Iskolacsengő
Éppen nosztalgiáztam, és elmélyülten olvasgattam a 2 évvel ezelőtt írt esszéimet, amit a "Bevezetés az újságírásba" kurzusra komponáltam. Azon rengeteg ember közé tartozom, aki nagyon nehezen tudja elengedni a nyarat, siránkozik, amikor vége, és szeptemberben már a következő júliust tervezgeti. Bár az idei nyár korántsem a "gondtalan semmittevésről" szólt, azért jó volt visszaolvasni, hogy akkor milyen gondolatok jártak a fejemben és hogyan vetettem mindezt papírra - monitorra.
Ki kell mondanunk: ősz van!
Ki kell mondanunk: ősz van!
- „Indulhatunk?” – kérdezi Apa, miközben lecsukja a
csomagtartó tetejét. Hamar lett vége a nyárnak, túl hamar. Épp, hogy kezdtem
feldolgozni a semmittevés gondtalan örömét, még egy utolsó könyvet, egy utolsó
napozást… csak egyet! Még mindig érzem a napsütést az arcomon és a Balaton
illatát, pedig már a kocsiban ülök, útban Pécsre. - Minden megvan? Minden
táskát eltettem? - Kattog az agyam, szinte a többiek is hallják, ahogy
folyamatosan tekereg, pedig nem akarom. Meg akarok maradni a nyárban, abban a
tudatban, hogy nem kell gondolkodni, korán kelni és ha beosztom az időmet az is
csak annyit jelent, hogy kivel találkozom éppen. Hangtalanul gördül a kocsi,
(pedig Apa szerint már régi, és ki kéne cserélni) én pedig csöndben nézek
vissza, bámulom a Balatont, és azt, amit vele együtt ott hagytam.
Mára már sikerült feldolgoznom, hogy ősz van, előkapartam a
kabátokat és megszoktam, hogy zörögnek a falevelek a lábam alatt, pedig távol
álljon tőlem a csoszogás. Ha éppen senki nem lát, még bele is ugrok egy nagy
halom levélbe, - bocsánatot kérek a takarítóktól - mentségemre szóljon, utána
nagy vonalakban vissza szoktam rendezgetni a kupacot. Befűtöttünk, vastag
zoknit húzok és teát iszunk esténként. Még az esőnek is tudok örülni, persze
nem akkor, amikor hazafelé bőrig ázom, hanem amikor este úgy kopog az
ablakpárkányon, mint egy metronóm, én meg a meleg takaró alól bámulok kifelé.
Büszkén kijelenthetem, elfogadtam, hogy itt az ősz, tegnap már vettem egy sálat
is.
A vásárló körutamon (ahol a sálat szereztem), betértem egy
élelmiszer boltba, venni egy doboz teát meg egy sütőtököt. Gondolataimba
merülve cammogtam végig a sorok között, és egyszer csak jobbra pillantva
lefagytam. Ott volt egy csoki Mikulás.
0 hozzászólás