Ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés, de rengetegen írtátok, hogy Ti is átestetek már rajta - gondoltam biztos van olyan, akinek még a jövő tartogatja ezt a csodálatos élményt. Elsősorban nekik szeretnék segíteni, ötleteket adni, hogy miket ettem az első napokban - amikor az ember még kinyitni is alig tudja a száját.
Nekem a jobb alsó bölcsességfogat szedték ki, 10 éve nőtt a szemtelen, de egyszerűen nem bírt kijönni, nem fért el, csak egy apró csücsök bújt ki az ínyemből. Úgyhogy most került sor rá, hogy végleg megszabaduljak tőle.
Kicsit a műtétről, ugyanis én is 100 ilyen történetet olvastam végig előtte, valamiért jobb volt tudni, hogy mi vár rám. Rengeteg fogorvosi beavatkozáson vagyok már túl pici korom óta, mert elég rosszak a fogaim, ezért nem vagyok valami nagy barátságban a fogorvosi székkel - de szájsebésznél még sosem jártam. Ha ez a rész nem érdekel, vagy nem szívesen olvasol ilyesmit, akkor ugorj lejjebb a kaja részhez. :)
Szerintem a lehető legjobb orvost választottam - ha valakit érdekel, akkor írjon rám és a FB-oldalon privátban megírom - ilyen határozott kezek között nem is volt ok az aggodalomra. Először készítettek egy panorámaröntgent a fogaimról, ott szerencsére kiderült, hogy nem kampós a bölcsességfogaim gyökere - ekkor meg is nyugodtam, nem lehet gond, hamar kikapja.
Ki kellett töltenem néhány papírt, majd aláírni, hogy beleegyezek a műtétbe, és meg is kaptam az érzéstelenítő szurit - őszinte leszek, ez fájt. Persze elviselhető, nem ugrottam ki a székből, csendben tűrtem a sorsom és nyugtáztam magamban, hogy ez volt az egész beavatkozás legkellemetlenebb része. Olyan hamar lezsibbadt a fél arcom, hogy a következő percekben már nehezen tudtam válaszolni a doki és az asszisztensnő kérdéseire - egyébként mindketten nagyon kedvesek voltak. Körülbelül 7-8 percig (így éreztem, de mivel ilyen szituációban az ember teljesen elveszti az időérzékét, előfordulhat, hogy egyáltalán nem ennyi volt) pakolásztak a műtéthez, tettek-vettek körülöttem, az asszisztensnő lefertőtlenítette az arcomat, belülről a számat, kaptam steril ruhát stb... majd hirtelen ott termett a doki a jobb oldalamon, kezdhetjük felkiáltással. Azért rákérdeztem, hogy tutira elég volt-e ennyi idő ahhoz, hogy az érzéstelenítő a legjobb alakítását nyújtsa, majd felvágta az ínyemet - gondolom, mert nem éreztem - majd megkérdezte, hogy éreztem-e valamit. Semmit nem éreztem az ég világon, úgyhogy megnyugtatott, hogy nem lesz itt gond. De azért hozzátette, hogy bármi is fáj, vagy ha valami rossz, akkor rögtön szóljak. Elkezdett kaparászni, majd feszegette a fogamat - ebből is csak annyit éreztem, hogy erős hatás ér, mert a másik irányból az asszisztensnő tartotta a fejemet, makacs volt a fog. A feszegetés után mondta, hogy jön egy kis fúrás, amiből szintén semmit nem éreztem, csak hallottam a fúró hangját. Még egy kis feszegetés, és mondta, hogy na, kinn is van. Onnantól kezdve, hogy felvágta az ínyt, körülbelül 3 perc telt el és már kinn is volt a fogam. Megkérdezte, kérem-e, egy másik szituációban foggal-körömmel tiltakoztam volna, hogy Isten ments, mi szükségem lenne rá? Azért jöttem, hogy végleg megszabaduljak tőle... de tekintve a körülményeket, amikoris egy nyílt seb van a számban, az asszisztensnő valami kampófélével húzza félre a szám jobb oldalát, közben pedig folyamatosan szívja ki a vért a számból, csak egy halk a-a-val jeleztem, hogy nem tartanék rá igényt.
