Gluténmentes élet
Üzemeltető: Blogger.
Ezúttal egy kis beszámolóval érkeztem. Nem receptről, nem tanácsról és nem is egy új gluténmentes étteremről lesz szó.
Kicsit lelki dolgokba szeretnék belemenni, akit ez nem érdekel, akkor annak gyorsan boldog új évet kívánok így, az elején. :)

Évekre, sőt még talán 1,5 évvel ezelőttre is visszanyúlik az az időszak, amire nem szívesen emlékszem vissza és ki is törölném az életemből...pedig ez vezetett oda, ahol és amilyen most vagyok.
Kiskoromban, általános iskolába és még a gimnázium elején is egy életvidám, pörgős, mosolygós, megállíthatatlan kislány voltam. Minden beképzeltség nélkül mondhatom azt, hogy az idegeneket is le tudtam nyűgözni a huncut mosolyommal, azzal, hogy nem mentem úgy végig az utcán, hogy ne pördültem volna meg legalább háromszor a saját tengelyem körül. Én voltam, akihez a barátai folyton tanácsért fordultak, mert mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, mindenkit meg tudtam nyugtatni és bíztak bennem.
Aztán egyszer csak, mintha kicseréltek volna... nem ismertem magamra és a családom sem. Tény, hogy sosem voltam egy angyal, törtem elég borsot a szüleim és a testvérem orra alá, de mutassatok egy olyan gyereket, aki sosem rosszalkodik.
Szóval 3-4 évvel ezelőtt ez a vidámság eltűnt. A színes életem szép folyamatosan szürke lett, és én ezt észre sem vettem. Nem érdekelt, ha süt a nap, az sem hogy éppen milyen finom az ebéd, és az ötöseimnek sem tudtam annyira örülni, mint régen. Minden kis apró sértést a személyem ellen irányuló támadásnak vettem, és képzeteket szőttem saját magamban. Ezt nem úgy kell érteni, hogy megőrültem, mert szó sem volt erről, hanem úgy, hogy annyira negatívan láttam a dolgokat, hogy úgy éreztem mindenki ellenem van, egyedül vagyok és ezért rengetegszer sírtam. Én, aki mindig kitartóan küzdöttem mindenért, mert a hiúságom és a büszkeségem sosem engedte volna, hogy valamit, amit elterveztem ne vigyek véghez, akkor ha egy kis ellenszél fújt már feladtam és sírva borultam a párnámra. Feladtam, megfutamodtam és rengetegszer éreztem azt, hogy nincs kedvem semmihez, legszívesebben végigfeküdném a napokat egy sötét szobában és mindenki hagyjon békén. Tetőtől talpig más lettem, de nem volt erőm ez ellen harcolni, elfogadtam és vártam, hogy a többiek is fogadják el.
Aztán kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Egyben volt megoldás és egy újabb probléma is. Diétáztam, eleinte nagyon nehezemre esett, és a folyton potyogó könnyeimtől csak homályosan láttam a zsemlefaló társadalmat.
Körülbelül fél évvel ezelőtt kezdődött egy újabb változás, amiért annyira, de annyira hálás vagyok. Képzeljétek el, visszataláltam önmagamhoz, megtaláltam azt, aki régen voltam és aki imádok lenni!!
Egyszerűen nem is hiszem el, hogy az évekig morcos és negatív ember, aki voltam, ma már mosollyal alszik el. (Komolyan :) Rengetegszer kapom magam azon, hogy mikor este, lefekvéskor végiggondolom a napot, és utána próbálok elaludni, mosolyog a szám :)). Örülök a napsütésnek, imádom hallgatni a madarak csicsergését, boldog vagyok, ha valaki rám mosolyog, szeretem a kihívásokat és természetesen még jobban, amikor ki is állom a próbát. Mert nem adok ám fel semmit, addig megyek, míg véghez nem viszem. Addig, míg nem leszek a legjobb.
A vicc az, hogyha valaki felhúz, és felidegesít, fortyogok magamban... és pár perc múlva rájövök arra, hogy ettől is erősebb lettem. Türelmesebb, kitartóbb leszek azáltal, hogy elviselem magam körül az elviselhetetlen embereket, sőt mikor majd gyerekem lesz, már sima ügy lesz az egész, mert addigra már mindent el fogok tudni viselni :D Az is sokszor segít, hogyha valami miatt elkeseredem, belegondolok, hogyha szomorkodom, azzal megoldom a problémát? Inkább erőt veszek magamon és megpróbálok ellene tenni. Vagy idegeskedem valami miatt... ha stresszelek és azáltal még rosszabbul vagyok, akkor sem fog jobban elsülni a dolog.
Sokszor nevetek magamon, hogy mennyi mindenben tudom már a jót látni. És hiszem azt, hogyha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor úgy is fognak történni, hiszen ott fent, valaki mindig figyel minket és segít nekünk.
Amikor kiérek a buszmegállóba, és pont jön egy busz, most elmosolyodom, míg régen minden öröm nélkül nyugtáztam volna, hogy milyen ratyi buszt bírtak ideküldeni. Vagy amikor belépek az iskolába és pont abban a pillanatban kezd el esni az eső, annyira tudok örülni a szerencsémnek, pedig régen fapofával mormogtam volna, hogy már megint milyen hülye az időjárás.
Ha előreengednek valahol, mosolygok és örülök neki, hogy vannak még kedves és udvarias emberek, míg régen nemes egyszerűséggel sem értékeltem volna, hiszen mindenki olyan bunkó a világban, ez is csak véletlen lehetett.
És tudjátok mi volt az oka a negatív korszakomnak? A GLUTÉN!! Rengeteg helyen olvastam róla, hogy tünetként depresszió és hangulatingadozás nagyon gyakran jelentkezik.
Úgyhogy arra kérnék mindenkit, akinek nem régóta diétázó, fortyogó, dúló-fúló, morcos és elveszett gyereke/barátja/testvére/szülője/rokona/akárkije van, legyetek türelmesek. Higgyétek el, hogy neki a legrosszabb... tapasztalatból mondom. És lesznek szebb idők, amikor megint visszaáll minden a régi kerékvágásba és ismét Ők lesznek a Ti támaszaitok. Segítsétek őket, hiszen ekkor van a legnagyobb szükségük a szeretetre. És ha meg is bántanak Titeket, az nem azért van, mert akarattal bántani szerettek volna, hanem mert az a hülye glutén beszél belőlük. :)

