Nagyon régen volt "Így telt a napom..." bejegyzés, úgyhogy úgy gondoltam, itt az ideje megint rögzíteni egy napomat képekben és betűkben. Nem lesz olyan részletes, mert "elszoktam" a fényképezgetéstől és nagyon kevés pillanatot örökítettem meg, de a leírásokkal igyekszem majd pótolni a képek szerepét.

Tegnap 7-kor keltem, elfogyasztottam a mostanság megszokott reggelimet: lekváros pirítós tejeskávéval. 

Nagy kedvencem a rántott sajt és ma ez volt nálunk az ebéd. Sokunknak sokszor meggyűlik a baja a rántott sajt elkészítésével, hogy sütésnél ne folyjon ki a lényeg a panírkabátból. 

Leírom Nektek, hogy mi hogyan készítjük, habár kiszivárog egy kicsi, de a puha, nyúlós sajtmennyország a roppanós panírkabátban elmondhatatlanul finom! Főleg tartármártással...és nálam sült krumplival. :)

Mi Tolle trappista sajtot használunk, a Tolle termékek gluténmentesek, erről a következő honlapon meg bizonyosodhattok: www.tolle.hu/?page_id=219 .
Körülbelül fél cm vastagságú sajtszeleteket vágunk, majd kikészítjük a gluténmentes panírozás alapjait. Rizsliszt, tojás, burgonyapehely. Fogunk egy sajtszeletet, megforgatjuk a rizslisztben, majd a tojásban, vissza rizsliszt, majd megint a tojás és így mehet a burgonyapehelybe. Bepanírozzuk az összes szeletet, majd forró olajban kisütjük.

A képen látható egyedeket Kriszta készítette. Nagyon gyorsan elfogyott... :)

Annyian írjátok, hogy csodáljátok az optimizmusom és hogy a pozitív gondolkodásom mennyit segít Nektek. Ez nagyon jól esik, köszönöm. ♥ Viszont vannak olyan dolgok, amik engem is padlóra küldenek. Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet a közelmúltból, pontosabban a felvételiről, amin tegnap voltam. Ahol a tanáraim "vizsgáztattak". Annak ellenére, hogy megkaptam a maximum pontszámot a felvételi elbeszélgetésre, borzasztó szomorúan jöttem ki, EBF - tündér, aki elkísért - rögtön kérdezte, mi a baj, miért vagyok elkenődve. Pedig igyekeztem leplezni, mert a többi csoporttársam előtt nem akartam magyarázkodni. Nagyon sok esetben inkább "titkolom", hogy gluténérzékeny vagyok, mert előfordul, hogy hiába magyarázkodunk, akkor sem értik meg és tovább okoskodnak az emberek, hogy, na az a pici tuti nem számít meg mit finnyáskodok. Jobb a békesség.

Aztán mikor elindultunk EBF-fel, és már senki nem hallotta, elmeséltem neki mi történt...

Bementem, köszöntem Mindenkinek, majd vártam, hogyan is fog zajlani a felvételi, hisz ilyenen még sosem voltam. A jegyző első kérdése az volt, hogy lesz-e pluszpontom a felvételin. (Mivel csak középfokú angol nyelvvizsgám van, azért nem kapok pluszpontot, viszont a felvi-n görgetve írták, hogy a súlyos betegségek, amik valamilyen szempontból fogyatékosságnak minősülnek, 2 pontot érdemelnek. Gyorsan belenéztem a táblázatba - még februárban, mikor leadtam a jelentkezést - láttam, hogy K900-as sorszámmal a Coeliakia is köztük van. Gondoltam, végre egyszer egy pici előnyt kovácsolhatok magamnak a lisztérzékenységből kemény 2 felvételi pont képében.) Így, amikor kérdezték, lesz-e pluszpontom, mondtam, hogy igen, lesz, ugyanis a gluténérzékenység súlyos fogyatékosságnak minősül, így plusz pont jár érte. És ekkor jött a villámcsapás... az egyik tanárom úgy elkezdett "röhögni" - bocsánat a kifejezésért - hogy az asztalt verte közben a tenyerével. A bizottság egy másik tagja is hasonlóképpen örvendett a szerencsétlenségemnek, jókedvük majdnem percekig tartott. Én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Egy szót sem tudtam szólni. Egy ilyen téren tájékozatlan ember - mert feltételezem a tudatlanságukból fakadóan fejezték ki ilyen harsányan  és intenzíven a jókedvüket - sem nevetett még az arcomba, nevetett ki engem azért, mert "beteg" vagyok. 

