Számotokra nem groteszk, hogy a Tesco-kban a gluténmentes termékek általában a búzaliszt mellett foglalnak helyet?
Annyi más hely lenne neki...

Tegnap a Márton cukrászda felé jártunk (Balatonlelle), és egyik ismerősünk mondta, hogy egyszer látott glutén-és cukormentes fagyit (ő szénhidrát és cukormentesen étkezik), de sajnos azóta sem volt szerencséje újra találkozni vele. Gondoltuk teszünk egy próbát, megnézzük. Volt rengeteg-rengeteg féle fagylalt, de egyikre sem volt kiírva semmi +információ. Anya megkérdezte a kis eladólányt, hogy van-e gluténmentes fagyijuk?
A választ szó szerint tudom idézni: "Ö, a glutén az melyik is?"
Na én itt döntöttem el, hogy akármilyen információra tesz szert a lány K-tól, akihez segítségért fordult, inkább nem eszem fagyit. K-tól jött a hír, hogy a gyümölcsfagyi mehet. Ekkor Anyával mondtuk, hogy az valószínűleg laktózmentes, nem gluténmentes. Ismét kiabálások K-nak, tuti, hogy gluténmentes a gyümölcsfagyi? K, mint a riadólánc második tagja ment a cukrászokhoz utánaérdeklődni a dolognak. A cukrászok azt üzenték, hogy a gyümölcsösök nem tartalmaznak glutént, viszont olyan helyen készítik, ahol lisztes dolgok készülnek.
Ilyenkor még mindig csak az jut eszembe, hogy az Ice'n'go-s lány mennyire kedves és segítőkész volt. :)

Tökre megörültem, amikor olvastam a facebookos csoportban, hogy az ice'n'go között van gluténmentes. Most van a BB szüreti fesztivál (természetesen Andi gluténmentes sajtos tallérral, és itthon készített szendviccsel járom a sorokat a kirakodók között és táborozok le egy-egy koncertező zenekar/előadó előtt) és láttam, hogy van Ice'n'go árus. Egyik barátnőm evett is. Akkor mondtam neki, hogy na kiderítem melyik gm. és másnap én is eszem vele. Interneten hiába kerestem, nem találtam róla információt, viszont a facebookos csoportban kaptam választ. De amikor odaértem az árushoz, azért megkérdeztem, hogy van-e információja arról, hogy melyik nem tartalmaz glutént. Mondta, hogy úgy tudja egyik sem, laktózérzékenyek csak a citromosat fogyaszthatják (nála, mert ott ez volt az egyetlen víz alapú...nem volt nagy a kínálat), szerinte glutén nincs benne, de inkább odaadja és olvassam el, nehogy rosszat mondjon. Előkeresett egy nagy mappát és egyenként kitette elém a papírokat rajtuk az összetevőkkel. Néhányat elolvastam, de mondtam neki, hogy nem akarom húzni az idejét, nézzük meg a vattacukrosat, mert olyat ennék. Abban sem volt glutén így nyugodtan vettem. Nem győztem hálálkodni neki, amiért ennyire kedves volt, hogy előpakolt mindent, körülbelül 800-szor megköszöntem neki. Habár ha belegondolunk, ez lenne a természetes, csak sajnos a mai világban nem sokszor találkozunk ilyen hozzáállással.