Amióta ismét magam vagyok, minden este köszönetet mondok. Megköszönöm a jó dolgokat, amik történtek velem és azt, hogy ilyen családom, barátaim vannak, van tető a fejünk felett, van mit ennünk, nem fázunk és szeretjük egymást. Egyszerűen ismét jól érzem magam a bőrömben. Ez az, ami mosolyt csal az arcomra.

Kívánom Nektek, hogy aki még a dúló-fúló korszakát éli, minél hamarabb találjon vissza önmagához és tudja értékelni azokat a dolgokat, amiken a mindennapokban képesek vagyunk észrevétlenül átsiklani.
Ezt kívánom Nektek az új évre, úgyhogy mindenkinek

SIKEREKBEN GAZDAG, EGÉSZSÉGES ÉS NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
A Lisztérzékeny Fiatalok Egyesülete által meghirdetett pályázatra született írásommal szeretnék Nektek nagyon boldog, békés ünnepeket kívánni!
Kicsit sajnálom, hogy vége a mindennapos "találkozásunknak", remélem Nektek is tetszett, szerintem nagyon jó volt együtt készülni az ünnepekre, és a sok sütemény recept közül Ti is elkészítettétek azt, vagy azt a néhányat, amelyik megtetszett.

Gluténmentes karácsony

Nagy a sürgés-forgás a konyhában és most már azon kívül is. Már napok óta gyertyákat gyújtunk esténként és forró teákat szürcsölgetve mosolygunk az ámbár giccses, de megunhatatlan karácsonyi filmeken. Meleg takarókba burkolózunk a kanapén, miközben az ablakon kifelé bámulva csodáljuk, ahogy a hópelyhek fehérre festik az udvarunkat. Fahéj, narancs, méz és alma illata lengi be a szobát: végre itt van a karácsony, az én gluténmentes karácsonyom.
A december nekem felér egy csodával. A korai sötétedést kárpótolja az a rengeteg égősor, amik az ablakokban apró csillagokként fénylenek, és a gyönyörűen feldíszített bevásárlóközpontokban hemzsegnek a vásárlók, akik a lehető legötletesebb ajándékot keresik a szeretteiknek.
Nem ünnep az ünnep karácsonyi vásár nélkül. Ám a karácsonyi vásár annál inkább vásár gluténmentes finomságok nélkül. De mivel advent van és akármennyire is szeretnék, nem haragudhatok senkire, így otthon megsütöm a gluténmentes kürtőskalácsomat, és a kedvenc teámat egy termoszba töltve vágok neki az idei vásárnak. Már az advent kezdetekor megfogadtam, hogy semmi nem szegi a kedvem, így legyőzve minden akadályt én is kürtöskalácsot majszolva és fahéjas teát kortyolgatva bolyongok a felállított standok között.
A konyha is már hetek óta olyan, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. Mindenféle gluténmentes liszt, süti-kiszúrók, tepsik, zsírpapírok és már elkészült sütemények vették a birtokukba. A mézeskalács már kész, egy kis sajtos stanglit is sütöttem – hogy ne kapjak édességmérgezést -, a linzerek éppen a sütőben, már csak a bejgli hiányzik. De azt majd holnap. Fáradtan dőlök le a kanapéra és tesztelve a mai nap remekeit, tikkadtan, mégis várakozással merülök álomba a Reszkessetek betörők ezerszer hallott dallamain. Valamikor az éjszaka közepén félig csukott szemmel bebotorkálok a szobámba, és ott folytatom az álmom, ahol a nappaliban abbahagytam…
… December 24-e van, egy erdőben sétálok, minden csupa hó. Nem tudom, hogy kerültem ide, csak bolyongok, megyek a fejem után. Igyekszem úrrá lenni a félelmemen, ezért karácsonyi dalokat énekelek, hogy elnyomjam a fejemben a vészjósló hangokat. Félig remélem, hogy nem hallja meg senki, mert egy lány, aki szenteste egyedül kószál az erdőben és karácsonyi dalokat énekel, valljuk be, nem egy normális emberre hajaz. Másrészről remélem, hogy meghallja valaki, mert már nagyon unom a magányt és éhes is vagyok… apropó… éhes vagyok. Honnan a nyavalyából szerzek magamnak gluténmentes kaját egy erdőben? Kezd sötétedni, elkeseredésemben már-már sírdogálok, de egy csengettyű hangjára leszek figyelmes. Megfordulok, és egyszer csak egy csillámló fény töri meg a télesti félhomályt. Egy angyalt látok. Egy angyalt látok? 22 évesen ez most komoly, hogy az erdőben találkozom egy angyallal? Már magamon is kezdek meglepődni és félve gondolok vissza a közelmúltra, hogy karácsonyi dalokat énekeltem tök egyedül egy erdőben. Megőrültem?
Az angyal megnyugtat, hogy ne aggódjak, segíteni jött. Azoknak segít, akik úgy érzik, hogy valami nem teljes az életükben, és előbb-utóbb majd rá fogok jönni a megoldásra, aminek eddig híján voltam. Egy mézeskalács-házikóhoz vezet… visszakozom, hogy én nem megyek be, mert lisztérzékeny vagyok, és képes vagyok elérzékenyülni egy-egy sütemény láttán. Ekkor az angyal megint megszólal csilingelő hangján, hogy ő azt nagyon jól tudja, minden, amit látok, gluténmentes. Ez a karácsonyi ajándékom, itt tölthetem el a szentestét, és minden: a levesek, a rántott húsok, a tészták, a sütemények, a szaloncukrok, csokoládék, minden egytől-egyig gluténmentes. A mennyországban érzem magam, az angyal elköszön, én pedig nem tudom mire vélni az egészet. Eleinte ódzkodom, hátha mégsem minden az, aminek az angyal mondta, de egy leírást találok a mézeskalács-házikóról, ami alátámasztja, hogy nem tévedett. Megkóstolok mindent, kezdve a húsoktól a mézeskalácsig és még mindig csodálkozom, hogy miért én vagyok a szerencsés, aki ebben részesülhetett…
