A kezdetekben biztos voltam abban, hogy a dekorációt saját kezűleg szeretném készíteni. Nagyra becsülöm a dekorosok munkáját, akik csodavilágot tudnak varázsolni a nagy napra, de mivel igyekeztem faragni a költségeken, valamit amúgy is egyszerű, natúr kis dekorációban gondolkoztam, úgy gondoltam, ez az, amit magam is kivitelezni tudok.
Igen, sok munka volt, előtte is sok időt és egy egész családot igényelt a terem feldíszítése, de azt kell mondanom, még élveztük is.
A szervezés során (szolgáltatók keresése, folyamatos kommunikáció, egyeztetés, összehangolás...) néhány hónap után azt éreztem, nem bánnám, ha valaki azt mondaná: "na, add ide, én ezeket kiveszem a kezedből és megszervezem az esküvőt".
(Lásd: teljesen lazán kiment a fejemből, hogy például karikagyűrűk sem ártanának egy esküvőre. Anya tette fel egyszer a kérdést, hogy milyen gyűrűt szeretnénk? Akkor esett le, hogy ja, hát gyűrűk is kellenek... )
De a dekoráció készítése kapcsán soha, de soha nem volt ilyen, egy pillanatra sem adtam volna át másnak - mármint kívülállónak, a családom segített benne. Amellett, hogy kreatívkodhattunk, ötletelhettünk és amit már korábban is írtam: rengeteg pénzt takarítottunk meg, így tudtam igazán személyesnek érezni. Minden kis apróságnak története volt, mindegyik közel állt a szívemhez.
Ötletelés
A Pinterest hatalmas barátom volt. A helyszínkeresős bejegyzésben említettem, hogy pár nappal a lánykérés után egyik reggel a tesóm "Néztél már helyszínt?" messenger üzenetére ébredtem. Amikor tudatosult bennem, hogy ha mi egy éven belül esküvőt szeretnénk, tényleg el kéne kezdeni gondolkodni, a helyszínkeresés mellett már az ötleteket is gyűjtögetni kezdtem.
Létrehoztam egy esküvői ötletek mappát Pinteresten, és ami megtetszett, azonnal elmentettem. Volt itt minden: köszönőajándékok, szülőköszöntő ajándékok, asztali dekoráció, autódísz, játékok a lagzira stb.
Első körben el kellett döntenünk, milyen stílust szeretnénk. Menyasszonyok, feleségek már biztosan tapasztalták: ez a mi feladatunk. Ha van egy konkrét ötlet, vannak irányadó képek, akkor lehet menni a vőlegényhez/férjhez jóváhagyásért, amire - azt az esetet kivéve, ha nagyon nem tetszik neki valami - azt fogja mondani, hogy jó lesz. :D Nem gondolkodtunk sokáig, nálunk itthon is minden világos és fehér. Szerettem volna, ha az esküvőn, lagziban is a fehér dominál, valamint egy kis natúr szín, zöld és virágok tekintetében halvány púderrózsaszín. Imádtam a rezgővirágos hangulatfotókat, olyan kis természetes, natúr érzést keltettek bennem. Tetszett a zsákvásznas dekoráció, a fehér és ez a fajta világosbarna kombinációja. Bálint is biztos volt abban, hogy nem kell nekünk semmi csicsamicsa, így a felvetésemet a stílust tekintve gyakorlatilag azonnal megszavazta.
"Hozzávalók" beszerzése
Ez a korai ötletelés azért is volt nagyon fontos, mert ha időben végiggondoljuk, mit szeretnénk, Ebayről rengeteg apróságot, hozzávalót be lehet szerezni fillérekért.
Én is így tettem. És mivel tudtam, hogy az esküvő előtti napon mi fogjuk feltenni a dekorációt, azon is gondolkodnom kellett, hogy ha esetleg rekkenő hőség lesz, ne hervadjon el az összes virágdekoráció. Korábban már rendeltem olyan tulipánokat ebayről, amiről senki meg nem mondta volna, hogy mű. Esküvőre mindenképpen angolrózsát szerettem volna - ebben is az tetszett, hogy gyönyörű, de közben mégis olyan könnyű, kis laza -, így mű angolrózsa után néztem az Ebay berkeiben. Mikor találtam egy olyat, ami képen gyönyörű volt, jók voltak a visszajelzések is, rendeltem egy csokorral - megnéztem, milyen élőben. Úgy is tökéletes volt, így rendeltem továbbiakat is. Beszereztem még borostyánt is - ez is mű volt (egyébként azóta is tökéletes dekorációi az otthonunknak, úgyhogy esküvő után is jó szolgálatot tesznek), illetve kis zsákvásznas dekorszalagokat a vázák és a mécsesek feldíszítéséhez.
