Amíg nem találtam rá erre a cikkre, eszembe se jutott, hogy a rúzsok is veszélyt jelenthetnek ránk. Az alapozó engem nem érint, hiszen azt szinte nem is használok, de rúzst-szájfényt néha-néha, alkalmakkor azért szívesen tesz fel az ember. Egy átlagos hétköznapon (csak amikor iskolába megyek, nyáron nem szoktam sminkelni)  az én sminkem kimerül a szempillaspirál és egy kis pirosító kombinációjában.
De jó tudni, hogy erre is oda kell figyelnünk. Pedig olyan szép rúzsok vannak... nem tudom, hogy lehetne kideríteni, hogy mi az, ami számunkra is megengedhető. Ha van erről információtok, azt szívesen fogadnám. :)
Az is furcsálltam, hogy a Schwarzkopf Gliss kur márkájú hajbalzsamomat is le kellett cserélnem, mert (asszem) búzafehérje volt benne. Jaaj, de nehéz...

Az elmúlt két napot Pécsen töltöttem, onnan meg nem ment a blogolás, így utólag írom le a történéseket a gluténmentesség szempontjából. Kicsit groteszk nyáron elmenni a Balaton mellől, de gondoltam nem árt kiszakadni a mindennapokból, egy 2 napos pécsi túra pont megfelelő volt. Anyukám meg a tesóm már vasárnap óta lenn voltak, én csak szerdán csatlakoztam hozzájuk.
Mielőtt elindultam, azon gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal a több, mint 3 órás vonatútra ebben a melegben. A sajtos melegszendvics mellett döntöttem, mert az nem gond, ha "felforr", szalámit inkább nem tettem bele, nehogy ebben a forróságban valami baja legyen. Aznap Anya ellátogatott a Mester boltba (Diétázók boltja), hogy finom péksüteménnyel várjon.
Gluténmentes kakaós csiga, pizzás csiga és sajtos croissant volt a meglepetés. (A pizzás csiga sajnos elfogyott, mire észbe kaptam, hogy fotózzak :( :D)

Eddig mindössze kétszer voltam moziban azóta, hogy diagnosztizálták nálam a gluténérzékenységet. A mozinak két fő összetevője van: a film és a pattogatott kukorica. Régen, amikor nem voltam lisztérzékeny, ritkán vásároltam popcornt a helyszínen, de most, hogy ne érezzem azt, hogy kimaradok valamiből (mert körülöttem természetesen mindenki popcornt ropogtat/csámcsog/nyammog), megoldom. Sajnos nem tudom, hogy a moziknál milyen pattogatott kukoricát árulnak. Hiába próbáltam utánanézni, rákeresni, ez az információ azóta sincs a birtokomban. Így gáz, nem gáz, megveszem a Pennyben a Salty márkájú popcornt, itthon kipattogtatom, majd jól elrejtve egy nagy táska mélyén viszem magammal. A helyszínen pedig csak egy üdítőt vásárolok. Mivel az ott készített kukorica összetevőiről fogalmunk sincs (legalábbis nekem), kockáztatni nem fogok. Hiszen a Mogyi termékek például nyomokban mind tartalmaznak glutént. Az meg kell a fenének. Úgyhogy ha biztosra akartok menni, ezt a megoldást tudom javasolni, de jó nagy táskát vigyetek! :D
Ez a bejegyzés azért volt most aktuális, mert pénteken néztük meg a moziban a Női szervek című filmet két fantasztikus színésznő főszereplésével. Egyszerűen imádnivaló film, végignevettük az egészet. Ha van lehetőségetek, nézzétek meg (titokban megsúgom, hogy már interneten is elérhető, de természetesen nem ajánlom, mert az bűncselekmény, hiszen mozis felvétel!! de Google-ban rákeresve megtaláljátok.)

