A gluténérzékenység sok kihívás elé állítja "áldozatait". Egyrészt van az az oldal, ami az alapvető mindennapi küzdelmet jelenti, hogy majdnem mindenről le kell mondanunk és szinte már csak azt fogyaszthatjuk, amit otthon, saját magunknak készítünk el. Le kell mondani a régi kedvenc kekszünkről, édességünkről, csokinkról, chipsünkről stb... és amit nem szabad elfelejteni, hogy ezúttal a gluténmentes diéta nem választás kérdése. Itt nem arról van szó, hogy valaki elhatározza, hogy jó, innentől nem eszem egészségtelen kaját. Hiszen ha valakinél felállítják a diagnózist, hogy gluténérzékeny, onnantól nem lesznek csaló-napok, amikor belefér az a kis kekszes csokika, vagy akár egy harapás is a Mama isteni diótortájából. Nincs kompromisszum.
Ez szüli a további nehézségeket, mivel a keresztszennyeződés által ételünkbe kerülő minimális gluténtartalom is komoly problémákat, hosszabb távon szövődményeket is okozhat, alapból nem könnyű  ezt a kezdetekben feldolgozni - lelkileg sem. De erre még egy (millió) plusz lapátként rájön az, hogy az emberek intoleránssá válnak a (glutén)intoleránssal szemben. Mintha nem is a Te életed, hanem az övék szólna innentől a folyamatos lemondásokról, egyszerűen nem fogadják el, hogy Neked bizony az a kicsi is számít...
Nézzük tehát, mik azok a jó tanácsok, amiket ezektől az emberektől kapunk nap, mint nap...

1. Biztos vagyok benne, hogy azért lettél gluténérzékeny, mert előtte annyi gyógyszert szedtél a bajaidra.
(Vagy talán azért voltak "bajaim", mert nem tudtuk, hogy igazából mi "bajom"?)

3. Alszol eleget? Lehet, hogy azért nem bír a szervezeted megküzdeni a gluténnal, mert túl kimerült.

4. Pozitív gondolkodás és hidd el, jobban leszel.

5. Nem is tűnsz betegnek. Szerintem csak bebeszéled magadnak.
(Eddig nem is tűntél hülyének...)

6. Gluténérzékeny vagy? Én is az voltam két hétig, de az xy kúra segített, próbáld ki Te is.

7. Csak stresszes vagy. Kicsit próbáld meg lazábban venni a dolgokat, aztán meglátod, nem lesz semmi bajod.

8. Ne higgy már a gyógyszeriparnak! Ez csupán az ő kitalációjuk, hogy betegnek hidd magad és gyógyszereket szedj. Nyugodtan egyél mindent, meglátod, nem lesz semmi bajod.
(Főleg, hogy a gluténérzékenységre nincs is gyógyszer... nem rossz elmélet, de sajnos már az első lépcsőfoknál megbukott.)

9. Persze, hogy nem bírod a glutént, teljesen elszokott tőle a szervezeted. Kezdd el visszaszoktatni, aztán egyre nagyobb adagoktól sem lesz már semmi bajod.

(Persze, hogy nem bírod a ciánt, teljesen elszokott tőle a szervezeted. Kezdd el visszaszoktatni, aztán egyre nagyobb adagoktól sem lesz már semmi bajod.)

10. Jaj, ne már... hiszen Dr. Tóth megmondta, hogy...

11. Naná, hogy nem vagy jobban, ha betegnek hiszed magad. Talán próbálkozni kéne, nem pedig elfogadni...

12. Amikor 5 éve találkoztunk, akkor még velünk pizzáztál. Ne mondd már, hogyha akkor nem volt bajod tőle, most olyan húdenagybaj lenne.

Az az egy szerencse, hogy a gluténérzékenyeknek van egy különleges képességük. Ha valaki beszól, okoskodik a diétád miatt, ha megbánt Téged és csúnyán nézel rá, akkor bizony egyetlen egy pillantással átkot szórsz rá. A gluténérzékenység örökletes átkát. Nem rosszindulat, csupán segítség. Ha gluténérzékeny lesz, akkor majd ő is átéli azt. amit Te nap mint nap, és máris meggondolja magát a korábbi jótanácsaival kapcsolatban, amikor ő kapja meg ugyanezeket a hozzászólásokat másoktól.  De akkor már neki is meglesz ez a különleges képessége...

