Archive for május 2014

Tegnap gondoltam arra, hogy megint régen volt olyan bejegyzés, kép, vagy bármi, ami rólam szól. Aminek segítségével közelebb kerülhettek hozzám.

Erre a kérdésre, hogy milyen vagyok én? Nem tudok egyszerű választ adni. Egy kicsit olyan, egy kicsit ilyen. Egy kicsit mindenféle. Túl sokféle. :)

Már nagyon hatásos belépőm volt a szociális életbe, ugyanis az oviban minden fiú belém volt szerelmes. Kezdésnek nem rossz. :D

Aztán voltam 13 évig fuvolista, imádtam. Már akkor a zene volt a mindenem, 6 évesen úgy konferáltak fel egy koncerten, hogy előbb tanultam meg kottát olvasni, mint betűket. Nem állt messze az igazságtól. A zene végigkísérte az egész életemet a mai napig.

Pár évig voltam szertornász is. Egészen kicsiként. Ezek is nagyon szép évek voltak, nagyon szerettem tornázni, cigánykerekezni, kézen állni, ugrabugrálni, feszegetni a korlátaimat a gerendán és azzal, hogy a dobbantót egyre távolabb tettem a szekrénytől: vajon mekkorát tudok repülni...?

Voltam színjátszó csoport tagja, ennek köszönhetően pár előadás alkalmáig királylány is lehettem... egy kiskori álmom valósult meg ezzel. :) A csoportnak köszönhetően egy kicsit belekukkanthattam a tánc világába is, ez volt az első és utolsó próbálkozásom ezen a téren, ebben sajnos kegyetlen béna voltam. :D

Egy kicsit amatőr író és költő is voltam. Ha kezembe fogtam egy tollat, folytak belőle a versek, csak a papírhoz kellett nyomnom. Írtam meséket, rövid kis történeteket, de egyszer egy regénybe is belekezdtem. Ezen a téren is értem el sikereket. Ebből adódott, hogy diák-újságíró is lehettem. Az iskolaújságban, a városi újságban is több cikkem jelent meg általános iskolásként.

Imádtam szavalni, akár verset, akár prózát. A Dunántúli Kazinczy versenyen aranyjelvénnyel végeztem, erre azóta is nagyon büszke vagyok.

Aztán elkezdett érdekelni az éneklés is. Onnantól beindult egy szekér, ami szintén sosem jelentett terhet, ha szomorú voltam, ideges, énekeltem és minden jobb lett, jobb lett a kedvem és mosoly ült az arcomra. Énekeltem jazz-zenekarokban, rock bandában, feldolgoztunk retro dalokat és próbálkoztuk a saját zeneszámokat is megalkotni...több, kevesebb sikerrel. :)

Tagja voltam klasszikus zenekarnak, fúvós zenekarnak. Duónak, triónak, kvartettnek és kvintettnek, de gyakran álltam színpadra egymagam is.

A színpadon éreztem magam otthon. Ha egy magas hang nem akart kijönni, vagy a fuvoladarabok gyakorlásánál az extra gyors trilla-sorok nem sikerültek, a színpadon mindig úgy történt, ahogy szerettem volna. Rájöttem, hogy a kis izgalom, az adrenalin nagyon jó hatással van rám. Innentől még jobban szerettem szerepelni is.

Ebből adódóan rendszeres szereplője voltam a helyi tévének. Koncertek, megnyitók, megemlékezések, városi rendezvények közvetítésén általában a színpadon jelentem meg. Készítettek velem interjút, egyik ismerősöm szerint Apukám lefizette a tévét, hogy csak engem lehet benne látni.

A gimnáziumi diáknapoknak köszönhetően megírtam egy-két darab forgatókönyvét és meg is rendeztem.

Aztán elkezdett érdekelni a modellkedés. Voltam fotózásokon, megjelent a képem magazinban, de a fotómodellkedés mellett kifutón, divatbemutatón is kipróbáltam magam.

Voltam castingon egy magyar sorozat szereplőválogatásán, azt hiszem még ez hiányzik a listámból... egy sorozatbeli szereplés. :)

Na meg, hogy megjelenjen egy-két cikkem a Cosmopolitannál, esetleg ott is dolgozzak.

És most itt ez a blog, a legújabb szenvedély. A sütés és a főzés, amit szintén imádok és élvezek, emellett teljesen ki tud teljesedni. És írok... ami az örök szerelem. :)

Szóval röviden az érdeklődési körömről. Sosem mondtam nemet semmilyen lehetőségre. Úgy gondolom, hogy mindenbe bele kell kóstolnunk ahhoz, hogy megtaláljuk, ami igazán érdekel bennünket.

Akármelyik időszakra gondolok vissza, boldog vagyok. Mindegyiket imádtam csinálni. Remélem továbbra is így lesz és rengeteg lehetőségem nyílik, hogy megismerjem az egész világot. :)

Szintén egy találó kép, szintén erről az oldalról. Ezúttal a gluténmentes életről... jaj, de találó. :)

A lényeget itt is lefordítottam a képen, hogy érhető legyen. A végén a japán tészták, morzsák, porok kicsit kínaiul - vagy inkább japánul? - hangzanak nekem, de szerintem ezek nálunk nem is elterjedtek. Úgyhogy lássuk ismét a képet:

"Gluténmentes életmód

A legáltalánosabb módja a lisztérzékenység, vagy glutén intolerancia kezelésének a gluténmentes diéta követése - nem legáltalánosabb, hanem az EGYETLEN --> ez én vagyok. Sajnos nem gyógyítható. A tünetek visszatérnek, ha a glutént ismét bevezeted az étrendedbe.