Péntekre kaptam időpontot a gasztroenterológushoz azzal a céllal, hogy kérek igazolást a lisztérzékenységemről. Sajnos az az orvos, aki engem vizsgált tavaly és megállapította a glutén-és laktózérzékenységet, már nem rendel itt, csak Kaposváron... úgy tűnik nem úszom meg, hogy ne utazzak le egy papírért Kaposvárra. Na,de lássuk csak szépen sorjában a dolgokat.
Amikor Anyukám telefonált, hogy időpontot kérjen, egyetlen hozzáfűznivalója volt az asszisztensnőnek a beszélgetéshez, hogy éhgyomorra érkezzen a beteg. - Egy papírért? - Igen, a doktor úr ragaszkodik ahhoz, hogy minden beteg éhgyomorra érkezzen.
Oké, ezt jó nagy hülyeségnek tartom, mert ha tükrözni akar, ahhoz nem elég, hogy csak éjfél után nem eszem. Nem mentem éhgyomorra, mert én a vékonybélbiopsziát nem engedélyezem, ha meg ellenőrző vérvételt szeretne csinálni, akkor visszamegyek következő héten.
Tavaly a kedves doki is kérdezte, hogy nem megyek-e bele, mondtam hogy nem, mert a vérvétel megmutatta, most miért kell azért szenvedni, hogy kiderüljön, "jaa, tényleg"... arra meg nem vagyok kíváncsi, hogy mennyire van leépülve a bélfalam... majd helyrejön ha diétázom. És minél előbb el akartam kezdeni a diétát, mert akkor nagyon rosszul voltam. A vérvételből kiderült, hogy mi a helyzet, a szigorú diéta tartása mellett a +5 kg és a folyamatosan csökkenő puffadás azt hiszem igazolja, hogy a vérvétel sem tévedett.
Szóval egy kis időutazás után vissza a péntekhez.
Megérkeztem a dokihoz, kijött az asszisztensnő, mondtuk, hogy mindössze egy papír lenne az, amiért jöttünk. (Egyébként előtte mindenki mondta, hogy ez a doki egy rettenet, és ne csodálkozzunk, ha nem ad semmit.)
Bementem, kérdezte mi a panaszom. Mondtam, hogy az egy évnyi diétának köszönhetően hála Istennek semmi, és elmondtam miért jöttem.
Hát ő ezt nagyon sajnálja, mert nem adhat igazolást, hiszen nincs igazolva a betegségem, ugyanis a vérvétel nem bizonyít semmit. Ide igenis biopszia kell. Mondtam neki, hogy ez tévedés, hiszen amennyiben a vérvétel +, az alighanem elég egyértelmű.
Akkor sem adhatja ki a papírt, visszajövök jövőhéten tükrözésre?
Ez volt a következő pont, amikor leesett az állam. Itt is én töltöttem be a tájékoztató fél szerepét, hogy több, mint egy évnyi szigorú diéta után vajon fog még valamit látni? Hiszen amikor anno vért vettek, illetve szó volt a biopsziáról is, egy hét telt el a konzultáció és a vizsgálat között és a doktor szigorúan felhívta a figyelmem arra, hogy eszembe ne jusson elkezdeni a diétát, mert akkor fals eredményt fog kimutatni. Na most itt nem egy hétről, hanem 56 hétről volt szó.
A kérdésemre a válasz az volt, hogy valamit nyilván fog látni.
Hát valamit nyilván, de abból ő nem fog diagnózist felállítani, mert az elváltozások ennyi idő alatt már helyreálltak. Hiszen a lisztérzékenyek azért mennek évente ellenőrzésre, mert negatív eredményt várnak, és abból nem az derül ki, hogy nem lisztérzékenyek, hanem hogy jól tartják a diétát.
Úgyhogy úgy lettem elküldve a rendelőből, hogy én nem vagyok lisztérzékeny, hiszen a vérvétel az semmit nem igazol, a betegségem nincs bizonyítva... De azért nem ettem meg hazafelé egy zsemlét...
Úgy érzem, hogy érettségivel és (eddig) két évnyi tanulással a PTE BTK Kommunikáció és médiatudomány szakán simán elmehetnék gasztroenterológusnak...

