Na ez az a téma, aminek aztán semmi köze a gluténmentességhez, viszont azt vettem észre, hogy Instagramon (@glutenmenteselet) ezzel kapcsolatban kapom a legtöbb kérdést. Őszinte leszek, nagyon jól esik, hogy ennyien érdeklődtök, olyan mintha többezresre bővült volna a BrideSquad! Tényleg jó érzés. :)
Úgyhogy most megosztok néhány információt, lépést a ruhával kapcsolatban. Azért vártam eddig ezzel a bejegyzéssel, mert a férjem (!!!) csak az esküvő napján látta a ruhát, és szerettem volna, ha teljes meglepetés lett volna neki. :)
Tudjátok, a lányok már egész pici kislánykoruk óta arról álmodoznak, hogy a saját esküvőjükön valódi hercegnők lehetnek - ezzel természetesen én sem voltam másként. Világéletemben úgy élt a fejemben, hogy óriási abroncsos, habos-babos ruhakölteményben fogok férjhez menni és ez a gondolat háboríthatatlanul ült a képzeletem mélyén egészen egy évvel ezelőttig.
Ugyanis, amikor már tényleg élesben ment az esküvőszervezés, valahogy azt vettem észre, hogy nem érezném magaménak azt a habcsók-megjelenést. Világéletemben erről álmodoztam, de ahogy valóságossá vált a helyzet, már egyáltalán nem tűnt csábítónak a gondolat.
Kialakult egy kép a fejemben, hogy milyen menyasszonyi ruhát szeretnék. Határozott vonalakkal rajzolódott ki a fejemben a tökéletes menyasszonyi ruhám képe, amit gyorsan papírra is vetettem: hozzátartozik a történethez, hogy sosem tudtam rajzolni, a kézügyességem ilyen téren valahol 0 és 0,001 között mozog. De tudjátok, a menyák valahogy mindig szupererőt kapnak. :)
Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy varrónő készítse el a megálmodott darabot, ugyanis úgy gondoltam, hogy az elég költséges lenne, és mit kezdenék én esküvő után a csodálatos ruhámmal.
Úgyhogy a kis megálmodott ruhámmal a képzeletemben és papírra vetett ikertestvérével az asztalomon bújtam az internetet, és kerestem azt a kölcsönző ruhaszalont, ahol végre rálelek erre a darabra, amiben férjhez szeretnék menni.
Hát nem leltem. Sehol sem volt még csak ehhez hasonló sem. Igen, volt abroncs nélküli, de ez a könnyed, oldalt icipici, hátul pedig valamivel hosszabb uszályos vonalat sehol sem találtam. Igen, volt olyan, aminek csipkés volt a felsőrésze, de sehol sem volt ilyen "egyszerű" - csak tele flitterekkel, csillámokkal, kövekkel, vagy ha éppen nem, akkor köldökig érő dekoltázzsal. Úgy voltam vele, hogy kompromisszumot kötök... egyikre rábólintok, ami a lehető legjobban hasonlít az álomruhámhoz.
Ebben a hitben éltem egészen addig, míg a testvérem elő nem állt A megoldással: egyik kolléganőjének nemrég volt az esküvője és kis gyönyörű, csipkés, egyszerű ruhát varrt neki egy pápai varrónő. Pápai - vagyis 140 km-re tőlünk. De az álomruhám megvalósítása lebegett a szemem előtt, így vesztenivalóm nincs alapon írtam a varrónőnek, Mónikának. Azóta már tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, nem csak azért, mert megvalósította a legcsodálatosabb menyasszonyi és menyecske ruhát, hanem azért is, mert egy tündéri embert ismerhettem meg.
Nem fogok konkrét árat írni, de mivel sokatokat érdekel, írok egy kicsit a gazdasági oldalról is: ha utánanéztek interneten, látni fogjátok, mennyibe kerül egy menyasszonyi ruha kölcsönzés... vidéken is egetrengető árakon mozog, hogy egy napra csodaszép ruhába bújhass, Budapesten, nagyobb városokban meg aztán pláne. Persze, ha az ember megtalálja az igazit, akkor ez egy szuper megoldás, hiszen máskor úgysem lesz szükséged arra a ruhára, csak aznap. Hát, én nem találtam meg sehol az igazit, hiszen az akkor még csak a fejemben létezett.
Mónikától olyan ajánlatot kaptam az álomruhámra, amennyiért szinte kölcsönözni sem tudtam volna. Egy percig nem volt kérdés bennem, hogy "de mi van, ha nem olyan lesz, amilyet szeretnék?", "mi van, ha nem sikerül megvalósítani?" ugyanis láttam Mónika korábbi munkáit, és szebbnél-szebb ruhákat készített... tudtam, hogy az én ruhám is éppen olyan lesz majd, amit megálmodtam (rosszul gondoltam egyébként, mert szebb lett).
Úgyhogy itt volt két lehetőség előttem:
- Találok valahol egy olyan ruhát, ami valamennyire hasonlít a megálmodott csodaruhámhoz és egy napra kölcsönzöm valahonnan (az egyébként sosem zavart volna, hogy már valaki viselte és utánam is fogják többen). Ez mindenképpen kompromisszumokkal jár, hiszen több hónapnyi intenzív böngészés után sem találtam olyan kész ruhát, amire azt mondtam volna, ebben szeretnék férjhez menni.
- Megkérem Mónikát, varrja meg nekem a megálmodott ruhát, így pontosan olyan lesz, amilyet szeretnék és rám lesz szabva, csak nekem készül. Ár tekintetében pedig körülbelül ugyanott vagyok.
Szerintem a két opció pro és kontra listáit tekintve teljesen egyértelmű, melyik lett a befutó.
