Annyira jól sikerült a virslis-sajtos muffin, amit nemrég elkészítettem, hogy kicsit továbbgondoltam a dolgot. Olyan puha és könnyű tésztája volt, hogy először virslis kiflinek álmodtam meg, de mivel éppen nem volt otthon virsli, ezért pizzás kifli lett. Ugyanolyan puha és könnyű.

A receptet ITT megtaláljátok, egy az egyben ugyanúgy készítettem a tésztát. 

2 tojást felvertem 150 g natúr krémsajttal, hozzáadtam egy kevés sót, 0,5 dl tejet és 1 ek. olajat. Kimértem 100 g Nutri Free mix per pane lisztet, elkevertem fél csomag sütőporral, majd a tojásos-sajtos masszába öntöttem és robotgéppel eldolgoztam. Nekem még megkívánt egy kis tejet, úgyhogy egy löttyintésnyit még adtam neki.

Ezúttal a bagettsütőmet kibéleltem alufóliával, megkentem olajjal és abba tettem bele a tésztát. Egy kis Univer pizzakrémet elkevertem ketchuppal, oreganoval, azzal megkentem a tészták tetejét és a reszelt sajtot sem sajnáltam róluk.

175 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Mindamellett, hogy isteni finom és puha lett, a kelesztési időt sem kellett kivárni. :)

Még mindig nem vagyunk meggy híján, ezért készült most el ez a sütemény. Meg persze azért is, mert imádjuk és pofátlanul egyszerű. A receptben a pohár mértéket a joghurtos poharunk nagysága adja. :)

4 tojást habosra keverünk 2 pohár natúr joghurttal, 1 pohár cukorral, majd egy külön tálban összekeverünk 2 pohár rizslisztet 2 pohár Nutri free mix per dolci-t 1 csomag gluténmentes sütőporral. A nedves összetevőket és a száraz összetevőket robotgéppel alaposan elkeverjük, majd hozzáadunk fél pohár olajat és azzal is eldolgozzuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a tésztát, megszórjuk porcukorban meghempergetett meggyel és 160 fokos sütőben 45 perc alatt megsütjük.

Nagyon finom! :)

Őszinte leszek (úgyis a hitelesség a profilom) ez a finomság úgy született, hogy elrontottam, amit szerettem volna. Nekiálltam a szokásos minipalacsintámnak, de valamiért nagyon szemeztem a cirokliszttel és mivel annyira jó állagot szokott adni a tésztának, a rizsliszt meg pont, hogy nem, ezért gondoltam keverem a kettőt. Tudtam, hogy a cirokliszt nagyon lágyítani fogja a dolgot, de gondoltam, ha nem sikerül szépen megforgatni, ízre akkor is jó lesz. Jól gondoltam.

1,5 ek. cukrot kikevertem 1 kisebb tojással,  3 ek. rizsliszttel és 3 ek. cirokliszttel és egy csapott kiskanál sütőporral. A recept ehhez a mennyiséghez kb. 1 dl tejet írt volna, de a cirokliszt miatt többet is elbírt.

Forró serpenyőben sütöttem - alapvetően nem teszek a minipalacsinta alá olajat, ha teflonos a serpenyő, hát most tök mindegy volt, mert annyira lágy lett a tészta, hogy elkezdtem egy fakanállal felkaparászni, kavargatni... mintha császármorzsát csinálnék, vagy rántottát.

Felszeltem egy barackot, egy kis cukorral és egy pici vízzel (kb. 0,5-1 dl barackméretfüggő) feltettem a tűzhelyre, majd mikor felforrt alatta a kevés víz, akkor egy kis víz-vaníliapuding (kb. 1 kk?) keverékével picit besűrítettem.

