Súlyprobléma - folytatás

Valamivel több, mint egy éve írtam utoljára a testsúlyommal kapcsolatosan. (itt)

Arról, hogy mennyi kritika ért a soványságom miatt és ezt mennyire nehezen viseltem. Azóta is vallom azt, hogy akkor gyakoroljunk kritikát a másikra, ha az illető tud az adott dolgon változtatni. A testsúlyom, vagyis annak a minimális volta mindig is zavart és nagyon kedves embertársaim úgy gondolták, hogyha ezt folyamatosan az orrom alá dörgölik, akkor majd biztos sikerül híznom. Hát, sajnos a gúnyolódás és a súlyommal való piszkálódás nem eredményezett pluszkilókat, viszont a gluténmentes diéta - hála az égnek - igen. 

47 kg-mal kezdtem bele két éve a diétába. Borzalmasan néztem ki, nagyon jól tudom/tudtam akkor is, de sajnos azelőtt minél többet ettem, mondhatni annál többet fogytam - nyomi bélbolyhok. Világéletemben (a dagi kisbabakorszakomat leszámítva) azért küzdöttem, hogy hízni tudjak. Míg másnak a fogyással gyűlik meg a baja, rám egy nyamvadt deka is csak nagy nehézségek árán tudott feljönni. A gluténmentes diéta kezdetét követő fél évben körülbelül 4 kilót sikerült felszednem. Hihetetlen boldog voltam. Aztán megállt a tudomány. 51-ről nem tudtam feljebb menni, a tavalyi bejegyzést követően fél évig megint semmi. Nem is álltam a mérlegre, mert egyre telhetetlenebb - és tehetetlenebb - voltam, csak elszomorított a változatlanság. Aztán körülbelül 1 hónappal ezelőtt felülkerekedett rajtam a kíváncsiság, és szerencsére nem kellett csalódnom. 53 kg. Oké, csak két kg-ról van szó, de akkor is haladás. Megint nekiálltam edzeni, úgy tűnik, ez jót tesz. Még 2-3 kilóra szükségem van ahhoz, hogy tényleg úgy érezzem, ez a testsúly most ideális, akkor sikerül majd elérni az egyik vágyamat, ami után kiskorom óta sóvárgok. Ha tükörbe nézek, akkor azt lássam, amit szeretnék, és amiért mindent megteszek - szerencsére már egyre eredményesebben.

Tapasztalatok a témával kapcsolatban:

1. A nagymamádnak mondhatsz akármit, ha 6 kg-t hízol, ő akkor is meg lesz győződve, hogy ugyanolyan sovány vagy, mint eddig. - Nem érdemes vitába szállni, tuti, hogy neki van igaza.

2. Az alaktalan-sovány "barátnők" visszavonhatatlanul abban a hitben élnek, hogyha Téged mindig lesoványoznak, akkor ők sokkal jobban néznek ki melletted akkor is, ha ez nem így van. 

3. Ha anyukád, keresztanyukád, barátnőid pluszkilókkal küzdenek, azon fognak veszekedni, hogy ki és mennyit adhat a saját kilóinak számából a rászoruló részére - tapasztalatok szerint az Anya győz - a többiek el is ismerik a győzelmet, de a verseny - a természet rendjének köszönhetően - döntetlennel zárul.

4. A család és a barátok végigkísérik a csatáidat minden egyes kilóért és együtt örülnek a súlynövekedésnek.

5. A féltékeny "barátok" szerint még mindig sovány vagy, esetleg már megállhatnál a hízásban, mert átesel a ló túloldalára. 

A sorstársaknak, akik szintén megküzdenek minden kilóért: álljatok neki erősíteni, edzeni, nekem a diéta - vagyis a bélbolyhok regenerálódása - mellett ez segített. Emellett sok-sok kitartást, hiszen előbb-utóbb meglesz a eredmény. :)