Az asztalt csapdosó, gurgulázó nevetésű úriember még a fejemhez is vágta, hogy ne mondjam, hogy gluténérzékeny vagyok, mert egy kutatás most bizonyította be, hogy nincs olyan, hogy gluténérzékenység. Maximum lisztérzékeny lehetek. Kedves Tanár úr nem tudom milyen képzést végzett, hogy ennyire keni-vágja ezt a dolgot, mindenesetre ha ilyen mértékben tisztában lenne a gluténérzékenységgel, mint amennyire annak elnevezésében jártas, nem kacagott volna akkorát körülbelül 1 perccel azelőtt azon, hogy ezért 2 nyomorult pontot kapok. Na mindegy.

Haladtunk tovább. Javasolták nekem, hogy érdemes lenne Erasmus-ra mennem, Finnországban van lehetőség arra, hogy angol nyelven tanuljak egy fél évet. Valóban fantasztikus lenne, meg is köszöntem a tanácsot, de mondtam, hogy sajnos nekem ez elég nehézkes lenne a betegségem miatt. Megint jött a gurgulázó nevetés, hogy ne vicceljek már, ez nem lehet probléma! Vannak ennél sokkal súlyosabb betegségek is, mégis megélnek azok az emberek. Finnországban is van bolt, étterem, nehogy már az gondot okozzon, hogy nekem gluténérzékenységem van. Felteszem, hogy kimegyek fél évre Finnországba ösztöndíjjal. Tanulni. A félévem körülbelül abból állna, hogy sütök, legyen reggelim-vacsorám, esetleg valami, amit napközben tudok majszolni, és főzök, hogy legyen mit ebédelnem. Vagy az összes pénzemet gluténmentes élelmiszerre költöm, és egy fityingem sem marad kb. 3 hét után. Nem utolsósorban, sokszor magyarul sem tudom egy magyar vendéglátósnak elmagyarázni, mi a problémám, hogy értetném meg magam egy finnel angolul?

Ezek csak kifogások. Eltúlzom a bajomat. Ne vegyem ennyire komolyan. 

Most őszintén, én megértem ha valaki nem tájékozott, sajnos a magyarok - nem érintettek - többsége azt sem tudja miről beszélek, amikor azt mondom, hogy gluténérzékeny vagyok, vagy gluténmentes élelmiszert keresek. Abszolút megértem. De hogy valaki a tudatlanságának gúnyos nevetéssel adjon hangot az számomra elfogadhatatlan és érthetetlen.

Felteszem a kérdést: hogyha rákos lennék, és nem lenne hajam a kezelések miatt, vagy vak lennék, netán siket, akkor értenék, hogy mi a bajom? De ha kívülről semmi jele a betegségemnek, akkor az nem is komoly? 

Feltételezze ezt egy általános iskolás gyerek, vagy Mari néni a szomszédból, de ne az egyetemi tanáraim, akikre eddig felnéztem.

Nagyot csalódtam. Úgy gondolom, hogy egy pedagógus egyik legfontosabb tulajdonsága az emberség és az empátia kell, hogy legyen. Miután a 8 percből - amit benn töltöttem - 5 arról szólt, hogy szó szerint kinevettek, "kiosztottak" a betegségem kapcsán, nem tudom mit gondoljak. 

Köszönöm szépen a harmadik tanár(úr)nak, hogy jelen volt, mert ő nem nevetett. 

Legszívesebben sírtam volna, amikor kijöttem. Ők a tanáraim, akikre felnézek és tisztelem Őket...

Ja, és akkor ezek után ne "titkolja" az ember a baját. Bár ne mondtam volna meg azt a két nyamvadt plusz pontot. Inkább nem kellett volna. 

Még egy megjegyzés. A legharsányabban kacagó - gúnyosan kacagó - tanáromat életemben nem láttam még mosolyogni sem. Boldog vagyok, hogy ekkora örömet okoztam neki.

Először is bocsánatot kérek, amiért csütörtök estére ígértem magam, de csak most jelentkeztem. Annyira beszippantott a szabadság szele, hogy nem tudtam szabadulni, vagy, hogy még h*lyébben fogalmazzak: rabul ejtett a szabadság... :) 

Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm Nektek a kedves szavakat, leveleket, bátorítást és pozitív energiákat, sikerült, 5-ösre államvizsgáztam. :) Annyira, de annyira jól esett, hogy ennyien írtatok... még mindig nehéz felfogni, hogy már a 600-as számot is átléptük.

Na, de kezdjük a legelején, ígértem, hogy részletesen beszámolok.