Hirtelen a bejgli illatát érzem erősen, de mikor kinyitom a szemem, már az ágyamban vagyok. Álom volt. Nem is csoda, kicsit tényleg groteszk lenne ez az egész. Rohanok le a konyhába, ahol egy földre szállt angyal, az Anyukám veszi ki az utolsó tepsi bejglit, amit nekem sütött. Boldogan ugrok a nyakába és elmesélem a kalandos éjszakámat, amit az erdőben egy gluténmentes mézeskalács házikóban töltöttem és elmélkedve nevetünk az egészen, közben mégis sajnáljuk, hogy ilyen a mai világban még nem létezik…
Gyorsan felöltözöm és ismét a konyha felé veszem az irányt, besegítek a karácsonyi vacsora elkészítésében. Nálunk minden évben halászlé és túrós csusza a menü, amiért az egész család odavan. A halászlevet gluténmentesen készítjük el, a túrós csuszából azonban külön adagot kapok, mert még nem nyertük meg a lottó ötöst, hogy plusz öt főre készítsünk gluténmentes tésztát, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Míg segédkezek, Apa már hozza be a fenyőfát a nappaliba, és a helyére állítja. Testvéremmel buzgó díszítésbe kezdünk, jöhetnek az égősorok, majd az arany gömbök és a kisebb díszek. Gyönyörű, mint mindig. Elpilledve ülünk le a fa köré és csodáljuk azt a szépséget, amiben egy évben csak egyszer van részünk. Anya még délután sem szabadul a konyhából, de mi a nővéremmel, Krisztával bezárkózunk a szobánkba és becsomagoljuk az ajándékainkat, amit majd este adunk át a családnak. Apa közben kis meglepetésekkel megrakodva elindul a barátainkhoz és a család nevében kíván nagyon boldog karácsonyt mindenkinek.
Amikor közeledik a szenteste, Krisztával ugyanúgy tűkön ülünk, ahogy tettük ezt 15 évvel ezelőtt. Persze ennyi idősen már tudjuk, hogy az a mondás, amit kiskorunkban sehogyan sem tudtunk megérteni, helytálló. Jobb adni, mint kapni. Előkészítjük a becsomagolt ajándékokat, mikor a nagyszüleink belépnek a házba, és ámuldozva csodálják a délután feldíszített karácsonyfát. Mint minden évben, idén is készülünk egy kis karácsonyi műsorral, Kriszta gitározik és verset szaval, míg én énekelek és fuvolázok. Ezzel okozzuk a legnagyobb örömet azoknak az embereknek, akiket a világon a legjobban szeretünk. Átadjuk a sajátkészítésű ajándékainkat, majd kíváncsian nézzük meg, mi van a fa alatt. Amikor már mindenki megkapta a meglepetéseit, örültünk neki és beszélgettünk, asztalhoz ülünk. Jön a finom karácsonyi fogás, asztalra kerül a halászlé, majd a túrós csusza, végül pedig, mikor már mindenki szétpukkad, még fokozzuk az élvezeteket egy-egy szelet bejglivel és mézeskaláccsal… ismeritek a mondást: ha lúd, legyen kövér. Beszélgetünk, nevetünk és jól érezzük magunkat.
Este, amikor lefekszem, eszembe jut, hogy milyen szerencsésnek éreztem magam, amikor álmomban a gluténmentes mézeskalács ház vendégeként jobbnál jobb, finomabbnál finomabb ételeket kóstolhattam végig, ami egyébként igencsak nehéz, hogy az otthonomon kívül ilyen választékban legyen részem. De bevillan az álombeli angyal mondata, miszerint valami nemsokára világossá válik számomra. Nem akkor voltam szerencsés és nem akkor voltam igazán boldog. Igazán boldog ma este voltam a családommal. Az, hogy nem ehetek meg mindent, és nehezen tudok máshol enni, valóban sokszor elkeserít. De nem az a lényeg, hogy mindent megehessünk és mindenhol meg tudjuk tömni a hasunkat. Az igazi értéket a család és a barátok jelentik, akik mindig mellettünk állnak és minden pillanatunkat boldoggá és felejthetetlenné teszik.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, és álmomban köszönetet mondtam az angyalnak. Habár a mi süteményeink nem voltak olyan gyönyörűek, mint az éjszakai látomás során, mégis bennük volt a szeretet, és együtt ünnepelhettük a kevésbé mesebeli, ám annál finomabb gluténmentes menünk felett.


NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK! ♥
Nem saját alkotások, de nagyon viccesek, ezért szeretném megosztani Veletek.

https://www.facebook.com/CoeliacMemes

Ezen az oldalon találtam őket, ajánlom Nektek, mert tényleg nagyon jók!
Igyekszem lefordítani őket, aki netán nem tud angolul... nem szeretem a diszkriminációt, hadd élvezzék a németesek is. :)
(Itt-ott lehet kis eltérés, a jobb érhetőség miatt néha kicsit máshogy fordítottam, remélem nem gond.)

