Régen nagy kürtős kalács rajongó voltam, bármilyen vásárban jártam, az biztos, hogy betoltam legalább egyet. (Nem jártam egyébként olyan sok vásárban... :D ) Ha most karácsonyi vásárba mennék, tuti megint megkívánnám, így gondoskodom róla előre és elkészítem itthon. :)

Mester kelt tészta liszttel dolgoztam, nagyon jó állagú tésztát kaptam. 

Hozzávalók

A lisztet elkevertem az élesztővel, a cukorral, a sóval, az útifűmaghéjjal, ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojást, majd elkezdtem összedolgozni. Hozzáadtam az olvasztott vajat, és robotgép dagasztófejével addig dagasztottam, míg szépen elvált az edény falától.

Kb. 50-60 percet hagytam kelni, majd kinyújtottam és vékony csíkokra szeltem fel őket. Mivel mini kalácsok készültek, ezért picit olvasztott vajjal éppenhogy megkent sajtos roló formára tekertem fel őket. Mikor feltekertem, picit még áthengergettem őket, majd nagyon vékonyan megkentem tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben kb. 20 percig sültek.

Amikor kivettem még forrón megkentem őket kevéske tejjel és beszórtam a tetejüket porcukorral elkevert darált dióval. 

Nagyon finomak lettek! :)

Imádom a sok-sok karácsonyi süteményt - persze mértékkel -, de egy idő után kicsit sok az édesből. Ilyenkor jön - és esik - jól valamilyen igazi sós ízeket ötvöző finomság, nekem nagy kedvencem a pizza. Előszeretettel falatozom, de érdekes módon nagyon régen készítettem utoljára. Most viszont, hűen az adventi időszakhoz, hóember alakban sütöttem. :)

Hozzávalók

A lisztet elkevertem az élesztővel, az útifűmaghéjjal, a sóval,  majd ráöntöttem a meleg vizet, robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni, hozzáadtam az olívaolajat és addig dagasztottam, míg szépen összeállt a tészta.
Meleg helyen kb. 50 percet kelesztettem, majd egy nagyobb és egy kisebb gombócra osztottam, kör alakra nyújtottam őket és kialakítottam a hóember formát. Megkentem a pizzaszósszal, beterítettem kolbival, kukoricával, ráreszeltem egy emberes adag trappista sajtot, majd a szemét és a gombokat kolbikarikákkal raktam ki.

175 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem, majd ketchup és egy kis kukorica segítségével répaorrot és mosolygó szájat is kapott. :)
Utólag vettem észre, hogy csípős kolbit használtam, de így még finomabb volt! :)

Ennek a tortának a koncepciója is alkotás közben született meg. Karácsony napjára tökéletes desszert, nagyon egyszerűen elkészül, mégis ünnepi, kicsit különleges. :)

Hozzávalók

• Piskótához
• 4 tojás
• 3 ek. cukor
• 3 ek. rizsliszt
• 1 ek. kukoricakeményítő
• 0,5 zacskó gluténmentes sütőpor
• 1 ek. kakaópor
• pici víz (?)
• Krémhez: 
• 1 cs. gluténmentes csokipuding
• 3 dl tej
• 2,5 ek. cukor
• 2 dl tejszín
• rumaroma
• kakaópor ízlés szerint
• Díszítéshez:
• Nutella

Sütünk egy 4 tojásos kakaós piskótát egy kisebb tortaformában (nekem 18 cm átmérőjű). Felverjük a 4 tojás fehérjét, ha már kemény, beleteszünk 1 ek. cukrot, majd még tovább verjük. A 4 tojás sárgáját felverjük a maradék 2 ek. cukorral, majd hozzáadjuk a rizslisztet, a kukoricakeményítőt, a sütőport és a kakaóport - lehet, hogy egy pici víz mehet még bele, nekem most nem kell, mert elég nagyok voltak a tojások.

Óvatosan beleforgatjuk a tojásfehérjét a kakaós masszába, majd mehet a sütőpapírral bélelt tortaformába és 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt meg is sül.

