Tegnap délután szüreteltünk A nagy munka után míg a többiek mákos/diós kalácsot majszoltak kimerültségükben, én diós és kakaós palacsintákban leltem vigaszra és életerőre.

Ma a kenyérsütésről fogok írni, ahogy Anya szokta sütni. Kenyérsütő gépet használunk, pedig sokaktól hallottam, hogy a sütőben, főleg kemencében sütött kenyerek mennyivel finomabbak. Na, most nálunk maximum a sütő jöhetne szóba, de a sütős kenyérnek még nem találtuk meg a megfelelő receptjét. :)

Ez a kenyér, aminek a hozzávalóit leírom, frissen isteni finom. Én világéletemben imádtam a friss kenyeret, ennek az örömét nem lehet elvenni Tőlem még most sem. Ott vagyok meglőve, hogy nem kell megvárnom, hogy elteljen 3 nap ahhoz, hogy kiszáradjon, hanem már előtte olyan száraz, hogy szinte ahogy nyelek, a torkomra tapad. Ezt elég érdekesen írtam körül, de remélem értitek. Pláne, amikor felolvasztom. Ugyanis 2 szeletenként celofánba, majd pici kis nylontasakokba téve lefagyasztjuk őket, mert ha nincs lehetőség arra, hogy friss kenyeret süssünk, valamit azért enni kell. Ha nagyon száraz már, akkor pirítva szoktam enni.

Anya vagy este, vagy reggel süti meg a kenyeret, attól függ, mennyi van még az előzőből. Jobban preferálom a reggel készült kis kenyereket, mert nagyon jó kenyérillatra ébredni :)

2 óra kell ahhoz, hogy elkészüljön, várok pár percet, míg hűl egy picit, aztán már eszem is.

3 dl langyos vízben 1 kk cukor társaságában felfuttatunk 10 g élesztőt. Beleöntjük a gépbe, ahogy 1 ek olajat is, majd 200 g Schär mix B-t, 100 g Glutenix Alfamix-et és 10 g sót is utánuk küldünk, beállítjuk a 2 órás programot, és itt a munkánk be is fejeződött. :)

Bocsánat a "kicsit" hosszú bevezetőért, ahogy a nyelvem is elered, a kezem is megszalad néha.

A bloggal az a célom, hogy recepteket, mindennapi praktikákat osszak meg a szintén liszt- illetve laktózérzékeny emberekkel. Én még csak kezdő vagyok, rengeteg tanácsot és segítséget kaptam már "profi" lisztérzékenyektől. :)

Ahogy napról-napra egyre okosabb és tapasztaltabb leszek etéren, ezt a tudást, illetve tapasztalatot szeretném átadni azoknak, akik szívesen fogadják, és netán hasznát is tudják venni. Nagyon szeretek segíteni, örülnék, ha hasznotokra lenne ez a kis online napló.

Kitartást kívánok mindenkinek. Rengetegszer hallom, hogy:  "Mi nem betegek vagyunk, hanem különlegesek!" :)

Amikor elszomorodom egy-egy hamburger, vagy fánk láttán, B. azt szokta mondani, hogy azért ne sajnáltassam magam, mert egészségesen étkezem. "Ajaj, sajnáljunk azért, mert 10 évvel tovább fogsz élni?"

Így is hozzá lehet állni! :)

Jó éjszakát mindenkinek, majd jelentkezem :)

Dóri vagyok, októberben leszek 21 éves. 2012 nyarának elején végre arra az elhatározásra jutottam, hogy kivizsgáltatom magam, mi okozza a már egy éve tartó folyamatos puffadást, rossz közérzetet, hasfájást és további elég kellemetlen tünettársaikat. A másik dolog, ami ezeken kívül aggasztott, hogy 173 cm magasságom ellenére mindössze 48 kg-ot nyomtam. A vicc ebben az, hogy 2009 nyarán 54 kg voltam. Mindig is szerettem volna hízni, az étkezésemmel nem volt gond. Rendesen ettem, sőt mondhatni még sokat is. Azonban egy ideje egy dekagramm sem maradt meg rajtam. Karácsonykor, amikor a rengeteg süteményt, tésztákat, finomabbnál-finomabb édességeket ettem, a súlyom csak lejjebb ment. Jó, mi?