... amikor ismét kijött a jó idő, minden utca sarkán feltűntek a fagyisok, a minifánk-  és  kürtőskalács árusok, azt hittem, hogy a nyár lesz a legnehezebb évszak, ami a gluténérzékenységet igencsak elviselhetetlenné teszi. Úton-útfélen belebotlik az ember a "tiltott gyümölcsökbe", persze egyszer sem törik meg, - mert kitartó, vasakaratú, és nyilván az egészsége fontosabb, mint holmi percnyi öröm (ami később több szenvedést okozna) - a szívét azért mélyen facsarják a kis gonoszak. Nekem egyébként már egyre kevésbé. Olyan boldogsággal töltött el, amikor múltkor a strandon a többiek lángost ettek és én picit sem voltam szomorú!! Egyáltalán nem éreztem azt, hogy hű, de betömném azt a lángost! Jó, oké, mindenkinek vannak hibái, múltkor a McDonald'sban igenis csorgott a nyálam a sajtburger láttán, (mikor lehet már Magyarországon is gm. hamburgerzsemlét kapni a McDonaldsokban?) de tök jól elvoltam a McFreeze-emmel. Finom volt. Egyszer sem jutott még eszembe, hogy tiltott dolgot egyek, sőt egyre kevesebbszer kesergek miattuk. Képzeljétek el, csomószor álmodom ilyenekkel. Múltkor azt álmodtam, hogy megettem valamit, ami nem volt gm. Valami péksütemény lehetett, nem emlékszem már pontosan, és teljesen be voltam sz*rva, hogy mi lesz most, mindent tönkretettem, hiába az eddigi diéta... aztán szerencsére felébredtem. Másnap éjjel, álmomban a lisztérzékeny paradicsomban jártam, magyarul egy olyan óóóóriási pékségben, ahol minden gm. volt. Kakaós csigák, fahéjas csigák, baguetttek, kiflik, perecek... és minden elképzelhető finomság, ami csak eszetekbe jut. Jól be is vásároltam, egy hatalmas szatyorral hagytam el a boltot, kifelé menet még egyszer letisztázva, hogy tuti minden gm-e.
Én nagyon aggódós vagyok. Sőt, parázós. Parázok majdnem mindenen, amit megeszem. Hogy tuti nem ment bele semmi? Nehogy véletlenül abba a kajába egyek bele, ami a család többi tagjának készült. Nincs-e keresztszennyeződés valamiben...stb. Nem is ettem még azóta étteremben, hogy kiderült a lisztérzékenységem. Tudom, hogy ez nem jó, és a saját életemet keserítem meg a túlságos aggodalmaskodással, de remélem, ahogy a gyilkos finomságok láttán érzett szomorúság is csökken, a para is apadni fog az idők folyamán.
... és igen, ez pont nem az, amiről írni szerettem volna :D...
szóval, nyár... tehát nagyon féltem attól, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy viselem a kedveskedő, lelkük mélyén gonosz, lisztérzékenyekre tekintettel nem lévő fagyi-minifánk-kalács-rétes árusokat. Nos, meg kell mondanom, egész jól. Sőt...a nyár teljesen oké lisztérzékenység szempontjából. Erre ma ébredtem rá. (Illetve tegnap, mert éjjeli bagoly lévén már átnyúltam mára.) Tulajdonképpen szinte napokig el lehetne élni dinnyén, barackon, szőlőn. Ebben a melegben majdhogynem nem is kíván mást az ember.
Úgyhogy egyetek sok-sok gyümölcsöt (kerülve az agyon fényesített példányokat, ki tudja mivel cicomázzák - zöldalmát ne is vegyetek, ott tuti van benne glutén) és igyatok rengeteg vizet ebben a melegben!
Kis tanácsom elég hosszúra nyúlt, van benne egy kis esti mese is, így aki még rajtam kívül nem alszik, annak jó éjszakát és szép álmokat kívánok! :)

Amíg nem találtam rá erre a cikkre, eszembe se jutott, hogy a rúzsok is veszélyt jelenthetnek ránk. Az alapozó engem nem érint, hiszen azt szinte nem is használok, de rúzst-szájfényt néha-néha, alkalmakkor azért szívesen tesz fel az ember. Egy átlagos hétköznapon (csak amikor iskolába megyek, nyáron nem szoktam sminkelni)  az én sminkem kimerül a szempillaspirál és egy kis pirosító kombinációjában.
De jó tudni, hogy erre is oda kell figyelnünk. Pedig olyan szép rúzsok vannak... nem tudom, hogy lehetne kideríteni, hogy mi az, ami számunkra is megengedhető. Ha van erről információtok, azt szívesen fogadnám. :)
Az is furcsálltam, hogy a Schwarzkopf Gliss kur márkájú hajbalzsamomat is le kellett cserélnem, mert (asszem) búzafehérje volt benne. Jaaj, de nehéz...

