Szendvicssütő

Azt hiszem, minden lisztérzékeny tudja, hogy a gluténmentes diéta nagyon sok esetben együtt jár a szikkadtabb, morzsolódós, könnyen kiszáradó kenyérrel. Az a kenyér, amit mi szoktunk sütni, első nap tökéletes, puha, finom... aztán sajnos nagyon gyorsan beadja a kulcsot, bedobja a törölközőt, eljár felette az idő és még folytathatnám. Szóval, sokkal előbb szárad ki, mint búzás társai. Ez ellen igyekeztem tenni valamit. És nem egy csodaszerről lesz szó, amit a tésztába csöpögtetve, 1 hétig puha kenyeret kapunk. Nem egy hiper-szuper zacskóról írok, ami frissen tartja a kenyeret és nem is a fagyasztás fantasztikus ötletéről fogok áradozni (pedig az is nagyon jó!). A kérdés: Hogy tudjuk megmenteni a kiszáradt kenyerünket? - ha már túl sok zsemlemorzsánk van. Itt lép képbe a szendvicssütő. A kiszáradt, szikkadt kenyerek megmentője! Amikor már szinte ehetetlen egy kenyér, mert minden falattól megfulladok, csinálok egy szendvicset és beteszem a sütőbe. Belül puha, kívül ropog... kell ennél több? Sokszor utazáshoz is tökéletes. Az amúgy is szárazabb tésztájú kenyeret egymásra fordítva egy még torokfojtogatóbb szenyát kapnánk. Megoldás: szendvicssütő. Ha utazom, előtte néhány sajtos szendvicset csinálok, megsütöm a gépben és egy nagyon finom, sajtos, ropogós, hamis "pékárut" kapok. Ezért az ötletért azóta is hálás vagyok saját magamnak. 

Ma is ez volt a reggelim. Ropogós, sajtos, hamis "pékáru". Ha kezd száradni a kenyeretek, próbáljátok ki.