Gluténmentes mogyoróvajas puffancsok

Körülbelül három éve nem ettem földimogyorót, sem mogyoróvajat, sem semmit, aminek köze van a mogyoróhoz (a Nutella természetesen kivétel :)). Akkor ugyanis sikerült betermelnem egy jó nagy mennyiséget olyan földimogyiból, ami nagy valószínűséggel szennyeződhetett, csak éppen ezt nem tüntették fel a csomagoláson. Az utána következő 3 napos rosszullét, ami alatt egy falat sem ment le a torkomon, az ágyban, a fürdőszobában, vagy a kettő között fél úton éltem az életem, valahogy elvette a kedvem a mogyorótól. Meg amúgy is, ha megéreztem már csak az illatát is, ismét előjött az émelygés - rosszul rögzült a dolog. 

Pénteken viszont a Spar-ban jártam és nagyon szemeztem az egyik mogyoróvajjal, amin korrekt allergén, nyomokban infó volt - gondoltam, ebből nem lehet baj. Azt pedig, hogy mindössze egy darab volt már csak belőle, egyenesen jelnek vettem - rám kacsintgatott a kis huncut.

Mivel ebből adódóan egyértelműen lett egy üveg mogyoróvajam, kipróbálhattam végre a mogyoróvajas kekszet. :) 

Nagyon egyszerű elkészíteni, elképesztő hamar megvan, a család pedig a sütőből kijövő illatok "furcsának" (Apa ennél még tovább is ment, de az nem tűr nyomdafestétek :D ) minősítése után vígan termelte be a kisült adagot. Nagyon ízlett nekik, végül harc folyt az utolsó darabokért.

Hozzávalók

A mogyoróvajat kikevertem a porcukorral, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a lisztet és az útifűmaghéjat, majd 10 percet állni hagytam. Az útifű elkezd dolgozni, bár ennyi idő még nem elég neki, hogy megmutassa mit tud, de nem várunk tovább, beleszórjuk a csokicseppeket, majd - mivel még mindig "szottyos" a tészta - vizes kézzel gombócokat formázunk belőle és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket. Nekem ebből az adagból 9 gombócom lett.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg szépen el nem kezdenek megpirulni - kb. 12 perc.
Nálunk imádtál :)