A krémhez megfőzzük a csokipudingot a 3 dl tejjel és a 2,5 ek. cukorral, majd hagyjuk hűlni. Felverjük a tejszínt, robotgéppel átkeverjük a már kihűlt, rumaromával megspékelt pudingot, majd apránként hozzáadagolva a felvert tejszínt, robotgéppel kevergetjük. Én még tettem bele egy kis plusz kakaóport.

A kihűlt piskótát három részre osztottam, a lapokat megkentem a krémmel, majd minden szintet úgy rétegeztem Nutellával, ahogy a tetején is látjátok - vagy egy picit erősebben :) . Nagyon diszkrét, de nagyon finom ízt kölcsönzött neki. Így mentem végig az összes lapon, kívülről az egészet bevontam a tejszínes csokikrémmel, majd a tetejére is ment egy kis Nutella.

Nagyon fincsi lett! :)

Nem most pattant ki a fejemből az ötlet, már régóta kacérkodtam a zserbó csigák gondolatával. A zserbó amúgy is karácsonyi finomság, így hát a december tökéletes időzítés a csodacsigák elkészítésére.

Egyáltalán nem egy nehéz folyamat, végtelenül egyszerű, mégis nagyon finom és kicsit különleges is! :)

Hozzávalók

• 250 g Schär mix B
• 1 ek. útifűmaghéj
• 1 ek. cukor
• 4 g Dr. Oetker instant élesztő
• 1,75 dl meleg tej
• 1 tojás
• 2 ek. olvasztott vaj
• Töltelékhez
• 5 ek. darált dió
• 0,5 ek. porcukor
• 2,5 ek. baracklekvár
• "Kenéshez":
• tej
• vaníliás cukor

A lisztet elkeverjük az útifűmaghéjjal, a cukorral és az instant élesztővel. Ráöntjük a meleg tejet, beleütjük a tojást és robotgép dagasztófejével elkezdjük összedolgozni. Mehet bele az olvasztott vaj, tovább dagasztjuk, majd letakarjuk egy tiszta konyharuhával, feltesszük a cserépkályha tetejére és gyorsan elugrunk a Tesco-ba egy kis karácsonyi bevásárlásra. (Utóbbi nem kötelező, de így biztosan sikerül. )

Alapvetően 50 percnyi kelesztést terveztünk, kicsit elhúzódott a dolog és 1 óra 10 perc lett belőle, de így egy tökéletesen ruganyos, gyönyörű kelt tészta gombóc fogad minket.
Rizsliszttel szórt szilikonlapon kicsit átgyúrjuk, majd téglalap alakúra nyújtjuk.

Elkészítjük a tölteléket: a darált diót elkeverjük a porcukorral és a baracklekvárral és készen is vagyunk. :D Amíg ledaráljuk a diót, még egy kicsit kel a tésztánk, ez is volt a cél, úgyhogy egy picit még nyújtunk rajta, hogy ne legyen olyan vastag.

Megkenjük a diós-lekváros töltelékkel, majd feltekerjük és a szokásos cérnás módszerrel leszeljük a csigákat.

175 fokos sütőben 20 percig sütjük, meglocsoljuk meleg, vaníliás cukros tejjel, és visszatesszük még 3-4 percre.

Én csokimázat terveztem a tetejére, hiszen úgy az igazi a zserbó-effektus, de akkor nem látszódtak volna a csiga szép rétegei. :) De azt ajánlom, hogy tegyetek csokit a tetejére, mert úgy még az isteni finomnál is finomabb lesz... :)

"Dórika, van még?"

Szerintem nagyon jó ötlet aprósütit ajándékozni, az adventi időszakban, karácsonykor pedig tökéletesen adott a mézeskalács. Ebay-en már előre beszereztem ilyen kis sütifóliákat, sütitasakokat (?) - fogalmam sincs, mi lehet a neve - amibe 1-2 kis sütike belefér, így akár önmagában, akár ajándékkísérőként szerintem nagyon hangulatosak.

