Idén a nyúl tojt nekem 3 doboz Toffifee-t nyulas díszítésbe csomagolva. Tudom magamról, ha kinyitok egy dobozzal, akkor az bizony nem bírja sokáig, így tartalékoltam és most bontottam meg az utolsót. Már régóta gondolkoztam rajta, milyen lehet, ha forró tejben felolvasztok egyet... biztos fincsi. Ma továbbgondoltam és jegeskávét készítettem belőle. Két darab karamellás-csokoládés finomságból kiműtöttem a mogyorót, felforraltam egy pici tejet és megolvasztottam benne a 2 szerencsést. Jaj, az a nyúló karamella....

Nem kellett sok idő, hamar feloldódott. Beletettem a kávémat, majd az egészet felöntöttem jéghideg tejjel. Higgyétek el, édesítőre/cukorra már nincs szükség! :D

Bárcsak azt mondhatnám, hogy meguntam az epreset... de csupán arról van szó, hogy elfogyott az eper. Ám annyira megtetszett múltkor ez a friss gyümölcsök finomság, hogy most kipróbáltam banánnal és naranccsal. Nem tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy az édes banán és a savanykás narancs mennyire jó párost fognak alkotni. Fogtam mindegyikből egyet, összeturmixoltam, ám most sem tej, sem édesítő nem került bele. Csak úgy natúran. Hát, isteni finom volt! :)

Egy javaslat: jól hűtsétek le előtte a gyümölcsöket, úgy az igazi! 

Az utóbbi pár napban, amikor elkezdtek megjelenni a cikkek a témával kapcsolatban, rengeteg levelet kaptam Tőletek, hogy nekem mi a véleményem erről. Röviden és tömören: úgy örülök, mint majom a farkának. Sokan ellenkeznek, mert hogy a McDonald's egészségtelen termékeket gyárt... de gondoljunk bele: hol kapunk manapság olyan terméket, ami egészséges és gluténmentes? És jól is lakunk vele... mert én útközben sem egy gyümölccsel, sem egy salátával nem tudok jól lakni. Minden előre elkészített kajában vannak olyan összetevők, amik nincsenek éppenséggel jótékony hatással a szervezetünkre. De én azt mondom, mivel amúgy is rengeteg mindent nélkülöznünk kell, néha bizony megengedhetjük magunknak. Persze ezt mindenki saját maga döntse el, ez csupán az én véleményem. Aki nem szereti, vagy nem szeretne ott enni, azt senki sem kötelezi. De aki néhanapján élni fog vele, annak mekkora lehetőség! Nekem akkora öröm, hogy ha a többiek bemennek a McDonald's-ba, már nekem sem merül ki a fagyiban, a sült krumpliban és a kertészsalátában a választék, hanem van sajtburger!!! Meg sütemény!!! Emberek, mi ez, ha nem a hónap híre? Ettől függetlenül, lehet, hogy éppen fagylaltot fogok kívánni és azt eszem meg, de a tudat, hogy nekem is van sajtburger és én is megvehetem, ha szeretném, egyszerűen olyan mértékű örömmel tölt el, hogy nem tudom Nektek leírni. Eddig csak néztem a többieket, míg falatozták azokat az isteni illatú burgereket, én meg nyammogtam a kertész salimat. Most tudjátok, mit fogok csinálni? Falatozni az isteni illatú burgeremet. 

Nagyon megörültem, amikor a McDonald's meghívott a sajtótájékoztatójukra, hiszen ott megismerhettem volna az új termékek fejlesztésének a hátterét, az összetevőket, azokat a speciális konyhai folyamatokat, amik a gluténmentes termékek készítésénél elengedhetetlenek. És nem utolsó sorban lehetőségem lett volna megkóstolni ezeket a finomságokat. De sajnos éppen aznap tartottam előadást a Media Hungary-n, így nem tudtam elmenni. Pedig olyan szívesen beszámoltam volna Nektek, ha ilyen közelről bepillanthattam volna a gluténmentes ételek elkészítésébe.

Bár az élményről lemaradtam, fotókat és beszámolót küldtek nekem, így legalább képek segítségével be tudom mutatni Nektek, hogy is zajlik a folyamat.

A McDonald's odafigyel a keresztszennyeződés elkerülésére, és a dolgozóiknak az alábbi folyamatokat írják elő:

Amint látjátok, hőálló sütőzacskóban pirítják meg a mi zsemléinket, így kerülik el a keresztszennyeződést.

És nem kell fikázni, hogy fújj, egészségtelen. Tény, hogy nem egészséges... de ez nem azt jelenti, hogy ezentúl minden nap ott kell ebédelnünk, csupán egy lehetőség. Nekünk. Ami mi tudjuk a legjobban, hogy nagyon ritka. Azt jelenti, hogy ha megyünk valahova és éppen éhen készülnénk halni és elfogyott minden, amit magunkkal vittünk, lesz lehetőségünk arra, hogy együnk egy finom szendvicset. Én minden egyes új gluténmentes terméknek és kezdeményezésnek örülök. Hiszen ez is értünk készült.

