Hetek óta tervezem megírni ezt a bejegyzést - amikor arról írtam, hogy mi a jó a gluténmentes életben, nekem az egyik pont az lett volna, hogy az anyagiak tekintetében kevesebbet költünk azóta kajára. Igen, pedig én csak gluténmentesen főzök. De gondoltam, ez olyan hosszú téma, hogy inkább kifejtem egy külön bejegyzésben.
Ma egy csoportban szóba került, hogy miért ilyen drágák a gluténmentes termékek, és ennek kapcsán újra feljött a téma.
Ezek után hogyan jövünk ki jobban? Egyrészt: mert nem veszünk össze minden nyalánkságot csak azért, mert éppen akkor, vásárlás közben megkívánjuk. Kekszike, csokika, rágcsa... ilyenek évek óta nem kerülnek a kosarunkba, ez már alapból egy jelentős összeg, amit lefaragtunk. Minden egyes nap főzök (levest mondjuk nem, mert az több napra készül) - magam miatt ugye mindenképpen muszáj, mert én rendelni sem tudnék (ezzel szintén jócskán lefaragtam a költségekből), és Bálint is itthon ebédel és az éppen aktuális ebédből visz magának a munkahelyére kaját (tehát ő sem ott eszik, ő sem rendel, ezzel szintén faragtunk a költségeken).
Ha van rá kapacitásom, előre összeírom, hogy a héten miket fogunk enni: mi lesz a leves, második... de néha még a vacsikat is hozzáírom, ennek tükrében vásárolok be. Összeírom, hogy ezek az ételek milyen alapanyagokat igényelnek és szintén nem veszek össze mindent, aminek láttán kifolyik a nyálam a boltban a sorok között cikázva, azt veszem meg, amire szükség van. (Ha valakinek az jelent gondot, hogy nem tud minden nap főzni, semmi gond, főzzön le egy nagyobb adagot előre és akkor jó pár napig van miből enni.)
Szinte még sokat is mondok, ha azt mondom, hogy egy hétre 10.000 Ft-ból megveszek mindent, amiből ketten reggelizünk/ebédelünk/vacsorázunk. És ez szerintem elképesztően jó. (Durván 1500 Ft/nap kettőnknek) És ebbe már nagy vonalakban beleszámoltam azt is, ami általában van itthon, mert sokáig elég és nem kell minden héten megvennem - tehát a heti bevásárlásunk ennél kevesebb kaja tekintetében.
Aztán hol faragtam még? Nem mondom, hogy ihaj, de örülök, hogy nem ehetek meg egy fagyit út közben, mert nem örülök neki, de basszus 500 Ft-ot így is minden alkalommal faragok, mert már 250 Ft körül van egy gombóc fagyi. Aztán a legközelebbi boltban veszek magamnak egy túró rudit, ami gluténmentes és mondjuk 100 Ft, úgyhogy csak 400-at faragtam, de 10 ilyen alkalom már 4000 Ft.
Nem veszek strandkajákat a strandon, lángost, palancsintát, hamburgert horror áron, hanem sütök itthon GLUTÉNMENTESET, TÖREDÉKÉÉRT! A strandra meg viszek magammal barackot vagy kekszet, amit előtte megsütök.
Nem veszek kürtőskalácsot, gofrit az utcán, mert éppen megkívánom, hiszen az orrom alá tolják... mert ha megkívánom, akkor sem ehetem meg. :) Nem térek be random pékségekbe egy kakaóscsigáért, egy pizzáért útközben, nem veszek meg egy gyrost hazafelé, egyszerűen rákényszerülök, hogy elkészítsem otthon, ha enni szeretnék. Tehát alapvetően nincsenek ilyen plusz kiadásaink, amire amúgy nincsen szükség, csak éppen megkívánja az ember.