Ezt tettem az édes rántottám tetejére. Finom lett! :)

Mivel mostanában elég málnánk és meggyünk van, a kevert sütik és gyümölcsös piskóták szezonjukat élik.
Néha az ember már úgy érzi, elég az édességből (így van ez advent idején is). Most is valami sósra vágytam, de nem volt kedvem sütögetni, így ismét a Pinterest-et hívtam segítségül.
Chipset szerettem volna, de nem hagyományosat... nem krumplit. Kijött a találat: cikkini chips. (az eredeti receptet ITT megtaláljátok.) Mekkora ötlet, pont van is a hűtőben!
Először is előmelegítettem a sütőt 190 fokra, majd fogtam egy közepes méretű cukkinit, alaposan megmostam, majd kicsit vastagabbra állítottam az uborka szeletelőt és vékony körlapokra szeleteltem az egész cukkinit.
Előkészítettem a keveréket, amiben minden szál cukkinikarikát meg szerettem volna forgatni. Később rájöttem, hogy nem is nagyon tapad meg rajtuk a cucc és sokkal macerásabb is, így inkább szórtam...de ezt majd később.
Mivel parmezán sajtom nem volt, lereszeltem egy negyed bögrényi trappistát, hozzáadtam szintén egy negyed bögrényi burgonyapelyhet (vagy gluténmentes zsemlemorzsát), fél mokkáskanál sót, egy mokkáskanál fokhagyma granulátumot és egy kevés borsot. Ezeket alaposan elkevertem, majd minden cukkiniszeletet vízbe mártottam és egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam.
Na és akkor itt jön az, hogy én nem forgattam, hanem a már előre felsorakoztatott chipsekre szórtam a fűszeres keveréket.
Betettem a sütőbe és kb 25 percig sütöttem őket - érdemes figyelni, sütőfüggő, nehogy odaégjenek, mert ha nagyon vékonyak, akkor könnyen pirulnak.
Fűszeres, ropogós finomság! :)

Apa szedett egy jó adag meggyet, és úgy elvoltunk most a málnával, hogy szerencsétlen meggyel senki nem foglalkozott. Anya ma észbe kapott, hogy kell valamit kezdeni a meggyel, mielőtt megpunnyad. Így gyorsan készített egy piskótát, aminek le is írom a receptjét, mert nem csak a foltjában lett más, hanem arányaiban is, most nem akarta annyira könnyűre.

6 tojásból készítette, a tojássárgájákat felverte 5 ek. cukorral, 6 ek. rizslisztet, 2 ek. kukoricakeményítőt és 1 cs. sütőport elkevert és a cukros tojássárgájához adta, majd még kb. 2 ek. vizet (nagy tojások voltak, ha kisebbek, lehet, hogy valamivel több vizet igényel a tészta).

Felverte a tojásfehérjét is, majd mikor már keményedett, 1 ek. cukrot hozzáadott és robotgéppel tovább keverte, míg teljesen megkeményedett.

A felvert tojásfehérjét óvatosan beleforgatta a másik masszába, addig keverte, míg homogén nem lett, majd kivette a felét, és kis kakaóval megszínezte. 

Egy tepsit kibélelt sütőpapírral, majd felváltva a kakaós és a sima piskótát belekanalazta - egy méretes kanállal. Utána kicsit villával "megcirógatta", hogy ne legyenek annyira élesek a határok. A meggyet meghempergette egy kis porcukorban, hogy ne süllyedjen le, rászórta a tésztára, majd 175 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütötte.

Nagyon finom. :)

Múlt héten Pöcus barátnőm említette, hogy a tesója milyen finom fánkocskákat sütött túró segítségével. Több se kellett nekem, az elképzelés befészkelte magát a fejembe, és nem lehetett onnan kizargatni - őszinte leszek, nem próbáltam. :)

Gondoltam, kipróbálom én is, ha fánk és túró, akkor csalódni már nem fogok.

Nem csak élesztőmentes a fánk, hanem nagyon egyszerű az elkészítése, nagyon hamar megvan és nagyon könnyű.

Robotgéppel felvertem 1 tojást 4 g Dia-Wellness 1:4 édesítővel, 1 csipet sóval, majd hozzáadtam 90 g tejfölt és 125 g túrót.  120 g Schär mix it lisztbe belekevertem 5 g sütőport, majd ezt is hozzáadtam a tojásos masszához, alaposan elkevertem és itt gyakorlatilag elkészültem a munka oroszlánrészével. 

Olajat hevítettem, majd vizes kézzel gombócokat formáztam a tésztából és a forró olajba tettem őket. Mikor az alsó felük szépen megpirult, megfordítottam őket és hagytam, hogy a másik felük is szép színt kapjon.

Az eredmény? Isteni, könnyű, pihe-puha fánkok, egyáltalán nem szívták meg magukat olajjal.

