Múlt héten csütörtökön vettem először kezembe, de szerintem még mindig nem fogtam fel. Néha, mikor lapozgatom és eszembe jutnak különféle mókás emlékek a fotózásokról, vagy beugrik, hogy mennyit dolgoztunk egy-egy szövegrészen, akkor tudatosul bennem, hogy ez bizony a mi közös munkánk eredménye. Olyankor egy pillanatra felfogom az egészet, hogy van egy könyvem, körbeugrálom a szobát, örömujjongok - és ebben az a tök jó, hogy napi szinten akár 5-ször is meg tudom csinálni ezt ugyanolyan kitörő lelkesedéssel, amikor ismét realizálódik bennem a helyzet. Szóval még mindig nem igazán sikerült tudatosítani magamban a dolgot, de nem is baj, hiszen így mindig az újdonság erejével hat a felismerés. :D

Az elmúlt napokban már sokatokhoz el is jutott a könyv, és minden egyes visszajelzésnek határtalanul örülök. Olyan jó érzés tudni, hogy amin ennyit dolgoztunk, hogy számunkra tökéletes legyen, Nektek is tetszik! Úgyhogy kérlek, ha Hozzád is megérkezik a könyv, írd meg nekem, mert csak egy rövidke levéllel úgy fel tudod dobni a napomat, hogy hirtelen perpetuum mobile-vé változok és lefutom a maratont.

Ha viszont lecsúsztál az előrendelésről, akkor se csüggedj, hiszen a blogon 20% kedvezménnyel meg tudod rendelni a könyvet az alábbi űrlap kitöltésével. :)

És akkor jöjjenek is az apró részletek a könyvvel kapcsolatosan! :)
Elöljáróban: Múlt héten már írtam egy bejegyzést, ebben az írásban megismerhetitek, kikkel dolgoztunk együtt és kiknek köszönhető, hogy ennyire igényes és gyönyörű lett a könyv. :) Ezt a bejegyzést ITT elolvashatjátok.

