Egy kis elő-vizsgaidőszak

Tesztelés

Júniusban megállapították, hogy elég súlyosan laktózérzékeny vagyok. A megengedett érték 14-szeresét produkáltam a terheléses vizsgálat során. Igencsak meglepett az eredmény, mert:

1. A háziorvosom asszisztensnője azt mondta, hogy az első fél órában kiderül, laktózérzékeny vagyok-e, mert ha igen, rögtön rohanok a vécére, és aligha jövök ki onnan. Én nem rohantam, nem volt hasmenésem, mondjuk az alhasam eléggé görcsölt, de amilyen mennyiségű tejcukrot vittek a szervezetembe, szerintem mindenkinek görcsölt volna a hasa.
2. Előtte előszeretettel ettem a Mc'Donalds fagylaltját, a McFreeze-t, ami gluténmentes, viszont tele van tejjel. Semmi bajom nem lett tőle, ugyanúgy, ahogy a joghurtoktól, túrótól, tejföltől sem.
3. Sosem tapasztaltam tejtermék fogyasztása után azt az alhasi görcsöt, ami a vizsgálat során jelentkezett, úgyhogy nem tudom hogy a jó életbe lett 14-szeres az eredmény. (Mint már említettem, annyi tejcukortól egy nem laktózérzékenynek is megfájdult volna a hasa.)
4. A gyógyszertárban - amikor rákérdeztünk a laktáz tablettára, és röviden elmondtam a kórtörténetemet, hogy soha semmi problémám nem volt a tejtermékek fogyasztásával kapcsolatban - azt mondták, hogy előfordul ilyen vizsgálatoknál a hibás végeredmény, ha lehet, ismételjük meg a vizsgálatot.
5. A gasztroenterológus is megmondta, hogy valószínűleg a lisztérzékenység miatt alakult ki nálam a laktózérzékenység, és ahogy visszaépülnek a bélbolyhok, lehet hogy a laktózérzékenység el is múlik. (Annak ellenére, hogy tünete nálam sosem jelentkezett.)

Lényeg, a lényeg, június óta csak olyan termékeket ettem, amik laktózmentesek. Ügyeltem rá, hogy minden tejet, tejport és társaikat kizárjak az étrendemből, hogy a lisztérzékenység miatt okozott károk a beleimben minél hamarabb rendeződjenek. Habár problémát nem okozott, tudtam, hogy a tönkrement bélbolyhok regenerálódását gátolná, ha tejes dolgokat vinnék a szervezetembe.
8 hónap tejmentes létezés után úgy gondoltam, hogy megpróbálhatom, lesz-e valami gond, ha eszem valami tejeset.
Itt viszont felhívnám mindenki figyelmét, hogy a laktózérzékenység ilyen téren teljesen eltér a gluténérzékenységtől. Míg az egyik azonnali/átmeneti tüneteket produkál, a lisztérzékenység áthágása gyomor-bél-végbélrákot, meddőséget és hasonló egész életünkre kiterjedő szörnyűségeket okoz. A gluténmentes diéta során senki ne tesztelje magát, mert ha ki lett mutatva a lisztérzékenység, akkor az úgy is van, és ha nincs tünet, akkor is iszonyatos nagy károkat okoz!!!