Én idén a csoporttársaimat leptem meg ilyen kis aprósággal, és ahogy láttam, örültek neki! :)
Tavaly nem volt ilyen sütizacskóm (? - újabb név :D ), akkor sima átlátszó celofánba csomagoltam az ajándék kekszeket, mézeskalácsokat és egy szép masnival átkötöttem a tetejét, néha még kis ajándékkártyával is díszítettem. :)

Alapból már az fantasztikus, hogy ez a keksz (aprósüti?) liszt nélkül készült, szerintem nagyon menő. Emellett pedig nem tudnám megmondani, hogy a családban kinek ízlett a legjobban. Mindenki odavolt érte... Hát ne csodálkozzunk, sok-sok dió, rossz már nem lehet. :D
Ránézésre a zimtsterne ihlette a sütikét, viszont a recept már saját gyártmány, ez csak dióval készült.

Hozzávalók

• 1 tojás fehérje
• 15 dkg porcukor
• fahéj ízlés szerint
• 250-300 g darált dió

Felvertem a tojásfehérjét, majd mikor már kemény hab lett, beletettem a porcukrot és azzal is tovább vertem. Fűszereztem egy kevés fahéjjal, majd szép apránként elkezdtem beleadagolni a darált diót... mindig csak egy keveset, számoltam, hogy mennyit vesz fel, de Apa valamiért akkor akart mindent elmesélni, ami aznap történt vele. Aztán mikor huszadjára is elölről kellett volna kezdenem, elfelejtettem és elrontottam, akkor észrevette, hogy számolok (számoltam volna) és mondta, hogy akkor majd később megbeszéljük. :D Már mindegy volt, de összességében kb. 25-30 dkg darált diót vett fel.

A végén már nem robotgéppel kevertem, hanem gyúrtam, annyira jó állaga lett!!! Kinyújtottam - olyan vastagra, amekkorára a kekszeket szerettem volna, hiszen nem fog nőni -, majd csillagokat formáztam belőlük és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket.

175 fokos sütőben, körülbelül 15 percig sültek, addig csináltam egy kis citrommázat (porcukor + citromlé) végül ezzel kentem le őket, és megvártam, míg rászáradt...

Nem tudom, hogy fejezzem ki azt, hogy az édes, diós kekszen ez a savanykásabb máz mennyire, de mennyire jól tette a dolgát?!
Próbáljátok ki!:)

Bár múltkor már beszámoltam a rizslisztes mézeskalácsom sikeréről, azért készítettem egy adag hagyományost is, ami omlósabb, és nem érződnek ki a kis rizsszemcsék. Amit viszont újítottam: mézeskalács fűszert használtam! Életemben nem használtam még, mindig fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem bele, most viszont belecsaptam a lecsóba, és beszereztem életem első mézeskalács fűszerét, aminek az illatát megkérdőjelezhetetlenül imádom!
Na, de nézzük, hogy készülnek a mézikék!

Hozzávalók:

A mézet, a tojást és a picit megolvasztott margarint robotgéppel összedolgoztam, hozzáadagoltam a már alaposan elkevert száraz összetevőket, először kevergettem, majd gyúrtam. Eléggé lágy tésztát kaptam, letakarva hideg helyre tettem (de nem a hűtőbe), és 30-40 percig hagytam állni.

Utána szórtam még egy kis Mester sütilisztet a nyújtólapomra, és alaposan átgyúrtam, még vett fel lisztet - így is lágy, de rugalmas, könnyen nyújtható állaga lett.

Rizsliszttel szórt deszkán vékonyra nyújtottam, kiszaggattam 175 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütöttem őket.

Díszítéshez a Dr. Oetker díszítő cukormázat használtam, de nekem különösebben nem vált be. A legvékonyabb díszítőfej is vastag, az íze sem tetszik... :D Úgyhogy legközelebb maradok a házi cukormáznál.
Mindenesetre a kalácsok isteniek lettek! :)

Kiskoromban egyszerűen odavoltam ezekért a csokinyalókákért, és a Mikulás, valamint tavasszal a Nyuszi minden évben meg is lepett néhány ilyen édességgel. Aztán a diagnózist követően, akármelyik csokinyalókát nézem, a legtöbb bizony tartalmaz glutént. Tudnivaló, hogy lehetetlen nem létezik, elkészítettem hát a gluténmentes változatot és ismét csokinyalókázhatok.