• Bár egészen pici koromtól kezdve imádok írni és ahogy (tesómnak és tanító ösztöneinek köszönhetően már körülbelül 5 évesen) elmerültem a betűk világában, ha eltűntem a szobámban, akkor utána egy általam írt és illusztrált regénnyel tértem vissza. Ennek ellenére egészen 2017 januárjáig nem gondolkoztam azon, hogy szeretnék egy saját könyvet. Fogalmam sincs miért, de nem fordult meg a fejemben. 
• Tehát ez év első hónapja volt a fordulópont - szintén fogalmam sincs, miért :D (milyen jó ez a kulisszatitkos bejegyzés, rengeteg dolgot megtudhattok belőle így, hogy fogalmam sincs semmiről) - amikor elhatároztam, hogy egy olyat könyvet szeretnék írni, amilyen Magyarországon még nincsen. 
• A koncepció pedig az volt, hogy nem csupán recepteket, fontos információkat és tényeket írunk le a gluténérzékenységgel kapcsolatban, hanem egy személyes vonalon keresztül mutatjuk be, hogy milyen is az élet gluténérzékenyként. Ehhez természetesen csatlakoznak a fontos információk és a jól bevált receptek, így lesz kerek egész a könyv.
• Április 12-én voltam legelőször a BOOOK kiadóban, amikoris egy teljesen más dolog kapcsán kerestük fel Pétert, a kiadóvezetőt. De mivel már egy nagyobb részt megírtam a fent említett könyvből az előbb vázolt elgondolás alapján, erről is beszéltünk. Innen indul a sztori. :) Eddig csak egy hosszú bevezető volt, ami sajnos jellemző rám.
• Nagyon hamar belevágtunk a közös munkába - ezúton is köszönöm a bizalmat, amit kaptam! - június 30-ig pedig már le is kellett adnom a kész kéziratot.
• Mivel a fotózások időpontját már jóval korábban kitűztük, tudtam jól, hogy mikorra kell valami színt összeszedtem, hogy ne legyek Hófehérke a fotókon, így igyekeztem a napon ötletelni és a kézirat utolsó simításai közben begyűjteni egy kis színt - ahogy a képeken láthatjátok, ez annyira nem sikerült. :D
• Július 4-5-én a BOOOK kiadóban "fotóztunk" ezen a két napon 20 étel fotózása volt soron, így míg mi Orsival tüsténkedtünk a konyhában, Kriszti folyamatosan fotózta az elkészült finomságokat.
• Őszinte leszek, állandóan azon aggódtam, hogy mi van, ha a receptek leírásánál, az alapanyagok pontos mennyiségének megadásánál valamit elrontottam és egy apróság miatt nem lesz jó egy recept (bár mindent legalább 5 milliószor ellenőriztem)- ez a félelmem szerencsére alaptalan volt, a fotózásokra a "kézirat" útmutatása alapján készítettük el az ételeket és egytől-egyig jól sikerültek. 
• A könyvben 3 ételfotón nem az én kezem van! Aki kitalálja, melyik ez a három, adunk neki egy pirospontot! :D 
• Július 7-én egy "külsős" fotózásunk volt Gárdonyban. Ezen a napon 6 receptet, illetve hangulatképeket fotóztunk - mindenhol fotóztunkot írok, pedig Kriszti fotózott. :) És Miki, Kriszti férje, aki werkfotókat készített. Még szerencse, hogy segítő kézként Anya velem tartott, hiszen annyi hangulatkép készült, hogy körülbelül fél órát töltöttem el aznap a konyhában, közben pedig mégis sültek a finomságok. :) 
• 11-én Balatonbogláron készültek újabb csodás képek, ami olyan szempontból volt hatalmas kihívás, hogy tűző napsütésben, 40 fokban ezen a napon kerültek sorra a habos torták és sütemények. Ekkor fotóztuk a "Menő strandkaják" fejezetet is, ami az egyik személyes kedvencem. :) 
• Talán az egyik legnagyobb elismerés a könyvben szereplő receptekkel kapcsolatosan, hogy miután elkészült a lángosos kép Hajni, a könyv művészeti vezetője mondta, hogy muszáj megkóstolnia. Elmondása szerint teljesen olyan volt, mintha éppen akkor állt volna sorban a parti büfénél egy "igazi" sajtos-tejfölös lángosért. :) 
• Van egy kép a könyvben, ami eredetileg nem is volt tervben, mégis szerintem az egyik legjobb. Mikor hazaértünk a strandos fotózásról, felvágtuk a tortákat, hogy megkóstoljuk őket. Ekkor már mindenki hulla fáradt volt, csak leültünk picit falatozni. Kriszti viszont gyorsan előkapta a gépét, és kattintott egyet-kettőt a felvágott tortákról is, hiszen annyira jól néztek ki. Így született a 103. oldalon jobb alul látható fotó, ami szerintem hihetetlenül gyönyörű. 
• A nyár hátralevő részében teljesen átlagosnak számítottak a Lénivel (Lénárt Léni, a könyv szerkesztője) lebonyolított éjszakai telefonbeszélgetések, amikor is minden egyes apró változtatást megvitattunk. "Nyugodtan hívj még, bármi van, sokáig ébren vagyok" jeligével. :) 
• A cím-kérdés sokáig húzódott, én nagyon nem kreatívan a Gluténmentes élet-et vetettem fel, mondván, aki ismeri a blogot, rögtön össze tudja kapcsolni majd a könyvvel. Illetve ez az a cím, ami magába foglalja az egész témakört, amit bejárunk. Gluténmentes élet: ebben benne vannak a receptek, a mindennapi kihívások, amikkel egy gluténérzékenynek szembe kell néznie, a hasznos információk, amiket egy lisztérzékenynek fontos tudnia.
• Az "Életem gluténmentesen" címet Hajni dobta be, és ez volt az, amire mindannyian lecsaptunk. Százszor jobbnak találom, mint a sima "Gluténmentes életet", hiszen ebből tényleg lejön az, hogy egy személyesebb vonalról van szó. "Életem gluténmentesen" címmel nem adnak ki gluténérzékenységgel foglalkozó könyveket, amiben csupán száraz adatok, vagy tények, esetleg receptek vannak - "Gluténmentes élet" címmel akár egy ilyen jellegű könyv is lehetne. Így, aki leveszi majd a polcról és meglátja a címet, gyakorlatilag egy teljes képet kap arról, mi is fog rá várni a könyv lapjain.
• A borító szintén egy érdekes kör volt. :) Hajniék kiválasztottak egy képet (amit egyébként most láttok a borítón. :) ), mondván, hogy ez annyira természetes, spontán és vidám, hogy jó hangulata lesz annak, aki ránéz a borítóra.  Volt egy másik esélyes kép is, ami mondhatni tökéletes volt, szabályos volt rajta az arcom, a hajamban nem voltak kusza tincsek, nem volt gyűrött a pólóm és a szemgolyóim sem tűntek el a nagy boldogság hatására - hiába volt szép, éppen az a természetesség hiányzott belőle, ami a másik kép pozitívuma volt. Bár nem életem képe, mégis tényleg annyira jó hangulatú és olyan természetes, hogy én is megszerettem. :) 
• Sok munka volt, de most, amikor a kezembe veszem a könyvet és végiglapozom, látok benne minden egyes ráfordított másodpercet. Annyira igényes, szép és tökéletes az egész az apró részletektől az összképig, hogy nincsen egy betű sem, amit megváltoztatnék benne. ♥

Körülbelül a 84. mondatot gépelem be ide, majd törlöm ki, mert nem elég jó. Annyi érzés van bennem, hogy nem tudom elkezdeni ezt a bejegyzést, pedig ez nekem abszolút nem szokott problémát jelenteni, általában kifolynak a karakterek az ujjamból.

