Gluténmentes élet

Annyira vártam, hogy elmondani sem tudom Nektek. Mivel az előző két alkalmon sajnos nem tudtam részt venni, erre az egy alkalomra összegyűlt három alkalomnyi várakozás. Pénteken - kis kihagyással - délelőttől estig izzott a sütő, először elkészültek a gluténmentes, laktózmentes, cukormentes mézeskalácsok, majd a szintén mentes sós perecek, utána csináltam egy adag pizzás csigát, hogy elvigyem magammal - felesleges volt, mert így is nagyon jól laktam, hogy elő sem vettem az egész napra készített csigáimat -, majd elkészült egy tepsi szintén mentes almás sütemény.

Este még a mézeskalácsok egy részét kidíszítettem - mivel a cukormázat csak rendes cukorral tudtam megoldani, a nagyrészét máz nélkül hagytam, hogy többen tudják fogyasztani.

Aztán jött egy másik jellegű készülődés, hajmosás, körömlakkozás és a szokásos esti tevékenységek, közben a Reszkessetek betörők ment a tévében, természetes ütemében hangolódva az ünnepekre... :D

Reggel már nagyon vártam Monáékat (Monát és Ágit), ők vettek fel, majd mentünk együtt Zalaszentgrótra. Múltkor vonatozós szelfit lőttem, ezúttal a várakozós szelfi volt a soros. Itt már tűkön ültem, mint aki a Mikulást várja... :D

Majd a várakozós szelfi után egy utazós csopi-szelfi kukucskáló Ágival, vezető Monával és pózoló Dórival.

Amikor odaértünk, Betti már várt minket, sőt, nem sokkal később meg is érkeztek az első vendégek, így nagyon gyorsnak kellett lennünk a sütemények kipakolásával és a hidegtálak elkészítésével. Ági kitűnő esztétikai érzékére bíztuk - ezúttal sem kellett csalódnunk - a hidegtálak kidíszítését és a tálak elrendezését.

Vágtuk Mona gluténmentes kenyerét, majd kentük a finomabbnál finomabb paleo krémekkel - csirkekrém, kolbászkrém, májkrém, tojáskrém. Zöldségrudacskák (répa, uborka) és főtt tojás is került hidegtálakra.

Volt még isteni gluténmentes gyümölcskenyér (Mona, nagyon eltaláltad!!), lenmagos pogi, a mézeskalácsok, perecek, almás sütikék, szénhidrát csökkentett grissini, kréker, sőt fekete erdő torta is.

Nem túlzok, ha azt mondom, valamivel - ha nem mindennel - mindenkinek elnyertük a tetszését. Mona minden kisgyereket gluténmentes és cukormentes Mikulás csokoládéval és mandarinnal várt, sőt az http://www.etel-allergia-abc.hu/ jóvoltából most is rengeteg alapanyagot vásárolhattak a vendégek.

Ezúttal is érkeztek ételallergiások, de olyanok is, akik fogyni szerettek volna, vagy egy kicsit átalakulni, ahogy Ági mondaná. :)
Ezen a találkozón állapotfelmérésen is részt vehettek a vendégek - természetesen csak az, aki igényelte.
Összességében nagyon jól telt ez a napunk, de most beszéljenek helyettem a képek, ők majd tökéletesen lefestik, hogyan is zajlott a karácsonyi hangulatú TEE találkozó. :)

A képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetitek őket. :)

A karácsony a szeretet, a béke, a boldogság, a nevetés, a család, a társasjátékok, a fények, az isteni illatok, fantasztikus sütemények és az imádnivaló karácsonyi filmek mellett a vendéglátás ünnepe. Igen. Ekkor gyűlik össze a tágabb családi kör, na meg az egy évben egyszer látott rokonok is eljönnek hozzánk vendégségbe, még azok is, akikkel kevésbé ápolunk jó kapcsolatot, de karácsonykor azért csak összejön az ember velük is.

