Banános turmix Valentin napi kiadásban

A Facebook-on már említettem, hogy igencsak kettős érzelmek fűznek a Valentin naphoz. Némileg azon maradi véleményhuszárok egyike vagyok, akik azt vallják, hogy az ember - feltehetőleg - az év minden napján szereti a szeretteit (de jól megfogalmaztam), miért kell egy külön napot kreálni, hogy ezt kifejezhessük? Az lenne a legjobb, ha minden nap odafigyelnénk egymásra, meglepnénk a másikat kis apróságokkal. Természetesen így a kereskedőknek erre a napra megvan a tuti profit, mert mindenki rohan rózsáért, eperért, és mindenféle kis cuki rózsaszín meg szíves, az év többi napján teljesen felesleges dologért. Ez az egyik részem, ami egyre inkább kezd elveszni, hiszen! Imádok ünnepelni, szeretem a különleges napokat, ami nem úgy telik, mint egy átlagos hétköznap - egyébként eddig tökéletesen úgy telik, mert az egész délelőttöt végigtanultam, na mindegy. Szeretem meglepni a szeretteimet apróságokkal, és szeretem kicsit különlegesnek érezni magam. Így miért is ne turbózzam fel az átlagos nap átlagos teendőit/ételeit egy kis extrával? Naná, hogy felturbózom. Úgy érzem, egyre inkább lőnek az első elméletemnek, Isten hozott Valentin nap! Persze csak annyiból, hogy ma minden szív alakú és rózsaszín, semmivel sem szeretek jobban senkit - muhahaha -, akit szeretek, ugyanannyira szeretem az év minden napján.
Úgyhogy: reggel banánturmix-szal indítottam a napot, természetesen felturbózott változatban. A banánt szokásos módon felkarikáztam, majd meglocsoltam egy kis laktózmentes tejjel és botmixerrel alaposan összetrutyiztam. Hozzáöntöttem még tetszés szerint tejet és elkevertem. Ma azonban bő tejszínhab került a tetejére és egy kis fondant-szívecske, aminek a receptjével még a nap folyamán érkezem. A szívószál sem maradhatott el, természetesen rózsaszínben. :)

sign photo sign_zpsd9768155.png

Share:

0 hozzászólás