A végtelenül egyszerű és gyors házi tejcsokit vetettem be, csak olyan formába öntöttem, amibe lehet kis pálcikát tenni. A folyamat ugyanaz volt, 1-2 órára hűtőbe tettem, szépen beledermedt a kis pálca és már ehettem is. :)

Ha nem fogyasztjuk rögtön, akkor hűtőben tároljuk!

A Citromhab oldalon találtam rá erre a receptre, az elképzelés és a fotók is rögtön magukkal ragadtak. Mekkora ötlet már forró olaj nélkül kisütni a fánkokat? Rögtön bele is vágtam a fejszémet.

Fél adag készült nálam, és mint mindig, ezúttal is szükség volt egy kis átalakításra.

Hozzávalók:

• 250 g Nutri Free Mix per Pane liszt
• 4 g Dr. Oetker instant élesztő
• 1 ek. útifűmaghéj
• 3 ek. cukor
• csipet só
• 1,75 dl meleg tej
• 2 tojás sárgája
• 50 g olvasztott vaj

A lisztet elkevertem az instant élesztővel, az útifűmaghéjjal, a cukorral, sóval, majd leöntöttem a meleg tejjel és hozzáadtam a két tojás sárgáját. Robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni, beleöntöttem az olvasztott vajat, tovább dagasztottam, majd mikor már gyönyörűen elvált az edény falától, letakartam egy tiszta konyharuhával és száműztem a cserépkályha mellé. Kb 50-60 percet kelesztettem, duplájára kelt a tészta.

Rizsliszttel szórt szilikonlapra tettem és 3-4 percet töltöttem ámuldozással, ugyanis annyira fantasztikus állagú tészta lett, hogy megérdemelte a figyelmet. Mikor már sikerült feldolgoznom a sikert, kb. 2 cm vastagságúra nyújtottam a tésztát és egy nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam a fánkokat. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, letakartam és még egy 20 percet hagytam őket pihenni. (Addig szépen felfűtött a sütő 180 fokra.)

Kerestem valami kis kör alakú dolgot, amivel meg tudom csinálni a mélyedéseket a közepébe, nálam ez a habnyomóm vége volt, majd mindegyik fánk közepébe nyomtam egy kis gödröt. Ezt megtöltöttem baracklekvárral és így tettem be őket a sütőbe 180 fokra kb. 25 percre. Akkor vettem ki, amikor már láttam, hogy szépen kezd pirulni.

Ez most nagyon undi lesz, bocsi, de nem tudok jobb hasonlatot. Szegény kis fánkoknak kifordult a belük és gyakorlatilag kihányták magukból a lekvárt. :D Annyit keltek még a sütőben, hogy nem bírták a strapát. 

Ezért lettek kicsit fura kinézetűek, de tudjuk, hogy a belső a fontos, nem a külső. 

Emellett viszont nagyon puha, finom fánkok születtek. :) Porcukorral és egy kis plusz lekvárral tálaltam, ha már ez történt... :D

Épp a Grincset néztem a tévében, amikor úgy igazán elöntött a karácsonyi hangulat - vajon miért? Akkor jött az ötlet, hogy készítek valamilyen karácsonyi édességet, a választás a tejkaramellára esett. A Dívány.hu-n találtam is egy jó kis receptet, neki is álltam.

Hozzávalók

• 25 dkg kristálycukor
• 0,5 l tej
• 4 dkg vaj

A cukrot és a tejet feltettem főni, majd mikor forrni kezdett, onnantól kezdve folyamatosan kevergettem. Közben néhányszor megfordult a fejemben, hogy most komolyan egy cukros tejtől várom, hogy karamella legyen belőle? Nem 1-2 percet vett igénybe a dolog, de megérte. Legyetek türelmesek, jó lesz az! :D Egyszer csak fogta magát, elkezdett besűrűsödni és karamellszínt vett fel. Amikor már kellő színe és viszonylag sűrűbb állaga lett, levettem a tűzről, beletettem a vajat, és addig kevergettem, míg szépen felvette az egészet - ez látjátok nem volt sok idő.

Egy dobozkát kibéleltem sütőpapírral, majd beleöntöttem a karamellát és ott hagytam éjszakára - ez 11 óra körül volt.

Reggelre szépen összeállt, éles késsel felszeltem és falatoztuk. :)