1. Ne aggódj, észben tartottuk, hogy lisztérzékeny vagy, úgyhogy csak neked cukormentes kaját csináltunk. 

2. Norvég lisztérzékeny.

3. Ma: Az én koromban nem volt olyan, hogy lisztérzékenység.
Majd egyszer: Az én koromban volt olyan, hogy lisztérzékenység. 

4. Amikor megbizonyosodsz róla, hogy az új cukorka nem tartalmaz glutént. ;)

5. Azt mondták, hogy nincs elég helyünk egy gluténmentes konyhára. Na majd most lesz!

6. Lisztérzékeny vagy, ha azelőtt eszel, hogy elmennél enni. 

7.Találni egy barátot, aki szintén lisztérzékeny.

8. "És utána azt mondtam, hogy csökkenteni fogjuk a gluténmentes termékek árát."
9. Ne legyél biztos benne, hogy a gluténmentes hamburgered olyan ízű, mint a rendes burger. Csak elfelejtetted már, hogy milyen íze van egy rendes burgernek. 
10. Ezerféle gluténmentes kenyér van a világon.
Utálom az összeset.
11. Igen, lisztérzékenynek lenni azt jelenti, hogy különbözöl... de ne hidd azt, hogy te vagy a család feketebáránya. Légy büszke magadra, hogy kitűnsz a tömegből. 
12. Egy étteremben dolgozol és nem tudod mit jelent, hogy keresztszennyeződés???
13. Búzaliszt! Miért kell mindenhol ott lenned??
14. Gluténmentes, tejmentes, zsírszegény. Imádom ezt a pezsgő-diétát.
15. Megkínálni a nem lisztérzékeny barátaidat gluténmentes étellel... és titkon reménykedni abban, hogy nem fogadják el.
16. A barátnőm lisztérzékeny. Gyerünk, glutén!
17. Minden alkalommal, amikor glutént eszel, Ryan szomorú.

18. Vigyázz a testedre! Ez az egyetlen hely, ahol élhetsz.
19. Mi volt az elsődleges oka annak, hogy gluténmentes ételt rendeltél?
A gm. kaja egészségesebb mint az, amiben van glutén.
A gm. kaja jobban nézett ki.
A barátom javasolta nekem ezt az ételt.
Akciós volt.
Szeretem ezt a márkát.
Ki szerettem volna próbálni.
Más, részletezve: Éhes voltam.
20. Fejezzétek be, hogy olyan ételekbe is búzalisztet tesztek, amikbe nem is szükséges!
21. Nem készítünk gluténmentes kaját. 
Fogd be, naná, hogy készítetek! Sokan vagyunk!
22. Hurrá! Házi kekszek!... amíg az ébresztőóra meg nem szólal.

23. Észrevettem, hogy nem ellenőrzöd kétszer az összetevőket... én is szeretek ilyen veszélyesen élni. 
24. Gluténmentest. Légyszi.

Remélem kicsit feldobták a kis képek a napotokat. Érdemes ellátogatni erre a facebookos oldalra, hiszen folyamatosan kerülnek fel a jobbnál jobb illusztrációk. Én néhányban nagyon is magamra ismertem. Remélem Ti is! :)
Azt hiszem a Cosmopolitan facebookos oldalán láttam meg egy képet, ami akárcsak a pie pop-ok, magával ragadott. Közvetlen környezetemben köztudott, hogy rajongok a rénszarvasokért, bizonyítja ezt rengeteg plüssállat, pulóver, szoknya, zokni, kulcstartó, gyertyatartó és még sorolhatnám. De a rénszarvas formájú mézeskalácsot leszámítva még semmilyen szarvasos süteményt nem sütöttem. Annyira aranyosak, hogy tuti mindenkit levesznek a lábáról. Ha vendéget vártok, tökéletes. Pláne, ha kisgyerek is van... ennek ellenére a felnőttek is ugyanúgy odavannak érte.
A kép alapján szintén gondolkodóba estem, milyen tésztával érdemes nekivágni a rénszarvas-lányok elkészítéséhez. (Ne kérdezzétek miért lányok! Valamiért mindig van neme a testet öltött dolgoknak, amiket sütök... az emberke formájú mézeskalácsok pl. mindig fiúk...)
Úgy gondoltam, hogy úgyis fogytán vagyok már a mézeskalácsnak, hát hasonló tésztából készítem el. Alapjaiban ugyanaz a recept, csak kicsit kisebb az adag és nem tettem bele fűszereket, hogy csak egy sima mézes tészta legyen. :)
És igen, az agancs perec. Itt bele kell nyúlnunk a pénztárcánkba, mert a Schär perec 500 Ft (Dm-ben, Tescoban drágább) és sajnos nem sok van benne. De mikor megláttam a képet, rögtön ellopták a szívemet a kis rénszarvasok, úgyhogy elhatároztam, hogy a lisztérzékenység nem állhat közénk. Így gyorsan elmentem a Dm-be és megvettem a leendő agancsokat. De ne rohanjunk ennyire előre, először készítsük el a tésztát.
  • 10 dkg Spar free from liszt
  • 10 dkg Barbara főzéshez sütéshez liszt
  • 10 dkg Barbara kenyér és kelttésztákhoz liszt
  • 3/4 tk. szódabikarbóna
  • 13 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • 1,5 kanál méz
  • 3,75 dkg margarin
A tökéletes tészta-állag öröme természetesen itt is adott, lefuthatjuk a szombati köröket, és elkezdhetjük megformázni a szarvasfejeket. Eszköz híján rajzoltam egy mintát és késsel egyesével "kivágtam" a formákat. Felkerültek az agancsok, majd pirított tökmag formájában a szemek és az orr is. Úgyhogy nem Rudolfról van szó, mert nem piros az orra, de gondolom ez már onnantól nyilvánvaló, hogy rénszarvas lányokról beszélünk.
Egy zacskó Schär ropi 20 szarvashoz elég, a maradék tésztából én szívecske alakú mézes kekszet csináltam.
És íme itt vannak a hódítók, rabolják el a Ti szíveteket is!! :)