Én lekvárral ettem, de csak magukban is nagyon finomak... Anya adott az élvezeteknek, ő porcukorral megszórta, tehát az övé már nem a cukormentes kategória. :D

 

Ahogy a vecsési találkozó előtt egy rövid kis bemutatkozó megjelent rólunk, ezúttal a júniusi találkozónk beszámolója is bekerült az újságba. :)

Mona lefotózta nekünk.

 

Nagyon régen sütöttem zsemlét... Mostanság valamiért nem is nagyon fogyasztok sem kenyeret, sem zsemlét. Amúgy is szoktam édes/sós kelt tésztákat sütni, ha pedig nincs éppen semmi, akkor igyekszem úgy megoldani a reggelit/vacsorát, hogy ne kelljen hozzá pékáru. Inkább helyettesítem sok zöldséggel, puffasztott rizzsel... nyáron nem is nehéz.

Viszont valamelyik nap elhatároztam, hogy sütök, Nutri Free mix per pane lisztet használtam és a zacskó hátulján lévő receptet, így azt nem írom le. 25 dkg lisztből 4 nagy zsemlét sütöttem, annyit változtattam rajta, hogy valamivel több vizet adtam hozzá. Nagyon szépen megkelt, puha lett és könnyű.

A görögös burgerhez kisütöttem néhány natúr csirkemellet és elkészítettem egy joghurtos-fokhagymás öntetet, amit kis sóval és cukorral ízesítettem.

A már kihűlt zsemlébe tettem egy levél jól megmosott salátát, rá egy jó adaggal az öntetből, majd a jöhetett a csirke, ismét öntet, salátalevél és a zsemle teteje.

Anyával nagyon jól laktunk! :D Nagyon finom volt! :)

Nagy bánatom, hogy vége az eperszezonnak. Sajnos nálunk is már csak elvétve akad egy-két szem... tegnap kimentem a kertbe, és leszedtem az utolsó marék epret, pont elég volt egy adag eperkrémleveshez.

Jól megmostam a marék epremet, leturmixoltam, hozzáadtam kb. 1,5 dl hideg tejet (laktózmentes tej, növényi tej, kinek mi a jó), egy kevéske édesítőt, pár csepp citromlevet, elkevertem és el is készült a leveském. Nem volt egy nagy munka. :)

Isteni finom volt... az idei utolsó.

Be kell ismernem, hogy a köztem és a muffin között lévő köteléket a lustaság erősítette meg. Nagyon ettem volna valami virslis-tésztás finomságot, de egyszerűen nem volt kedvem keleszteni, dagasztani, nyújtani, formázni... pedig ezeket a folyamatokat mindig kedvvel csinálom, most egyszerűen csak enni szerettem volna. Ilyen is van! :D Körülnéztem a neten, hogy muffin verzióban hogy lehetne valami sajtos-virslis dolgot összehozni, találtam is egy nagyon jó receptet, kiírtam és kiléptem. Sajnos fogalmam sincs, hogy honnan ered a recept, így ha valaki ráismer, kérem szóljon, mert nagyon hálás vagyok a kitalálójának! 

Annyira egyszerű, hogy el sem hittem. Mindent összekutyulunk, formába tesszük, virsli + még egy kis tészta. Nézzük a kutyulást részletesebben:

2 tojást felvertem 150 g natúr krémsajttal, hozzáadtam egy kevés sót, 0,5 dl tejet és 1 ek. olajat. Kimértem 100 g Nutri Free mix per pane lisztet, elkevertem fél csomag sütőporral, majd a tojásos-sajtos masszába öntöttem és robotgéppel eldolgoztam. Nekem még megkívánt egy kis tejet, úgyhogy egy löttyintésnyit még adtam neki.

Muffin formákat feléig töltöttem (nekem 10 db lett), majd mindegyik közepébe nyomtam egy virslidarabot (összesen 2 szál virslire volt szükség, egy virslit 5 darabra vágtam fel), és a tetejüket is befedtem a maradék tésztával. Reszelt sajttal megszórtam őket, majd egy kis majorannával is, csak, hogy mutasson.

175 fokos sütőben kb. 20-22 percig sütöttem.

Isteni, könnyű lett a tészta. Még a Nagymamám is megemlegette utána párszor, hogy milyen finom volt, pedig neki nem könnyű megfelelni ételek terén... erre varrjatok gombot! :D