Ettől függetlenül, aki nem szeretne ott enni, annak most sem kötelező. De annak azért lehet örülni, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget... aztán innentől persze mi döntjük el, hogy élünk-e vele.

Gluténmentes finomságok az alábbi éttermekben kaphatók:
http://www.mcdonalds.hu/files/glutenlista.pdf

Anya a minap vett egy csomag virslit. Mikor megláttam a hűtőben, már akkor elkezdett foglalkoztatni a dolog, hogy mit is lehetne kihozni belőle. Ismét eljött az az időszak, amikor a konyhában próbálom kiélni a kreativitásom, mert az iskolában már kimerültem. Így a Pinterest-et hívtam segítségül, és akkor született meg az ötlet, hogy bizony virslis virágokat fogok csinálni, olyan kis csinosak.

Gyorsan előszedtem egy sós kelt tészta receptet és neki is veselkedtem. 125 g Schär mix B-t és 125 g Nutri free mix per pane lisztet alaposan összekevertem 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, egy kevéske cukorral és 1-1,5 tk. sóval.  Hozzáöntöttem 1,5 dl meleg laktózmentes tejet, beleütöttem egy tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Mikor nagyjából összeállt, beletettem 3 ek. olívaolajat és tovább dagasztottam, majd 40-50 percig hagytam kelni, gyönyörű lett.

A már jó laza, könnyű tésztából apró gombócokat szedtem le, kinyújtottam és... ezt a folyamatot nem írom le, bemásolom a képet Pinterest-ről és tökéletesen látni fogjátok, hogyan is csináltam.

Mikor megformáztam őket, a tepsiben még körülbelül 15 percig pihentettem a csokrot, majd megkentem a szirmokat tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket.

Csodaszépek és csodafinomak! :) Mi ketchuppal ettük, úgy eveztünk az ízek tengerén...

Én a közepére is beforgattam egy kis virslit, szerintem olyan jól mutat úgy. És valamivel vékonyabb kis szeletkéket vágtam, így több szirmom lett. Mármint a virágaimnak lett több szirma.

 

Egyszerűen imádom az epret. Minden gyümölcsöt szeretek, de nincs még egy, amiért ennyire odalennék. Mindamellett, hogy isteni finom, gyönyörű színe van és nagyon egészséges is. Épp az előbb olvastam az interneten, hogy mennyire jó hatással van a szervezetünkre. Röviden: az eper egy csoda. Csodát tesz a lelkünkkel, a testünkkel és az ízlelőbimbóinkkal is. Hétvégén a drága Keresztanyukám már meglepett minket két nagy doboz eperrel, de mondanom sem kell: az idei első bizony nem tartott sokáig. Tegnap viszont Anya vett még epret, ezért ma uzsonnára egy eper smoothie-t készítettem. Nagyon bonyolult a folyamat: alaposan megmostam 8 nagyobb szem epret, rálöttyintettem egy lötty tejet (kb. 0,5 dl), csak hogy kicsit folyósabb legyen, beletettem egy pici édesítőt és összeturmixoltam. Voilá, készen is vagyunk! :)

Csoda-csoda-csoda finom! Szerintem simán le tudnám élni az életemet úgy, hogy epres smoothie-t kortyolgatok. :D

Ez a finomság úgyszint a 6. Tegyük Együtt Egymásért találkozóra készült. Valamilyen jó kis pogácsát szerettem volna elkészíteni, de mivel arra törekedtem, hogy Áginak is megfeleljen, így igyekeztem zsírszegény verzióban előállni vele.

375 g Schär mix B-t elkevertem 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, 1,5 tk. sóval, beletettem 150 g laktózmentes túrót, 60 g olvasztott Liga margarint, 1 tojást + 1 tojás fehérjét, valamint két evőkanál laktózmentes tejfölt. Ezt az összetevőrengeteget pedig robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni.

Körülbelül 40 percig kelesztettem, majd rizsliszttel szórt deszkán kinyújtottam, becsíkoztam a tetejét és kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, majd 60 fokos sütőben még 15 percig kelesztettem, így szépen szétnyíltak a "csíkok". 

Ekkor megkentem a tetejüket a megmaradt egy tojássárgája + egy kis tej keverékével, majd 175 fokos sütőben addig sütöttem őket, míg szépen megpirult a tetejük.

Csigagyáros lettem. Ám, ha Tegyünk Együtt Egymásért találkozóra készülök, akkor igyekszem nem csupán glutén- és laktózmentes változatban sütni, hanem szeretném, ha azok is tudnának kóstolni, akiknek a cukorra is oda kell figyelniük. Így ezúttal folyékony édesítővel készítettem el a kedvenc csigáimat.

