Ez az a finomság, amit a 100 g NoCarb rostmixből készített tésztám másik feléből alkottam. Előtte nap Pöcus evett valami gyümölcsös táskát, a Sparban vette, és ez hozta az ihletet. 

Elképesztő fincsi lett ez is, és bizony lelkiismeretfurdalás nélkül lehet falatozni ezekből a finomságokból. :)

A tészta ugyanúgy alakult, azt bemásolom:

Hozzávalók

A rostmixet elkevertem a porélesztővel, fahéjjal, vaníliával, édesítővel, majd ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojásokat és robotgép dagasztófejével összedolgoztam. Hozzáadtam az olvasztott vajat, beledolgoztam, majd letakartam és 40 percet pihentettem.

Imádom a mákos péksüteményeket... amikor vezetni tanultam az oktatóm mindig egy pékségben vásárolt be magának, és mindig ugyanazt kérte: a mákos tekercset. Annyira jól néztek ki, hogy már a látványuktól is úgy éreztem: imádom őket... pedig egyszer sem kóstoltam. Most elkészült nálam a gluténmentes, élesztőmentes, rizslisztes verzió és a tesztelők véleménye szerint (is) isteni lett! :) 

Másnap már kiérződik a rizsliszt jellegzetes íze, állaga, de engem ez egyáltalán nem zavar. Ha titeket igen, akkor bármilyen gluténmentes kelt tésztákhoz való lisztkeverékkel tökéletes lesz a végeredmény! :)

Hozzávalók

Nagyon durva, de egészen idáig (4 év alatt) egyszer sem készítettünk gluténmentes piskótatekercset. Pedig ez aztán tényleg nem egy bonyolult finomság, csak azt kell megoldani, hogy ne törjön a piskóta, amikor feltekerjük. 

Alapjáraton rizsliszttel készítjük a piskótát, de félő volt, hogy mivel a rizsliszt egy elég száraz liszt, törős lenne a végeredmény. Anya ezt tehát úgy küszöbölte ki, hogy a rizsliszthez gluténmentes süteménylisztet kevert - ezzel puhítva és könnyen tekerhetővé téve a végeredményt. :)

Hozzávalók

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét felverjük, majd mikor már keményedik, akkor hozzáadunk 1 ek. cukrot és azzal verjük tovább. A tojások sárgáját kikeverjük a maradék cukorral, majd kanalanként hozzáadagoljuk a sütőporral elkevert liszteket. Ha túl sűrűnek találjuk, pici víz mehet bele (tojások méretétől változhat).

A felvert tojásfehérjét óvatosan beleforgatjuk a lisztes masszába, majd egy sütőpapírral bélelt tepsin eloszlatjuk a tésztát.

175 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük, majd mikor kivesszük a sütőből, leszedjük a sütőpapírról és egy újabb (picit bevizezett) sütőpapír segítségével még akkor, melegen feltekerjük. 

Várunk, míg hűl a tészta, majd baracklekvárral megkenjük és már könnyedén lehet tekerni.

Mint már említettem Nektek, ez a nyaralás eléggé random módon jött... mondhatnám úgy is, hogy hirtelen-nyaralás, vagy instant-nyaralás... Ugyanis múlt héten csütörtök késő délután- kora este telefonált a Keresztanyukám, hogy lenne még egy hely, nem csatlakoznék-e a péntek reggel Horvátországba induló csapathoz?

Vajmi kevéskének tűnt az idő a gondolkodáshoz és a készülődéshez is - pláne ha az ember gluténérzékeny és már sajnos nem a csomagolt ruhák száma és színe okozza a legnagyobb fejtörést.

Kerek egy esténk, éjszakánk volt arra, hogy egy hetes nyaralásra felkészüljünk. Belevágtunk, mert az egy hét tengerpart valahogy felülkerekedett az egy kegyetlenül stresszes és rohanós estén.

Anyával nekiálltunk... Megterveztük, hogy mi az amit ott könnyedén el tudunk készíteni. Végül a spagetti, Uncle Ben's édes-savanyú, cukorborsófőzelék és fűszeres csirkemell (rizzsel) mellett tettünk le a voksunkat. Kezdődhetett a bevásárlás.

Elrohantunk az Aldiba, vettünk egy jó adag előre csomagolt gluténmentes pékárut - ebből minden napra tudtam szendvicset készíteni, ha kirándulni mentünk. Reggelire elvittem egy zacskó gluténmentes zabpelyhet és zabkását készítettem.

