3. "És mi van ha mondjuk megeszel egy fél kiflit?"

SCROLL DOWN FOR ENGLISH!

Hetek óta vágytam már egy jó krumplis pogácsára, aminek a külseje nyálcsorgatósan roppan, a belseje mégis vajpuha. Hát most meg is valósítottam, nagyon-nagyon finom lett. Mindössze 4 féle összetevő kell bele, és épp azt fogalmaztam meg magamban, hogy mennyire olcsó finomság. Innentől gyakrabban fogom készíteni, mert mindenki rögtön rákapott... és legközelebb már dupla-adaggal dolgozunk... :D

A krumplit megfőztem, összetörtem és hűlni hagytam. Eldolgoztam a zsírral, majd hozzáadtam a sót, a lisztet és összegyúrtam. Egy lágy, de jó állagú tésztát kaptam (ha ti túl lágynak, ragacsosnak érzitek, akkor még nyugodtan gyúrjatok hozzá rizslisztet), amit rizsliszttel szórt lapon icipicit átgyúrtam, kinyújtottam és kiszaggattam.

A tetejüket megkentem tojással és 175 fokos sütőben pirulásig sütöttem őket (körülbelül 30 perc).

Pontosan ahogy szerettem volna: kívül roppan, belül pedig vajpuha ♥

Ahogy a címből is látjátok ez a finomság nem csak gluténmentes, hanem egyenesen lisztmentes! Jól hangzik, igaz? :)
A másik fontos dolog, amit így elöljáróban mindenképpen meg szeretnék osztani Veletek... Anya szerint: Dórika, azt írd oda, hogyha finomat akarnak enni, akkor ezt süssék meg!
Az egész család olyan szinten volt oda érte, mint talán még egyetlen süteményért sem. :D Hihetetlenül egyszerű és gyors, mégis úgy vett le mindenkit a lábáról, hogy észre sem vették és már a süti parancsolt. :D

18 cm átmérőjű tortaformában sütöttem.

A kétféle csokit feldaraboljuk, majd a margarin kíséretében felolvasztjuk őket. Közben elkezdjük felverni a tojásokat a cukorral, majd hozzáadjuk a sót, kakaóport, a felolvasztott margarint és csokit, végül a darált diót is és robotgéppel alaposan összedolgozzuk.

Kivajaztam a kis tortaformát, majd beleöntöttem a tésztát és 175 fokos sütőben 30 percig sütöttem. 

Bár tudom, nagyon nagy kérés, meg kell várni, míg kihűl :D A tetejére még nyomattam egy kis tejszínnel kikevert olvasztott csokit és fehércsokit reszeltem rá, így lett csupacsokis... isteni, egyszóval isteni ♥

Imádjuk a palacsintát. Eddig nem tudtam volna megmondani, hogy melyik palacsinta a kedvencünk, mert a lekváros, a túrós, a kakaós, a diós, a Nutellás, a húsos, a fahéjas, a citromos... mind-mind hihetetlenül finom. Ma választottam kedvencet, mégpedig a Gundel palacsinta lett nálam a palacsinta-király. Nem tudom, miért pont ma, hiszen nem egyszer készítettük már el itthon a gluténmentes változatot... talán ez a mai annyira tökéletesre sikeredett, hogy hirtelen a palacsinta-lista élére ugorva hódította meg a hasamat szívemet.

Először is kisütöttem pár palacsintát (kb. 8-10 db lesz ebből a mennyiségből)

• 2 tojás
• 3 ek. rizsliszt
• 3 ek. Mester család palacsintapor
• csipet só
• víz

 A tojásokat elkezdtem kikeverni a sóval és a lisztek keverékével, majd hozzáöntöttem egy kis vizet és csomómentesre kevertem a tésztát. Utána még annyi vízzel öntöttem fel, hogy kellő állagot kapjon, majd 5 percet állni hagytam. 

Nagyon vékonyan kiolajozott palacsintasütőben sütöttem ki a palacsintákat.

A töltelék és a csokiöntet elég random módon készült - ledaráltam 5 nagy maroknyi diót, majd ízlés szerinti mennyiségű porcukrot adtam hozzá (nálunk ez kb. 2 ek. volt), és annyi meleg tejet kevertem hozzá, hogy krémes állagú legyen. Amikor az állagot jónak ítéltem, egy kis rumaromával bolondítottam meg az egészet.