Említettem Nektek, hogy lesz egy meglepetés, amivel készülök.
Olyan sokan jöttök a blogra, tértek vissza újabb bejegyzések reményében, vagy csak egy adott receptért, valamivel ezt meg szeretném hálálni. Mivel holnap kezdődik az adventi időszak, arra gondoltam, hogy csinálok egy "Adventi kalendáriumot" a blogon, vagyis minden egyes nap, amíg tart az advent lesz egy bejegyzés ami a gluténérzékenységgel és egyben a karácsonnyal, vagy az arra való készülődéssel kapcsolatos. Itt most virtuális ablakocskákat kell nyitogatni, remélem tetszik Nektek az ötlet. Holnaptól kezdve egészen december 24-ig MINDEN NAP vár egy kis meglepetés Titeket a blogon.
Készüljünk együtt egy gluténmentes karácsonyra! :)
Biztos észrevettétek, hogy novemberben kevesebbet írtam a megszokotthoz képest. Ez nem azért van, mert már nem eszem és nincs recept, amit megoszthatnék. Egyrészt a szorgalmi időszak végi hajrá az oka, másrészt pedig egy kis meglepetés van készülőben. Meglepetés Nektek! :) Egyelőre nem szeretnék többet elárulni, még a héten jövök a részletekkel! :)
Képzeljétek el, annyira boldog vagyok! Pécsen, pont a mi házunkkal szemben nyílt egy Paleo bolt, ahol garantáltan glutén- és laktózmentes termékeket (is) árulnak. Még nem volt alkalmam bemenni, mert pont hétvégén voltam, amikor nem volt nyitva, de jövő héten tuti benézek, nagyon kíváncsi vagyok. Én eddig úgy voltam a paleo ételekkel, hogy tudtam, gluténmentesen készül, de ki tudja, hogy a keresztszennyeződésekre figyelnek-e. Tehát egy cukrászdában én személy szerint nem mernék megenni egy paleo süteményt, hacsak nem kérdezek rá és nem nyugtatnak meg, hogy teljesen elkülönített légtérben készült. Mert ezeket az ételeket nem kimondottan lisztérzékenyeknek készítik, tehát nem is kell annyira odafigyelniük mindenre, mint nekünk. Úgyhogy most iránydarány Paleo központ garantáltan gluténmentes termékekkel. Ne nézzetek infantilisnek, de kicsit a sors kezét is érzem a dologban, pont itt, pont a mi házunk mellett... annyira el voltam kenődve, hogy a Diétázók boltja az egyetlen hely, (jó meg a Dm-ek, meg a Spar free from termékei) ahol nyugodtan vásárolhatunk. Szidtam Pécset, amiért ekkora város létére nem tud egy olyan helyet létrehozni, ahol nyugodtan ebédelhetünk. És most tényleg boldog vagyok, végre haladunk. :)


Szombaton tesóm születésnapja alkalmából kirándulni mentünk. Veszprémet választottuk úticélul, már nyár óta tervezzük, hogy valamikor ellátogatunk oda. Megnéztük a Veszprém Arénát, tettünk egy nagy sétát, gyönyörködtünk a kilátásban. Szerencsénk volt, mert nagyon szép volt az idő, így még kiélvezhettük az őszi napsugarakat is.

Már előre elterveztük, hogy a Fekete Bors étteremben fogunk ebédelni, hiszen a honlapjukon is fenn van, hogy a pizzákon és a piadinákon kívül minden gluténmentesen készül, de azokat is lehet rendelni gluténmentesen. Nem volt tehát kérdés, hogy hova megyünk. 



A hölgy, aki kiszolgált minket, nagyon kedves volt, minden kérdésünkre (már pedig az én folyamatosan aggódó természetemből fakadóan volt elég kérdésünk) készségesen válaszolt. Megnyugtatott, hogy nem kell félni, teljesen külön konyhában készítik az összes ételt, a pizzák máshol készülnek, nincs esély keresztszennyeződésre.
Én rántott camembert sajtot rendeltem áfonyamártással és hasábkrumplival. Isteni finom volt, akármikor eszembe jut, meg tudnám enni :)


Apa húslevest is rendelt, azt is megkóstoltam, kiélveztem, hogy most mindent szabad. Másodiknak csülköt kért, Anya meg a Tesóm pedig fűszeres csirkemellet választottak, mézes ketchupos (meg még sok minden, csak elfelejtettem) szósszal. Ja, és nekik fokhagymás krumpli volt a köret. 


Minden nagyon nagyon finom volt, és annyira jó volt étteremben enni :) Amióta kiderült az egész, most ettem először étteremben (leszámítva az Aréna pláza Nordsee-jét). Ha rajtam múlik, ez volt az első, de nem az utolsó alkalom, hogy itt ettem. Ha erre jártok érdemes kipróbálni, az árak is barátiak. És a számlát kis cukorkákkal hozzák ki :) Nagyon jó kis hely!

