Akik követnek a Facebookon vagy Instagramon, ők már láthatták, hogy mivel töltöm mostanában a szabadidőmet (vagyis néha szabadidő híján az alvásidőmet. :))
A. O. Esther írónő legújabb sorozata, a Frigg rokkája azért is áll közel hozzám/hozzánk, hiszen a főszereplő lány, a 20 éves Sonja gluténérzékeny.
Tök érdekes, nem is régen merengtem el azon, vajon létezik-e olyan regény, mese, vagy bármilyen történet, aminek a főhőse gluténérzékeny - hát igen.
A cselekmény persze nem erre épül, de egyes szituációkban bizony bonyodalmat okoz Sonjának, ugyanis! Képzeljétek el, a fiatalok (Sonja, a bátyja, Alex és a rockbandájuk) visszakerülnek a középkorba, a vikingek közé... és innen indul a bonyodalom, a kaland, a szerelem, a humor... minden.
Soha nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben ilyen lelkesedéssel tudok rajongani egy könyvért, egy történetért, hiszen az egyetem óta egészen egyszerűen egyetlen egy könyv sem tudott lekötni. Tavaly a karácsonyi kívánságlistás bejegyzésemben éppen erről írtam:
"Nagyon örülnék annak is, ha ismét el tudnék merülni egy jó könyvben. Régen faltam a könyveket, imádtam olvasni és minden szabad percemet nyomtatott betűk társaságában töltöttem. Ma egyszerűen egy könyv sem tud lekötni, néhány oldalnál tovább nem jutok, mert egyszerűen nem érdekel. Boldog lennék, ha ismét izgalommal töltene el egy jó könyv. Tehát könyv + érdeklődés + mézeskalács." (2016. december)
Úgy tűnik, bár egy évvel később, de teljesült a kívánságom! Végre újra átélhetem nap mint nap azt az érzést, hogy már leragadnak a szemeim, de annyira kalandos és érdekes a sztori, hogy egyszerűen nem bírom abbahagyni. Órák telnek el észrevétlenül, én teljesen elmerülök a könyvben, és már az is előfordult, hogy arra lettem figyelmes, lassan virrad. :) Végre visszakaphattam az egyik kedvenc hobbimat, nem tudom elmondani, mennyire odavagyok Eszter történeteiért!
A létező összes érzést megtapasztalom a sorokat olvasva, nagyon megszerettem egyes karaktereket, együttérzek velük, aggódom értük, másokat teljes átéléssel tudok gyűlölni és feszült izgalommal, mohón cikázik a szemem a sorok között, pörgetem az oldalakat, ha valami extrán idegborzoló jelenetnél járok - ez pedig nem ritka.
Folyamatosan fenntartja a figyelmet, nincsen olyan oldal, amikor lankadna a lelkesedés, vagy az izgalom: vajon hogyan tovább, mi fog történni?
Amellett, hogy évekkel ezelőtt elvesztettem a könyvek iránti rajongásomat, mindig is úgy gondoltam, hogy nem vagyok egy romantikus alkat. Nem szeretem a romantikus filmeket, nyálasnak találom a nagy érzelmekkel átitatott szerelmi történeteket. Egy izgalmas film esetében kifejezetten idegesít, ha egy szerelmi szállal akarják "lágyítani" a sztorit... na most, azóta vagy változtam, vagy teljes homályban éltem a saját tulajdonságaim világában.
Bár nem akarok spoilerezni, de egyszerűen imádom Sonja és Einarr kapcsolatát és kívánom mindenkinek, hogy ennyire őszinte és tiszta szerelemben élhessen (majd) valakivel élete végéig. Egyszerre idilli, mindeközben pedig annyira valóságos.
Csodálom Eszter fantáziáját, hogy micsoda apró részletességgel mutat be minden helyszínt, minden szituációt... nem túlzok, pontosan tudom, hogy néz ki a tópart, ahol megnyílik az időkapu, milyen Sonja szobája Sigurdssonéknál, illetve milyen a ház, ahova Einarral költöznek, hogy néz ki a konyha, a szobájuk, az egész környezet.
