teljesen elvesztettem a bizalmamat (úgy kicifrázta az ajánlatot, hogy számára legyen ezeregy kiskapu, és az amúgy is borsos árú italcsomag még a mentes vizet sem tartalmazta, így gyakorlatilag a "korlátlan" italcsomag kifizetése után még mindenért amúgy is fizetnünk kellett volna...), így igazából le is mondtam a helyről, nem is érdekelt már, hogy megtaláljam a közös nevezőt. Nem szeretném olyan helyen ünnepelni az esküvőmet, ahol ott vágnának át, ahol tudnak, ha nem lennék szemfüles - mindezt úgy, hogy közben ők játsszák a hülyét és totális véletlenségből sosem értik meg, mit írok, pedig mindent úgy vezettem le és magyaráztam meg minden félmondatot, hogy még egy óvodásnak is világos lett volna. Na mindegy, be kellett látnom, hogy ez a helyszín sem a mi tökéletes helyszínünk.
+ tipp: mindig figyelmesen olvassátok el, mit is tartalmaz egy "korlátlan" ajánlat. A korábbi ajánlatok alapján nekem teljesen természetes volt, hogy a korlátlan fogyasztás azt jelenti, hogy az itallapon fellehető italokat az esküvő folyamán fogyaszthatjátok, ha fejenként kifizetitek a korlátlan csomag árát. Mivel a gyerekek/idősek számára is kifizeted ezt az összeget, akik néhány üdítőn kívül mást nem fognak fogyasztani, így bőséggel meglesz az étterem haszna így is. Na de! Utóbbi helyszínünk nagyon trükkösen próbálta megadni a "korlátlan" csomag választékát: igaz, volt benne gyümölcslé, üdítő, sör, bor, pálinka - de furfangosan mindegyiknél feltüntetett egyet-egyet, tehát ha a vendéged nem szereti mondjuk az édes bort, vagy az almalevet, ami fel van tüntetve, hanem mondjuk száraz bort vagy narancslevet inna, a "korlátlan" ajánlat kifizetésén túl ezek már mind plusz számlás fogyasztások lettek volna. A sör esetében is csupán egyfajta volt, persze az itallapon volt más is... hogy a vendég választhasson mást is.
Megmondom őszintén, amikor először végigfutottam az ajánlatot, nekem sem tűnt fel, hogy mi a trükk benne. Aztán mikor figyelmesen végighaladtam, észrevettem, hogy ezzel gyakorlatilag azt szeretné elérni a "kedves" tulaj, hogy fizesd ki a borsos árú "korlátlan" italcsomagot és az este folyamán történő italfogyasztás 80%-t még pluszban fizesd ki az itallapon szereplő árakkal, hiszen ő bebiztosította magát és olyan pofátlanul minimális kínálatot tett a csomagba, amiben még mentes víz, kávé, pezsgő sem lett volna benne (pedig kifejezetten kértük, mert azért koccintani csak szeretnénk) a töményekről nem is beszélve. Mivel elszállt minden bizalmam és ugye amikor ezeket vázoltam, a hülyét játszva azt sem értették, miről beszélek, inkább elengedtem a dolgot.
Keresgéltünk tovább, találtunk egy szintén Balaton parti hotelt, aminek az étterme végig üveges és közvetlenül a part mellett helyezkedik el. Éppen 60-70 fős a terem... még a kis hölgy - akivel beszéltem telefonon - is azt mondta, hogy ezt a helyszínt éppen nekünk találták ki, majd közölte, hogy nagyon szomorú, mert most kezdik a felújításokat és sajnos jövő májusban még javában zajlani fognak a munkálatok. Egyébként nagyon aranyos volt, szerintem még jobban elkenődött, mint én.
Na ekkor jött a tényleg ipari helyszínkeresés.... amikor minden potenciális helyre ellátogattunk, megnéztük, beszéltünk a tulajjal. Ekkor már kezdtem elengedni az elképzeléseimet, amik egyébként sosem voltak nagyok, amit igazából szerettem volna egy konvex (matekból biztos tanultátok, hogy olyan szoba, amiben nem lehet elbújni :)) terem sima, fehér falakkal. Csak ilyen egyszerűen, hogy könnyen dekorálható legyen. Ne legyen hatalmas, de nem is aprócska.