A könyvvel is pontosan így voltam... tökéleteset szerettem volna, és közben valami olyat, ami más, mint a többi. Az újdonsága pedig abban rejlik, hogy éppen úgy, ahogy a blogon is, nem csak a jól bevált gluténmentes receptekre fókuszálunk, hanem a gluténmentes életre - hogy milyenek is a mindennapok gluténérzékenyként. 

Biztosan emlékeztek arra a pillanatra, amikor megkaptátok a gluténérzékenységet igazoló leletet, és kiderült, hogy az életetek innentől teljesen felfordul. Vagy a kínzó tünetekre, amik előtte folyamatosan gyötörtek és a tehetetlenségre, ami diagnózis hiányában a mindennapok része volt. Életem egyik legeslegrosszabb időszakát éltem át akkor, amikor már rendszeres tüneteim voltak és elképzelésem sem volt arról, hogy miért vagyok állandóan rosszul. 

Innen indul a könyv... és habár nem a legpozitívabb érzések ezek, igyekeztünk egy olyan formába önteni, amit a blogon is megszokhattatok már... nagyon is életszagú, de közben egy kis humort is csempésztünk bele. :)

2017. áprilisában voltam először a BOOOK Kiadóban, ami nem csak azért volt hatalmas élmény, mert akkor beszéltünk először a könyv esetleges megjelenéséről, hanem abból a szempontból is, hogy hihetetlenül kedves embereket ismerhettem meg. Mindenki annyira készséges és segítőkész volt már első alkalommal, hogy onnantól kezdve mindig örömmel mentem. És az ilyen jó hangulatú találkozások közben folyamatosan alakult és körvonalazódott a könyv. :) Nagyon hálás vagyok, hogy a kiadó, élén Széplaki Péterrel ilyen bizalmat szavazott nekem és a könyvnek, rövid ismeretség után meg is kezdtük a közös munkát. Az első perctől élmény volt!

Hihetetlen nagy segítség és egyben öröm is volt számomra, hogy Lénárt Lénivel dolgozhattam együtt, ő a legeslegjobb szerkesztő, akit valaha kívánhattam volna. Annyira hirtelen látta át a gluténérzékenységet és a velejáró mindennapos nehézségeket, hogy csak lestem. :) Tökéletesen alakította úgy a sorokat, hogy egy-egy szó beékelésével, a szórend megváltoztatásával a megfelelő érzéseket válthassuk ki. Tudjátok, van az a mondás, hogy akkor jó egy könyv, mikor nem írják le, hogy esik az eső, mégis érzed, hogy ázol. Úgy gondolom, hogy a Lénivel való közös munka eredményeként ezt tökéletesen sikerült kivitelezni. 

Művészeti vezetőként Földi Hajni álmodott meg olyan stílust a könyvnek, amibe azonnal beleszerettem! Mikor először voltam a kiadóban és arról beszéltünk, milyen is legyen a könyv, szinte egyszerre mondtuk ki azokat a kulcsszavakat, tulajdonságokat, amikre mindketten gondoltunk: színes, vidám, lendületes, fiatalos. Akár a könyvben uralkodó színeket, betűtípusokat, vagy a megjelenés összképét nézzük, ezek a jellemzők minden kis apró részletben felbukkannak. Imádom! :) 

A gyönyörű fotókat Terei-Vigh Kriszti készítette, egytől-egyig annyira szépek és hangulatosak lettek, megkönnyebbülés volt, hogy nem nekem kellett választani a sok kép közül, melyek kerülnek a könyvbe, ugyanis szívem szerint szinte az összeset beletettem volna. Nem tudtam volna választani. És nem csak az ételfotókról van szó, hanem a hangulatképekről is... Ha tehettem, akkor ott álltam mellette és néztem, miközben dolgozik. Már az is egy élmény volt. :) 

A konyhában Csorba Orsi segített rengeteget, és nem csak az ételek elkészítésében, hanem egyben hatalmas lelki támasz volt. :) Tudjátok, hogy "kicsit" maximalista vagyok és ha nem sikerül minden elsőre tökéletesen, akkor hajlamos vagyok bepörögni. Orsi ezt annyira tökéletesen ellensúlyozta és minden apró nehézséget élből elhárított, hogy komolyan mondom, mindenkinek szüksége lenne egy Orsira a konyhában!
4 fotózási nap volt, ebből kettőn Orsi, kettőn pedig az Anyukám segített nekem a sütésben-főzésben. Úgyhogy a könyvben, a képeken szereplő finomságok az ő kezük munkáját is dicsérik. :)

(2017. 10. 24. -kedd:  Most beszéltem Kingával a kiadóból, hogy csütörtökön érkeznek a kész könyvek a nyomdából. Pörgök, mint egy búgócsiga és jobban várom a csütörtököt, mint egy óvodás a karácsonyt.)
Hihetetlen sok munkával, verejtékkel (és nem csak azért, mert 40 fokban fotóztunk :)), de annál több örömmel és szeretettel készült ez a könyv.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Megrendelés 20% kedvezménnyel, vagyis 4990 Ft helyett 3990 Ft-ért.