Nagyon sokan írnak a csoportokba azzal kapcsolatban, hogy lisztérzékenyek számára a strandolás hogyan oldható meg. Sajnos briliáns ötleteim nincsenek, ez számomra is egy fájó pont, pláne így, hogy a Balaton mellett élek, pedig milyen szerencsés vagyok :)
Tavaly nyáron derült ki rólam sok-sok szenvedés után, hogy gluténérzékeny vagyok. Így a tavaly nyári strandolások már ennek a jegyében zajlottak. Egy évvel ezelőtt, amikor egész napos strandolásra készültünk (fürdőbe), akkor bizony vittem magammal a szendvicseket. Először - buta fejjel - csak betettem a táskámba és mentem. Aztán rájöttem, hogy ez elég tapasztalatlan strandolóra vall... kevésbé gusztusos melegszendvicseim lettek. Saját hibájából tanul az ember - alapon hűtőtáskával indultam neki legközelebb, hogy meghódítsam a partot és a Balatont. Ez már sikeresebb próbálkozás volt, de az akkor még kevésbé finom kenyérkémből készült szendvics aligha jelentett örömet a lángosozó, hamburgerező, hotdogozó (magyarán élvezkedő) nyaralók mellett. Nem szerettem strandra járni, szomorkodtam, néha sírdogáltam és szidtam mindenkit, annak ellenére, hogy tudtam jól, ez semmi jóra nem vezet.
Amikor augusztus végén eljött a szüreti fesztivál, a barátaimmal a nagy tömegben sétálgatva egyszer-egyszer megleptem magam egy vattacukorral, majd mikor már éhesek lettünk, ők egy büfé felé, míg én hazafelé vettem az irányt (milyen szerencse, hogy 10 perc alatt otthon vagyok a partról).
Idén is úgy strandoltam eddig, hogy itthon jól beebédeltem, kis ebéd utáni sziesztát követően lementem a partra, ott ha kívántam valamit, akkor vettem egy Calippot (ő a megmentőm) és vacsorára jöttem haza.
Kezdem belátni, hogy ez nem a legjobb megoldás. Az a baj, hogy amikor étkezésre kerül a sor, akkor hazaindulok. Nem szeretem, hogy nekem mást kell ennem, mint másoknak. Megmondom őszintén, nekem már nem is az fáj, hogy ők netán finomabbat esznek, hanem hogy mást. Nem szeretek különbözni. Nem szeretek más lenni. De már talán mondhatom, hogy tapasztaltabb fejjel ez egy jó nagy hülyeség. (már bocsánat a csúnya szóért) Saját szórakozásomat rontom el azzal, hogy mindig hazamegyek. Csomó jóból kimaradok. Valahogy ezt meg kéne oldani. Arra gondoltam, vihetnék chipset. Tudom, hogy egészségtelen, és egy étkezést sem helyettesít, de csak rágcsálni a parton napozás/olvasás közben igenis jó lehet. Vihetünk saját készítésű kekszet. Vagy ha épp van otthon, akkor valami olyan édességet, amit úgy vásároltunk. (nápolyi, stb...). Így, hogy már egész jó zsemlét tudunk sütni, vihetünk hűtőtáskában szendvicset is, esetleg pizzát, vagy süteményt, netán otthon elkészített hamburgert - egy dobozba téve, hogy ne potyogjon szanaszét. Ha már van hűtőtáskánk vihetünk salátát is, amibe szeletelhetünk virslidarabkákat. (ezekhez hűtőtáska szükséges) Ne maradjon otthon a cseresznye, a meggy, a szilva, a barack, vagy valami finom gyümölcs, ami éppen most érik. Ja igen, és ha van hűtőtáska, akkor egy Snickers is becsúszhat az oldalzsebébe. Ha még ezek mellett is kedvünk támad valami finomságot venni a strandon, akkor legyen az egy vattacukor, vagy egy Calippo. Egészségünket szem előtt tartva javaslom inkább az utóbbit. Esetleg a kukoricaárustól is érdeklődhetünk. (Na nem a pattogatott kukoricástól, hanem a főtt kukoricástól, habár igencsak sokallom az egy cső kukoricáért elkért 300-400 Ft-ot. Főzzük meg otthon és vigyük le a partra.) Figyeljétek meg, mennyit spórolunk a többiekhez képest, akik ott veszik meg a napi élelmüket! :) Ezek a lehetőségek, amiket itt felsoroltam, a legrosszabb esetekre vonatkoznak. De nagy örömömre már hallottam, - illetve láttam - hogy vannak már olyan helyek, ahol számítanak az érkezésünkre. Tamyka Lakatos írta a facebookos csoportba a következőt:

"Sziasztok!!!! Ha valaki Balatonlelle felé jár a Nádfedeles halsütödébe már lehet kapni gluténmentes sült halakat,rántott husit és palacsintát is!!! :) Ne aggódjatok tényleg gluténmentes liszttel csinálnak mindent,hisz én is LÉ vagyok,Anyukám ott dolgozik és ő is készíti a Gluténmentes palacsintát is például!!! :) Kellemes nyarat és jó falatozást kívánok mindenkinek!!! :)"

Tök jó, nem? :)