Így telt a napom - Június 14.

Kiültem kicsit a teraszra, olyan jó érzés volt, hogy végre egy kis hűvös szellő fogadott. Az utóbbi napokban még éjszakára sem tudott lehűlni az idő, úgyhogy legalább most kicsit felfrissülhettünk. :)

Busszal mentünk Fonyódra, mert a nyári szombatokon hatalmas a forgalom, a rohanó nyugdíjasok, akik fittyet sem hányva a kreszre, akár a zebrától 20 méterre vetődnek le a járdáról az úttestre, ha jön autó, ha nem, mert így gyorsabb - a kérdés állandó: hova sietnek? Na meg a hetesen, forgalommal szemben bicikliző bácsi sem segíti elő a gondtalan közlekedést. Rábíztuk magunkat egy profi buszsofőrre. 

Igazából szalmakalapot kerestünk, mert Kriszta 1,5 hét múlva már Rómából fog az itthonmaradottakra gondolni, be kellett hát szerezni egy csinos darabot. 10 perc alatt meglett a tökéletes kalap, így bőven volt időnk körülnézni. Én két kis tündért vásároltam. :)

Fontos, hogy ha gluténérzékeny van a családban, és a háztartás, konyha nem áll át teljesen a gluténmentes étkezésre, előfordul, hogy nem gm. kaja is készül, külön eszközöket kell használni. Ilyen például a fakanál. Hiszen a farostok között nagyon könnyen megtapad a glutén - ami alapból egy tapadós anyag - és az nagyon nehezen jön ki onnan. Van, aki bízik a mosogatógépben, mert nagyon jól tisztít, én nem, mert a mosogatógépünk nem mindig úgy mosogat, ahogy azt mi szeretnénk. Na meg tudjátok: jobb a békesség! Eddig főként műanyag "fakanalat" használtunk a gluténmentes ételekhez, de kétség sem fér hozzá, hogy a fából készült fakanál az igazi fakanál. Nézzétek miket vettem, hogy könnyen megkülönböztessük a gm. kanalakat. :)

Anya már egy előző fonyódi túrája alkalmával vásárolt ilyen tündéreket, ő két boldog lányt hozott haza. Gondoltam, legyen a csapatban egy fiú is. Lejjebb Anya "lányai".

Hazafelé megleptem magam egy Mizo túró rudival, ezúttal mogyoró darabos változatban. Egyszerűen isteni volt!! Allergén infóval, nyomokban infóval is el van látva, de a honlap is garantálja a gluténmentességet: http://mizo.hu/upload/upload-files/mizo.pdf 

11 körül értünk haza, Anyáék még a ballagáson voltak. (Mindketten tanárok, úgyhogy ha a gyerekeknek elfoglaltságuk van, akkor nekik is.)

Úgyhogy gondoltam befejezem a könyvet, amit olvasok. Biztos sokan ismeritek a történetet, John Green Csillagainkban a hiba című regénye. Most megy a mozikban a film, hatalmas sikerrel fut. Kriszta is odavan érte, gondoltam én is elolvasom, aztán megnézzük együtt moziban. 

Szép történet, ami rávilágít arra, hogy értékelnünk kell minden kis apróságot az életben, és minden pillanatot, minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Egy daganatos lány néhány hónapját kísérhetjük végig a regényen keresztül. Néhol vicces, néhol tanulságos, megható, romantikus, de közben nyomasztó is. Sokszor éreztem úgy, hogy az én lelkem gyenge hozzá.

Nem hiszem, hogy meg szeretném nézni a filmet, a könyv éppen elég érzelmet váltott ki belőlem. Pláne nem nagy vásznon. Maximum majd egyszer később megnézem itthon. 

De akinek erős a lelke és bírja az ilyet, annak ajánlom, mert tényleg értékes tanulságot fogalmaz meg. Tanít.

Ebédre gyümölcs levest ettünk és a tegnap említett rántott sajtot. Mennyei volt mindkettő.

Délután meglátogattam a Mamámat - nagyon messze mentem, a szomszédban lakik. 

Aztán elmentünk Anyával bevásárolni, főleg a mai ebédhez, úgyhogy erről nem nagyon tudok mit írni. Vettünk csirkemellet, kaprot a kovászos uborkához - ha gondoljátok, majd erről is készítek bejegyzést, Anya már a második adag sváb kovászos uborkát készíti krumplival, vagyis gluténmentes változatban.

Este Anyáék az iskolai bankettre voltak hivatalosak, így Krisztával úgy gondoltuk, mi is kirúgunk a hámból. Ismét készített egy adag tonhal salátát, ismét fincsi volt.

Közben az S.O.S szerelem című filmet néztük a TV2-n. Ez az egyik kedvenc magyar filmem, imádom Fenyő Iván alakítását, fantasztikusan hozza a sznob, "azalényeghogyénjólnézzekkisemmimásnemfontos", kicsit suta , mellette pedig nem kicsit buta ember szerepét. Ha nem láttátok még, nézzétek meg! :)

Aztán egyik reklám ideje alatt csináltunk egy bögrés-mikrós sütit, ismét 5 perc volt az egész, desszertnek pont jó volt.

Miután kiszedtem a mikróból, majd a bögréből a sütit, kettévágtam és leöntöttem eperlekvárral. Kriszta odavan érte. :D Szerintem is finom, de azért annyira nem nagy szám, viszont nagy előnye a gyorsasága.

Viszonylag korán lefeküdtem - nálam az azt jelenti, hogy éjfél előtt... :)

Remélem Nektek is jól telt a tegnapi napotok! :)