És ez persze teljesen komoly. Nem én találtam ki ebben a pillanatban.

Vagyis a népszerű slanac... amit valószínűleg ezen a néven nagyon kevesen ismernek. :D A gimnáziumi éveim alatt minden nyáron hostess munkákat vállaltam. Még arra is emlékszem, hogy azon a nyáron a Bikali élménybirtokot népszerűsítettük - megjegyzem azóta sem jártunk ott :D - és minden szünetünk alkalmával a fonyódi Sparba tértünk be valami harapnivalóért (mennyi reklám egy mondaton belül) - akkor még nem voltam gluténérzékeny.
Éppen a péksütemény részleget vettük szemügyre, amikoris kiszúrtuk ezt a nagyon fura, de egyben vicces nevet, hogy slanac... azóta is az agyamba égett. :D Mivel én vagyok a legnagyobb perecimádó a világon, a slanac is rögtön a kedvenceim közé szökött.

A minap megláttam Betti receptjét és azonnal bevillantak a szép nyári emlékek és első találkozásom a slanaccal. Muszáj volt nekiállnom, valami isteni lett! Hihetetlenül finom, imádom és legszívesebben ma is elkészíteném és holnap is, meg holnapután is, de a fenekem ennek kevésbé örülne, úgyhogy maradunk a mértéknél.
"Kisebb" bevezető után jöhet is a recept. :D

A lisztet elkevertem a porélesztővel, sóval, cukorral, majd ráöntöttem a tejet, hozzáadtam a tejfölt és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Közben mehetett bele az olaj is, simára dolgoztam, letakartam és 15 percig pihentettem.

A szilikonos nyújtólapomat nagyon nagyon nagyon vékonyan beolajoztam, átgyúrtam rajta a tésztát, majd 8 felé vettem és 30 cm-res rudakat sodortam belőlük. Mindegyiket kettévágtam, így lett 16 kisebb rúd, majd négyesével egymás mellé tettem őket egy sütőpapírral kibélelt tepsiben és 50 fokos sütőben fél óráig kelesztettem őket. 

Utána megkentem a tetejüket tejföllel, 200 fokra állítottam a sütőt, majd körülbelül 12 percig sütöttem. Kivettem, meglocsoltam a közben kikevert sóhabbal és további 8 percre visszatettem őket (ekkor már levettem a hőfokot 180-ra.)

Valami isteni lett. ♥

SCROLL DOWN FOR ENGLISH!

Habár a rizsliszt a legolcsóbb gluténmentes alaplisztek közé tartozik, hihetetlenül kényes. Mivel elég száraz, nagyon törős, néha még fújtós is a belőle készült étel. Viszont igyekszem kiismerni és megtalálni a módját annak, hogy egyes ételek elkészítéséhez hogyan használható, hiszen tudom, hogy sokan nem tudják megengedni maguknak a drága lisztkeverékeket.

A végeredmény finom lesz, de nem lesz olyan puha, mint mondjuk ha egy kis süteménylisztet hozzákevernénk - szóval ha van otthon plusz sütiliszted, akkor a rizsliszt valamennyi részét váltsd ki azzal. Ha nincs, akkor rizslisztből is teljesen jó lesz, én csak azzal készítettem, nem sajnáltam belőle a tölteléket, sőt, még egy kis csokiöntettel is felturbóztam, így nem tűnt fel a különbség. :)

Hozzávalók

A tojásokat kikevertem a cukorral, sóval, hozzáadtam a lisztet, majd a tejjel és vízzel csomómentesre kevertem. A serpenyőt felforrosítottam, ecset segítségével vékonyan kikentem olajjal, majd eloszlattam benne egy adag tésztát. Hogy fordítsuk meg, hogy ne törjenek?

Süssük közepes lángon, hogy ne piruljon meg nagyon hamar az alsó oldala. Meg kell várni, míg teljesen átsül az alsó oldal, néha meg lehet picit piszkálni, hogy "elengedje". Lapát (így hívják?) segítségével középen óvatosan alányúlunk, majd egy hirtelen mozdulattal átfordítjuk. Ha szépen átsült az alsó fele és sehol nem tapad le, miközben fel szeretnénk emelni, akkor nem fog törni a tészta.

Ebből az adagból nekem 9 db palacsinta lett.