A csokiöntet életem legegyszerűbb változata - mégis mindenkinek eddig szinte ez ízlett a legjobban :D - kb. 3 ek. Nesquik kakaóporhoz szintén egy kis meleg tejet öntve sűrű csokiöntethez hasonlító finomságot készítettem. Elképesztő finom, és hihetetlen jó kis nyúlóska, mintha csak valami csoda-csoki lenne. :) 

A palacsintákat megtöltöttem, négybe hajtottam, és meglocsoltam a csokiöntettel.

"Hú, nagyon finom, Dórika, hozol még rá egy kis csokit?"

 

Tegnap elkészült az amerikai változat, ma a hagyományos - nálunk már csak így megy. :D
Apa ebéd után feltett egy nagyon fontos kérdést a tegnapi cukormázas fánkok margójára: "Dórika, de azért majd sütsz olyan fánkokat is, amilyet a Nagymamám szokott?"

Annyira tündéri volt a kérdés, hogy elhatároztam, mire végez a délutáni ügyelettel, elkészítem a fánkokat. :)

Hozzávalók

A lisztet elkeverjük a porcukorral, sóval, útifűvel, porélesztővel, majd ráöntjük a meleg tejben felolvasztott vajat, beleütjük a tojást, hozzáadjuk a rumot és robotgép dagasztófejével összedolgozzuk. Letakarva 50 percet kelesztjük, majd lisztezett nyújtólapon átgyúrjuk (picit ragad a tészta, ezért gyúrjuk át lisztes felületen.) Téglalap alakúra nyújtjuk, majd kettéhajtjuk a tésztát és körülbelül 2 cm vastagságúra nyújtjuk ki.

Én 6 cm átmérőjű szaggatóval szaggattam ki a fánkokat, majd szintén letakartam, ezúttal 25 percig kelesztettem őket.

Utána mindegyik fánk közepét benyomkodtam, és olajat melegítettem - ne legyen forró az olaj, mert akkor hamar megég a külseje, de belül nem sül át a fánk.
Az olajba a tetejükkel lefelé tettem be a fánkokat, és mindkét oldalán kb. 2-2 percig sütöttem.

Porcukorral megszórva, lekvárral ettük, fincsi volt :)

Világ életemben csodáltam ezeket a csicsás színes fánk-költeményeket. Egyszerűen már a látványuk magával ragad... egyre több fánkozó nyílik itt is, ott is - már Magyarországon is egy jóideje, ahol ezeket a szépséges, színes, ám gluténnal dúsított fánkokat kínálják.
Nyálcsorgatva néztem az Instagram fotókat, a különféle YouTube videókban bemutatott fánkos-dobozokat, majd mikor a Tesco-ban is színes és szórócukros fánkokkal találkoztam, egy jelnek vettem. Miért ne tudnék itthon is színes, csicsás, szórócukros fánkikat sütni gluténmentes változatban? Nem tudtam válaszolni az előbb említett kérdésre, úgyhogy ma délelőtt neki is fogtam és egyedi darabokkal vártam haza a családot - pont ez tetszik bennünk, hogy egyik sem egyforma. Jaj, de imádom imádtam ♥

 A lisztet elkevertem a sóval, cukorral, porélesztővel, majd ráöntöttem a meleg tejben felolvasztott margarint, hozzáadtam a két tojás sárgáját és robotgép dagasztófejével összedolgoztam.

Letakartam és 50 percig kelesztettem.
Utána átgyúrtam, kinyújtottam - kb 1,5 cm vastagra - és kiszaggattam a fánkokat. Ekkor még egy pihenőt kaptak, szintén letakarva ezúttal 20 percig várakoztak.
Forró olajban kisütjük őket - miután felforrt az olaj, vegyük lejjebb és lassú lángon menjen, mert különben túl hamar megpirul. 

A tetejére gyakorlatilag bármilyen finomság kerülhet - én étcsokit és fehércsokit olvasztottam, a színes mázhoz fehércsokit és ételfestéket használtam. 