Azoknak az álmaimnak már régen búcsút intettem, hogy ne legyenek oszlopok (szeretnék minden embert látni, nem akarok senkit "eldugni" egy oszlop mögé), ne legyen lambéria (sajnos a retro Balaton parti üdülők sajátja és a 60-as évek óta már igencsak besötétedtek azok a lambériák...). A fehér, kazettás ablakok (pláne ajtók) a gyengéim, de erről már régen letettem, gondolván, nem lehetek telhetetlen, hogy minden álmom egy helyszínben megvalósuljon. Persze jó lett volna egy olyan helyszín, aminek szép, zöld környezete van, ahol magát a ceremóniát is megtarthatjuk - tudjátok, olyan romantikusan vadregényes. :) És ami szintén jó lett volna, ha itt van valahol Balatonlelle-Balatonboglár-Fonyód vonalon, hiszen a vendégeink 90%-a itt él.
Az ipari helyszínkeresés során egy tucat olyan hellyel találkoztunk, akiknek fogalmuk sincsen, mi lesz jövőre, hiszen bérlik a helyet és jó esetben ősszel fog eldőlni, övék lesz-e egyáltalán jövőre.
Aztán volt két olyan helyszín is, ahol maga a tulaj mondta, hogy nem ajánlja esküvőre, nem is érdemes megnéznünk, mert nem igényes. Szerintem ilyen egy korrekt üzletvezető.
Volt, akinek annyit mondtunk, hogy jövőre szeretnénk esküvőt és már csóválta a fejét - tudjátok, mint amikor a filmekben bejátsszák, hogy a főhősnek mennyi nehézség árán sikerült elérni a célját, és ilyen 5 másodperces klipeket vágnak be zenével, ahol mindenki csak csóválja a fejét. Ez a hely - tegyük hozzá: csodálatos - egész 2019-re tele volt, egy szabad hétvége nem volt már.
Bár egyáltalán nem volt rózsás a helyzetünk - már augusztus közepét írtunk - ragaszkodtam a gondolathoz, hogy a tökéletes helyszín valahol még vár ránk, csak mondjuk már jó lenne megtalálnunk.
Ekkor jött képbe - Anyukám barátnőjének köszönhetően - egy lellei üdülő, ahol bár jócskán le kellett mondanom az elképzeléseimről, már ami a helyszínt illeti. Sorolom, hogy értsétek: sötét lambéria, nem csak a plafonon, körbe a falakon is... sötét járólap, oszlopok, az az igazi retro hangulat, ami nem felidézi a múltat, hanem konkrétan maga a múlt. A 60-as években biztosan jól nézett ki. Na de mivel a hölgy totálisan képben volt a gluténmentes diétával és ő maga vetette fel, hogy egyszerűbb ha mindenkinek gluténmenteset főznek, mert akkor keresztszennyeződés sem lesz, na meg szezon előtt, egy totálisan tiszta konyhában tudnának főzni a lakodalomra... ez azért sokat jelentett.
Őszinte leszek: picit elpityeredtem, mikor itthon beszélgettünk róla. Mindig azt mondtam, hogy azért nincs helyszínünk, mert a tökéletesre várunk és ha ez a csúnya helyszín a tökéletes számunkra, akkor kicsit elkeserít, hogy ez az, ami ránk várt... amit érdemlünk. :D Na de a családom és a legjobb barátnőm egy emberként ugrottak mellém: a hely kaja szempontjából az eddigi legtökéletesebb, a termet meg úgy kidíszítjük, hogy rá sem lehet ismerni. Amíg mi a menük között böngésztünk, hogy pontosan melyiket is szeretnénk, Anya már függönyökre vadászott az interneten, amivel letakarhatjuk a lambériát, Kriszta felajánlotta, hogy októberben nekiáll füzéreket készíteni, amivel feldobjuk majd a plafont, Apa pedig, akit eddig úgy ismertem, hogy úgy igazából a motorok, egy kis házfelújítás, vagy esetleg egy Columbo rész tud teljesen lekötni, a legnagyobb természetességgel állt a család többi tagja mellé: ő fellampionozza az egész termet, nem is fog látszani a sötét lambéria a fehér lampionok mögött. Keresztanyukám is továbbfonta: a lényeg, hogy a kaját tökéletesen megoldják, a helyet szépen kidekoráljuk, amúgy meg a társaság a lényeg, nem az, hogy hol vagyunk.