Szóval, március elején vettem magamnak egy Kinder tejcsokit (gluténmentes) de nem tejmentes. Megettem. A nap folyamán kétszer görcsölt kb. 4 másodpercig a hasam, de az mostanában előfordul máskor is. Elkönyveltem magamban, hogy pici kellemetlenséget okozott (ki tudja, hogy egyáltalán a csoki miatt fájt-e a hasam). Ez volt az első kísérletezős hétvégén. (Hétvégente kísérletezem)
Második kísérletezős hétvégén Andi gluténmentes sajtostallért vettünk a Tescoban. Ebben is van valamilyen tejszármazék, nyilván a sajt miatt. Egy nap megettem 3 kis tallért, pénteken pici görcs, szombaton már semmi. Vasárnap 5 tallér, semmi. Királyság.
Következő hétvége, nagyugrás: sajtkrém. Gondoltam, hogyha gáz van, ettől tuti balhé lesz. Aztán kiderült, hogy a sajtkrémben tejsavó van, ami úgy tudom laktózmentes, és trappista sajt, ami keménysajt lévén fogyasztható laktózmentes diéta során. Szóval elvileg megengedhető volt, amit én nagy áthágásnak éreztem, így bajom sem lett tőle.
Tegnap újabb hétvége, újabb kihívás. Olvastam az interneten, hogy a Boci kókuszos, rumos szeletcsokija gluténmentes. Vigyázzatok, mert a Boci táblás csokijaiban és a nyúlcsokijában van glutén!!!
Anyával vásárolni voltunk és gondoltam kipróbálok egy kókuszos Boci csokit, a teljes és sovány tejpor, sőt keményen laktóz szó feltüntetése ellenére. Anyának mondtam is, (bár sosem volt hasmenésem tej fogyasztásától) hogy bátor dolog út közben ilyet csinálni, de még a hasam se görcsölt tőle! Teljesen rendben voltam egész nap.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem fogom tovább kínozni magam, a tej visszatérése az étrendbe nagyon ki tudja tágítani az étkezés kereteit. Természetesen, amiből kapható laktózmentes elérhető áron, mint a joghurt, tejföl, túrórudi, abból a laktózmenteset fogom választani, de egy Boci kókuszos csokinak nem fogok ellentmondani azért, mert van benne tejpor.
Úgyhogy tegnap meg is vásároltuk azokat a meglepetéseket, amiket a nyuszi fog a fészekbe tojni. Ajánlom Nektek az Aldit és a Pennyt, rengeteg terméket találtunk, amiben nincs glutén. Figyeljetek arra, hogy a csokitojások nagyrésze tartalmaz valamilyen gabonaszármazékot, azokat kerülni kell, de végigolvasva mindent, lehet kincsekre bukkanni. Az Aldiban pl. vannak kisnyúl-bárány-pillangó alakú csoki kis műanyag kördobozban, amin nincs feltüntetve glutén. Van tojás alakú cukorka, ami szintén ehető. A Haribo Nemesvámoson készült termékei is megengedettek, a Boci szeletcsokik is (azért olvassátok el, mert a Boci ilyen téren csalóka), úgy tudom a Tibi csokikból is van gluténmentes. Kindertojás, Kinder csokoládé (no nem a Country, mert abban van gabona). A Lidl-ben is van gluténmentes táblás csokoládé 200 Ft alatt.

