December 4. - Karácsony gluténmentesen?

Hát igen, elsőre ez egy borzasztó nagy falat. 

Mikor meghallja az ember az orvosnál a diagnózist, miszerint gluténérzékeny, először még talán semmi sem rettenti meg - legalábbis én így voltam. Végre megvan, mitől vagyok rosszul, innentől kezdve jóvilág lesz! Hát lett is, csak hihetetlen mennyiségű akaraterő, lelkierő és kitartás kell hozzá. Az első naiv elképzelés, miszerint jó, akkor kenyér, péksütemények, tészta nuku, aztán viszontlátásra, nagyon hamar feledésbe merülhettek, hála égnek egy nagy szakértelmű dietetikus felvilágosított arról, hogy ez nagyon nem így van. Aztán már beletanul az ember, hogy mennyi odafigyelést igényel ez a diéta és sajnos majdnem minden tartalmazhat glutént. Napról-napra, hétről-hétre érkeztek az újabb kihívások, amiket hol több, hol kevesebb sikerrel át is vészeltem - sosem vétettem diétahibát, legalábbis direkt nem, csak néhány ezer könnycsepp született az első lemondások alkalmával.

Aztán eljött a tél, és a mit sem sejtő, eddig naiv Dóri egyszer csak észbe kapott: karácsony gluténmentesen? Az meg hogy? Most már nem lesz annyi jó falat, mint eddig? Mézeskalács, bejgli... búcsút kell intenem nekik?

Tekintve az első próbálkozásainkat - már ami a süteményeket illeti - sem a mézeskalács, sem a bejgli nem kecsegtetett semmi jóval, hiszen az első tapasztalataink alapján az volt az elképzelésünk, hogy minden törik, ami gluténmentes. Már amit mi sütünk.

És a szaloncukor? Van egyáltalán gluténmentes? És mit hoz nekem a Mikulás? Lemondhatok az édességtengerről, amivel egy évben egyszer meg szokott lepni?

Ezer meg ezer kérdés bolyongott a fejemben, de szerencsére nekem van egy olyan Anyukám, aki számára nincs lehetetlen. Az első karácsony még igényelte, hogy a napjaink nagy részét a konyhában töltsük, hogy gluténmentesen is elkészüljenek a karácsonyi finomságok - ha eszembe jut az első gluténmentes bejglink, még most is kacagok -, ma már azonban rutinszerűen készülnek el ezek a dolgok. Hiszen mindent el lehet készíteni gluténmentesen. Ha elsőre nem sikerül, nem kell megijedni, másodjára már biztos jobb lesz. Az ember folyamatosan tanul - élhetnék egy közhelyszerű szólással is: a gyakorlat teszi a mestert. Minél többször próbálkozunk, annál inkább rá fogunk jönni, mi a hiba és a végén már tökéletesen megy majd az egész.
Úgyhogy karácsony gluténmentesen igazán létezik, és semmivel sem másabb, mint az eddigiek. Csupán egészségesebb.
Ne ijedjetek meg, minden menni fog! A blogon találtok rengeteg bevált receptet - csak olyat teszek fel, amit elkészítettem, és csak képpel, úgyhogy azt is láthatjátok, hogyan sikerült. Ha kérdés van, emailben, vagy Facebook-on nyugodtan írjatok üzenetet, igyekszem mindenkinek időben válaszolni. :)
A karácsony egyetlen nehézsége ilyen szempontból csupán a vendéglátás, hiszen ha mi megyünk valahova, azt meg kell oldani - és sokszor számolni kell a sajnálkozó és értetlenkedő tekintetekkel. A nagynénik és nagymamák (érdekes tényező, hogy csak a nőrokonok) ezer meg ezer idegesítő kérdéssel fognak bombázni, hogy még mindig beteg vagy? Nem múlt el? Ejj, Dórika, olyan finom bejglit sütöttem, csak a csücskébe harapj bele! Ne mondd már, hogy ennyi árt,  nézd, mi mennyit eszünk... és stb.
De szerintem ez majd megérdemel egy külön posztot... :)