(Nem reklám!)
Túl sokat írtam róla, túl sok írok róla, pedig meg sem érdemli. Tegnap voltam Pennyben és már a sima sós-ra is rá van írva, hogy nyomokban glutént tartalmaz, úgyhogy már ne vegyétek meg! Fel fogjuk velük venni a kapcsolatot, megkérdezzük, hogy mi okozza, hogy eddig egyik sem, majd szép fokozatosan mindegyik tartalmaz nyomokban glutént, mert ez már engem kicsit felháborít.
Nagy szerencsém, hogy nagyon odafigyelünk mindenre. Ha már tudjátok, hogy egy bizonyos étel/hozzávaló gm. az összetevői alapján, akkor is MINDIG olvassátok el, ha megveszitek. Most csak két példa jut eszembe a közelmúltból. Az Univer tormás majonéz eddig összetevői szerint gm. volt. Sima majonézből is azt vettük, ketchupból is. Anya éppen tette volna be a bevásárlókocsiba a szokásos Univer tormás majonézt, de azért tuti, mi tuti, elolvassa. Hát már nem gm.
Salty pattogatott kukorica. Mindig ezt vettük, mert gm, ráadásul eddig a sajtos és vajas is az volt. De ma már csak a sima sósat merjük megvenni, mert a vajas nyomokban tartalmazhat glutént. Pedig volt rajta eddig is allergén infó, nemrég még csak tejet tartalmazott. 
Asszem a Nescafé 3in1 esete ugyanez, szóval nagyon vigyázzatok, inkább olvassunk 2 sorral többet.
Azt hiszem ilyen téren a lehető legjobban jártunk. Mármint úgy értem, hogy a Kinder csoki jutott nekünk, ami gluténmentes. A legeslegeslegeslegfinomabb. Vigyázzatok, a tejszelet meg a country nem gm, csak a tejcsoki mosolygó kisgyerekekkel, meg a Kinder tojás. Legutóbbi pénteki ajándékom egy doboz Kinder csoki volt Petikével ♥. A születésnapomra pedig még +3 doboz Kinder csokit kaptam. Másféle csokoládék ide vagy oda, a Kinder tejcsoki a barátunk. (és nem is akármilyen)
Ha gluténérzékeny ismerősötöket szeretnétek meglepni valamivel, a mosolygó kisgyerekes Kinder tejcsoki telitalálat. Ha laktózérzékeny is, akkor egy cetlit mellékeljetek, hogy a kis tablettáját ne feledje előtte. Aztán jöhet a dínom-dánom! ;)



Egy szerencsém, hogy ez a bolt itt van Pécsen. Számomra elég megdöbbentő tény, hogy Pécs, Magyarország 5. legnagyobb városaként nem rendelkezik olyan étteremmel, ahol van gluténérzékenyek számára is menüsor. Van egy ilyen közétkeztetéses dolog, ahol készítenek elvitelre gluténmentes ebédet, ennek iszonyatosan örülök, próbáljuk is elintézni. De azért jó lenne néha beülni az ismerősökkel egy kis ebédkére. Ebf-fel múltkor keresgéltünk interneten, hátha akad valami lehetőség, hogy együtt ebédeljünk valami helyen, de no. Én meg nem fogok kockáztatni, mert jártam már pórul olyanokkal, akiknek fogalmuk sem volt mi az a gluténérzékenység és mégis okoskodtak a vendéglátás berkeiben. Na mindegy. Szóval a pécsi Mester bolt a menedékem és kedvencem. Olyan kedvesek a kis eladók, idén többször kértem már péksüteményt elvitelre úgy, hogy kisütik nekem. Jaj, de finom. A sajtos croissant a kedvencem. Pécsiek, próbáltátok már? :)
U.i: Köszi Ebf-ke, hogy mindig elkísérsz! :) <3


Diétázók boltja és Diétázók boltja a frissen sült sajtos croissant-ommal.

Előzetesen: Ez a bejegyzés kicsit személyesebb lett, mint amilyeneket szoktam írni. Ha soknak találjátok, akkor ezt most ne olvassátok el, aki nem szeretne részletesen belemenni, mert nem érdekli, annak csak annyit: pombär, salty pattogatott kukorica és Mester boltban rendelt laktóz-és gluténmentes dobostorta és egy csudijó szülinap :)

Megint egy újabb, legjobb szülinap. Hétfőn kicsit elszomorodtam, mert drága EBF hívott, hogy nem tud visszajönni Pécsre a szakdolgozati kutatása miatt, majd szerdán összefutunk. A szülinapom estéjén elmentünk mindannyian (Testvérke, Vixa, Bálint és én) McDonaldsba egy (fejenként, ne aggódjatok, nem vívtunk véres küzdelmet 4-en egy fagyiért) McFreez-zel megünnepelni, hogy 22 éves lettem. Kikanalaztuk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Hazafelé tettünk egy kisebb sétát, megköszöntem mindenkinek, hogy velem ünnepeltek és bevallom őszintén kicsit szomorú voltam, hogy lassan véget ér a 2013-mas napom. Imádom egyébként, ha szülinapom van, 22 év ide vagy oda.

Még a lépcsőházban felfelé is hálálkodtam a kis kirándulásért, mert olyan jó érzés volt, hogy ez az egész csak rólam szólt és miattam történt. Aztán kinyitottam az ajtót, beléptem, hopp egy lufi. Gondoltam Szatika (testvér) mielőtt elindultunk, gyorsan felaggatott egy lufit, csak a sietségben nem vettem észre. Lépek beljebb, még egy lufi... meg még egy, meg még egy... meg egy torta gyertyákkal, szülinapos zene...és sehol senki. Néztem, mint Rozi a moziban, hogy ez meg hogyan lehet, hiszen MINDENKI jött velem... Pár másodpercnyi emlékezetkiesés után drága EBF előugrott a szobából, én meg a nyakába!!


Kis lakótársával együtt lejöttek és amíg mi sétálgattunk meg fagyiztunk, Szatika végig tartva velük a kapcsolatot, előkészültek. Iszonyatosan nagy meglepetés volt!! Pombär, Salty pattogatott kukorica, és glutén és laktózmentes dobostorta volt a party csemege. Gyönyörű volt a torta és isteni finom!
Most először vállalom az arcomat is, és feltöltök Nektek néhány képet az ünneplésről :) Nézzétek milyen csodaszép a torta és mennyire édik, akik ilyen meglepetést szereztek nekem!