Aki nem laktózérzékeny, bővelkedik a nyuszi által tojható meglepetésekben, aki laktózérzékeny, a cukorkák, gumicukrok megengedettek, a Müllerben pedig kapható az isteni Frankonia laktózmentes csokoládé.
Én most beengedtem egy kis tejet, szerintem a bélbolyhok rendbejöttek és a probléma is megoldódott :) akinek azonban problémái voltak, az ne kísérletezgessen, csak ha az orvos jóváhagyja!

Fogyás, hízás

Nálam a súlykérdés mindig is mumus volt. Na jó, kiskoromban nem, mert akkor husis kisbaba voltam, de még a tűrhető keretek között, az a tündéri kis gombóc, aki aranyosnak nevezhető, nem pedig szétfolyó kisbaba-paca. Aztán ahogy nyúltam, a súlyom valahogy nem követte azt a növekvő tendenciát, amit a magasságom. Óvodában, alsó tagozatban mindig a kicsik közé tartoztam. Emlékszem, hogy a tornasorban, a körülbelül 10 lány közül, én 3. voltam. Még felső tagozat elején is az alacsonyabbak táborát erősítettem, de a súlyom még a kis termetem ellenére is ijesztően kevés volt. Legalábbis nekem. Annyira szerettem volna hízni valamennyit, nagyon sokan tettek megjegyzést a soványságomra, és viccelődtek vele, hogy miért nem adnak nekem enni otthon. Akkoriban egyébként nem is ettem sokat, talán még válogatós is voltam.
Aztán 8. osztály körül hirtelen megnyúltam. Még soványabbnak látszottam, mint addig. Pláne a kamaszok nyurga végtagjaikkal sokszor milyen mulatságos látványt nyújtanak, elég borzasztóan festettem. Még inkább hízni szerettem volna, Béres cseppet szedtem, tornáztam, de semmi sem használt. Utána is kaptam a nem túl hízelgő kommentárokat arra nézve, hogy olyan vagyok, mint egy csontváz. Az senkinek meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ez nem direkt van. Mindent megtettem annak érdekében, hogy magamra szedjek pár kilót, de egyszerűen sehogy sem ment. Aztán a gimnázium 10. osztályában, valahogy azon kaptam magam, hogy 53 kg vagyok. Az addigi 48 kg-ból 53 lett, ami megjegyzem a 173 cm-res magasságomhoz képest, még mindig kevés. De én örültem. Egész nyáron ettem, ettem, jól esett minden kaja, állandóan éhes voltam, és tudtam tartani a súlyom. Majd ahogy jött a tél, hipphopp lement az az 5 kg, és megint 50 alá kerültem. Nem tudtam elképzelni, mi lehet a probléma, hiszen az étvágyam még mindig olyan jó volt, mint eddig, viszonylag sokat ettem, ezért nem értettem ezt a dolgot. Utólag visszagondolva, talán ekkor kezdődött a lisztérzékenység. A kamaszkor hatására tök normálisan megkezdődött a hízás, majd valószínűleg a vacak bélbolyhok miatt nem tudott felszívódni a sok étel, amit ettem, ezért nem híztam, sőt fogytam is. Nagyon el voltam keseredve. 48 kg voltam ismét, és megint minden erőfeszítés hiába, egy deka sem jött fel rám. Csúnyának láttam magam, megint kritikák értek, amik cseppet sem tettek jót az önképemnek. Tavaly karácsonykor szintén rengeteget ettem, és mintha nem is láttam volna magam olyan soványnak. Gondoltam ráállok a mérlegre, 1-2 kg pluszt biztos mutatni fog, amitől tuti boldog leszek. Egyrészt rossz döntés volt, másrészről viszont a lehető legjobb. Rossz volt, ugyanis iszonyatosan elkenődtem, hiszen már a 48-at sem ütötte meg a mérleg. Nagyon szomorú lettem, szomorú és feszült. Miért van az, hogy rengeteget eszem és mégis fogyok? Hatalmába kerített az ijedtség, itt határoztam el, hogy feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ez már abszolút nem normális. Akkor már tartott a folytonos rosszullét, a puffadtság, ami szintén megijesztett. Ekkor mentem el orvoshoz, küldtek ide-oda, majd júliusban derült ki a diagnózis: gluténérzékenység.
Először örültem, hogy kiderült, mitől vagyok napi szinten, a nap 24 órájában rosszul, és megvan a fogyás oka is. A gasztrodoki felírt nutridrinket, mondván ez segít meghozni az elvesztett kilókat. 3 hónapon keresztül ittam, nem segített. Abbahagytam, mert egyébként nem is voltam oda az ízéért.
Amiért egyébként elkezdtem írni ezt a bejegyzést az az, hogy végre 50 kg felett vagyok stabilan :) 2 hete csinálom Rubint Réka tornáját, ha tehetem, minden nap 20 percet, és szerintem ez is közrejátszik a hízásban. Meg gondolom már rendeződnek a bélbolyhok és a felszívódás is rendesen megkezdődött. Ma reggel már 50,9 kg-ot mutatott a mérleg, és én nagyon boldog voltam. Már majdnem 51. Cél az 55-56 kg, akkor szerintem elégedett lennék az alakommal.
Egyébként ajánlom Nektek Rubint Réka videóit, igaz, hogy eleinte kegyetlen nehezek és hihetetlen kitartás kell hozzá, de olyan jó érzés minden nap utána, hogy na, ma is megcsináltam, ma is hozzájárultam ahhoz, hogy a lehető legjobban nézzek ki! Így a hízás során nem háj rakódik az emberre, hanem izom.
Szerintem már most sokkal jobban nézek ki, mint eddig. Minden nagyképűség nélkül mondva, ez a 2 hét is meglátszik. Ezért jó, hiszen sokaknak fogyni segít, engem azonban a hízás útján lendít előre.
Most úgy látom, hogy jó irányba haladok, és jó érzés, hogy ilyen kitartóan csinálom, végre büszke lehetek magamra :)
Ha megvan az 55 kg álomsúly, írni fogok! Remélem nem sokáig várat magára  :) :)

Sokat tanakodtam azon, hogy leírjam-e egyáltalán mik zajlanak most bennem. Ezzel most valószínűleg senkinek nem fogok segíteni, magamnak remélem egy picit.

Nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet az utóbbi időben. Eleinte még talán érdekesnek is tűnt, próbáltam a lehető legjobban hozzáállni, de egyre nehezebben megy...remélem ez csak egy átmeneti időszak. Egyre fájóbb nézni a körülöttem levőket, amint zsemlét esznek. Vagy finom, friss kenyeret. Vagy amikor bekapcsolom a tévét, és Kinder tejszeletet reklámoznak. Vagy amikor csak simán elsétálok az édességek meg a temérdek ínycsiklandozó illatot árasztó péksütemény mellett a boltban. Vagy amikor elmegyünk a többiekkel valahova, ők ott rendelnek maguknak valamit, én meg viszek magammal egy banánt. Vagy amikor nem értenek meg. Kényesnek titulálnak azért, mert nem eszem meg valamit, ami nyomokban glutént tartalmazhat. Mi bajod lehet tőle?- kérdezik értetlen szemekkel. Már nem akarom többet elmagyarázni.
Vagy amikor az egyik ismerős tortát süt, és mivel "tönkölybúzalisztből csináltam, az nem olyan durva, megkóstolhatom nyugodtan". És ha én így sem kérek, akkor "túlreagálom ezt az egész lisztérzékenység dolgot, és ennyire nem kéne komolyan venni. De hát én tudom"...igen én valóban tudom, úgyhogy majd el is döntöm.
Nem bírom már elviselni, hogy olyanok osztják észt, akik nem értenek hozzá, fogalmuk sincs erről az egész betegségről, mondván egy kicsit miért ne lehetne enni? Ez az értetlen oldal.
A másik oldal a sajnálkozó. Állandóan erről kell beszélni, állandóan sajnálni kell engem, mert "jaj, bezzeg szegény Dórika nem eheti. Jaj, Dórikám mi lesz veled? Így is milyen sovány vagy. Látod, ezt sem eheted. Jaj, te szegény, pedig ez milyen finom." Legszívesebben mindenkinek az arcába vágnám, hogy le lehet szállni rólam, és arról, hogy lisztérzékeny vagyok. A sajnálattal előrébb nem jutok, a hozzá nem értő kommentárokkal meg csak felidegesítenek.
Van, aki viccnek fogja fel az egészet. Hostessként dolgoztam a nyáron egy bevásárlóközpontban, amikor jött az egyik ismerősöm, éppen a frissen kisült meggyes rácsos levelestésztáját majszolgatta. "Úú, de finom, jaj, de isteni, háhá Te nem ehetsz ilyet." És kerek perec (perec :( ), az arcomba nevetett. Csak néztem, bambán, erre nem is tudtam hirtelen mit mondani. Aztán rájöttem, hogy ezek az emberek nem értik, hogy ez az életmód mivel jár. Ez nem olyan, hogy most kihagyom a sok finomságot, mert elrontottam a gyomrom, vagy mert fogyókúrázni szeretnék. Mit meg nem adnék egy zsemléért. Az ilyen emberek nem értik, hogy mekkora fájdalmat okoznak ezzel. Legalábbis nekem akkor és ott iszonyatos nagy fájdalom volt az a gúnyos nevetés, hogy "Te nem ehetsz ilyet". Valóban nem. Már sohasem ehetek olyat.
Múltkor barátnőimmel sétálgattam egy boltban, amikor egy kekszről érdeklődtek, hogy kóstoltam-e. Mondtam, hogy nem. És már nem is fogom. Ez ebben a legrosszabb, hogyha mindent megteszek, már akkor sem lábalhatok ki ebből. Egész életemen át végigkísér.
Tudom, hogy egyre több minden készül nekünk, és folyamatosan gyarapodnak a lehetőségek, illetve az ételek, amik gluténmentesek, de egyelőre most nem látok kiutat.
Bocsássatok meg nekem, amiért most ilyen negatív gondolatokat osztottam meg Veletek, magam sem tudom, hogy miért érzek így az utóbbi időben, mi váltotta ezt ki. Bárcsak tudnám. Valamiért most nem tudok optimistán hozzáállni az egészhez, de majd csak jön valami, ami segít ebben.

Azt még mindenképpen hozzátenném, hogy mindezek ellenére soha, egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy egyek valami tilosat. Még csak olyat sem, ami nyomokban tartalmazhat glutént. Mert akármilyen kósza gondolatok is hálózzák be most az agyamat, mégis csak a saját egészségemről van szó. Minden lisztes dolog elől szó szerint menekülök.
És ha lenne köztetek is egy ilyen kis elszomorodott, nekikeseredett lisztérzékeny, fel a fejjel, előbb-utóbb csak ellepnek minket is a pozitív gondolatok. Már nagyon várom őket.

Boldog új évet kívánok Mindenkinek! 

Az idő egyre csak halad, reméljük a mi helyzetünk is egyre jobb lesz, bár valljuk be, hogy a régi időkhöz képest elég pompás és könnyű hétköznapjaink vannak. De hátha 2013 valami nagyon nagy előrelépést tartogat. :)

Egy jó és egy rossz hírrel érkeztem ma. A blog kérdéskörért csak az egyik érinti, és az sajnos a rossz hír. Ámbár, hogy ne csak a vészmadár szerepét testesítsem meg, beszámolok Nektek arról is, hogy sikeresen befejeztem ezt a vizsgaidőszakot is, előszámításaim szerint 9 db ötössel és 2 db négyessel.
Bár már úgy vagyok, hogy inkább ez lenne rosszabb és az egészségem jobb, de hát azon sajnos magam egyelőre nem tudok változtatni.