Tetszett az a megoldás, amikor az asztalok közepén egy kis falapra kerülnek a dekorelemek, így Apa és Bálint tökéletes méretű falapokat fűrészeltek, majd csiszoltak, úgyhogy ezt is kipipálhattuk.
Mindent végiggondoltam, mi az, amit meg szeretnék valósítani, és amihez tudtam, beszereztem az alapanyagokat Ebayről.
Grafikai rész
Meghívó, ültetőkártya, ültetési rend, kis köszöntők az evőeszközökön és stb.
Rengeteg meghívó ötletet böngésztem és bevallom: először rendelni szerettem volna. Heteket töltöttem azzal, hogy keresgéltem a grafikusok között, kinek tetszik a legjobban a munkája és melyik stílust tudnánk közel érezni magunkhoz.
Amikor az árakat néztem, azt hittem, dobok egy hátast. Egy darab meghívó ára 600-700-800 Ft körül mozgott. Na ekkor éreztem szintén azt, hogy ez ismét egy olyan költség, amin faraghatok. Így hát minden grafikai képességemet bevetettem és elkészítettem azt a meghívót, ami tényleg a miénk. Utólag is nagyon örülök, hogy így döntöttem - napokig kerestem a tökéletes betűtípust, amivel szerintünk a legszebben mutat a nevünk. Gondolkodtunk idézeteken, nem szerettünk volna sem nagy bölcselkedős, sem pedig csöpögős, nyálas vonalat, mert egyik sem mi vagyunk - így egy Micimackó idézet lett a tökéletes. Minden apró tizedmilliméter számított. Én szereztem be minden papíranyagot, kiválasztottam, melyikre szeretnénk nyomtatni, majd milyen legyen az, amire a nyomtatott papírt ráragasztjuk - hogyan kössük át kötözővel. Mikor a grafikai rész megvolt, kinyomtattam, utána a kézzel való vágás és összeragasztgatás szintén nem 2 percet vett igénybe, de abszolút megérte. Szerintünk gyönyörű lett. :)
Az ültetőkártyák, ültetési rend ugyanebben a stílusban készült.
Készítettem még apró kis köszöntőket, amit aztán az evőeszközökre kötöttünk: "Köszönjük, hogy megosztod velünk az első vacsoránkat, mint Férj és Feleség" felirattal.
Néhány werkfotó az alkotások közben:
A két felső képen látható elemről nem írtam külön, ezek is kis apró házilag összedobható aranyos dolgok, az első "Kérlek, ne vidd el a poharamat, épp táncolok" feliratú körlapokat a limonádés pultra tettük - ami egyébként közvetlenül a táncparkett mellett volt, bár szerintem nem sokan használták. :D De jó ötlet volt amúgy!
A másik pedig: készítettem egyedi boroscímkéket és az asztalokon lévő üvegekre ezek lettek felragasztva.
Bal alsó kép: Kriszta annyi füzért készített, hogy szegény kis párna-kutya alig bírta.
További ötletek
A mennyezetet is szerettem volna feldíszíteni, ehhez is a Pinterest adott ötleteket. Nagyon megtetszett a natúr színű füzéres megoldás, így a tesóm - mint példás tanú - vállalta, hogy elkészít 60 m füzért, tökéletes fix programja lett körülbelül 6 hétvégére.
Lampionok gyanánt Anya akciós lámpabúrákat szerzett be a Jyskből - fehér színűeket, ezek nagyon jól mutattak a natúr füzérrel.
Az már ugye adott volt, hogy az asztalokra milyen dekoráció kerül, így a továbbiakon kezdtünk el gondolkodni. Ami a legnagyobb falatot jelentette számomra, az a főasztal mögötti dekor. Amikor ezen tanakodtam, akkor megcsapott a szele annak az érzésnek, hogy "Dóri, lehet nagy fába vágtad a fejszédet ezzel a DIY esküvővel". Aztán jött egy szikra... nem is értettem, miért nem kértem meg Apát korábban, hogy gondolkozzon ezen, hiszen ő mindig mindent meg tud valósítani. Kriszta közben mondta, hogy neki van egy nagyon hosszú fehér függönye, amit még évekkel ezelőtt megvett, de végül nem használt fel - szerencsére még mindig kapható volt ez a függöny az Ikeában, így beszereztem hozzá még két testvért, hogy a 480 cm hosszú főasztal mögé kellően széles legyen a redőzésekkel együtt. Apa közben kitalálta, hogy egy régi magasugrólécre tökéletesen rá lehet majd húzni a függönyt (fontos volt a rögzítés miatt, hogy alig legyen súlya), úgyhogy fehérre festette és meg is volt az a rész, amitől én annyira tartottam.
