Így telt a karácsony

Megmondom őszintén, először azt terveztem, hogy videóban örökítem meg a karácsonyi pillanatokat, és úgy mutatom meg Nektek, hogyan is telt az ünnepünk. De ez aztán elmaradt. Sajnos hol szomorkás, hol csak fura karácsonyunk volt, a Nagypapám már eléggé le van gyengülve - a balesetről írtam Nektek -, így nem tudtunk együtt ünnepelni nálunk - a szomszédban - ahogy eddig minden évben tettük. Így senkinek sem volt az a tipikus karácsonyi jókedve, ami minden évben megvan... ezért elég különös képet kaptatok volna rólunk, meg úgy magunknak sem szerettem volna ezeket a szomorkásabb pillanatokat "eltenni" emlékbe. Így csak fotók vannak, de szerintem ezek is elég jók ahhoz, hogy illusztrálják a mi karácsonyunkat. :)

Nem térek ki részletesen a teljes napokra, ahogy az "Így telt a napom" bejegyzésekben szoktam, inkább az ételekre mennék rá. Egyrészt azért, mert most több napról van szó, másrészt pedig azért, mert már igencsak kitörlődtek az apró események a memóriámból.

A karácsonyfát én díszítettem fel, szerintem gyönyörű szép lett, ezt már a Facebook-on is megosztottam, és a visszajelzések alapján Nektek is elnyerte a tetszéseteket. :)

6 óra körül megajándékoztuk egymást, lehet, majd azt is megmutatom Nektek, hogy milyen jó kis dolgokat kaptam, mert receptes könyvek és sütős-főzős kellékek is vannak köztük. :)

Utána pedig asztalhoz ültünk és jöhetett a szokásos karácsonyi fogás, amit mindenki szeret: halászlé, túrós csusza és bejgli.

Van egy nagyon fura szokásom. A túrós csuszát pirított szalonnával ÉS porcukorral szeretem. Hát megőrülök, annyira finom, közben pedig mégis kicsit érdekesnek tartom ezt a kombinációt. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül! :D

A bejgliről nem készült fotó, azt már láthattátok a karácsonyi posztok között. :)

Végül egy borzasztó rossz minőségű kép az estéről. Anya, drága Nagymamám és én elmerültünk az egyik ajándékban, amit én készítettem a családnak. Egy családi album, könyv formájában Anyáék eljegyzésétől a mai napig, tele fotókkal. :)

Este átmentünk, Nagypapám szobájában is karácsonyoztunk kicsit (amíg mi vacsoráztunk, Anya unokatestvére volt vele), de karácsonyi dalokat nem igényelt, pedig mondtam neki, hogy azzal tudnánk csak igazán hangulatot teremteni. Viszont elég jó állapotban volt, tudott kicsit sétálni is, tisztán gondolkodott, úgyhogy valamivel jobb lett a kedvünk. Később a Krisztával Reszkessetek betörőket néztünk. :)

Másnap Apa Anyukája és az élettársa(?) - ezzel mindig gondban vagyok, hogy nevezzem - jöttek hozzánk vendégségbe.

Az ebéd húsleves volt, csirketorta, gombás hús, kacsa, krumplipüré, sült krumpli, rizs, salátának joghurtos kínai kel és cékla. Desszert pedig kókuszos krémes és puncs szelet.

26-án pedig már csak hárman maradtunk: Anya, Apa és én. Ebédre húslevest ettünk, másodiknak pedig rántott halat hasábkrumplival. Nagyon finom volt. Pedig képzeljétek el, sosem ettem még rántott halat, sőt semmilyen halat nem ettem még igazából. Valami rossz emlékem lehet kiskoromból, de sosem mertem megenni, mert rettegtem a szálkáktól, hogy a torkomon akad és megfulladok. Egyedül most merészkedtem neki, de nagyon bejött. Jó dolog ez a hal... :)

Anyával este filmet néztünk, megnéztük a kedvenc karácsonyi filmjét - ami egyébként nem karácsonyi, de mindig ilyenkor adják, kivéve idén, így felvételről néztük -, a Muzsika hangját. :)

Így telt idén a karácsonyunk, nem az a tipikus, jó hangulatú játszunk, nevetünk, vigadozunk típusú volt, de ez most így alakult. Azért jó volt együtt lenni. :)