Történt ugyanis még karácsony előtti héten, hogy megint elkezdődtek a rosszullétek. Folyamatosan (esténként erősebben) fel voltam puffadva, főként a gyomrom, de a beleim se voltak restek. Fájt, nyomott, húzódott minden. Éppen ezért gondoltuk, hogy biztos valami hiba esett a diétába, gyorsan végiggondoltunk mindent, mi lehetett a ludas, de nem találtunk semmit, amit vádolhatnánk. Teltek-múltak a napok, de az állapotom csak nem akart javulni. Újra tanakodni kezdtünk, és ekkor jött az ötlet, hogy talán a mézeskalács. Hiszen az körülbelül akkor készült, amióta ismételten rosszul vagyok. Szegény mézeskalács ki is lett űzve a mindennapokból és azóta is a szekrény tetején tűri a letöltendőjét.
Amióta nem ettem a mézeskalácsból, valami csoda folytán jobban lettem. Pedig Anyával végiggondoltuk, hogy semmi olyat nem tettünk a süteménybe, amibe lehetett volna glutén, és még olyat sem, ami érintkezhetett volna vele. Úgyhogy valódi probléma nem lehetett, de ráfogtunk mindent szegény ártatlan süteményre és örültünk a jobb napoknak. Később kiderült, hogy ez a pár napos "újra jól vagyok" időszak, csak karácsonyi ajándék volt. :( Igen, valóban nagyon szép, de ha igazi ajándék, akkor bizony tovább tartott volna.
Tudniillik, karácsony utáni napokban megint sokszor voltam rosszul. Puffadt a gyomrom, görcsölt a hasam és az a pont - ami nekem ilyenkor mindig fáj (köldököm mellett jobb oldalon, azt mondják, hogy tipikus pont, amit a tejcukorérzékenyek fájlalnak) - is egyre többször sajgott.
Újabb bűnbakkeresés - ezúttal hiába. Beláttuk, hogy a mézeskalács is csak egy igaztalanul megvádolt ártatlan volt, csak a véletlen folytán esett egybe az az időszak, amikor jobban voltam, azzal az időszakkal, amikor nem ettem belőle.
Úgyhogy most itt ülök, a reggeli gluténmentes pirítós kenyerem mellett és iszonyatosan tanácstalan vagyok.
Július eleje óta tartom a diétát, méghozzá igen szigorúan. Szeptember felé kezdtem jobban lenni (mondta is a doki, hogy ne várjak azonnali csodát, helyre kell rázódnia a szervezetemnek, és kiűznie minden csúnyaságot magából) és december elejéig minden a legnagyobb rendben volt. Olyan boldog voltam, hogy az én szervezetem ilyen klassz, hogy 2 hónap alatt túllendült ezen az egészen, és újra "egészségesen" minden visszatért a régi kerékvágásba, azt kivéve, hogy az új kerékvágás gluténmentes. Tudom, hogy a regenerálódási időszak függ attól is, hogy mennyire időben fedezik fel a problémát és kezdi el az illető a diétát, csak azt nem értem, hogyha netán még nem regenerálódott volna minden, akkor mi volt ez a 3 hónapos problémamentes időszak...
Mindent megfigyelek, elolvasok és nagyon óvatos vagyok. Anya szokott nekem főzni, ő meg még nálam is óvatosabb. Mi lehet a probléma? Kérlek, aki tud, esetleg volt hasonló tapasztalata, segítsen! Nagyon hálás lennék, mert már legszívesebben páros lábbal rúgnám ki az életemből ezt a folyamatos puffadást.

Remélem Ti jól vagytok, és a lehető legjobban, minden panasztól mentesen telik ez a 2013-mas év. :)
Legyetek jók és legyetek jól! :)

Dóri

Ja, és persze utólagosan és kicsit megkésve majd jön a bejgli recept is, amit már harmadjára vagy negyedjére sütünk újra, mert egyszerűen imáááááádom! :) (őt is próbáltuk okolni, de ő is minden vizsgálaton átesett, és a lehető összes körülményt illetően tisztának bizonyult...)

Gyors finomság

Ahogy mi csináljuk...

Első napok Pécsen

A célom

Sziasztok!