Gluténmentes nyár...

... amikor ismét kijött a jó idő, minden utca sarkán feltűntek a fagyisok, a minifánk-  és  kürtőskalács árusok, azt hittem, hogy a nyár lesz a legnehezebb évszak, ami a gluténérzékenységet igencsak elviselhetetlenné teszi. Úton-útfélen belebotlik az ember a "tiltott gyümölcsökbe", persze egyszer sem törik meg, - mert kitartó, vasakaratú, és nyilván az egészsége fontosabb, mint holmi percnyi öröm (ami később több szenvedést okozna) - a szívét azért mélyen facsarják a kis gonoszak. Nekem egyébként már egyre kevésbé. Olyan boldogsággal töltött el, amikor múltkor a strandon a többiek lángost ettek és én picit sem voltam szomorú!! Egyáltalán nem éreztem azt, hogy hű, de betömném azt a lángost! Jó, oké, mindenkinek vannak hibái, múltkor a McDonald'sban igenis csorgott a nyálam a sajtburger láttán, (mikor lehet már Magyarországon is gm. hamburgerzsemlét kapni a McDonaldsokban?) de tök jól elvoltam a McFreeze-emmel. Finom volt. Egyszer sem jutott még eszembe, hogy tiltott dolgot egyek, sőt egyre kevesebbszer kesergek miattuk. Képzeljétek el, csomószor álmodom ilyenekkel. Múltkor azt álmodtam, hogy megettem valamit, ami nem volt gm. Valami péksütemény lehetett, nem emlékszem már pontosan, és teljesen be voltam sz*rva, hogy mi lesz most, mindent tönkretettem, hiába az eddigi diéta... aztán szerencsére felébredtem. Másnap éjjel, álmomban a lisztérzékeny paradicsomban jártam, magyarul egy olyan óóóóriási pékségben, ahol minden gm. volt. Kakaós csigák, fahéjas csigák, baguetttek, kiflik, perecek... és minden elképzelhető finomság, ami csak eszetekbe jut. Jól be is vásároltam, egy hatalmas szatyorral hagytam el a boltot, kifelé menet még egyszer letisztázva, hogy tuti minden gm-e.
Én nagyon aggódós vagyok. Sőt, parázós. Parázok majdnem mindenen, amit megeszem. Hogy tuti nem ment bele semmi? Nehogy véletlenül abba a kajába egyek bele, ami a család többi tagjának készült. Nincs-e keresztszennyeződés valamiben...stb. Nem is ettem még azóta étteremben, hogy kiderült a lisztérzékenységem. Tudom, hogy ez nem jó, és a saját életemet keserítem meg a túlságos aggodalmaskodással, de remélem, ahogy a gyilkos finomságok láttán érzett szomorúság is csökken, a para is apadni fog az idők folyamán.
... és igen, ez pont nem az, amiről írni szerettem volna :D...
szóval, nyár... tehát nagyon féltem attól, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy viselem a kedveskedő, lelkük mélyén gonosz, lisztérzékenyekre tekintettel nem lévő fagyi-minifánk-kalács-rétes árusokat. Nos, meg kell mondanom, egész jól. Sőt...a nyár teljesen oké lisztérzékenység szempontjából. Erre ma ébredtem rá. (Illetve tegnap, mert éjjeli bagoly lévén már átnyúltam mára.) Tulajdonképpen szinte napokig el lehetne élni dinnyén, barackon, szőlőn. Ebben a melegben majdhogynem nem is kíván mást az ember.
Úgyhogy egyetek sok-sok gyümölcsöt (kerülve az agyon fényesített példányokat, ki tudja mivel cicomázzák - zöldalmát ne is vegyetek, ott tuti van benne glutén) és igyatok rengeteg vizet ebben a melegben!
Kis tanácsom elég hosszúra nyúlt, van benne egy kis esti mese is, így aki még rajtam kívül nem alszik, annak jó éjszakát és szép álmokat kívánok! :)