Tetejére szórócukor, tortadara, kókuszreszelék, olvasztott csoki stbstb... ha találtam volna itthon gluténmentes tejkaramellát, akkor azt is felolvasztottam volna és készült volna tejkaramellás fánki is. :) Majd legközelebb :)

Végső összegzés: szépek és finomak ♥

 

Nagyon érdekes jelenséget figyeltem meg, bár még nem ért véget a kutatásom - úgyhogy most csak az átmeneti, eddig megállapított tapasztalataimat osztom meg Veletek. Alapvetően sosem tapasztaltam problémát sem a tejfehérjével, sem a laktózzal kapcsolatban, annak ellenére, hogy picibaba koromban tejfehérje allergiásnak nyilvánítottak - később kiderült, hogy a bőrtüneteimnek köze sem volt a tejhez, de ez már más tészta. És annak ellenére sem, hogy a gluténérzékenység mellé kapott másodlagos laktózérzékenységem diagnosztizálása során a 20-as maximum érték helyett 230-at produkáltam. Teljesen egyértelmű volt, hogy az elhalt bélbolyhok miatt nem termelődött a laktáz enzimem, amint visszaépültek a bélbolyhok, a másodlagos laktózérzékenységnek búcsút is inthettem (tüneteket egyébként akkor sem okozott, mikor ilyen brutális mértékű érzékenységet állapítottak meg).
Nem vagyok nagy tejfogyasztó, a napi tejfogyasztásom körülbelül ki is merül abban, hogy reggel megiszom az elmaradhatatlan tejeskávémat - egyébként a lassan 5 éve diagnosztizált laktózérzékenység óta (aminek már azóta vége) csak laktózmentes tejet iszom, azt is csak a reggeli kávémhoz.
A történetnek van egy másik oldala is, a tejes dolgot megbeszéltük, most jöhet a csúnya arcbőr és a pattanások rész.

Kamaszkor idején viszonylag sokáig bírtam bababőrrel, körülbelül 15-16 éves koromban lett - szerintem - iszonyatosan csúnya az arcom. Addig egy darab pattanásom nem volt soha életemben, akkor viszont triplán kaptam vissza bosszúból az addigi tiszta-arcbőrös életemért. Kezeltem mindennel, nem múlt, majd egy év után találtam rá egy csodaszerre - egy olcsó, Avon-os arcpakolásról van szó - ami nem túlzok, körülbelül egyik napról a másikra tisztította le az arcomat és kaptam vissza a hőn áhított bababőrömet. Eltűnt mindenféle vöröslőn dudorodó vulkán, fájó, gyulladt gusztustalanság, ismét puha és sima lett az arcbőröm.

Jelen: Körülbelül egy hónappal ezelőtt egyszerre jelent meg három gusztustalan pattanás az államon - az államon, ahol soha az életemben nem volt pattanás, még abban a kegyetlen egy évben sem, mikor annyit küzdöttem a kis mocskokkal. Még el sem múlt a 3 szerencsétlen, mikor az arcom szélén szintén apró, majd egyre nagyobb gusztustalanságok ütötték fejüket. Egyszerűen nem tudtam mire vélni a dolgot, jöttek a szemetek a homlokomra is, és hirtelen megint egy pattanásokkal küszködő 16 évesnek éreztem magam. Őszinte leszek, utálom, ha pattanásos a bőröm, egyet-egyet még elviselek, de egyszerűen meg tudok tőle őrülni, mert annyira el tudja rontani az ember összképét. Szóval kétségbe estem, hogy most megint 16 éves lettem és ráadásul az Avon már nem is gyártja azt a csodamaszkot, ami kamaszkorom megmentője volt. Mi lesz velem???
Abszolút nem gondoltam át, sőt eszembe se jutott, hogy a csúfságos arcomnak némi köze lehet a tejhez. Nade! 4 napig kimaradt a reggeli kávém, ebből adódóan pedig 4 napig tejet sem fogyasztottam - csak minimálisat, ami mondjuk 2 szem zselés szaloncukorba nyomokban belekerül. Nem fogjátok elhinni, 2 nap után elmúltak a pattanások, leapadtak a göbök, és legnagyobb örömömre ismét bababőrt köszönthettem (a saját fejemen természetesen, hiába vagyok jószívű, másénak nem örültem volna ennyire. :D ) Még a kis apróságok is elköszöntek a homlokomról.
4 napig ugye nem is fogyasztottam tejet, azóta pedig a reggeli kávémat kókusztejjel iszom - tesztelek. Ha elfogy ez a doboz kókusztej, akkor ismét belekezdek egy laktózmentes változatba. Elképzelésem a következő: ha a tej a gond, akkor a laktózmentes tej-fogyasztás hatására ismét Pöttyös Pannivá változom. Ha a kókusztejes időszak alatt is megkezdem a változást, akkor nem a tej a bűnös.