Mónika az első találkozás alkalmával levette a méreteimet és kiválasztottuk, milyen csipkéből készül a ruhám felsőrésze, valamint milyen finom tüllből lesz a szoknya. Ekkor megkérdeztem Mónikát, hogy esetleg egy menyecske ruha is beleférne-e az időnkbe, ez volt életem másik legjobb döntése. Szintén megmutattam az elképzelést... egyszerűen odavagyok az igazi, magyaros kis menyecskeruhákért, szerintem annál szebb nincsen. És képzeljétek: Mónika mondta, hogy természetes, még a kis hímzést is maga készítette el a hátára, valamint a masnira, ami a derekamra került.
Amikor először mentem próbálni, akkor még csak a felsőrésznek az alapja volt meg (sem alábélés nem volt, sem ujjak) valamint az alsószoknya volt kiszabva... tehát olyan messze állt még a végső ruhától, mintha egy ház felépítésénél még csak az alap lenne elkészítve. De én már akkor beleszerettem a ruhába, már akkor gyönyörű volt. És ami a legjobb: miközben felpróbáltam ezt a kis ujj nélküli összeöltött csipkét, valamint Mónika rám adta az alsószoknya anyagát és hátul megtűzte, bejött egy lány és az anyukája az üzletbe (ők is menyasszonyi ruha végett). Az anyuka el volt ájulva, hogy mennyire csodálatos a ruhám. :D Hát, ilyen állapotban volt az első próba alkalmával.
Azért azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy ebben a fázisban, mikor már készülőben volt a csodaruhám, elmentünk egy esküvőkiállításra.
Több ruhakölcsönzős is leszólított bennünket, van-e már ruha a nagy napra, mondtam, hogy igen, van készülőben. Őszinte leszek: hatalmas csalódás volt számomra a kölcsönzősök hozzáállása és megnyilvánulása:
- amit mi adunk, olyan minőséget magyar varrónő nem tud készíteni
- hát ha gazdaságosan megvarrja, akkor az olyan is lesz
...
és stb. És nem egyetlen kölcsönzősről van szó. Én abszolút értem, hogy mindenkinek a saját bizniszét kell dicsérnie, erősítenie ahhoz, hogy működjön. DE! Annál szomorúbb nincsen, ha valaki mást lehúzva akar pozitívabb színben feltűnni. És ha a kölcsönzősök valóban arra törekednek, hogy a menyasszonyok a nagy napjukon a lehető legjobban érezzék magukat, akkor komolyan ez egy emberi lépés részükről, hogy egy menyasszony fejéhez vágják, hogy a varratott ruhája nem lesz minőségi és más lesz, mint amit elképzelt? Szerencsére egyik sem tudott megrengetni, mert bár korábban nem ismertük egymást, már az első találkozónk elég volt ahhoz, hogy 100 százalékig bízzak Mónikában, a munkájában és abban, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, mert így abban a ruhában lehetek életem legszebb napján, amit én megálmodtam. Egy pillanatig nem tudtak kidönteni ebből az álláspontomból, csupán annyi történt, hogy üzletpolitikából az én szememben leszerepeltek.
A próbák alkalmával egyre szebbek és szebbek lettek a ruhák. Közben kialakultak az apróbb részletek: először nem tudtam eldönteni, szeretnék-e fátylat, vagy sem. Mónika tanácsolta, hogy mivel a ruha egyszerűbb, dobjuk fel egy fátyollal, mennyire gyönyörű lenne, ha egy hosszú, a ruha uszályánál valamivel hosszabb egyszerű kis fátyol keretezné az egészet. Következő alkalommal már készen volt ez a csodás fátyol és mindannyian beleszerettünk. Annyira passzolt, annyira tökéletes volt!
Minden szombatot izgatottan vártam, amikor a Bride Squad bevetésre indult, Anyával és Krisztával együtt mentünk Mónikához - programnak is tökéletes volt.
És mi lett a végeredmény: számomra a legcsodálatosabb menyasszonyi ruha, amit valaha láttam. Nemcsak gyönyörű, hanem pontosan olyan, amilyet szerettem volna, minden egyes apró részlet tökéletes és leírhatatlanul szép! És ami egy menyasszonyi ruhánál nagyon fontos: az én ruhám kényelmes volt! A csipkeanyag, amiből a felsőrész készült, elasztikus volt, így úgy mozoghattam benne, ahogy szerettem volna. Nem nyomott, nem szúrt, nem gátolt semmilyen mozgásban.
A szoknya tekintetében nem volt abroncsom, egy erősebb tüllanyag volt alul, ez egy jó tartást adott a ruhának, az alsószoknya anyaga is erősítette a tartást, erre jöttek az apróbb tüllrétegek. Egyáltalán nem volt nehéz, olyan könnyedén tudtam benne mozogni, mintha minden nap ebben járnék.
Ja, és ami még egy szuper megvalósítás volt: mind a menyasszonyi ruha, mind pedig a menyecske ruha felsőrésze különálló body volt. Szuperkényelmes! Tehát nem volt olyan érzésem, hogy a vállamat húzza a szoknya súlya (alapból nem volt nagy súlya, de még az is eloszlott).
A legjobb döntés volt. Bármikor újra és újra felvenném, fantasztikusan éreztem magam mindkét ruhában.
Mónika! Leírhatatlanul hálás vagyok! Boldog vagyok, hogy megtaláltunk és megismertünk Téged, és hálásan köszönöm Neked a leggyönyörűbb menyasszonyi és menyecske ruhákat, amik korábban csak az elképzelésemben léteztek és Te életre keltetted őket. Köszönöm a munkádat és a hozzáállásodat, élmény volt minden perce! A végeredmény pedig minden képzeletemet felülmúlta!