I have always had bad experiences with rice flour - we can talk about raised dough, cookie or pancake, the results were always dry and fell apart. However, I like challenges, so I didn't give up and now here is a perfect pancake recipe with rice flour. :)

Ingredients:

• 2 large eggs
• 200 g rice flour
• a pinch of salt
• 1 tsp. sugar
• 150 ml milk
• 225 ml water

Mix all the ingredients together, heat a frying pan and oil it. Pour ladleful of the mixture and blow it away in the pan. When the lower side is cooked you can turn it, but be careful - it is not easy to work with anything made with rice flour - and wait until the other side is cooked enough.
You can fill it with your favourites, I love jams, cocoa powder, Nutella, cinnamon with powdered sugar and so on...
So yummy! :)

Először is sütünk egy 5 tojásos piskótát. A tojások fehérjét felverjük, majd az 5 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert rizslisztet, majd óvatosan beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük. 

Főzünk egy csomag vaníliapudingot 3 ek. cukorral és 8 dl tejjel. A csokiszósz nagyon random módon, de tökéletes végeredménnyel Nesquik kakaóporból áll és annyi tejből, amennyivel tökéletesen csurgatható csokiszószt lehet belőle varázsolni. (Miután elkeverem, én mikróban össze szoktam kicsit melegíteni, hogy teljesen homogén legyen.) Hozzáadjuk a rumaromát (általában 2 kiskupaknyit), majd alaposan összedolgozzuk és szagolgatjuk kicsit, mert isteni az illata.

Ha kihűlt a piskóta, nagyon apró kis kockákra aprítjuk, majd egy tálban rétegezni kezdjük. Piskótakockák, vaníliapuding, rumos csokiszósz, aprított dió... piskótakockák, vaníliapuding, rumos csokiszósz, aprított dió... így haladunk szépen, míg el nem fogynak az összetevőink.

Hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt tejszínhabot nyomunk a tetejére.
Isteni ♥ :)

Ebben a nagy farsangi szezonban kipróbáltam már a hagyományos fánkot, az amerikai mázas fánkot, túrófánkot is, ám a churros még visszavolt. Néhány évvel ezelőtt már készítettem, ám nem mondom, hogy akkor valami jól sikerült... nagyon finom lett, de megszenvedtem, mire ki tudtam nyomni őket a habzsákból, annyira kemény lett a tészta.

Na, de ez a mai! Annyira finom és olyan könnyű. :) Bár ez meg a formáját veszítette el, de miután beleharaptam, megbocsátottam neki. (Az eredeti receptet a Nosalty-n találtam, azt alakítottam át)

A vizet, a cukrot, a sót és a margarint összeforraltam, majd miután felforrt, levettem a tűzről és hozzákevertem a lisztet. Mikor összeállt, állni hagytam, hogy kihűljön. Utána robotgéppel beledolgoztam a két tojást és a vanília aromát - egészen addig, amíg krémes nem lett az egész.

Habzsákba töltöttem és forró olajba kb. 10 cm-res kukacokat nyomtam belőle. Miután átsültek, papírtörlőre vettem ki őket, hogy lecsepegjen a felesleges olaj, majd még forrón fahéjas cukorba forgattam őket. Csokiba érdemes mártogatni, ez lehet akár tejszínnel felolvasztott csoki, másik recept szerint egy csokipuding, ám én a nemrég felfedezett, de nagyon jól bevált csokiszószomat vetettem be - Nesquick kakaóporra annyit forró tejet öntök, hogy krémes legyen... a legjobb!

Ebbe mártogatjuk a fahéjas cukorban megforgatott fánkikat és elmerülünk az ízek tengerében.

 A tészta hozzávalóiból a szokásos módon összeállítottam a tésztát, majd 50 percig hagytam kelni. Rizslisztes deszkán átgyúrtam, majd vékonyra nyújtottam (téglalap alakúra). A töltelékhez elkevertem a darált diót, 60 g cukrot, fahéjat és az olvasztott vajat, majd eloszlattam a tészta felületén. A töltelék tetejére még szórtam 10 g kristálycukrot, elősegítvén a karamellizálódást.