Szóval itt tartok jelenleg. ha esetleg érdekelnek Benneteket a további fejlemények, akkor majd megosztom azokat is - persze, ha jutok valamire.
Nektek volt hasonló tapasztalatotok akár a tejjel, akár valamilyen más allergénnel kapcsolatban? Szívesen fogadom az ötleteket, ugyanis ha nem a tej a csúfító-szerem, tovább kell nyomoznom.
Üdv,
Columbo

Tegnap este sütöttem ezt a CSODÁT és ha nem lennék nagyon céltudatos, akkor azt mondanám, hogy 2017-ben már elértem, amit akartam. :D Rizslisztből pizzát? Igen!! Annyira elégedett vagyok magammal, hogy elmondani sem tudom, életem egyik legnagyobb menősége, ugyanis nem csak elképesztő gazdaságos, hanem isteni finom is lett! Kívül ropogós, belül puha tészta... nagyon büszke vagyok magamra! :D

Hozzávalók

• 250 g rizsliszt
• 5 g cukor
• 5 g só
• 5 g útifűmaghéj
• 4 g porélesztő
• 200 ml meleg víz
• 2,5 ek. olívaolaj

A lisztet elkeverjük a cukorral, sóval, útifűmaghéjjal, porélesztővel, ráöntjük a vizet és robotgép dagasztófejével összedolgozzuk. Mikor kezd összeállni, akkor hozzáöntjük az olívaolajat és homogénre dolgozzuk a tésztát - hihetetlen jó, ruganyos állaga lesz.
Olajspray-vel befújt (vagy nagyon-nagyon vékonyan olajjal megkent) sütőpapírra tesszük, átgyúrjuk, majd picit nagyobbra (kör alakra) nyújtjuk, mint amekkora pizzát szeretnénk, és a széleit picit visszahajtogatjuk, hogy a pereme vastagabb legyen. :)
Tepsibe tesszük a sütőpapírral együtt, letakarjuk egy tiszta konyharuhával és 30 percig állni hagyjuk.
30 perc után jöhet a feltét, ez nálunk pizzaszósz, sonka, kolbász, kukorica és sajti volt.
Mikor minden finomságot rápakoltunk, előmelegített 175 fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük.
Hihetetlen finom ♥

A túrófánk régóta nagy kedvencünk, szerintem ez a legeslegfinomabb fánk, ami létezik. :) Ennyire könnyű, légies finomságot nehéz elképzelni, és az a jó benne, hogy hiába olajban sül, cseppet sem szívja meg magát, egyáltalán nincs az az olajos érzése az embernek, ami általánosságban egy fánk esetében megjelenik.
Isteni, ha nem próbáltátok még, mindenképpen készítsétek el, ha próbáltátok, akkor is, mert nagyon finom! :)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 50 g cukor
• 1 csipet só
• 180 g tejföl
•  250 g túró
• 240 g rizsliszt
• 10 g sütőpor
• olaj a sütéshez

A tojásokat felverjük a cukorral és a sóval, majd hozzáadjuk a  a tejfölt és a túrót, és ezekkel is alaposan eldolgozzuk. A liszthez hozzáadjuk a sütőport, ez is mehet az előbbi masszába, homogén állagúra dolgozzuk és gyakorlatilag a tésztával készen is vagyunk.
Olajat hevítünk - de vigyázunk, nehogy túl forró legyen, mert akkor a külseje nagyon hamar megpirul, de belül nem tud átsülni.  Vizes kézzel gombócokat formázunk a tésztából és az olajban kisütjük őket. Ha elegendő olaj van az edényünkben, akkor ezek az intelligens fánkok maguktól átfordulnak, ha megsül az egyik felük. ;)
 
Az eredmény: isteni könnyű, pihe-puha fánkok.♥