Az elmúlt két napot Pécsen töltöttem, onnan meg nem ment a blogolás, így utólag írom le a történéseket a gluténmentesség szempontjából. Kicsit groteszk nyáron elmenni a Balaton mellől, de gondoltam nem árt kiszakadni a mindennapokból, egy 2 napos pécsi túra pont megfelelő volt. Anyukám meg a tesóm már vasárnap óta lenn voltak, én csak szerdán csatlakoztam hozzájuk.
Mielőtt elindultam, azon gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal a több, mint 3 órás vonatútra ebben a melegben. A sajtos melegszendvics mellett döntöttem, mert az nem gond, ha "felforr", szalámit inkább nem tettem bele, nehogy ebben a forróságban valami baja legyen. Aznap Anya ellátogatott a Mester boltba (Diétázók boltja), hogy finom péksüteménnyel várjon.
Gluténmentes kakaós csiga, pizzás csiga és sajtos croissant volt a meglepetés. (A pizzás csiga sajnos elfogyott, mire észbe kaptam, hogy fotózzak :( :D)

Eddig mindössze kétszer voltam moziban azóta, hogy diagnosztizálták nálam a gluténérzékenységet. A mozinak két fő összetevője van: a film és a pattogatott kukorica. Régen, amikor nem voltam lisztérzékeny, ritkán vásároltam popcornt a helyszínen, de most, hogy ne érezzem azt, hogy kimaradok valamiből (mert körülöttem természetesen mindenki popcornt ropogtat/csámcsog/nyammog), megoldom. Sajnos nem tudom, hogy a moziknál milyen pattogatott kukoricát árulnak. Hiába próbáltam utánanézni, rákeresni, ez az információ azóta sincs a birtokomban. Így gáz, nem gáz, megveszem a Pennyben a Salty márkájú popcornt, itthon kipattogtatom, majd jól elrejtve egy nagy táska mélyén viszem magammal. A helyszínen pedig csak egy üdítőt vásárolok. Mivel az ott készített kukorica összetevőiről fogalmunk sincs (legalábbis nekem), kockáztatni nem fogok. Hiszen a Mogyi termékek például nyomokban mind tartalmaznak glutént. Az meg kell a fenének. Úgyhogy ha biztosra akartok menni, ezt a megoldást tudom javasolni, de jó nagy táskát vigyetek! :D
Ez a bejegyzés azért volt most aktuális, mert pénteken néztük meg a moziban a Női szervek című filmet két fantasztikus színésznő főszereplésével. Egyszerűen imádnivaló film, végignevettük az egészet. Ha van lehetőségetek, nézzétek meg (titokban megsúgom, hogy már interneten is elérhető, de természetesen nem ajánlom, mert az bűncselekmény, hiszen mozis felvétel!! de Google-ban rákeresve megtaláljátok.)