Láttam a Pinterestes képeken, hogy a függöny mögé általában fényfüggönyt tesznek, gondoltam én is beszerzek egyet, de mikor megláttam, hogy ilyen méretben (3x4-5 m) ez milyen kiadást jelentene - és nyugtáztam, hogy utána az életben nem tudnám használni, tovább gondolkodtam. Szembesültem azzal is, hogy a kis natúr, természetes dekorációnkba egy ilyen hatalmas fényfüggönyös, nagyon elegáns és kirívó megoldás aligha lenne beilleszthető. Ezt követően találtam a Pepcoban kis szivecske alakú fényfüzért- mikor megláttam, tudtam, hogy ez az, amit szeretnék mögénk. Kis egyszerű, kedves megoldás, ami egyáltalán nem hivalkodó, éppen azért szép.
Úgyhogy a főasztal mögötti dekorációnk is kirajzolódott.
Kérdezte tőlünk a ceremóniamester, szeretnénk-e slideshowt... azt nem szerettünk volna, úgyhogy azt gondoltam, hogy a funkcióját (régi képek bemutatása) valahogy máshogy oldom meg. Babakori, gyerekkori képeinket beszkenneltem, újra előhívattam, majd két raklapra kötöző, kis fényfüzérek és apró facsipeszek segítségével rögzítettük őket. Végül a két raklapot (amin a Bálint és én képeink voltak különválasztva) egy kötöző összekötötte a már közös képekkel. Kriszta kitalálta, hogy jelenjen meg itt is az idézet a meghívónkról "... amikor te meg én mi leszünk", így az egyik raklap viselte a "Te", a másik az "Én" a kettőt összekötő képsorozat pedig a "Mi" feliratot. Ez az ötlet a helyszíni dekorálás közben jött, de szerintem elképesztően jó, imádtam!
A bejárathoz szintén egy raklapot képzeltem el, ezt kicsit feldíszítve egy köszöntő felirattal. Gondolkodtam, mi legyen ez a köszöntő felirat, nem szerettem volna a "szokásos" Üdvözlünk/Köszöntünk az esküvőnkön Dóri és Bálint változatot.
Így lett a "Minden családnak van egy története: köszöntünk a miénkben!" - ez nekem annyira tetszett. Ha belegondolunk, a mi kis családunk története igazából tényleg aznap indult... persze, megelőzte 10 tartalmas év, de igazán aznap lettünk a Balázs-Kiss család. :)
Aktív társaság - ötletek
Több ilyesmi, játékos dekorációt szerettem volna, de utólag belátom, még ez a pár darab is sok volt :D
Egyrészt készítettünk egy kis táblácskát, mellette egy nagy befőttesüveggel, hogy a vendégek írjanak nekünk pár sort, amit majd az első házassági évfordulónkon fogunk elolvasni. Volt kis papír, toll, így üzenetet hagyhattak nekünk.
Vendégkönyv nem a szokásos formában jelent meg, hanem egy képkeret alakjában, amin felül volt egy lyuk és kis szívecskéket dobhattak bele nevekkel ellátva. Arra gondoltunk, hogy ez a képkeret majd milyen szép dísz lesz a házunkban, de sajnos itt is elég kevesen aktivizálták magukat. :D
Fotózáshoz pedig készültünk kis vicces kiegészítőkkel, amik hurkapálcákra voltak rögzítve, valamint egy polaroid képet imitáló képkerettel, amin a nevünk és a dátum szerepelt. Utóbbi népszerűbb volt. :)
Úgyhogy volt egy külön kis asztalka ezeknek az apróságoknak, jó volt, de éppen elég, ebből nem is lett volna szükség többre - alig várom, hogy az első évfordulós kis üzeneteket elolvashassuk. :)
Most visszanézve a képeket: ennél szebb, jobb és személyesebb díszítésre nem is vágyhattunk volna. Imádtuk, gyönyörködtünk benne, és ami a legjobb volt: minden a mi kezünk munkáját dicsérte. :)
Fotók: Gál Zoltán