A gluténmentes diéta a következőket tartalmazhatja:

friss gyümölcsök
zöldségek
kukorica
magvak
quinoa (egy gluténmentes mag, ami a parajok és a céklák családjába tartozik... számomra eddig ismeretlen volt)
babok
diófélék
rizs

Azok az ételek, amiket kerülni kell:

1, A búza minden formájában:

keményítő
dara
liszt
macesz
kuszkusz
tönköly
kamut
tritikálé
durum
alakor

2, Összetevők:

búzakeményítő
búzafehérje
* a hajdina gluténmentes!

3, Panírozott/lisztezett:

hús
baromfi
tengeri hal
zöldség
* ezek főzve, szójaszószban, vagy teriyakiban marinálva is glutént tartalmaznak.
*ismét egy személyes vélemény: nem igen értem ezt a kategóriát, miért kell a baromfit külön feltüntetni? Mindenféle hús, sőt, sajt, gomba és minden más, ami panírozott, vagy lisztezett, glutént tartalmaz. A legújabb trend, a panírozott Snikers is... úgyhogy, ha nem gluténmentes a panír, vagy a liszt, amibe forgatják, akkor minden ilyen tartalmaz glutént!!!

4, Árpa és maláta

maláta szirup
maláta kivonat
maláta ízesítés
maláta ecet

5, Továbbá

édesgyökér
korpa
graham liszt
orzo - árpa
panko - japán morzsa
udon - japán tészta
rozs
seitan
ez a mesterséges rák hús is elég érdekes...
sör
zab"

Hát, igen. Ebben vannak elég fura részek, de fontos dolgokat is összefoglal, ezért tettem ki. Meg aranyosak a kis ábrák is... :)

"Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

(...)

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!"

(Dsida Jenő)

... és az az Édesanya, akinek lisztérzékeny a gyermeke, duplán véd, duplán aggódik, duplán dolgozik, duplán fárad, duplán imádkozik ... és remélem duplán szeret. :)

Édes Anyukám!

Köszönöm Neked, hogy mindig itt vagy mellettem. Hogy nem kell aggódnom semmi miatt, mert tudom, hogy Te mindig segítesz. Ha kell, hajnalban kelsz fel, hogy nekem is legyen friss zsemlém, és mindezt szó nélkül teszed a legnagyobb szeretettel és boldogsággal a szemedben, amikor látod, milyen nagy örömet okoztál. Hálát adok Istennek - mikor ott állsz a kis "gluténmentes pultnál" és dagasztod a kenyeret, gyúrod a tésztát, mindig valami újjal próbálkozva -, hogy nekem ilyen Anyukám van. Köszönöm Neked, hogy jobban aggódsz, mint én, amikor idegen helyre megyek. Köszönöm, hogy mikor vendégségbe mentünk, kiderítetted mi lesz a menü, és Te is olyat csináltál nekem, vagy még jobbat, hogy ne érezzem: kimaradok valamiből, inkább mások irigyeljenek engem. Az egész vasárnapodat főzéssel töltöd, hogy egész héten semmiben sem kelljen hiányt szenvednem. Köszönöm, hogy minden vásárlásod alkalmával meglepsz valamivel, mert Neked a legnagyobb az örömöd, ha látod valamin, hogy gluténmentes. Nem sajnálsz sem időt, sem energiát, sem pénzt. Köszönöm, hogy mindig odafigyelsz arra, hogy mások is toleránsak legyenek velem szemben. Tudom, hogy jobban fáj Neked, ha valaki megbánt, vagy csak látod, hogy szomorú vagyok. Köszönöm, hogy egy jól irányzott tekintettel, vagy ütős mondattal elrendezed a rokonságot, ha értetlenkednek, vagy okoskodnak.

Köszönöm, hogy erőt adsz. Hogy nem csak tésztát nyújtasz, hanem támaszt is. Hogyha valami miatt elkeseredem, vagy csak simán elegem van a diétából, mellettem állsz és segítesz. Tudom, hogy ilyenkor százszor jobban vérzik a szíved, mint az enyém. Nem hagysz elveszni. Vigasztalsz és tudatod velem, hogy nem kell aggódni, együtt megoldjuk. Hogy képes vagyok rá, és büszke vagy rám a kitartásom és az önfegyelmem miatt. Köszönöm a mosolyodat és az ölelést, amiből erőt meríthetek.

Köszönöm, hogy Te vagy az Anyukám!

Minden Édesanya, akinek lisztérzékeny a gyermeke!

Elmondhatnám ugyanazt, amit feljebb leírtam. Én köszönöm Nektek a sok munkát, amit minden nap a gyermekeitekért tesztek. Duplán dolgoztok és minden nap főztök, hogy ugyanazt egye a gyerkőc az óvodában/iskolában, mint a többiek. Hogy "ugrotok", amikor látjátok, hogy a gyerek el van keseredve. Hogy extrán akadtok ki az értetlenekre, akik egyszerűen képtelenek megérteni minket és csak megjegyzéseket tesztek. Hogy jobbak vagytok, mint az FBI, ha nyomozásról van szó. Mindent köszönök Nektek!

Sok boldogságot minden földre szállt angyalnak, legyetek a legboldogabbak és kapjátok meg Ti is azt a törődést, szeretetet, amivel Ti fordultok a gyermekeitek felé!

Isten éltessen sokáig drága Anyukám! ♥