375 g Schär mix B-ben elkevertem 4 ml Süssina folyékony édesítőt, 6 g instant élesztőt, egy kevés útifűmaghéjat, majd hozzáöntöttem 2 dl meleg laktózmentes tejet, beleütöttem (mérettől függően) 1-2 tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Felolvasztottam 50 g kókuszzsírt, majd ezt is hozzáöntöttem és tovább dagasztottam.

A szépen összeállt tésztát 50 percig hagytam kelni, gyönyörű szépen megkelt, körülbelül duplájára. Rizsliszttel épphogy megszórt deszkán vékonyra nyújtottam, majd megkentem felolvasztott kókuszzsírral (kb. 20 g-nyi), amibe előtte elkevertem kb. 3 ml folyékony édesítőt. Holland kakaóport szitáltam rá és feltekertem.

Szokás szerint cérnával vágtam le a csigákat, majd zsírpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket és 60 fokos sütőben még 15-20 percig kelesztettem a csapatot. Feltekertem 175 fokra a sütőt, 20 percig sütöttem őket, kivettem, meglöttyintettem mindegyiket langyos vaníliaaromás-édesítős-laktózmentes tejjel és még 3-4 percre visszatettem a sütőbe. 

Mit tanultam?

Tartottam tőle, hogy a holland kakaó így "töményen" keserű lesz, így nem mertem sokat szórni, pedig még lehetett volna. Legközelebb nem fogom vissza magam. ;)

A májusi találkozónkat egy Retro egészségnap keretei között tartottuk, ugyanis meghívtak bennünket, hogy vegyünk részt a finomságainkkal, tanácsainkkal együtt. Voltunk már Zalaszentgróton, decemberben megismertek bennünket, és Bettin keresztül tartották is a kapcsolatot a kis csapatunkkal.

Őszinte leszek: tűkön ülve vártam ezt a napot, ugyanis Marcika (Mona tündéri kisfia) születése után 3 hónapig szüneteltettük a találkozókat. Hiányoztak a többiek, meg úgy az egész hangulat, velük is nagyon jó volt újra találkozni.

Sokáig tanakodtam, mit is süssek, hiszen ez a hét nekem elég húzós - mint ahogy a szorgalmi időszak utolsó hete mindig az szokott lenni. Ezért olyan finomságot kellett választanom, amivel hamar elkészülök. Sajnos így most Áginak nem tudtam kedvezni a perecekkel, viszont, ahogy láttam, a pogácsáim is nagy sikert arattak nála - és másoknál is.

Szombat este megsütöttem mindent - glutén-, laktóz- és cukormentes kakaós csigák, kakaós-fahéjas kekszek és pogácsák készültek, majd el is csomagoltam őket, hogy a lehető legkevésbé száradjanak ki.

Mona és Ági vasárnap 10 óra előtt valamivel be is futott és indultunk tovább Zalaszentgrótra. Az út a szokásos jó hangulatban telt, ezt nem is részletezem... beszélgettünk új tervekről - nagyon jó ötleteink vannak - és alig vártuk, hogy megosszuk őket Bettivel.

1 órán belül oda is értünk, végre teljes lett a kis csapat, kipakoltuk a finomságainkat és jöhettek is a kóstolók. Ismét rengeteg csemegével készültük: Mona gesztenyés-kakaóhabos tortát, Mirinda szeletet, kenyeret és medvehagymás pogácsát is sütött. Ági csirkekrémmel, brokkolikrémmel és almás süteménnyel készült, Betti pedig Hello Kitty-s kekszeket, puncsos süteményt, kenyeret és humuszt készített. A krémekhez pedig még friss zöldségekből lehetett válogatni... minden elfogultság nélkül mondom: azt hiszem, most is kitettünk magunkért. :)

Nagyon kedves családokkal beszélgettünk, akár gluténérzékenységgel, a paleo életmóddal kapcsolatban, akár pedig életmódváltással kapcsolatban érdeklődtek. 

Még mindig annyira fura, hogy úgy jönnek oda hozzánk, hogy olvasnak bennünket és rengeteg dolgot tudnak rólunk, mi pedig olyan keveset róluk. De olyan jó ilyenkor megismerkedni. :)

Nagyon jól éreztük magunkat, örültünk, hogy találkozhattunk Veletek, és ne feledjétek: május 16-án találkozunk Budapesten az Allergén napon!