Körülbelül 3 öltéssel összevarrta a sebet, amiből szintén semmit nem éreztem, de voltam olyan hülye, hogy pont akkor nyitottam ki a szememet, amikor a doki húzta felfelé a tűt és a cérnát a számból - én, aki minden orvosi dologtól képes rosszul lenni és mellette sajnos nagyon vizuális típus. Rögtön a szemem elég került az egész folyamat, kicsit rosszul lettem, de hamar vége volt, így szintén nem volt probléma. Mondta, hogy készen vagyunk, megköszöntem, és már pattantam is volna fel a székből, de mondta, hogy egy kicsit feküdjek még, nem szédülök-e, nem érzek-e bármi furát. Mondtam, hogy nem, semmi - de azért feküdjek még egy kicsit. Ekkor behívta Anyát is - ő és Bálint kísértek el - majd ellátott bennünket mindenféle információval, illetve tanáccsal, mikor szabad inni-enni, mit kell kerülni stb.
Flector port írt fel fájdalomcsillapítónak, ennek örültem, mert előtte mindenhol azt olvastam, hogy ez a leghatásosabb. Hazafele úton (kb. 30-40 perc) már elkezdtem jegelni jégzselével (készültünk hűtőtáskával, így nem olvadt ki) és meg sem szólaltam, hiszen fél órán keresztül gézlapra kellett harapnom, hogy elálljon a vérzés. Én 45 percig haraptam a gézlapot biztos, ami biztos alapon és képzeljétek el, mikor utána kivettem, elkezdett folyni a vér a számból - részleteket nem írnék, de elég ijesztő volt. Nem akart elállni a vérzés. Sikerült elérni a dokit, mondta, hogy vegyünk gyógyszertárban gézlapot és még 1 órán keresztül szorítsam oda. Így is történt - "kisebbfajta" pánik után - majd az egy óra elteltével még mindig folyt egy kicsit, de már közel sem annyira, mint az előző gézlap eltávolítása esetén. Utána már csak szivárgott, majd el is állt. Na és most, hogy túl vagyunk a beavatkozáson és az azt követő idegtépő helyzeten is, nézzük, mit is ettem és ittam a műtétet követően.
Mi újság volt kaja-fronton?
Kaptam egy tájékoztató papírt, hogy a beavatkozást követően 2 órával később szabad inni, enni pedig 5-6 órával később, amikor kiment az érzéstelenítő, de csakis pépes ételeket. Illetve a tejtermékeket kerülni kell 2-3 napig.
Tekintve, hogy nekem bekerült a képbe még egy órás gézlap-nyomás, így kicsit megcsúszott minden, körülbelül negyed 10-kor lett vége a műtétnek, és én délután 1-kor ittam először. Méghozzá akkor már egy csomag Flector-por kíséretében - ezidőtájt ment ki az érzéstelenítő és már eléggé sajgott a terület. Közben jegeltem, az jó érzés volt, meg nem is dagadt fel annyira az arcom.
Két kedvenc rostos gyümölcslevem van, a Topjoy mangós gyümölcsleve, illetve a Cappy naracsleve, míg Bálint az egyikkel, Anya a másikkal készült. :) Ezekkel próbáltam az ivás mellett az evést is pótolni az első órákban - nem is voltam olyan éhes.