Itthon még Anya elkészített egy nagyobb adag spagetti szószt, ezt vittük magunkkal, ott pedig már könnyű volt kifőzni hozzá a gluténmentes tésztát. Az Uncle Ben'shez vittem a lesütött csirkemellkockákat, ott csak annyi volt a feladat, hogy rizst főzzünk mellé, illetve összefőzzük a szószt a már kész csirkemellel. Cukorborsó főzelékhez egy üvegnyi cukorborsóval készültünk (+Mantler liszt, só, fűszerek), valamint a fűszeres csirkét Anya szintén előre kisütötte, ott már csak rizst kellett főzni. Ezeket mind hűtőtáskában vittük magunkkal, ott hűtőbe tettük és tökéletesen helyt álltak. (Fakanalat, tésztaszűrőt + minden hasonló kelléket itthonról vittünk)

Vittem magammal előre csomagolt gluténmentes felvágottakat, paprikát, vajkrémet, így a kirándulásokra könnyedén tudtam szendvicsekkel készülni. Amit még vásároltam előre: gluténmentes müzliszelet, valamilyen csoki, puffasztott rizs, abonett. Amikor tengerpartra mentünk, akkor a müzliszelet és a puffasztott rizs került a táskámba, illetve egy banán mindig volt benne - ezt általában mindig előtte egy nappal vettem meg.

Nórinál (Keresztanya) mindig volt barack, szőlő, vagy valamilyen gyümölcs, így abból is tudtam csemegézni. Alapvetően szerintem teljesen jól megoldottuk a dolgot és ebben óriási nagy szerepe volt annak, hogy egy nagyon figyelmes és imádnivaló csapattal utaztam. Kérés nélkül maguktól figyeltek oda mindenre, és rendületlenül olvasták az összetevőket mindenen, amit vásároltak ♥ Mindenkinek ilyen nyaralótársakat kívánok :)

Na és amit sokat kérdeztetek: milyen a gluténmentes választék? Ha egy szóval szeretném jellemezni, akkor elsőre így kapásból azt mondanám, hogy siralmas. Annyira, de annyira rákészültem, hogy mennyi minden lesz, és majd jól megpakolva érkezem haza... hát, a reményeim köszönőviszonyban nem voltak a valósággal. Ismertek, minden apróságnak úgy tudok örülni, mint majom a farkának... így volt ez akkor is, mikor például megláttam, hogy a Pom-Bär kinn gluténmentes. De mikor a boltokat járva egyetlen egy terméket sem találsz, amin rajta lenne a gluténmentes jel, az egy kicsit lehangoló, na. :D A csokis pufirizs, aminek feltöltöttem a fotóját, több boltban megtalálható volt, de körülbelül ez volt az egyetlen. Diabetikus termékekben nem volt hiány, még a legapróbb üzletekben is volt választék, de valahogy olyan érzésem volt, mintha a boltok arra törekednének, hogy gluténmentes termékeket még csak nyomokban se tartalmazzanak. (Nyilván nem így van, de mikor 26-szor jársz végig 26 boltot és mindegyikben találsz 26 diétás terméket, de egyik sem gluténmentes, az azért kicsit többnek tűnik, mint egyszerű véletlennek.) És az sem könnyíti meg a vásárlást, hogy majdnem mindenen csak horvátul, szlovénul vannak rajta az összetevők, az pedig nekünk sajnos nem mondott sokat. (Angolul azért jó lett volna... vagy németül)

Valahol olvastam, hogy a Konzum áruházakban óriási a gluténmentes választék. Három, HÁROM Konzum áruházban voltunk (kisebben, nagyobban) és oké, hogy voltak gluténmentes termékek, de csak Schär cuccok és elég drágán - ezeket itthon is lehet kapni. Persze, jó, hogy van, de azt nem mondanám, hogy nagy választék volt. Azt hittem, Magyarország van lemaradva ezen a téren, de ha összehasonlítom a balatonboglári mini-Tesco gluténmentes kínálatát a legnagyobb Konzum (amiben jártunk) gluténmentes kínálatával, Balatonboglár a nyertes. Ez azért fura.

Szóval nem tértem haza nagy, gluténmentes termékekkel telepakolt bőrönddel, de rengeteg élményt szereztünk ebben az egy hétben. 