Kedden este utaztunk vissza Pécsre. A vonat tele volt kiránduló gyerekekkel, ovisokkal, osztálykiránduláson őrültködő iskolásokkal. Alapvetően bírom a gyerekeket, sőt szeretem is a többségüket, de amikor vizsgára készülök, vagy netán éppen másnap megyek vizsgázni, akkor nagyon idegesítenek. Állandóan az járt  a fejemben, hogy bezzeg nekik tuti nem lesz holnap államvizsga...aztán a kisördög a vállamon megnyugtatott, hogy lesznek még ők is hasonló cipőben. Neeeem, nem vagyok ilyen gonosz, de eléggé idegesítettek, mikor még szerettem volna egyszer átfutni a tételeket. Mikor már az összes vonaton ülő emberről megállapítottam, hogy nekik nem kell holnap államvizsgázni, csoda történt. Egyik állomáson kinéztem a vonatablakon, és egyenesen egy nappaliba láttam be, ahol!!!! Ki volt készítve egy fehér ing. Nyugtáztam, hogy végre valaki, aki együtt érez. (Tuti nem államvizsgázni ment, de a boldog tudat, hogy "van még, aki..." megnyugtatott.)

Az este további része is hasonlóan telt, nem ragoznám tovább...

Reggel... képzeljétek el, rengeteg sms, Facebook-os üzenet jött már 7 órakor, hogy ügyes legyek. EBF már fél 7-kor körmölte, pedig ő előző nap vizsgázott, úgyhogy kicsit pihenhetett volna tovább. :D (5-öst kapott ő is!!) És amikor egy másik barátnőm hívott fél 8-kor, hogy hol vagyok már, ő benn vár engem, hogy ne legyek egyedül... szégyellem bevallani, de akkor kigördült pár könnycsepp. Az, hogy ennyien gondoltatok rám és szorítottatok nekem, annyira jól esett. Gyorsan elmorzsoltam az apró kis cseppeket - nyoma ne maradjon - és robogtam be a suliba. 

Eleinte úgy köröztem és sétáltam fel-le, mint egy mérgezett egér. Hiába tudtam, hogy mindent megtanultam és nem lehet gond, azért egy államvizsga előtt csak izgul az ember, na.

Minden jól alakult, utólag okosan elmondhatjuk, mint mindig: nem kellett volna annyit izgulni... :)

Amikor egy csoporttársammal immár friss diplomásként kiléptünk az iskolából egy zenekar és sok - viszont most már nem idegesítő - kisgyerek fogadott minket. Ezúton köszönöm a családomnak, barátaimnak, tanáraimnak, hogy megrendezték ezt a kis nyárköszöntő ünnepséget nekünk a Zsolnay negyedben. (Még mindig nem tudom, hogy milyen rendezvény zajlott éppen akkor, de jókor voltak jó helyen... mint előző nap a fehér ing.)

Este Bálinttal ünnepeltünk, habár most a konfetti elmaradt. (A szigorlat után konfetti-fürdőben volt részem... csak most nem kapott sehol :( , aranyos tőle, tudja, hogy nekem az ilyen kis apróságok jelentik a legtöbbet...) És kiültünk a Köztársaság térre, ahol már elindították a szökőkutat. Imádom! :) Tavaly ugyanakkor, ugyanott ültünk, ha működik a szökőkút, akkor már tagadhatatlanul nyár van. ♥

Gondolom nem meglepő, hogy a vacsora és a reggeli is eper volt... :)

Este még egyet koccintottunk a nyár kezdetére, ezúttal Krisztával és Traminivel... és Macival, aki tolltartó funkcióját tekintve, a tanulást, vagyis annak végét jelképezvén beszivárgott a képbe.

Ma reggel pedig indultunk haza... és most itt ülök és azon tanakodom, hogy mit csináljak. Olvassak, napozzak, esetleg menjek el sétálni, vagy kosarazzak, netán tornázzak egyet, biciklizzek, vagy nézzek egy filmet? Vegyem elő a legújabb Cosmopolitant? Szegényre alig volt időm. Azt hiszem fogok egy könyvet és kifekszem a napra. Tagadhatatlanul nyár van! :)

Kitartást azoknak, akik még nagy munkában vannak és azoknak is, akiknek még van vissza egy kicsi a suliból. Jó pihenést azoknak, akiknek már NYÁR van. És köszönök még egyszer mindent. 