Habár a nem gluténérzékeny emberek ezt nem értik meg, és legyintenek, hogy "jaj, ne légy már ennyire érzékeny!", de igenis borzasztó idegesítőek tudnak lenni ezek a rokonok. Az az érdekes, hogy csak a nőrokonok. A férfiak igazából nagy ívben le*, hogy mit eszel, csak az a lényeg, hogy nekik legyen valami finomság. Esetleg megkérdezik, hogy hogy vagy, és megjegyzik, hogy "de jó, hogy felszedted azt az 5 kilót." Előfordul, hogy össz-vissz ez az a két mondat, ami kedvesnek mondható a váratlan vendégek szájából. Mert aztán az okoskodó nagynénik és az aggódó nagymamák átveszik a szót, Te meg csak nézel, mint a sült hal, mert szóhoz sem tudsz jutni az okosság-áradattól, meg úgy Isten igazán nem is lenne értelme megszólalni - még akkor sem, ha lenne rá lehetőség - Te úgysem tudsz okosat mondani. Hiába Te élsz ebben már jóideje.

Vegyünk szemügyre néhány aranyköpést az okoskodó nagynénik és az aggódó nagymamák szájából:

"Dórikám! Hát még mindig tart? Azt hittem már régen kinőtted. Az XY is gluténérzékeny volt, de neki 2 hónap diéta elég volt, és meggyógyult."
Miután kettéállt a fülem és leesett az állam, gyorsan elő kell kotornom valami választ. Röviden megfogalmazom, hogy ezerszer elmondtam már, hogy nem fogom kinőni, mert aki gluténérzékeny, az élete végéig az is lesz, még akkor is, ha ezerszer kérdezik meg tőle. Sajnos a kérdések száma nincs arányban a gyógyulással. XY pedig vagy nem gluténérzékeny volt, vagy nagyon sajnálom, hogy ennyire rossz orvoshoz került.
"Jaj, ne mondd már, hogy ez a kicsi árt. Ennyi mindenkinek kell, olyan egyoldalúan táplálkozol!"
De igen, ez a kicsi árt, sőt, mindegy, hogy mennyi, nekem az is méreg. Feltételezem, Te sem ennél meg egy kevéske mérget csak azért, mert az a pici nem árt. És ha úgy gondolod, hogy egyoldalúan táplálkozom, akkor nézz végig ezen az asztalon és ámulj el, mert itt minden gluténmentes.
"Legalább harapj csak bele a süteménybe, amit hoztam! Egy harapást, ne bánts meg vele, hogy meg sem kóstolod, amúgy is tönkölyből készítettem!"
Ha azt szeretnéd, hogy következő karácsonykor ne találkozzunk, akkor ajánlgasd csak. Ugyan meg nem kóstolom, de előbb utóbb agyvérzést kapok.
"Jó, az egy dolog, hogy akkor nem eszel kenyeret, de ne mondd már, hogy egy csokiba lisztet tesznek. Legalább a szaloncukorból egyél!"
Lisztet nem is, de glutén nem csak liszt formájában fordul elő. Ha az ostyás csokikról nem is beszélünk, sajnos keményítőként, rostként, stabilizátorként és mindenféle fura formában kerülhet glutén egy csokoládéba, szaloncukorba. De ezen ne vesszünk össze.
"Dórika, a levesből ehetsz, abba nem tettem lisztet, a tésztát meg kiszedem a Te tányérodból."
Sajnos az már ugyanúgy glutént tartalmaz, de sebaj, készültem. Hoztam magamnak levest.
"Jaj, szegény Dórikám, akkor nem ehetsz semmiből. De sajnállak, pedig milyen finom."
A sajnálattal nem megyek semmire, és nincs is rá szükségem. Csupán idegesít, de azt nagyon. Miért nem tanulják meg az emberek, hogy a sajnálat az egyik legrosszabb dolog, amit tehetnek?
Amikor vendégségben vagy és mindenki nagyban eszik, persze Te is, mert vittél magaddal. Azért magadon érzed a szánakozó pillantásokat és mindenkinek szánalomból lebiggyen a szája, mert Te nem ehetsz normálisat.
Természetesen a Tiéd is ugyanolyan normális, sőt, még jobb is. Csak ők ezt nem tudják. Mosolyogj vissza. :)
Nem értem miért követed Te is ezt a hóbortod. Egészséges étkezés ide vagy oda, egyél sok gyümölcsöt, aztán nem lesz semmi bajod. Nézd, mi mennyi mindent eszünk, aztán egészségesek vagyunk.
Bár hóbort lenne. Nem kezdem el újra, hogy a gluténérzékenység egy autoimmun betegség, ami... stb.stb. Aki nem érzékeny a gluténra, annak nyilván nem is úgy reagál rá a szervezete, mintha méreg lenne. Meg úgy egyébként is, lehet, hogy az én szervezetem reagál jól azzal, hogy nem tolerálja azt, amire nincs szüksége, sőt káros.
Dórikám! Miért csinálod ezt? Miért sanyargatod magad? Hát így is annyira sovány vagy.
Ez az a pont, ahol szerintem már nem érdemes reagálni. Ha elmondtuk ezerszer a szitut, ezer egyedszer sem fogja megérteni.
Ilyenkor elő lehet kapni a gluténmentes verset és jó olvasást kívánni az illetőnek! ;)
http://glutenmenteselet.blogspot.hu/2014/02/glutenmentes-vers.html