Úgyhogy azt tanácsolom Nektek, hogy mindennel készüljetek előre, mert a csokis pufirizst sem lehet minden boltban kapni. :)

... Nigella után szabadon. :)

Körülbelül 10 évvel ezelőtt Kriszta csinált egy isteni triplacsokis browniet, aminek a receptjét Nigella műsorában látta, és ami aztán valahogy feledésbe merült. Azóta sem készítettük el, most pedig mindent megtettem, hogy felkutassam a receptet, amit szerencsére meg is találtam. Gluténmentesítettem, picit átalakítottam és elkészítettem életem legfinomabb brownieját. ♥

Hozzávalók

Az étcsokit apró darabokra törtem, a vajat felkockáztam és vízgőz felett megolvasztottam őket. Egy picit megvártam, míg hűl, majd egyesével beleütöttem és belekevertem a tojásokat. Hozzáadtam a vaníliaaromát, sót, cukrot (vagy édesítőt), robotgéppel eldolgoztam, majd mehetett bele a liszt és homogénre kevertem az egészet. Egy-egy tábla tejcsokit és fehércsokit apró darabokra vágtam, majd ezeket is hozzákevertem. 

Kb. 25x35 cm-res tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd eloszlattam benne a masszát és 175 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.

Anya most kiabált fel, hogy azt mindenképpen írjam le, hogy valami isteni.Tényleg az. :)

Nagyon régóta szerettem volna már kipróbálni a NoCarb rost sütőmixet. Valljuk be, a gluténmentes lisztkeverékek többsége nem szűkölködik szénhidrátban, ez pedig nekünk nem valami jó.

Elképesztő jó ötletnek tartom ezt a rostmixet, hiszen gyakorlatilag szinte szénhidrátmentes finomságokat tudunk varázsolni belőle.

Elsőként én egy gyümölcsös-túrós batyuval próbálkoztam, de képzeljétek el, hogy 100 g, ismétlem: 100 g rostmixből annyi tésztám lett, hogy végül mást is sütöttem belőle. :D (Annak a receptjét is majd hozom, bár a tészta ugye ugyanez.:))

Hozzávalók

A rostmixet elkevertem a porélesztővel, fahéjjal, vaníliával, édesítővel, majd ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojásokat és robotgép dagasztófejével összedolgoztam. Hozzáadtam az olvasztott vajat, beledolgoztam, majd letakartam és 40 percet pihentettem.

A töltelék az elég random módon készült, mivel én csak a tészta felét használtam a túrós batyuhoz, kb 4 batyuhoz elegendő túrót használtam, egy pici tejföllel lazítottam rajta, belereszeltem egy fél biocitrom héját, tettem bele egy kis édesítőt és egy kis fagyasztott erdei gyümölcs mixet.

A tésztát kinyújtottam, négyzet alakokat vágtam belőle, majd elosztottam benne a túrós tölteléket és összecsippentettem az ellentétes sarkokat.

175 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem, elképesztő finom lett! Nagyon puha és egyszerűen tökéletes :)

Az interneten böngészve akadtam erre a receptre, és rögtön el is mentettem a kedvencek közé. Túró + gyümölcs = legjobb.

Alapvetően már a kép gyönyörű volt, olyankor sokkal nagyobb kedvvel áll neki az ember egy sütinek - én biztosan. :) 

Nem volt nehéz gluténmentesíteni a receptet, a minimális lisztet rizslisztre és a kevés búzadarát rizsdarára cseréltem.

Hozzávalók

Rózsi mama specialitása, annyi kivétellel, hogy ő hagyományosan készíti, szóval nekem abból nem csurran-cseppen semmi, maximum egy kis inspiráció, motiváció. Az viszont kellő mennyiségben :D

4 éve első kelt tésztámként egy sörkiflit terveztem, majd 25 perc elteltével kifli alakú köveket vettem ki a sütőből - kis tapasztalatlan, csíra koromban. De mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert, itt van hát egy fincsi, igazi visszahajthatós sörkifli, amire még a Rózsi mama is büszke lenne. ;)

Hozzávalók

 A lisztet elkevertem a sóval, cukorral, útifűmaghéjjal, porélesztővel, ráöntöttem a meleg tejet, beleütöttem a tojást és elkezdtem összedolgozni. Mikor már majdnem összeállt, akkor hozzáadtam az olvasztott vajat, átdagasztottam, majd tiszta konyharuhával letakarva 50 percig kelesztettem.

Gyönyörűen megkelt. :)

A tésztát 2 részre osztottam, majd mindegyiket körülbelül azonos méretű téglalap alakúra formáztam (1:2 oldalarányokkal).

Az egyik téglalap felületét megkentem olvasztott vajjal, majd megszórtam sóval. Rátettem a másik tészta-téglalapot és sodrófával "összenyújtottam" (van ilyen szó?) őket.

Amikor elértem a kívánt vastagságot - inkább vékonyságot - és arányokat (igyekeztem alacsonyabb, szélesebb téglalapot formálni, hogy inkább több kifli legyen, kevesebb réteggel), akkor a tészta tetejét ismét megkentem olvasztott vajjal és megszórtam sóval.