Nagyon sokan írnak a csoportokba azzal kapcsolatban, hogy lisztérzékenyek számára a strandolás hogyan oldható meg. Sajnos briliáns ötleteim nincsenek, ez számomra is egy fájó pont, pláne így, hogy a Balaton mellett élek, pedig milyen szerencsés vagyok :)
Tavaly nyáron derült ki rólam sok-sok szenvedés után, hogy gluténérzékeny vagyok. Így a tavaly nyári strandolások már ennek a jegyében zajlottak. Egy évvel ezelőtt, amikor egész napos strandolásra készültünk (fürdőbe), akkor bizony vittem magammal a szendvicseket. Először - buta fejjel - csak betettem a táskámba és mentem. Aztán rájöttem, hogy ez elég tapasztalatlan strandolóra vall... kevésbé gusztusos melegszendvicseim lettek. Saját hibájából tanul az ember - alapon hűtőtáskával indultam neki legközelebb, hogy meghódítsam a partot és a Balatont. Ez már sikeresebb próbálkozás volt, de az akkor még kevésbé finom kenyérkémből készült szendvics aligha jelentett örömet a lángosozó, hamburgerező, hotdogozó (magyarán élvezkedő) nyaralók mellett. Nem szerettem strandra járni, szomorkodtam, néha sírdogáltam és szidtam mindenkit, annak ellenére, hogy tudtam jól, ez semmi jóra nem vezet.
Amikor augusztus végén eljött a szüreti fesztivál, a barátaimmal a nagy tömegben sétálgatva egyszer-egyszer megleptem magam egy vattacukorral, majd mikor már éhesek lettünk, ők egy büfé felé, míg én hazafelé vettem az irányt (milyen szerencse, hogy 10 perc alatt otthon vagyok a partról).
Idén is úgy strandoltam eddig, hogy itthon jól beebédeltem, kis ebéd utáni sziesztát követően lementem a partra, ott ha kívántam valamit, akkor vettem egy Calippot (ő a megmentőm) és vacsorára jöttem haza.
Kezdem belátni, hogy ez nem a legjobb megoldás. Az a baj, hogy amikor étkezésre kerül a sor, akkor hazaindulok. Nem szeretem, hogy nekem mást kell ennem, mint másoknak. Megmondom őszintén, nekem már nem is az fáj, hogy ők netán finomabbat esznek, hanem hogy mást. Nem szeretek különbözni. Nem szeretek más lenni. De már talán mondhatom, hogy tapasztaltabb fejjel ez egy jó nagy hülyeség. (már bocsánat a csúnya szóért) Saját szórakozásomat rontom el azzal, hogy mindig hazamegyek. Csomó jóból kimaradok. Valahogy ezt meg kéne oldani. Arra gondoltam, vihetnék chipset. Tudom, hogy egészségtelen, és egy étkezést sem helyettesít, de csak rágcsálni a parton napozás/olvasás közben igenis jó lehet. Vihetünk saját készítésű kekszet. Vagy ha épp van otthon, akkor valami olyan édességet, amit úgy vásároltunk. (nápolyi, stb...). Így, hogy már egész jó zsemlét tudunk sütni, vihetünk hűtőtáskában szendvicset is, esetleg pizzát, vagy süteményt, netán otthon elkészített hamburgert - egy dobozba téve, hogy ne potyogjon szanaszét. Ha már van hűtőtáskánk vihetünk salátát is, amibe szeletelhetünk virslidarabkákat. (ezekhez hűtőtáska szükséges) Ne maradjon otthon a cseresznye, a meggy, a szilva, a barack, vagy valami finom gyümölcs, ami éppen most érik. Ja igen, és ha van hűtőtáska, akkor egy Snickers is becsúszhat az oldalzsebébe. Ha még ezek mellett is kedvünk támad valami finomságot venni a strandon, akkor legyen az egy vattacukor, vagy egy Calippo. Egészségünket szem előtt tartva javaslom inkább az utóbbit. Esetleg a kukoricaárustól is érdeklődhetünk. (Na nem a pattogatott kukoricástól, hanem a főtt kukoricástól, habár igencsak sokallom az egy cső kukoricáért elkért 300-400 Ft-ot. Főzzük meg otthon és vigyük le a partra.) Figyeljétek meg, mennyit spórolunk a többiekhez képest, akik ott veszik meg a napi élelmüket! :) Ezek a lehetőségek, amiket itt felsoroltam, a legrosszabb esetekre vonatkoznak. De nagy örömömre már hallottam, - illetve láttam - hogy vannak már olyan helyek, ahol számítanak az érkezésünkre. Tamyka Lakatos írta a facebookos csoportba a következőt:

"Sziasztok!!!! Ha valaki Balatonlelle felé jár a Nádfedeles halsütödébe már lehet kapni gluténmentes sült halakat,rántott husit és palacsintát is!!! :) Ne aggódjatok tényleg gluténmentes liszttel csinálnak mindent,hisz én is LÉ vagyok,Anyukám ott dolgozik és ő is készíti a Gluténmentes palacsintát is például!!! :) Kellemes nyarat és jó falatozást kívánok mindenkinek!!! :)"

Tök jó, nem? :)

Azért csinálok egy ilyen külön bejegyzést, mert nagyon sokan kérdezték már a facebook csoportban is, hogy hogyan lehet jó gluténmentes piskótát készíteni. Szerintem ez nagyon finom, nem száraz... szóval nekem és remélem nektek is tökéletes :)

6 tojásos gluténmentes piskóta
6 tojássárgáját 3 evőkanál kristálycukorral habosra keverünk. 6 evőkanál rizslisztet egy csomag gluténmentes sütőporral elkeverünk és a cukros tojássárgájához adjuk.  Amennyiben ez túl sűrű, márpedig az lesz :D, adunk hozzá egy kis vizet. (általában 2-3 evőkanálnyi elég)
Ezek után felverjük a 6 tojásfehérjét, és miután megkeményedett hozzákeverünk 1 evőkanál kristálycukrot.
A két masszát óvatosan keverjük össze, hogy a hab ne törjön, és Liga margarinnal kikent, rizsliszttel kiszórt formában sütjük meg!

Természetesen nagyobb/kisebb adagok esetén a hozzávalók mennyisége arányosan változik.