És még folytathatnám a sort, hiszen minden karácsonykor születnek újabb aranyköpések. De most egyelőre ennyi. Szerintem reagálni már nem kell, mert tavaly és tavalyelőtt karácsonykor is el lett nekik mondva, ha nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek - ha már nekem nem hisznek - akkor teljesen felesleges újra meg újra elmondani. Nálunk ez már nem téma, van olyan ismerős, akinek meg is mondtam, hogy inkább ezt a témát hanyagoljuk, mert minden hónapban megkérdezte: elmúlt-e már.
Sok sikert kívánok a fárasztó rokonok megszelídítéséhez, reméljük, egyre jobb lesz a helyzet. Vagy megértik, vagy nem, de akkor már talán megunják az okoskodást...

El tudnám képzelni ezt az adventi időszakot úgy, hogy minden reggel friss péksüteményre kelek, amit a Mikulás manói készítenek el nekem minden hajnalban, a konyhában sürögve-forogva. Sőt, még a szemem előtt van az a jelenet is, ahogy battyognak fel a lépcsőn a piros és zöld csíkos kis sipkájukban (aminek a végén apró kis csengő csilingel) és hozzák a gőzölgő, friss péksüteményt. Minden este kiírnám nekik egy papírra, mit szeretnék, reggel pedig azzal ébresztenének.

Na és akkor itt vége a szép álomnak, mert az ilyen csoda-reggeliknek azt hiszem már régen lőttek, viszont az isteni, gőzölgő péksütinek nem. Csak éppen magamnak kell elkészítenem, de annyi baj legyen, úgyis szeretek sütni. :)

Egy régebbi receptet alakítottam át gluténmentessé, és minden elfogultság nélkül azt kell mondanom: fantasztikusan sikerült!

1,25 dl langyos, cukros (laktózmentes) tejben felfuttattam 20 g Budafoki élesztőt. Egy tálba kimértem 125 g Nutri Free mix per pane, 125 g Schär mix B lisztet, 1 kk. cukrot, kevés psylliumot és 1 ek. burgonyapelyhet. Amint felfutott az élesztő, a lisztes keverékbe öntöttem, majd robotgép dagasztófejével elkezdtem alaposan eldolgozni. Beleütöttem egy tojást, majd folytattam a műveletet. Megolvasztottam kb. 50 g vajat, ezt is hozzáöntöttem, majd szintén tovább dagasztottam a tésztát. Gyönyörűen elvált az edény falától, letakartam, majd meleg helyen 1 órán át kelesztettem.

A hatalmasra kelt tésztát rizsliszttel vékonyan szórt deszkán téglalap alakúra nyújtottam, majd megkentem egy kis olvasztott vajjal/margarinnal. Összekevertem kb. (ezt csak kb-ra tudom, mert szemmértékkel csináltam) 3-4 ek. cukrot és 2 ek. holland kakaóport, és az olvasztott vajjal megkent, kinyújtott tésztára szitáltam. Feltekertem, majd tetszés szerinti vastagságúra szeltem fel. (Érdemes cérnával dolgozni, akkor kapjuk meg ezt a tökéletes formát.)

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket, majd 15 percre 175 fokos sütőbe tettem. 15 perc után kivettem őket, megkentem a tetejüket vaníliás cukros tejjel, majd még 5 percre visszatettem.

Isteni finomak lettek!!! Majdnem, mintha egy igazi karácsonyi manó készítette volna... :)