Fitness-wellnes túra Ausztriában

Vasárnap reggel indultunk... volna, ha képesek lettünk volna tartani a tervet. Ugyanis jó esetben még csak fél 11 volt, amikor kigördült a kocsi az udvarból. 8 volt a tervezett időpont, de mire a Keresztcsalád megérkezett Pécsről, utána elköltöttük a kiskorunk óta "központi reggelinek" titulált közös és bőséges reggelit, újrapakoltuk a csomagtartót, és olajszintet is ellenőriztünk, fél 11 lett. De ezen meg sem lepődtünk... :)

Egész kisgyerek korunk óta mindig együtt mentünk nyaralni. Anya, Nóri (Keresztanya, Anyukám legjobb barátnője), Apa, Péter (Keresztapa, Apukám legjobb barátja), Kristóf (nagyobb kereszttestvér), Kriszta, Botond (kisebb kereszttestvér), és én. 

Habár mindig is több, mint 100 km választott el minket egymástól, és gyakorlatilag nem is vagyunk vérszerinti kapcsolatban, ők állnak hozzánk a legközelebb és ők a kedvenc rokonaim - annak ellenére, hogy nem is vagyunk rokonok.

Már körülbelül 10 éve végeszakadt ezeknek a nagy családi nyaralásoknak, pedig milyen jók is voltak. Ez alkalommal pedig nagyon furcsa volt, hogy csonka családunk indult útnak: Nóri, Péter, Kriszta, Botond és én.

Szombaton volt bennem egy kis izgalom. A gluténérzékenyek általános izgatottsága, ha utaznak. Pedig tudtam jól, hogy baj nem lesz, hiszen gyakorlatilag a második Anyukám viseli gondomat és teremt meg minden lehetőséget, hogy ne érezzem magam soha sem hátrányos helyzetben azért, mert nem ehetek meg mindent, ami az utamba kerül. Ebben egyébként nagy segítségemre volt Botond is, aki hihetetlen szigorú diétát tart. Az eddigi cukormentes és szénhidrátcsökkentett - finomlisztmentes - diétáját most a csirke-rizs párosra redukálta. Szálkásít. 

Elkalandoztam. A lényeg az, hogy a gluténmentes sütés-főzést tekintve Anya és Kriszta mellett Nóri az, akiben a legjobban megbízok. Tökéletesen ismeri a gluténmentes diéta csínját-bínját, odafigyel mindenre és külön eszközöket használ, ha nekem főz. Tudja, hogy a Vegeta a király, milyen fontos a műanyag vágódeszka, és hogy ne hozza ide senki a kenyerét, amíg fel nem szeltük az összes sajtot a steril konyhalapon. Profi. És ezeket az ismereteket miattam sajátította el. Úgyhogy nem csak profi, szeret is.

Kanyarodjunk vissza az eredeti cselekményszálhoz: 2014. július 27. 10:31, 5 kéz lóg ki az autó különböző ablakain - gyors fejszámolást végezve: egy ablakon kettőnek kell - és integetnek az itthonmaradottaknak. 

Az országhatár felé haladva elkapott minket egy hatalmas eső, ami majdnem a szállásig végigkísért. Inkább akkor essen, amikor utazunk.

A körmendi Tesco-nál megálltunk egy kis felfrissülésre és nézzétek mit találtunk - akciósan! Volt mit csemegéznünk az út további részében. 

Nagyon fáradtan értünk a szállásra, de a látvány kárpótolt. Fantasztikus kilátás az erkélyről, körben gyönyörű hegyek, az udvaron pedig lovak legeltek.

Nóri gyorsan összedobta a cukorborsó főzeléket, betoltuk, lementünk szaunázni, majd egy frissítő zuhany után elszomorodtunk a vízilabdameccsen.

Viszonylag hamar ágyba kerültünk.

Másnap.

Reggelire vagy szalámis kenyeret ettem - egy egész kenyeret vittem magammal, amit otthon előző este sütöttünk ki , meg még egy zacskó Schär kenyeret, ha netán valami gikszer lenne- , vagy körözöttes kenyeret, amit Nóri csinált laktózmentes túróból. Aztán amikor rábukkantam a Schär csokis csodáira, lecsúszott egy-két olyan is... :)

Az egész napos túrákra melegszendvicseket gyártottam magamnak (igen, vittem a melegszendvicssütőt, sokkal jobb úgy a szenya, nem szárad ki) és Anya sajtos rudakat és linzert készített, hogy minden nap tudjak valami finomságot is magammal vinni. 4 fél melegszendvics, egy kis doboz sajtosrúd, egy kis doboz linzer. Ezek voltak nálam a hátizsákomban.