Ezek után gondolom nem csodáljátok, hogy aggódni kezdtem. Édesanyám szintén nagyon féltett (habár próbálta titkolni, nehogy megijesszen), rengeteget olvasott az interneten ezzel kapcsolatban, ő azt mondta, hogy lisztérzékenységre gyanakszik. Igyekezvén kicsit megkímélni magunkat a további aggodalmaktól, itt következett az elhatározásom.

Világéletemben  rettegtem a vérvételtől, 20 évesen került sor az első lecsapolásomra. Meg kell mondjam, halál sápadtan ültem be a székbe, kedves volt a nővérke, meg is kérdezte, hogy csak nem az első alkalom? :)

Pár napon belül megjött az általános vérkép, minden tökéletes, egy minimális vérszegénységet mutatott az eredmény. Mivel a háziorvosom pajzsmirigy túlműködésre is gondolt a fogyásom miatt, ezért továbbküldték a vért, hogy azt is megnézzék. Minek-után eddig nem jutottunk eredményre, következő utam a gasztroenterológushoz vezetett. A főorvos, aki mellesleg nagyon szimpatikusnak tűnt, első benyomásra (meg persze a leleteim elolvasása után) anyukám elgondolását erősítette meg. Liszt-és tejcukorérzékenység gyanúja...ezt bizony ki kell vizsgálni. Újabb vérvétel. Hurrá!

Következő hétfőn utaztunk is a legközelebbi kórházba, ahol a főorvos rendelt. Már megszokott profizmusommal ültem a nagy fehér székbe, és hipp-hopp túl is estem azon, amitől 20,5 éven át viszolyogtam. Ezek után egy szintén kellemesnek nem nevezhető laktóz-intolerancia vizsgálaton estem át. Na, most elmesélem, hátha valaki nem tudja, bár feltételezem, ha erre jártok, nagy valószínűséggel Ti is átéltétek, Ezek után meg persze be kell ismernem, hogy Nektek lehet kevésbé voltak vérfagyasztóak ezek a perceitek. 

2 dl vízben "feloldottak" tömény tejcukor port (?). Lehet nem elég kielégítő a szaktudásom. Mindenesetre a feloldottak szót azért tettem idézőjelbe, mert ezt a cselekvést tulajdonképpen nem sikerült megvalósítani. Magyarán a kis porszemcsék ott úszkáltak a vizemben, olyan érzésem volt, mintha homokos vizet ittam volna. Hát, nem ízlett. Na mindegy.

A vizsgálat lényege, hogy hidrogén kilégzésből állapítják meg az intoleranciát, ezáltal hatszor, félóránként egy gépbe kellett levegőt fújnom. A néni, aki a löttyöt megitatta velem, megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ha tejcukorérzékeny vagyok, akkor az rögtön kiderült, ugyanis az első fél órában a vécén fogok kikötni, mivel hasmenésem lesz. Lássatok csodát: nem lett. Menő, ugye? 

Ekkor lelombozódtam, mivel örültem volna, ha ez kiderül, a tejtermékekről könnyebben le tudnék mondani, és meg is szabadulnék a problémáimtól. Ahogy korai öröm, korai bánat is létezik...

A 3. fél óra elteltével iszonyatosan fájni kezdett a hasam, szinte mozdulni nem tudtam. Anya javasolta, hogy menjünk sétálni picit, szenvedtem a kórházban, szenvedtem az udvarán. A 3 óra eltelte után, délután 1 óra felé (amikoris rájöttem, hogy étel nélkül sokkal kevésbé bírom, mint ital nélkül, ugyanis étlen-szomjan voltam a vizsgálat végett) behívott a doki. Elképedve vette tudomásul, hogy nem kellett vécére szaladgálnom a tejcukros koktél után, ugyanis a vizsgálat eredményeként aki eléri a 20 értéket, laktózérzékenynek mondható. Na most, nekem 230 lett. Hát, ez van. De sajna ennyivel nem fejeződött be.

Napi pozitívként kiderült, hogy a pajzsmirigyem tökéletesen jól működik, de az orvos közölte, hogy attól fél, a tejcukorérzékenység csak másodlagos, és a lisztérzékenység miatt alakult ki nálam.

3 hét múltán kiderült, sajnos igaza van... ez volt már lassan 2 hónapja.