Ekkor mit tud érezni az ember, ha nem azt, hogy ilyen emberek mellett még egy putriban is világraszóló lakodalmat tartanánk?
Úgyhogy kezdtem megbarátkozni a hellyel, és lelki szemeim előtt már láttam, hogyan fogunk szép hattyút varázsolni a rút kiskacsából.
Eljött a szüret napja... hogy jön ez ide, mi? :D Anya egyik barátnője volt a párom, akivel jó szüretelőasszonyok módjára végigcsacsogtuk az egész napot - meg is kérdezte, hogy állunk esküvői helyszín ügyben. Közben mellénk szegődött egy másik kedves ismerős lány, mikor mondtam, hogy végre úgy néz ki, van helyszínünk. Miközben meséltem, a szemem előtt már az a kép volt, ahol szépen feldíszítettük a termet és falatozzuk a finom gluténmentes kaját, amikoris a közben csatlakozó ismerős felkiáltott, hogy "Úristen, csak ezt a helyet ne!!". Kiderült, hogy nyár elején ott voltak esküvőn - vendégként - és katasztrofális volt... életük legrosszabb esküvője. Gondolkodtam, hogy befogjam a fülem, sikítva elszaladjak, vagy csak tegyem a szőlőlétől ragadó, szutykos kezem a lány szájára, hogy fejezze be, mert végre úgy tűnik, révbe ért az életem, hogy 3 hónap után sikerült találnunk egy helyszínt, de inkább csak hallgattam és a szemem előtt szépen feldíszített terem szépen elkezdte elveszíteni az általunk tökéletesen feltett dekorációt. Hallgattam, hogy a pincérek botrányosak voltak, kosz volt, igénytelenség, fejetlenség és a kiszolgálás mellett a kaja borzasztóan rossz volt. Gondoltam, meg tudom oldani, a pincérekkel megbeszélem, mit hogyan, előtte odamegyek, kitakarítok, de sajnos ha rossz a szakács, vele nem tudom megbeszélni, hogy "légyszi, főzz jobban".
Egy ideig sirattam, majd rájöttem, hogy amúgy sem tetszett a helyszín... nevezzük nevén a gyereket: csúnya volt. Csak a kaja miatt mentünk volna ide, de ha az is sz*r, akkor ezt is el kell engednünk.
Itt voltunk augusztus végén helyszín nélkül. Egész nyáron kerestük, mondván, ősztől úgysem tudunk sehova se menni, itt a Balatonon minden bezár és jövő tavasz végén nyitnak újra.
Mígnem jó szüretelőasszony-társam már mondta is az ötletet, hogy a sógora szakács, aki rendezvényekre főz és szállít kaját. Megcsinálja gluténmentesen is, keressünk csak helyszínt és a kaja megoldva.
Innentől az éttermekről, üdülőkről letettünk, elkezdtünk helyszínt keresni... hívtam is Anya barátnőjét, aki megtudván az új információkat, már mondta is, hogy mit kellene megnéznünk. Elmentünk megnézni, nem hiszitek el: már kívülről is csodálatos az épület, egy kis kastélyka, ami már művelődési házként üzemel, néhány éve lett felújítva. Zöld környezetben, az általam megálmodott kis romantikusan vadregényes fákkal, bokrokkal, borostyánnal befutott téglafallal. KAZETTÁS ajtón léptünk be és mindenhol KAZETTÁS ablakok voltak. A terem egy sima téglalap alakú terem, sima, FEHÉR FALAKKAL, mindenféle cicoma, oszlopok és lambéria nélkül. Nem hatalmas, de nem is aprócska... mondhatni tökéletes. :)
Most, hogy megvan a helyszín, ezt a bejegyzést itt el is zárom és a következő témával külön bejegyzésben jelentkezem. Kicsit hosszabbra nyúlt, mint szerettem volna, volt pár zsákutca, de végül kijutottunk belőlük és tényleg megvan az a helyszín, ami tökéletes és ami ránk várt.