2 krumplit meghámozunk, uborkaszeletelővel lereszeljük, majd annyi vízbe tesszük, hogy ellepje. 10-15 perc múlva a vizet leöntjük, a krumpliszeleteket 2 papírtörlő (vagy tiszta konyharuha) közé tesszük és felitatjuk a vizet belőle. Olajat hevítünk, majd a krumpliszeleteket kisütjük benne. Egy tálba papírtörlőt teszünk és a készre sült (szépen megpirult és ropogós chips-eket rátesszük). Ízlés szerint sózhatjuk, fűszerezhetjük (Kriszta a maradék gyros fűszerrel ízesítette) és készen is vagyunk. Garantáltam gluténmentes!

Kriszta és

Egészen eddig sosem ettem még gyrost. Egyszer ettem kebabot, de gyrost még soha. Gluténmentes életem előtt nem is kívántam, amióta pedig nem szabad, bármikor meg tudnám enni. Ahogy az lenni szokott... :)

Kriszta, séf-pozícióját megerősítvén folytatta konyhai tevékenységét, ezúttal gyros tálat készített. Nagyon finom lett. :)

A titkos recept kiszivárgott a konyhából, egyenesen a séf kezei közül...

0,5 kg csirkemellet megmosunk, majd 1 cm széles és 3-4 cm hosszú darabkákra aprítjuk fel. Gyros fűszerrel (Vegetát használt, de összetevők szerint a Lucullus is jó) jól befűszerezzük és kb. fél órára a hűtőbe tesszük. 1 kis fej salátát, 2 kígyóuborkát, 4 paradicsomot, 1 hagymát felszeletelünk és egy tálba tesszük. 8 db krumplit megtisztítunk, felvágjuk és olajban kisütjük. A húst serpenyőben kis olajon kisütjük. Tányéron egymás mellé helyezzük, a salátát tzatziki szósszal (Univer üveges, gm. és nagyon finom) leöntjük.
(4 főre)

Jó étvágyat kívánunk:

Kriszta és

Tipikusan az a sütemény, amit úgy nagyon megkíván az ember. Amikor nagyon ennénk valami édességet, de "jaj, nincs itthon semmi", "jaj, nincs kedvem szutykolódni vele", "jaj, mire elkészülne már nem is fogom kívánni". 

5 perc alatt kész! 2 az előkészület és 3 alatt megsül. Jó, mi? :)

Vegyünk egy 3 dl-es bögrét és töltsük meg a következőkkel:

Jó alaposan keverjük ki, majd 3 percre tegyük mikróba. Tádáááááám, kész is!

Én megvártam, míg hűl egy kicsit, megkentem a tetejét Nutellával, tettem rá egy kis eperlekvárt és beleállítottam egy epret. 

Nagyon finom lett és mindössze 5 percet igényelt. :)

Csinos. :)

Jó étvágyat kívánok!

Ismeritek már EBF-et (ezt a nagyon kreatív nevet ő találta ki, magyarul: egyetemi best friend - egyetemi legjobb barát). Csoporttársak vagyunk, kommunikáció- és médiatudomány szakon tanulunk. A média legtöbb ágazatában igyekszünk kipróbálni magunkat - egyrészt azért, mert élvezzük, másrészt pedig azért is, hogy kiderüljön számunkra: mi áll hozzánk a legközelebb, miben vagyunk a legjobbak és miben érezzük magunkat a legjobban. Ezúttal EBF riporterként, míg én riportalanyként jeleskedtem. Még februárban említette, hogy készítenie kell egy vizsgafilmet és mi lenne, ha...
Nem tudtam  soha nemet mondani a kis Tündérnek, ezúttal nem is akartam. A gluténérzékenység lényegét szerette/szerettük volna ebben a rövid kis riportban megragadni.
Első próbálkozásunk ilyen téren... :)

Reméljük, tetszeni fog! :)

Moncs és 

A lekvárfőzésnél is oda kell figyelni, hiszen nagyon sok zselésítőanyag tartalmaz glutént. A Haas zselésítőszert használtuk, ugyanis erre konkrétan rá van írva, hogy gluténmentes. Ráadásul kevesebb cukrot is igényel, mint a többi.

Először is alaposan megmostuk az epret, majd "megtisztítottuk", vagyis levágtuk a kis szárukat és a rossz részeket is. Utána összeturmixoltuk, majd lemértük. Nekünk 3 kg lett, ehhez kimértünk 40 dkg cukrot (a recept kicsit többet ír, de mi nem tettünk bele annyit) és 2 csomag zselésítőszert.
Egy nagy lábosban elkezdtük forralni, beletettük a zselésítőt, majd mikor felforrt, hozzáadtuk a cukrot és még 5 percig főztük.

Ilyen szépek lettek. :) Főzzetek Ti is lekvárt, hiszen amit mi csinálunk, abban biztosan tudjuk, hogy mi van.