Hosszú szárú háromszögeket vágtam a téglalapból (ezt a technikát a kakaós kiflis videóból már ismerhetitek :)), majd feltekertem őket, megkentem a tetejüket a tejjel elkevert tojássárgájával, és 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt pirulásig sütöttem őket.

Szerintem nagyon jól néznek ki, és imádom, ahogy vissza lehet hajtogatni a rétegeket. ♥

Négy éve ezen a napon derült ki, hogy gluténérzékeny vagyok. Mondhatnám úgy is, hogy a leletekkel együtt gyakorlatilag ekkor kaptam meg a beszállókártyámat a gluténmentes életbe. Egyszerre volt egy hihetetlen nagy probléma megoldása, és egyszerre jelentett sok-sok új problémát is, amire akkor még nem is gondoltam. Először nem törtem le, hanem örültem annak, hogy végre megvan, mitől vagyok állandóan rosszul és innentől kezdve egy tünetmentes jóvilág kezdődik. :) A nehézségeken csak később gondolkodtam el. Hogy ez az új életmód nem csak az étkezés területén hoz jelentős változásokat - a lelkemnek is rengeteget kell fejlődnie, épülnie, mert a várva várt tünetmentes új életem kézenfogva jár a lemondásokkal. Innentől kezdve már nem lesz olyan, hogy csak úgy beülünk valahova pizzázni, sütizni, sőt, sok esetben egy fagyit sem ehetek meg a tikkasztó melegben egy kirándulás során. Hogy a családi ünnepek, karácsonyok alkalmával, ha vendégségbe megyünk, akkor én ott már nem eszem, nem kóstolhatom meg a mások által készített finomságokat. Többet nem intézem el annyival a reggelit/vacsorát, hogy gyorsan beugrom a boltba valami péksütiért. Az sem jutott eszembe, hogy innentől nem mehetek spontán kirándulni, nyaralni, hanem mindenre előre készülni kell, hiszen ki tudja, hol kapok gluténmentes ételt. Arra sem gondoltam volna soha, hogy a gluténmentes nem azt jelenti, hogy nincs az ételben gluténtartalmú összetevő, hanem arra is figyelni kell, hogy az összetevők mellett a készítés, tárolás során se szennyeződhessen. Hogy a konyhában le kell cserélni néhány régi eszközt, és hogy kerül egyáltalán a fűszerbe glutén??? Mi az, hogy nyomokban tartalmazhat? És miért nem értik meg mások, hogy ez nem csak egy szimpla hisztéria, mert ha lehetne, akkor bizony felfalnám az összes süteményt, amivel körbekínálták a társaságot? Így is elég nehéz búcsút inteni egy 20 éven át megszokott rutinnak, életnek, akkor miért kell még másoktól is azt hallgatni, hogy ez csak a fejemben létezik és ott tegyek rendet? Ezekkel a dolgokkal csak később szembesültem, amikor már élesben ment a dolog, és napi szinten jöttek az újabb kihívások mind azt várva, hogy megoldjam őket. Nem leszek álszent: eleinte borzasztó nehezen ment - és ebben az sem segített, hogy a hosszú ideig tartó kezeletlen gluténérzékenység tüneteként a depresszió is oldalamra szegődött, és valamiért ő (nem) akarta felvenni a harcot a mindennapos apró kihívásokkal.
Aztán telt-múlt az idő, a szigorú diéta tartásával egyre jobban lettem, elmúltak a tünetek és a lelkem is felépült. Egyre sikeresebb lettem a gluténmentes sütés területén - ebből adódóan már a zsemlefaló-társadalom illatozó péksüteményei után sem sóvárogtam. Elfogadtam az új helyzeteket, már-már rutinszerűen tudtam őket kezelni. És talán ami a legfontosabb: megtanultam nevetni a faramuci helyzeteken is. Nevetni a hülye és még annál is hülyébb beszólásokon és a sok esetben szerencsétlen szituációkon, amibe gluténérzékenyként nem ritkán bekerülök.
Erősebb lettem, kitartóbb, sokkal nagyobb az önfegyelmem és sokkal büszkébb lehetek magamra. Százszor ügyesebb vagyok a konyhában, már mindent el tudok készíteni, amit szeretnék és megbirkózva a mindennapi problémákkal rá kellett jönnöm, hogy amit célként kitűzök magam elé, arra képes vagyok.
És ami a legnagyobb erőt adja: itt van mellettem több mint 17.000 ember, akivel egymást segítve, támogatva már tudjuk, hogy nem létezik lehetetlen akkor sem, ha egy életre száműzünk mindent, ami akár csak nyomokban is glutént tartalmazhat. :)