A kakaós kifli módszerével vágtam fel és tekertem fel a tésztát (ITT van a kakaós kifli videója, ebben látni fogjátok, hogyan).
Tepsibe tettem őket, a tetejüket lekentem tojással, majd 175 fokos sütőbe tettem 18 percre.
A tejet felforraltam, felolvasztottam benne a cukrot, majd ezzel locsoltam meg a 18 perce már szaunázó kifliket. (Én a tetejére szórtam még egy kis kristálycukrot külön, mert valamiért tartottam tőle, hogy a tejes verzió nem karamellizálódik és nem fog jól roppanni, de szerencsére tévedtem, tökéletes lett, roppanós volt az egész felülete ♥ szóval nem kell rá plusz kristálycukrot szórni :D )

Miután megkapták a forró cukros-tejes fürdőt, visszamentek további 4-6 percre a sütőbe.
Isteni finomak lettek ♥

 

Amióta megkezdtem a gluténmentes életemet, a legelső információ, ami bevésődött az az volt, hogy minden egyes Milka csoki glutént tartalmaz. Nem feltétlenül összetevők szerint, hanem ugye mivel egy helyen gyártják őket, ha némelyik tartalmazza, akkor a többi is szennyeződhet.
Így, amikor a saját szememmel akartam meggyőződni a dologról és végignéztem az összes Milka csoki csomagolását, abszolút nem lepődtem meg azon, hogy mindegyiken szerepel a "nyomokban glutént tartalmazhat..." felirat.
Ám! A közelmúltban rátaláltam egy olyan Milka csokira (I Love Milka alpesi tejcsokoládé praliné joghurt ízű tejes krémmel és epres töltelékkel 120 g), aminek csomagolása nyomokban csak a dióféléket jelezte - ez már fura volt.
Azonnal billentyűzetet ragadtam és írtam is a gyártónak, hogy létezik, hogy ez a termék nyomokban sem tartalmaz glutént? Hamar érkezett is a válasz: a termék nem tartalmaz glutént, a csomagoláson feltüntetett információ helyes.
Itt olvashatjátok az összetevőket:
https://bevasarlas.tesco.hu/groceries/hu-HU/products/2004010214073

A válaszlevélben tájékoztattak arról is, hogy mindig ellenőrizni kell a csomagolást, hiszen a rajta lévő információk naprakészek - és az összetevők mellett a keresztszennyeződés által esetlegesen belekerülő allergéneket is feltüntetik rajta.
Ám arra is felhívták a figyelmem, hogy apró változások miatt előfordulhat, hogy egy adott termék gluténnal érintkezik, ezért fontos a csomagolás ellenőrzése minden vásárlás alkalmával!

FRISS! 2017.09.07.

Eddig úgy tudtuk, hogy a "Milka alpesi tejcsokoládé praliné alpesi tejes krémmel töltve 120 g" szintén gluténmentes, ám most a Tesco oldalán felkerült hozzá a "tartalmaz búzát" felirat.

Viszont a "Milka alpesi tejcsokoládé meggy ízű tejes krémtöltelékkel és meggyes gyümölcskrémmel 100 g" terméknék is csak a diófélék vannak feltüntetve, így a gyártó válasza alapján ez is gluténmentesnek tekinthető.

Nagyon sok üzenetet kapok mostanság, hol Facebook-on, hol emailben - aminek nagyon örülök - de már alig győzök mindre válaszolni. Ezért arra gondoltam, hogy a gyakori kérdéseket összegyűjtöm egy bejegyzésben - itt minden kérdést megválaszolok, amit a legtöbb alkalommal kérdeztek.

Mire jó az útifűmaghéj?

Nagyon sok receptem tartalmazza az útifűmaghéjat, kezdőként jogos a kérdés: mi ez és miért kell a tésztába? A gluténmentes lisztekből pont a glutén hiányzik - mily meglepő -, a ragasztóanyag, ami szépen összetartja a tésztát, amit belőle készítünk és könnyű szerkezetet, jó állagot ad neki. Az útifűmaghéj egyfajta rost, ami megköti a vizet, ebből adódóan pedig könnyíti, puhítja a gluténmentes kelt tésztákat, amiket készítünk - valljuk be, ez bizony ráfér. 

Tehát az állag miatt jó különösképpen a kelt tésztákhoz adni egy kevés útifűmaghéjat - ám arra figyelni kell, hogy ebben az esetben az alaprecepthez kicsit több folyadékot adjunk, hiszen az útifű felszívja.

Szabad-e egyáltalán, ha igen, akkor milyen kávét lehet fogyasztani?