 

Már mióta terveztem, hogy megírom ezt a bejegyzést... remélem a memóriám még nem olyan rossz, és ennyi idő alatt nem felejtettem el az apró kis részleteket. :)

Annyira vártam már azt a napot, hogy le sem tudom úgy írni, hogy ezt az érzést átadjam... pedig ezzel általában nem szoktak problémáim lenni. Valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy előtte héten egész végig szinte már csak ez járt a fejemben, tervezgettem a dolgokat, vajon milyen lesz, ízleni fognak-e nektek az általam készített finomságok... meg úgy az az általános izgatottság. De jó értelemben. Azt is vártam, hogy végre találkozzunk sokatokkal és egy újabb szerepben is kipróbálhassam magam, hiszen eddig még sosem sütöttem közönség előtt. Aztán pénteken már elkezdtem kicsit izgulni is... :)

Délelőtt még Pécsen voltam suliban, majd rohantam egy 1 órás buszra és 3 órát zötykölődtem haza. Anya nagyon nagy segítség volt, mert a héten már előre beszerzett minden hozzávalót, amire szükségem volt. 

Igyekeztem viszonylag későn nekiállni a sütésnek, hogy minél frissebbek legyenek a csigák és a pogácsák is, hiszen ha már egyszer "másnaposak" lesznek, legalább a "másnaposság" mértékére figyeljünk.

Bedagasztottam a csigák tésztáját, majd amíg kelt, elkészítettem a pogácsákat is... amiből aztán lett egy újabb adag, mert adódott egy kéretlen tesztelő-brigádom. :)

Szombat reggel negyed 7-kor indultunk Anyával. Nem csak bennem volt egy kis izgalom, benne is, mert még sohasem vezetett Budapesten. De nagyon ügyesen megoldotta, úgyhogy elég korán odaértünk... legalább volt idő körülnézni.

Felkiáltottam örömömben, amikor a nagyterembe érve megláttam a székekre helyezett receptjeinket. Olyan szépen, stílusosan lettek elrendezve és kinyomtatva, hogy azóta is élvezettel nézegetem.

Kinn már készültek a kóstoltatók, annyi finomság volt, amennyit még életemben nem láttam egy helyen - pláne nem gluténmenteset.

A nagyteremben mi már elkezdtünk készülődni a főzőshowra - vagy inkább sütőshowra -, felpakoltunk minden kelléket... közben megismerkedtünk a szervezőkkel, akik egyébként egytől-egyig tündérek voltak, nagyon kedvesen fogadtak bennünket és igyekeztek mindenben segíteni.

A nagyteremben egy rövid köszöntő után (amit Valkó Eszter tartott olyan frappáns stílusban, ahogy az egész napot levezényelte... imádni való egy nő!) a reggeli finomságok blokkal indult a program, vagyis velem. 

Eszter gondoskodott róla, hogy ne érezzem magam zavarban a színpadon, úgyhogy körülbelül 30 másodperc eltelte után úgy dagasztottam a csiga tésztáját, mintha mindig is színpadon csinálnám úgy, hogy közben Valkó Eszterrel beszélgetünk a gluténmentes életemről. Mivel a gofrit nem sütöttem ki előre - hiszen az tényleg frissen jó - a tészta elkészítése után akadt egy ügyes segítőnk, aki folyamatosan sütötte nekünk a finom gofrit. Ezúton is még egyszer köszönjük a segítségét! :)

A pogácsa elkészítésének demonstrálására ezúttal nem jutott idő, de szerintem ez nem is baj, hiszen az tényleg nagyon egyszerű. Azt hiszem, a csigavágás cérnás technikájával viszont sokaknak okoztam meglepetést. :)

Déltől Bogi tésztás blokkja következett, isteni tésztás ételek elkészítését mutatta be nekünk. Eszterrel segítettünk adagolni a kóstolókat, hát nagy önuralom kellett hozzá, hogy néhány kanál ne az én számban landoljon... :)

Egy órától szintén Bogi volt a séf, én pedig a kis kuktája. Isteni wrap-okat és szendvicseket készítettünk. A szendvicskrémekkel és a hozzávalókkal Bogi készült, én csak mint egy jól betanított kiskukta, kentem a szendvicseket és tekertem a wrap-okat. Szintén nagy kihívás volt, hogy időközben ne harapjak bele, de nem haraptam, ne aggódjatok! ;)

Majd ismét Mona jött süteményekkel és tortákkal... szintén rengeteg éhes száj várta a végeredményt. :)

A Schär termékek kóstolása egész idő alatt zajlott és a gyerekeknek külön játéksarok állt rendelkezésére. Lehetőség volt fotózkodni Milly-vel, amit kihagytam és amit azóta is bánok. 

De remélem, lesz még lehetőségem találkozni vele. :)

Én nagyon jól éreztem magam, mint ahogy már írtam is Nektek, ez volt életem egyik legjobb napja. Nagyon sok kedves embert ismertem meg, rengeteg tapasztalatot szereztem és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Köszönöm a szervezőknek ezt a fantasztikus napot! :)