Mindenben van valami jó, aminek örülhetsz!

Written by Post Comment


Tegnap feltettem egy kérdést Facebookon (Gluténmentes élet - blog) és Instagramon (@glutenmenteselet) hogy szerintetek mi az a jó dolog, amit a gluténmentes életetek magával hozott?
Annyira jó volt olvasni, milyen sokan, milyen sokféle szempontból tudtatok rávilágítani arra, hogy hogyan lehet megtalálni a jó dolgokat egy elsőre (sokáig) rossznak tűnő helyzetben. 
Szerintem azért is jó ezeket a gondolatokat néha összeszedni, megosztani másokkal, hiszen így segíteni tudunk azoknak, akik egyelőre csak a "sötét oldalát" látják a gluténérzékenységnek. Úgy gondolom, hogy a pozitív érzésekkel/gondolatokkal erősíteni tudjuk egymást.

Ami egy picit elszomorított, hogy a rengeteg pozitív hozzáállás mellett viszonylag sok volt a negatív is. Nagyon sokan csak a rosszat látják ebben a dologban, vagyis nevezzük nevén a gyereket: az életben, hiszen ez már a mi életünk, ez változni nem fog.
Totálisan megértem azokat, akik egyelőre nem látnak jót egy autoimmun betegségben, amit kért a radai rosseb és csak púp a hátunkon számtalan lemondást és nehézséget hozva magával. Én is pontosan ugyanígy gondoltam az első néhány hónapban, sőt talán az egész első évben. Úgy éltem meg az egészet, hogy az én életem most már sosem lesz normális, sosem lesz egyszerű, ezernyi plusz teendő hárul rám, a lelki nehézségekről nem is beszélve, amit nap mint nap át kell majd élnem azáltal, hogy gyakorlatilag mindenről le kell mondanom és ezért még bunkó megjegyzéseket is kapok másoktól, akik azt hiszik, hogy csak az úri hisztéria tört rám, amiért egy divatdiétát tartok. 
Kilátástalannak tűnt az egész és nagyon egyszerű volt elmerülni az önsajnálatban. 
Na de! Egy idő után unalmassá és felettébb idegesítővé vált szomorkodni a saját életemen, hiszen én korábban mindig is egy életvidám, mosolygós és megállíthatatlan lány voltam, aki véghezvitt mindent, amit eltervezett. Kicsit durva volt a kontraszt ez a "feladom, sz*r az egész életem" akkori és "bármi történik, én mindent meg tudok oldani" korábbi hozzáállásom között. 
Sok időbe telt, de felismertem, hogy ez az egész csakis rajtam múlik! Hogy milyen életem lesz, hogyan telnek a mindennapjaim, boldogan vagy szomorkodni fogok egész életemben, ez egyedül az én döntésem! Átkattintottam az agyam és beláttam, hogy az életemért egyedül én vagyok a felelős, én dönthetek arról, hogy hogyan szeretném leélni. És én úgy határoztam, hogy boldog leszek, hiszen az alaphelyzeten amúgy sem tudok változtatni... fejreállhatok, sírhatok heteken át, elbújhatok egy sötét szobában, akár okolhatok másokat is, a gluténérzékenység nem fog elmúlni, szóval bármit is teszek, ezzel együtt kell élnem. Meg kell tanulnom elfogadni, és kihozni belőle a lehető legjobbat, a SAJÁT ÉRDEKEMBEN. 
A saját életemet keserítem meg azzal, ha a rosszat látom a dolgokban, miért lenne ez jó nekem? Igenis meg kell tanulni a jó dolgokra figyelni, azokra, aminek örülhetek, basszus, egyszer élek, hadd legyek már boldog! Na ez az a felismerés, amire Neked kell eljutni... és jöhet tornádó, hurrikán vagy gluténérzékenység, ami egyébként tökéletesen kezelhető és tünetmentesíthető - a te elhatározásodra nem lehet hatással, hiszen igenis mindenben meg lehet találni az apróságot, aminek örülhetsz. Keresd meg, mert senki nem fogja megkeresni helyetted.
Úgyhogy igen, egy idő után átkapcsoltam az agyamat és kerestem azokat az apróságokat, amik örömet csempésztek a mindennapjaimba. Hogy illatozó zsemlére ébredtem vasárnap reggel, mert ennyire gondoskodó Anyukám van, aki meg szeretett volna engem is lepni egy friss péksüteménnyel. Vagy végre elmerengtem azon, milyen hálás lehetek, hogy mindenféle gyógyszer nélkül, bár sok odafigyeléssel és rengeteg energiával, de egy kezelhető betegséget kaptam és milyen jó érzés, hogy a korábbi éveimet megkeserítő tünetek nélkül élhetek: mennyire jó, ha az ember teljesen jól van - és ezt a diétámnak köszönhetem. 
Rájöttem, kik azok a barátok, rokonok, akikre mindig számíthatok és ha kell, együtt sütjük a gluténmentes pizzát, csakhogy én se maradjak ki az esti pizzázásból. Meg sem tudom fogalmazni, mennyire jól esik, ha valaki gondol rám és gyümölccsel vagy bármi mással készül mondjuk egy vendéglátás során, hogy engem is meg tudjon kínálni.
Meg kellett tanulnom értékelni ezeket a pillanatokat és azokat az embereket, akik körülvesznek és nap mint nap érzékeltetik, hogy fontos vagyok nekik.
Másfél hete történt egy alapvetően elég rossz dolog az életemben, ami borzasztóan letört. Aztán ismét átkapcsoltam: biztos, hogy azért történik, mert valami jobb vár rám - nemsokára úgyis meg fogom tudni, mi az a jobb dolog, amiért másról le kellett mondanom. Elfogadtam a helyzetet, türelmesen vártam a jobbat, ami egyébként azóta meg is érkezett.  És olyan támogatást kaptam a családomtól, a barátaimtól, hogy ismét hálát éreztem, amiért mellettem állnak és ez az, ami számít. Minden más pótolható. Ha valami rossz dolog történik és összeomlanék, egyszerűen nem tudok eldőlni, mert ők körbeállnak.  

Egyet kell megtanulni: hogy hogyan állsz az életedhez, az CSAKIS RAJTAD múlik és CSAKIS TÉGED érint. Nem mást fogsz megbüntetni azáltal, hogy feketén látod a világot, egyedül a saját mindennapjaidat teszed tönkre. A Te döntésed: úgy éled le az életedet, hogy idős korodban örömmel tekintesz majd vissza a korábbi éveidre, vagy csak zsörtölődni fogsz, hogy mennyire nehéz és boldogtalan életed volt. Boldog akarsz lenni vagy nem... ez rajtad múlik. Ha az elsőt választod, vedd észre az apróságokat, aminek örülhetsz és hidd el, sokkal jobb kedved lesz, szebben fog sütni a nap, kékebb lesz az ég és jobban fognak szeretni. Szerintem megéri ezt az utat választani.

"Soha nem gondoltam úgy, hogy le kellene tagadnunk a bosszúságot, a fájdalmat vagy a gonoszságot - csak sokkal könnyebb, ha jókedvűen vágunk neki az ismeretlennek." (Eleanor Hodgman Porter: Az öröm játéka örök)

Share:

0 hozzászólás