Él egy kép a fejemben az összes szereplőről - habár nem mindenkiről kapunk pontos leírást, azáltal, hogy megismerem a tulajdonságaikat, személyiségüket, nagyon is éles elképzelésem van mindenkiről - a fantáziám pedig végre ismét szárnyalhat, nem csak olvasom a sorokat és megismerem a történetet, hanem látok magam előtt mindent. A véres jeleneteknél (hiszen azért mégiscsak a vikingek korában járunk) igyekszem visszafogni a képzelőerőmet. :)
Mindeközben pedig azt se felejtsük el, hogy a könyvek miért is kapcsolódnak ide, a blog témájához? Sonjára, mint gluténérzékeny fiatal lányra a középkorba csöppenve nem kevés kihívás vár. A lepénykenyér nagyon népszerű volt akkoriban - ahogy kiderül a történetből -, általában Sonját is azzal kínálják. Mások előtt titkolnia kell, hogy a jövőből csöppent vissza a középkorba, hiszen akkor egyértelművé válna számukra, hogy ő is egy Kósza - akiket ceremóniák alkalmával feláldoznak. Így pedig nem mondhatja, hogy "köszönöm, nem kérek, gluténérzékeny vagyok", valljuk meg, a középkorban ez azért elég furcsán hangozhatott volna. Úgy kell élnie és túlélnie, hogy kerülje a gluténtartalmú ételeket, viszont mások számára ez nem szabad, hogy nyilvánvalóvá váljon. Akikben megbízik, azoknak természetesen elárulja a problémáját, és sajnos akadt egy, aki vissza is élt vele... na, de többet nem mondok, majd meglátjátok! :)
Tudnék még sok mindent írni, de nem szeretnék semmit elárulni a könyvből, legyen Nektek is annyira izgalmas, és virrasszatok Ti is hajnalig, ha éppen annyira visz a történet, hogy nem tudtok kiszállni a sodrásból... végülis mi másra lenne jó a téli szünet? :)
Sajnos már bő egy hete a 2. kötet végére értem, a harmadikkal pedig várni akarok. Arra következtettem az olvasói véleményekből, hogy akkor kell nekiállnom a harmadiknak, ha már ott van mellettem a negyedik és mehetek is tovább. :D
Ahogy olvastam, januárban lesz meg a következő rész, így azt hiszem, megvan, mit kérek névnapomra.
Eszter, még egyszer hálás köszönet, amiért kihúztál ebből a gödörből, visszakaptam ezt az ajándékot, hogy ismét örömet jelent nekem az olvasás. Köszönjük ezeket a fantasztikus történeteket, amik egyszerre repítenek a képzelet színes világába, de közben mégis életszagúak és valóságosak maradnak, ezáltal mi is könnyen a szereplők mellett találhatjuk magunkat, a középkorban.
Nem tudok mást mondani, mint: KÖSZÖNÖM!
Mindeközben pedig azt se felejtsük el, hogy a könyvek miért is kapcsolódnak ide, a blog témájához? Sonjára, mint gluténérzékeny fiatal lányra a középkorba csöppenve nem kevés kihívás vár. A lepénykenyér nagyon népszerű volt akkoriban - ahogy kiderül a történetből -, általában Sonját is azzal kínálják. Mások előtt titkolnia kell, hogy a jövőből csöppent vissza a középkorba, hiszen akkor egyértelművé válna számukra, hogy ő is egy Kósza - akiket ceremóniák alkalmával feláldoznak. Így pedig nem mondhatja, hogy "köszönöm, nem kérek, gluténérzékeny vagyok", valljuk meg, a középkorban ez azért elég furcsán hangozhatott volna. Úgy kell élnie és túlélnie, hogy kerülje a gluténtartalmú ételeket, viszont mások számára ez nem szabad, hogy nyilvánvalóvá váljon. Akikben megbízik, azoknak természetesen elárulja a problémáját, és sajnos akadt egy, aki vissza is élt vele... na, de többet nem mondok, majd meglátjátok! :)
Tudnék még sok mindent írni, de nem szeretnék semmit elárulni a könyvből, legyen Nektek is annyira izgalmas, és virrasszatok Ti is hajnalig, ha éppen annyira visz a történet, hogy nem tudtok kiszállni a sodrásból... végülis mi másra lenne jó a téli szünet? :)
Sajnos már bő egy hete a 2. kötet végére értem, a harmadikkal pedig várni akarok. Arra következtettem az olvasói véleményekből, hogy akkor kell nekiállnom a harmadiknak, ha már ott van mellettem a negyedik és mehetek is tovább. :D
Ahogy olvastam, januárban lesz meg a következő rész, így azt hiszem, megvan, mit kérek névnapomra.
Eszter, még egyszer hálás köszönet, amiért kihúztál ebből a gödörből, visszakaptam ezt az ajándékot, hogy ismét örömet jelent nekem az olvasás. Köszönjük ezeket a fantasztikus történeteket, amik egyszerre repítenek a képzelet színes világába, de közben mégis életszagúak és valóságosak maradnak, ezáltal mi is könnyen a szereplők mellett találhatjuk magunkat, a középkorban.
Nem tudok mást mondani, mint: KÖSZÖNÖM!