Néhány évvel ezelőtt a világ esze valaki elkezdte terjeszteni az interneten, hogy gluténérzékenyek nem fogyaszthatnak kávét, mert ugyanúgy elindítja a szervezetükben az autoimmun folyamatot, ahogy a glutén teszi. Hülyeség. A kávé gluténmentes, gluténérzékenyek fogyaszthatják, ÁM! Nagyon oda kell figyelni, hogyha különböző porokat, instant, ízesített kávékat fogyasztunk, ugyanis ezek tartalmazhatnak glutént. Én a Nescafé Classicot iszom minden reggel, beszéltem a gyártóval, azt írták, hogyha a termék csomagolásán semmilyen formában nincs feltüntetve, akkor a termék nyomokban sem tartalmaz glutént. A válaszlevelet ITT elolvashatjátok.
 

Fogyasztható-e a zab a gluténmentes diétában?

A zab alapvetően nem tartalmaz glutént, de mivel a termesztés, betakarítás, szállítás, feldolgozás, tárolás és csomagolás mind-mind együtt történik a többi gabonával, ezért jócskán szennyeződik. Ennek tükrében pedig "gluténosként" tekintünk a zabra is.
A legtöbb levélnek az a kulcskérdése, hogy ezt szabad-e fogyasztani, mert nincs ráírva, hogy glutént tartalmaz, vagy szennyeződik. Na most, ha valamiben ott van összetevőként a zab, az a mi szempontunkból körülbelül olyan, mintha az lenne ott összetevőként, hogy: búza, árpa vagy rozs. Nem fogják utána kiírni, hogy glutént tartalmaz, vagy szennyeződik, mégsem fogyasztjuk, hiszen az összetevők között ott van egy gluténtartalmú gabona. Így kell tekinteni a zabra is, ha ott van az összetevők között, akkor egyértelmű, hogy glutén van a termékben, nem kell pluszban kiírni, hogy glutént tartalmaz.
VISZONT! Léteznek olyan zabpelyhek, amik gluténmentesek. Ilyenkor odafigyelnek arra, hogy az előbb felsorolt folyamatok (termesztés, betakarítás, szállítás...) elkülönítve történjenek, és a zab véletlenül se szennyeződhessen. Ezeken a termékeken fel is van tüntetve, hogy gluténmentes, ezeket mi is fogyaszthatjuk.
Összességében tehát, ha valamiben zab van, akkor abban van glutén, csak olyan zabot, zabpelyhet használhatunk, amin fel van tüntetve, hogy gluténmentes!

Milyen vizsgálatok szükségesek a gluténérzékenység megállapításához?

Ha arra gyanakszol, hogy gluténérzékeny vagy, először is kérned kell egy beutalót a háziorvosodtól gasztroenterológiára. A gasztroenterológus első körben nagy valószínűséggel egy vérvizsgálatot fog elvégezni, megnézi vannak-e antitestek a véredben. Ugyanis ha gluténérzékeny vagy, glutén fogyasztás hatására antitestek jelennek meg a vérben, ha ezt a vizsgálat egyértelműen kimutatja, akkor fel lehet állítani a diagnózist. (Nagyon fontos, hogy vizsgálat előtt nem szabad diétázni, hiszen ha nem fogyasztod a glutént, az antitestek sem fognak megjelenni a véredben, ebből adódóan ál-negatív eredmény lesz.) Ha nem tuti a vérvizsgálat, akkor vékonybélbiopsziát végeznek, vagyis megnézik, hogy a vékonybeledben mi újság a bélbolyhokkal. Ha roncsolódtak, esetleg el is haltak, akkor a doki meg tudja állapítani, hogy gluténérzékenység áll a dolog hátterében.

Milyen tüneteim voltak?
A legjellemzőbb a folytonos puffadás, émelygés, hányinger, állandó rossz közérzet, hihetetlen mennyiségű gyomorsav, fogyás - nagyon-nagyon-NAGYON sovány voltam. A fogaimon már gyerekkoromban zománchibák jelentek meg (utólag kiderült, hogy ez is a gluténérzékenység jele volt), illetve sajnos a depresszió sem kímélt - ami szintén a gluténérzékenység egy tünete.

Ha a gluténmentes diéta zéró toleranciás, akkor miért van határérték?

