Fogyás, hízás

Nálam a súlykérdés mindig is mumus volt. Na jó, kiskoromban nem, mert akkor husis kisbaba voltam, de még a tűrhető keretek között, az a tündéri kis gombóc, aki aranyosnak nevezhető, nem pedig szétfolyó kisbaba-paca. Aztán ahogy nyúltam, a súlyom valahogy nem követte azt a növekvő tendenciát, amit a magasságom. Óvodában, alsó tagozatban mindig a kicsik közé tartoztam. Emlékszem, hogy a tornasorban, a körülbelül 10 lány közül, én 3. voltam. Még felső tagozat elején is az alacsonyabbak táborát erősítettem, de a súlyom még a kis termetem ellenére is ijesztően kevés volt. Legalábbis nekem. Annyira szerettem volna hízni valamennyit, nagyon sokan tettek megjegyzést a soványságomra, és viccelődtek vele, hogy miért nem adnak nekem enni otthon. Akkoriban egyébként nem is ettem sokat, talán még válogatós is voltam.
Aztán 8. osztály körül hirtelen megnyúltam. Még soványabbnak látszottam, mint addig. Pláne a kamaszok nyurga végtagjaikkal sokszor milyen mulatságos látványt nyújtanak, elég borzasztóan festettem. Még inkább hízni szerettem volna, Béres cseppet szedtem, tornáztam, de semmi sem használt. Utána is kaptam a nem túl hízelgő kommentárokat arra nézve, hogy olyan vagyok, mint egy csontváz. Az senkinek meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ez nem direkt van. Mindent megtettem annak érdekében, hogy magamra szedjek pár kilót, de egyszerűen sehogy sem ment. Aztán a gimnázium 10. osztályában, valahogy azon kaptam magam, hogy 53 kg vagyok. Az addigi 48 kg-ból 53 lett, ami megjegyzem a 173 cm-res magasságomhoz képest, még mindig kevés. De én örültem. Egész nyáron ettem, ettem, jól esett minden kaja, állandóan éhes voltam, és tudtam tartani a súlyom. Majd ahogy jött a tél, hipphopp lement az az 5 kg, és megint 50 alá kerültem. Nem tudtam elképzelni, mi lehet a probléma, hiszen az étvágyam még mindig olyan jó volt, mint eddig, viszonylag sokat ettem, ezért nem értettem ezt a dolgot. Utólag visszagondolva, talán ekkor kezdődött a lisztérzékenység. A kamaszkor hatására tök normálisan megkezdődött a hízás, majd valószínűleg a vacak bélbolyhok miatt nem tudott felszívódni a sok étel, amit ettem, ezért nem híztam, sőt fogytam is. Nagyon el voltam keseredve. 48 kg voltam ismét, és megint minden erőfeszítés hiába, egy deka sem jött fel rám. Csúnyának láttam magam, megint kritikák értek, amik cseppet sem tettek jót az önképemnek. Tavaly karácsonykor szintén rengeteget ettem, és mintha nem is láttam volna magam olyan soványnak. Gondoltam ráállok a mérlegre, 1-2 kg pluszt biztos mutatni fog, amitől tuti boldog leszek. Egyrészt rossz döntés volt, másrészről viszont a lehető legjobb. Rossz volt, ugyanis iszonyatosan elkenődtem, hiszen már a 48-at sem ütötte meg a mérleg. Nagyon szomorú lettem, szomorú és feszült. Miért van az, hogy rengeteget eszem és mégis fogyok? Hatalmába kerített az ijedtség, itt határoztam el, hogy feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ez már abszolút nem normális. Akkor már tartott a folytonos rosszullét, a puffadtság, ami szintén megijesztett. Ekkor mentem el orvoshoz, küldtek ide-oda, majd júliusban derült ki a diagnózis: gluténérzékenység.
Először örültem, hogy kiderült, mitől vagyok napi szinten, a nap 24 órájában rosszul, és megvan a fogyás oka is. A gasztrodoki felírt nutridrinket, mondván ez segít meghozni az elvesztett kilókat. 3 hónapon keresztül ittam, nem segített. Abbahagytam, mert egyébként nem is voltam oda az ízéért.
Amiért egyébként elkezdtem írni ezt a bejegyzést az az, hogy végre 50 kg felett vagyok stabilan :) 2 hete csinálom Rubint Réka tornáját, ha tehetem, minden nap 20 percet, és szerintem ez is közrejátszik a hízásban. Meg gondolom már rendeződnek a bélbolyhok és a felszívódás is rendesen megkezdődött. Ma reggel már 50,9 kg-ot mutatott a mérleg, és én nagyon boldog voltam. Már majdnem 51. Cél az 55-56 kg, akkor szerintem elégedett lennék az alakommal.
Egyébként ajánlom Nektek Rubint Réka videóit, igaz, hogy eleinte kegyetlen nehezek és hihetetlen kitartás kell hozzá, de olyan jó érzés minden nap utána, hogy na, ma is megcsináltam, ma is hozzájárultam ahhoz, hogy a lehető legjobban nézzek ki! Így a hízás során nem háj rakódik az emberre, hanem izom.
Szerintem már most sokkal jobban nézek ki, mint eddig. Minden nagyképűség nélkül mondva, ez a 2 hét is meglátszik. Ezért jó, hiszen sokaknak fogyni segít, engem azonban a hízás útján lendít előre.
Most úgy látom, hogy jó irányba haladok, és jó érzés, hogy ilyen kitartóan csinálom, végre büszke lehetek magamra :)
Ha megvan az 55 kg álomsúly, írni fogok! Remélem nem sokáig várat magára  :) :)