Reggeli után Dachstein-be indultunk a Five Fingers kilátóba, ahova felvonóval vittek fel minket. A nagy adrenalinnövelő élmény ugyan elmaradt - így hirdették a helyet - viszont a kilátás gyönyörű volt. Körbe hatalmas hegyek, néhol hóval borítva, a felhők fölül nézhettünk le a Hallstatt-i tóra és még hógolyóztunk is.

Lefelé egy szintet mentünk a felvonóval, onnan pedig gyalogoltunk. Óriási szintkülönbséget tettünk meg lefelé, ennek következtében óriási izomlázzal ébredtünk másnap.

A túránk után megnéztük Hallstatt városát, a tavat és még egy szivárványt is láttunk.

Még fáradtabban és még éhesebben értünk haza, mint előző nap, ezúttal Uncle Ben's-t vacsoráztunk. 

Ismét egy kis szauna... a túrázás és a szaunázás kombinációja tökéletesen simává tette a combomat és a fenekemet. A nyaralás egy hatalmas eredményeként: narancsbőrmentesen értem haza! Habár a családom 90%-a szerint eddig sem volt narancsbőröm. Én sem értem amúgy, hogy honnan volt, de volt. VOLT. 

Másnap Schladming-ba mentünk egy még nagyobb túrára, mint az előző napi volt. Tény, hogy gyönyörű vízesés mellett vezetett fel végig az utunk egy csoda-tengerszemhez, de egyébként rohadt félelmetes volt és még annál is fárasztóbb. Asztmás tüdőm néha nem értett egyet a lábaimmal. Egy hatalmas függőhídon mentünk át a hegyek között, alattunk hihetetlen sebességgel zúgott a vízesés és itt-ott feltűnt egy kis szakadék is, ha netán túl nyugodtan tennéd meg azt a jó pár száz meredek métert  felfelé.

Viszont a kilátás tényleg kárpótolt. És lefelé már sima úton jöttünk. :) A hegy lábánál pedig összebarátkoztam foltos és bőgő osztrák pajtásainkkal. Nagyon kedvesek, közvetlenek.

Hazafelé megálltunk a Billa-ban, ahol rengeteg gluténmentes finomságot lehet kapni, olyat is, amit még nem is láttam.

A vacsi ezúttal spagetti volt Pasta d'oro tésztából. Imádom!

Majd ismét szauna, narancsbőr-űzés.

Az utolsó nap szakadó esőre ébredtünk, így megcéloztuk a Hallein-i sóbányát. Amikor megláttuk, mekkora sor áll - valószínűleg nem csak nekünk jutott eszünkbe a sóbánya rossz idő esetére - azzal a lendülettel fordultunk is vissza. Visszafelé egy hatalmas Interspar kacsingatott ránk, nem tudtunk ellenállni. Míg a többiek beszerezték a szükséges betevőt, én feltérképeztem a gluténmentes kínálatot. Hát, mit ne mondjak, azért itt is van miből válogatni.

Az Intersparban eltöltött idő tökéletes volt ahhoz, hogy eltűnjenek a felhők. Így már jöhetett a jó idős program, amit sokkal lelkesebben tudtunk értékelni is. Csak, hogy ne maradjunk túrázás nélkül, a Golling-i Wildwassert látogattuk meg. Nekem ez volt az egyik kedvencem. Konkrétan a vízesés alatt, előtt, mellett, felett vezetett az utunk, olyan csurom vizesek lettünk, mint akik ruhában fürödtek. De annyira gyönyörű volt, és ilyen természetes erőt, amivel a víz zúdult, én még nem láttam. Oké, előző nap sem volt semmi, de nekem ez jobban tetszett. Lehet azért, mert itt nem fulladtam ki annyira. :)

Amikor megvolt a napi túra, a szállás felé vezető úton megálltunk egy középkori várnál. Körbevezettek minket - kaptunk magyar audioguide-ot -, és megnézhettünk egy madár bemutató show-t is. Na arról én menekültem. Rettenet nagy és undi sólymok, sasok, ölyvek meg mindenféle félelmetes ragadozómadarak száguldoztak köztünk. A vár egyébként szép volt, pláne a kilátás az várudvarból. 

A vacsora paprikás krumpli volt uborkasalátával.

Másnap pedig indultunk hazafelé. 

Egyik pihenőhelyünkön lehűtöttem magam egy Glutenfrei Twisterrel. (Nem ez lett életem képe, de nem is tervezek nevezni vele egy szépségversenyre sem... :D )

Olyan hamar elrepültek ezek a napok, nagyon jól éreztük magunkat. 5 nap, aminek minden óráját kihasználtuk és tartalmasan töltöttük el.

Itthon Anya 3 fogásos vacsorával várt minket, Apa pedig sok szeretettel. :D
Nóri, ha olvasod, köszönjük még egyszer! Drága NM (Péter), köszönjük, hogy gondoltál ránk és Mindannyiótoknak (+Boti) köszönjük ezeket a szép napokat. Nagyon jól éreztük magunkat Veletek. ♥