4 óra körül éreztem azt, hogy na, most már ennem kell, ekkor Anya főzött egy kis krumplit, összetörte, és azt ettem. Ezután megint lecsúszott egy adag Flector, ugyanis evés után megint elkezdett nagyon fájni a seb. Mivel a krumplival annyira nem sikerült jól laknom, egy kis húslevest ettem (tészta, hús, zöldség nélkül, csak natúrban), ez nagyon jól esett. Vacsorára pedig barack-banán turmixot kaptam, ez is nagyon fini volt, de ekkor döbbentem rá, hogy én sajnos gyümölccsel-zöldséggel nem tudok jól lakni. Lefekvés előtt már csak Ibuprofent vettem be éjfél körül, és egészen reggel 9-ig nem is vettem be gyógyszert - tökre büszke voltam magamra, milyen jól bírom. Kilenckor már megint elkezdett eléggé fájni, úgyhogy akkor megint gyógyszer-idő volt, majd, míg hatott a gyógyszer, összeállítottam a reggelimet. Zabkását készítettem, ezúttal nyilván nem tejjel, hanem vízzel, reszeltem bele egy fél almát, tettem bele mézet és fahéjat, ez volt a reggelim - nagyon finomra sikeredett. Ebédre megint húslevest ettem, ekkor már egy kis puhára főzött sárgarépával. Az előző napi gondolatmenetemhez visszakapcsolódva: "nem tudok jóllakni hús nélkül", ezután is olyan érzésem volt, hogy még mindig éhes vagyok, így magamhoz ragadtam egy májkrémet és elkezdtem kanalazni - lehet, hogy undinak találjátok, de komolyan mondom, hogy nagyon jó volt. :D Aznap már 5-ig bírtam gyógyszer nélkül, akkor következett az újabb gyógyszer-idő.
Délután megettem egy vékony karikákra szelt banánt - ez nagyon jó ötlet volt, alig kellett rágni és nem rettegtem mindig attól, hogy egy "morzsa" a seb közelébe kúszik.
Vacsorára cukorborsófőzeléket ettem nagyon puhára főzött és felaprított pulykahússal - egy elég nagy adagot, már nagyon éhes voltam. Ekkor újra nagyon kezdett fájni a seb, de lefeküdtem és viszonylag hamar elmúlt az erős fájdalom - nem akartam újra gyógyszert bevenni. Egész nap narancslevet ittam, azért az is segített, hogy ne legyek annyira éhes, és lefekvés előtt már nem is vettem be újabb gyógyszer-adagot. Azonban hajnalban, 5-kor arra keltem, hogy iszonyatosan sajog a seb, gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítót, de nem nagyon éreztem a hatását kb. egy óráig, úgyhogy csak fetrengtem és mondogattam magamban, hogy múljon már el!! 6 körül sikerült visszaaludnom, kb. egy óra alatt hatott.
Másnap szinte végigaludtam az egész délelőttöt néhány apróbb megszakítással, majd dél tájékán ettem reggelit 3 apró májkrémes kenyér személyében. Nagyon puha volt a kenyér (Aldis fehér vekni, Anya vette előző nap) és a májkrém is nagyon krémes volt (ezt pedig Bálint találta a Tescoban, rajta volt a gluténmentes felirat), úgyhogy apró falatokat a bal oldalra csúsztattam és vártam, hogy szinte szétolvadjon a számban. Ekkor már tudtam valamennyire rágni, úgyhogy már majdnem emberi étkezéshez hasonlót hajtottam végre. Délután megint főzeléket ettem, ez tök jó megoldás, nem is kell hozzá sokat rágni (rágás után mindig elkezd fájni a seb meg az állkapcsom) és viszonylag jól is lakik vele az ember. Később már megengedtem magamnak egy kis gluténmentes kekszet... persze nagyon apró darabokra aprítva, bal oldalra betolva. 4 felé elkezdett megint eléggé fájni a seb meg az egész jobb arcom, de csak 5-kor vettem be fájdalomcsillapítót, menőzni akartam, hogy kihúzzam 12 órán át. :) Vacsorára virslit ettem egy kevéske puha kenyérrel (ugyanaz, mint a reggeli) illetve utána még betoltam egy vékony karikákra szeletelt banánt.
Ahhoz képest, hogy milyen tapasztalatokat olvastam, szerintem én felettébb jól viseltem a dolgot, nagyon nagy fájdalmam csak első nap volt. Onnantól kezdve ha fájt, bevettem fájdalomcsillapítót, és 8-9-10 órákat simán kihúztam úgy, hogy fájdalmat nem is éreztem. Jó, persze kellemetlen a dolog, hiszen van egy nagyon mély seb a számban, ami össze van varrva és nagyon oda kell rá figyelni, de ezt leszámítva nem szenvedtem úgy, ahogy a különféle beszámolók felkészítettek a dologra.
Jöhet a bal alsó. :) (De azért egy kicsit még rápihenek :D )
