Milyen vagyok én?

Tegnap gondoltam arra, hogy megint régen volt olyan bejegyzés, kép, vagy bármi, ami rólam szól. Aminek segítségével közelebb kerülhettek hozzám. 

Erre a kérdésre, hogy milyen vagyok én? Nem tudok egyszerű választ adni. Egy kicsit olyan, egy kicsit ilyen. Egy kicsit mindenféle. Túl sokféle. :)

Már nagyon hatásos belépőm volt a szociális életbe, ugyanis az oviban minden fiú belém volt szerelmes. Kezdésnek nem rossz. :D

Aztán voltam 13 évig fuvolista, imádtam. Már akkor a zene volt a mindenem, 6 évesen úgy konferáltak fel egy koncerten, hogy előbb tanultam meg kottát olvasni, mint betűket. Nem állt messze az igazságtól. A zene végigkísérte az egész életemet a mai napig.

Pár évig voltam szertornász is. Egészen kicsiként. Ezek is nagyon szép évek voltak, nagyon szerettem tornázni, cigánykerekezni, kézen állni, ugrabugrálni, feszegetni a korlátaimat a gerendán és azzal, hogy a dobbantót egyre távolabb tettem a szekrénytől: vajon mekkorát tudok repülni...?

Voltam színjátszó csoport tagja, ennek köszönhetően pár előadás alkalmáig királylány is lehettem... egy kiskori álmom valósult meg ezzel. :) A csoportnak köszönhetően egy kicsit belekukkanthattam a tánc világába is, ez volt az első és utolsó próbálkozásom ezen a téren, ebben sajnos kegyetlen béna voltam. :D

Egy kicsit amatőr író és költő is voltam. Ha kezembe fogtam egy tollat, folytak belőle a versek, csak a papírhoz kellett nyomnom. Írtam meséket, rövid kis történeteket, de egyszer egy regénybe is belekezdtem. Ezen a téren is értem el sikereket. Ebből adódott, hogy diák-újságíró is lehettem. Az iskolaújságban, a városi újságban is több cikkem jelent meg általános iskolásként. 

Imádtam szavalni, akár verset, akár prózát. A Dunántúli Kazinczy versenyen aranyjelvénnyel végeztem, erre azóta is nagyon büszke vagyok. 

Aztán elkezdett érdekelni az éneklés is. Onnantól beindult egy szekér, ami szintén sosem jelentett terhet, ha szomorú voltam, ideges, énekeltem és minden jobb lett, jobb lett a kedvem és mosoly ült az arcomra. Énekeltem jazz-zenekarokban, rock bandában, feldolgoztunk retro dalokat és próbálkoztuk a saját zeneszámokat is megalkotni...több, kevesebb sikerrel. :)

Tagja voltam klasszikus zenekarnak, fúvós zenekarnak. Duónak, triónak, kvartettnek és kvintettnek, de gyakran álltam színpadra egymagam is. 

A színpadon éreztem magam otthon. Ha egy magas hang nem akart kijönni, vagy a fuvoladarabok gyakorlásánál az extra gyors trilla-sorok nem sikerültek, a színpadon mindig úgy történt, ahogy szerettem volna. Rájöttem, hogy a kis izgalom, az adrenalin nagyon jó hatással van rám. Innentől még jobban szerettem szerepelni is.

Ebből adódóan rendszeres szereplője voltam a helyi tévének. Koncertek, megnyitók, megemlékezések, városi rendezvények közvetítésén általában a színpadon jelentem meg. Készítettek velem interjút, egyik ismerősöm szerint Apukám lefizette a tévét, hogy csak engem lehet benne látni.

A gimnáziumi diáknapoknak köszönhetően megírtam egy-két darab forgatókönyvét és meg is rendeztem. 

Aztán elkezdett érdekelni a modellkedés. Voltam fotózásokon, megjelent a képem magazinban, de a fotómodellkedés mellett kifutón, divatbemutatón is kipróbáltam magam. 

Voltam castingon egy magyar sorozat szereplőválogatásán, azt hiszem még ez hiányzik a listámból... egy sorozatbeli szereplés. :)

Na meg, hogy megjelenjen egy-két cikkem a Cosmopolitannál, esetleg ott is dolgozzak.

És most itt ez a blog, a legújabb szenvedély. A sütés és a főzés, amit szintén imádok és élvezek, emellett teljesen ki tud teljesedni. És írok... ami az örök szerelem. :)

Szóval röviden az érdeklődési körömről. Sosem mondtam nemet semmilyen lehetőségre. Úgy gondolom, hogy mindenbe bele kell kóstolnunk ahhoz, hogy megtaláljuk, ami igazán érdekel bennünket.

Akármelyik időszakra gondolok vissza, boldog vagyok. Mindegyiket imádtam csinálni. Remélem továbbra is így lesz és rengeteg lehetőségem nyílik, hogy megismerjem az egész világot. :)