Nem mondom, hogy ez hú de nagyon király, mert simán megennék egy jó lángost a strandon, de nem tehetem meg, így ha szeretném, ha nem, le kell mondanom róla. De komolyan mondom, össze fogom számolni, hogy alapvetően hányszor csábulnék el, de nem tehetem, így mennyit pénzt rakhatok félre másra. Mondjuk már nehéz lesz, mert annyira kizárom az ilyen lehetőségeket, hogy már észre sem veszem a kürtőskalácsost az utcán. De meg fogom próbálni. Higgyétek el, nem kis összeg tud így összegyűlni, hogy "egy kis fagyi belefér", "na, egy hamburgert toljunk be", "gyertek, együnk egy sütit" stb. Nem azért nem eszem, mert nem akarom, mert ennyire egészségtudatosan táplálkozom, vagy mert spórolok. Azért, mert nem tehetem, mert gluténérzékeny vagyok és ez vonja magával a többit.
És igen, van, aki alapból sem engedhetné meg magának ezeket a dolgokat anyagilag, így ő mondhatja, hogy de én nem is takarítok meg ezzel pénzt, mert eddig sem vettem semmi ilyesmit. Ő viszont alkalmazhatja a tudatos vásárlást, mert azzal elég jól ki lehet jönni a pénzből. Félre ne értsetek: a kaján sosem spórolok, mert az nagyon fontos, hogy mit eszünk, mégis ha tudatosan vásárol az ember, ennyire jól ki lehet hozni. És igen, ha akciós a csirkemell, a darált pulykacomb vagy a túró, akkor nem egy heti adagot vásárolok egyszerre, hanem feltankolok és adagonként kiporciózva mehet a fagyasztóba. Vagy most pl. egy karton passzírozott paradicsom áll a kamrában, mert tök jó áron volt és ez hónapokig tökéletesen elég lesz. Múltkor a kukoricakonzervvel voltam így.... majdnem féláron volt akciósan, hülye lettem volna nem bevásárolni belőle. Ezekkel is tök jól lehet gazdálkodni.
A másik meg: ezért kezdtem el a rizsliszttel való kísérletezgetést és ezért van már rengeteg csak rizslisztet igénylő recept a blogon (kelt tészta is!), hogy aki nem engedheti meg magának a drágább alapanyagokat, ő se maradjon ki semmi jóból: ő is tudjon gluténmentes kakaós csigát, pizzát, pogácsát majszolni GAZDASÁGOSAN!
Szóval igen, a gluténmentes termékek alapból drágák, de mi az, ami feltétlenül szükséges? Egy kis liszt a rántáshoz, de ez minimális. Gluténmentes zsemlemorzsa, ami akár burgonyapehely is lehet, vagy darálhatunk a házi kenyérből is - ha netán valami rántott ételt szeretnénk enni, de ez szintén nem mennyiség. Tésztából pedig kapható olyan gluténmentes kukoricatészta, amin nem érezzük, hogy gluténmentes és nem is drága. De amúgy tésztát sem eszünk hú de gyakran, kb. egy héten egyszer. A hús, a rizs, a zöldségek, gyümölcsök pedig ugyanannyiba kerülnek, hiszen ezekből nincs külön gluténmentes. Nasinak nyugodtan mehet gyümölcs, zöldség, joghurt, túró rudi... ezek ugyanolyan áron vannak, mint másoknak.
Ha süteményre vágyunk, készülhet rizslisztből. Kenyeret nagyon ritkán eszem, de akkor ha 250 g lisztből készítek, az simán kitart 3-4 napig, sőt fagyaszthatom is. Ez egy 1500 Ft-os liszt esetében is 375 Ft. Ha adagonként lefagyasztom, és mindig 2-2 szeletet veszek elő, ami el is fogy egy nap, akkor akár egy hétig is elég. 375 forintból. Mindenre van megoldás, csak meg kell találni.
Nagyon érdekel, hogy ti hogy gondoljátok, hogy látjátok ezt a témát. Lehet, hogy csak én osztom be ennyire fantasztikusan a pénzt, de nagyon büszke vagyok magamra!