Így van, a gluténmentes diéta zéró toleranciás - hogyha gluténérzékeny emberről beszélünk -, viszont szinte egy vizsgálat eredménye sem lehet kereken 0, így van egy határérték. De ha picit elgondolkodunk rajta, ugye a megengedett határérték 20 mg/kg... vagyis egy kilónak egy MILLIOMOD részét kell vennünk és annak a 20-szorosát. Vegyünk mondjuk egy kiló kenyeret, ezt a kilós kenyeret kellene felosztanunk egy millió részre és abból 20 megengedett - lehetetlen. Ez szinte nulla. Hogyha egy olyan étteremben készítenek gluténmentes ételt, ahol a konyhán készül gluténtartalmú is, és netán a levegőben szálló lisztporból egyetlen egy szem megtapad a "gluténmentes ételen", akkor az már több, mint 20 mg/kg. Szóval igen, zéró tolerancia.

Igaz, hogy a gluténmentes diétától elhíznak az emberek?

A gluténmentes diéta valóban nem fogyásra lett kitalálva, de mint mindig, itt is a mérték a lényeg. A legalapvetőbb gluténmentes lisztkeverékeknek valóban elég magas a szénhidrát tartalma, de nem jelentősen magasabb, mint mondjuk a korábban használt búzalisztnek (sőt, némelyik alternatíva még jobb is.)
Szóval nem kell megijedni, mértéket kell tartani. Ha nem eszel állandóan gluténmentes péksütiket, süteményeket, stb... hanem egészségesen táplálkozol kellő rostbevitellel, sok gyümölccsel, zöldséggel, akkor nem kell attól tartanod, hogy elhízol.

A szentjánoskenyérmag liszt glutént tartalmaz?

Nem, ez egyfajta tartósítószer, nem tartalmaz glutént.

Nátrium-glutamát?

Csak nevében hajaz a gluténra, szintén nem tartalmaz. Nem egészséges, de gluténmentes.

Ha valaki állandóan azt próbálja bizonygatni, hogy a gluténérzékenység csak divat és az egész diéta egy hóbort, hogyan lehet meggyőzni, hogy komolyan vegye?
Ha nem akarja megérteni, akkor nem is fogja. Elmondhatod neki szépen, magyarázhatod ahányszor csak akarod, ha eddig nem értette meg, akkor sajnos valószínűleg nem hajlandó feladni a hülye nézeteit. El lehet mondani neki, hogy az egy dolog, hogy ő mit gondol, és hogy a valósággal köszönőviszonyban sincsen. Ha csak a negatív dolgokat tudja "köpni Rád" és nem képes komolyan venni, akkor sajnos nem vagy neki elég fontos. Ne tedd tönkre a saját életedet azzal, hogy ezt hallgatod. Vagy mondd meg neki, hogy innentől kezdve hagyjátok a témát és lehetőleg ne szóljon bele, vagy pedig ki kell zárni az ilyen embereket - ha fontos lennél neki, akkor nem így viselkedne.
Én a diagnózist követően mindenkinek igyekeztem magyarázni a dolgot, hogy megértse (nem köszönöm, nem ehetek a tortából... én sajnos nem fagyizom most veletek... köszi, de sajnos nem ehetem meg a süteményt, hiába csináltad tönkölyből...nem, nem fogyni akarok a diétával), aztán rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok nekik elég fontos. Azóta megspórolom azt az időt, amit velük töltenék, és többet foglalkozom azokkal, akiknek én is fontos vagyok.

Egyelőre most ennyi ugrik be a nagyon gyakran feltett kérdésekből, de ha eszembe jut több, akkor fogok még ilyen bejegyzést csinálni. :)

Nem azt mondom, hogy a leggusztusosabb étel, amit valaha láttatok, de hihetetlenül finom. :) Egyszer már készítettem korábban, akkor nem töltöttem fel, mert látványra nem valami megnyerő, de most, hogy újra elkészült, mivel nagyon finomnak ítéltük meg, gondoltam, megosztom Veletek. :)

A vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pároltam. Ekkor rátettem a felkockázott csirkemellet, majd hagytam, hogy átsüljön. Mikor kifehéredett, akkor sóztam, borsoztam, majd mikor teljesen átsültek a csirkekockák, ráöntöttem a tejszínt és hagytam fortyogni. Végül ment a csemegekukorica is és szépen összefőztem az egészet.

Mi rizzsel ettük, nagyon egyszerű kaja és finom is. :)