Köszönöm szépen mindannyiótoknak, hogy ilyen nagy szeretettel ekkora örömet szereztetek, külön Szatika főszervezőnek! <3 Meg a kis átverő Ebf-nek, aki színésznőnek is elmehetne, olyan jól beadta, hogy majd szerdán találkozunk. Vixa, a kis tündér szobatárs, aki habár néha majdnem elszólta magát, azért sikerült titokban tartania a dolgot. Bálint, aki bocsánatért esedezve a nap folyamán magyarázkodott, hogy nem tud jönni, mert 6-ig órája van, és jegyzőkönyvet kell utána írnia, végül kiderült, ez is része volt az elterelő hadműveletnek. Na meg Dorka, aki végig része volt a meglepetés szervezésének és az előkészületekben nagy nagy szerepet játszott. Nagyon köszönöm Nektek <3
Gluténmentesek :)
Drága kis testvérkém legújabb és legjobb szokása, hogy péntekenként meglep valamivel. (Nagyon édi.) Mindig keres valamit a boltban, ami gluténmentes. Ha nincs is ráírva, akkor utánanéz. Először egy Kinder tojást kaptam... gyermeki lelkem ujjongott, egyrészt azért, mert imádom a meglepetéseket, másrészt azért, mert hupikék törpike volt benne, ami most "menő". A Kinder csoki, amin a gyerekek mosolyognak és a kinder tojás gm. A többivel vigyázzatok, a Country tuti tartalmaz glutént, a Kinder tejszelet is 100% már csak a piskóta miatt is, úgyhogy azért mindenképpen olvassatok! Még a tojást meg a csokit is, ki tudja mikor akarnak beújítani!
Második héten egy Doxy cukorkát kaptam. Nagyon aranyosak benne a kis cukrok, mindenféle mintájú és ízű van benne. :)
Ezen a héten pedig Nemesvámosi Haribo békácskákat hozott nekem. Figyeljétek, hogy legyen rajta, hogy nemesvámosi, az gm, de itt is javaslom azért az olvasást. Én mindig azt csinálom, így nem lőhetek mellé.


Ezen a héten otthon moziztunk. Tesóm volt a főszervező, ő hívta össze a csapatot (lakótársak), majd beszerezte a kellékeket is. A Spar sajátmárkás paprikás chipsét szoktu venni, annak ellenére, hogy ízesített nincs rajta semmi gonoszság feltüntetve és olyan nagyon finom, hogy ihajj. Popcorn-t a Pennyben vettünk Salty márkájút, tudjátok, amit mindig nagy táskában becsempészek a moziba! :D
Piroska citrus szörpi volt a szürcsölnivaló. Az éhezők viadalát néztük, nagyon izgalmas film, tényleg lehetetlen abbahagyni, úgy hömpölyög az esemény és ragad magával minden nézőt, de az érzékeny lelkűek, mint én, utána kicsit rossz hangulatban, szomorkásan távoznak haza. (jelen esetben a másik szobába) Egyébként jó a mondanivalója a filmnek, aki szereti az izgalmakat normális keretek között, annak tudom ajánlani! Most jön majd a 2. rész a mozikban, de én majd csak akkor nézem meg, ha előttem már látták és közben kommentálják nekem, hogy mikor ne nézzek oda! :)


Azért csinálok egy ilyen külön bejegyzést, mert nálunk ez a szósz multifunkcionális, és akkor megint csak belinkelgetni kell, mint a piskóta receptjét. Mi ezt használjuk a pizzára, spagettire, melegszendvicsre, most speciel húsos palacsinta töltelékeként állt helyt.


Elkészítése:

1 vöröshagymát megpárolunk, majd 1 paprikát és 1 paradicsomot apróra vágva szintén az edénybe teszünk, hozzáfőzzük a hagymához. Fél kg darált húst (vigyázzatok, mert az előre csomagolt darált húsok tartalmazhatnak mindenféle rosszat, vagy a húsboltban kérjétek meg a bácsit, hogy a friss húst darálja le, vagy csináljátok meg otthon) összefőzünk az előbbi zöldség keverékkel (ami már összetrutymálódott). Ha megfőtt a hús, beleteszünk egy üveg Heinz szósz (a porok általában tartalmaznak glutént). Oregánóval, sóval, ketchuppal ízlés szerint ízesítjük.
Ekkor elkészül egy nagyobb adag, Anya ezt kis dobozkákban szokta lefagyasztani, egy doboz egy adag. Praktikus. :)
Nem vagyunk nagy McDonald's-ba járó társaság (hála Istennek), de azért néha-néha beugrottunk egy (régen) sajtburgerre vagy csibeburgerre, mostanában McFreeze-re vagy kertszsalátára. Ahogy megérkeztünk Pécsre, benn volt a postaládánkban egy "kuponfüzet"- inkább lap - amin egy csomó kedvezmény volt. Már készültem rá, hogy számomra semmi érdekeset nem találok, maximum a sültkrumplit (valahol olvastam, hogy mégsem biztos a gluténmentessége... vagy álmodtam? Ha valaki tud pontos infót légyszi segítsen ki!), de nagy örömömre megláttam a jegeskávét. Gyorsan előkaptam az allergén táblázatomat és boldogan nyugtáztam, hogy nem tartalmaz glutént. Bekészítettem a laktáztablettáimat és tegnap délelőtt elindultunk jegeskávézni. Nagyon finom volt! Vaníliafagyit tesznek bele (ami ugyebár szintén gm. a McDonald'sban) meg lehet kérni ízesítést, csokit vagy karamellát. Ezt én nem mertem, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg ez is a McFreeze öntete, ami pedig fogyasztható. Legközelebb megkérdezem és akkor meglepem magam egy karamellás jegeskávéval.
Tartozom a hortobágyi húsos palacsinta recepttel, ami még nyár végén készült, de kicsit el voltunk havazva így az utolsó napokban. Pakolás, készülődés, vissza Pécsre, takarítás, iskola és társai. Hétvégén igyekszem pótolni a húsos palacsinta receptjét, de sajnos alig leszek otthon (elég botrányos az órarendem), így nem merek semmit ígérni, de igyekezni, azt fogok.
Remélem jól ment mindenkinek a tanévkezdés és ötösökkel indítjátok ezt az évet!! :) Sok sikert mindenkinek a 2013/2014-es tanévre! :)
Számotokra nem groteszk, hogy a Tesco-kban a gluténmentes termékek általában a búzaliszt mellett foglalnak helyet?
Annyi más hely lenne neki...
Tegnap a Márton cukrászda felé jártunk (Balatonlelle), és egyik ismerősünk mondta, hogy egyszer látott glutén-és cukormentes fagyit (ő szénhidrát és cukormentesen étkezik), de sajnos azóta sem volt szerencséje újra találkozni vele. Gondoltuk teszünk egy próbát, megnézzük. Volt rengeteg-rengeteg féle fagylalt, de egyikre sem volt kiírva semmi +információ. Anya megkérdezte a kis eladólányt, hogy van-e gluténmentes fagyijuk?
A választ szó szerint tudom idézni: "Ö, a glutén az melyik is?"
Na én itt döntöttem el, hogy akármilyen információra tesz szert a lány K-tól, akihez segítségért fordult, inkább nem eszem fagyit. K-tól jött a hír, hogy a gyümölcsfagyi mehet. Ekkor Anyával mondtuk, hogy az valószínűleg laktózmentes, nem gluténmentes. Ismét kiabálások K-nak, tuti, hogy gluténmentes a gyümölcsfagyi? K, mint a riadólánc második tagja ment a cukrászokhoz utánaérdeklődni a dolognak. A cukrászok azt üzenték, hogy a gyümölcsösök nem tartalmaznak glutént, viszont olyan helyen készítik, ahol lisztes dolgok készülnek.
Ilyenkor még mindig csak az jut eszembe, hogy az Ice'n'go-s lány mennyire kedves és segítőkész volt. :)
Tökre megörültem, amikor olvastam a facebookos csoportban, hogy az ice'n'go között van gluténmentes. Most van a BB szüreti fesztivál (természetesen Andi gluténmentes sajtos tallérral, és itthon készített szendviccsel járom a sorokat a kirakodók között és táborozok le egy-egy koncertező zenekar/előadó előtt) és láttam, hogy van Ice'n'go árus. Egyik barátnőm evett is. Akkor mondtam neki, hogy na kiderítem melyik gm. és másnap én is eszem vele. Interneten hiába kerestem, nem találtam róla információt, viszont a facebookos csoportban kaptam választ. De amikor odaértem az árushoz, azért megkérdeztem, hogy van-e információja arról, hogy melyik nem tartalmaz glutént. Mondta, hogy úgy tudja egyik sem, laktózérzékenyek csak a citromosat fogyaszthatják (nála, mert ott ez volt az egyetlen víz alapú...nem volt nagy a kínálat), szerinte glutén nincs benne, de inkább odaadja és olvassam el, nehogy rosszat mondjon. Előkeresett egy nagy mappát és egyenként kitette elém a papírokat rajtuk az összetevőkkel. Néhányat elolvastam, de mondtam neki, hogy nem akarom húzni az idejét, nézzük meg a vattacukrosat, mert olyat ennék. Abban sem volt glutén így nyugodtan vettem. Nem győztem hálálkodni neki, amiért ennyire kedves volt, hogy előpakolt mindent, körülbelül 800-szor megköszöntem neki. Habár ha belegondolunk, ez lenne a természetes, csak sajnos a mai világban nem sokszor találkozunk ilyen hozzáállással.
Péntekre kaptam időpontot a gasztroenterológushoz azzal a céllal, hogy kérek igazolást a lisztérzékenységemről. Sajnos az az orvos, aki engem vizsgált tavaly és megállapította a glutén-és laktózérzékenységet, már nem rendel itt, csak Kaposváron... úgy tűnik nem úszom meg, hogy ne utazzak le egy papírért Kaposvárra. Na,de lássuk csak szépen sorjában a dolgokat.
Amikor Anyukám telefonált, hogy időpontot kérjen, egyetlen hozzáfűznivalója volt az asszisztensnőnek a beszélgetéshez, hogy éhgyomorra érkezzen a beteg. - Egy papírért? - Igen, a doktor úr ragaszkodik ahhoz, hogy minden beteg éhgyomorra érkezzen.
Oké, ezt jó nagy hülyeségnek tartom, mert ha tükrözni akar, ahhoz nem elég, hogy csak éjfél után nem eszem. Nem mentem éhgyomorra, mert én a vékonybélbiopsziát nem engedélyezem, ha meg ellenőrző vérvételt szeretne csinálni, akkor visszamegyek következő héten.
Tavaly a kedves doki is kérdezte, hogy nem megyek-e bele, mondtam hogy nem, mert a vérvétel megmutatta, most miért kell azért szenvedni, hogy kiderüljön, "jaa, tényleg"... arra meg nem vagyok kíváncsi, hogy mennyire van leépülve a bélfalam... majd helyrejön ha diétázom. És minél előbb el akartam kezdeni a diétát, mert akkor nagyon rosszul voltam. A vérvételből kiderült, hogy mi a helyzet, a szigorú diéta tartása mellett a +5 kg és a folyamatosan csökkenő puffadás azt hiszem igazolja, hogy a vérvétel sem tévedett.
Szóval egy kis időutazás után vissza a péntekhez.
Megérkeztem a dokihoz, kijött az asszisztensnő, mondtuk, hogy mindössze egy papír lenne az, amiért jöttünk. (Egyébként előtte mindenki mondta, hogy ez a doki egy rettenet, és ne csodálkozzunk, ha nem ad semmit.)
Bementem, kérdezte mi a panaszom. Mondtam, hogy az egy évnyi diétának köszönhetően hála Istennek semmi, és elmondtam miért jöttem.
Hát ő ezt nagyon sajnálja, mert nem adhat igazolást, hiszen nincs igazolva a betegségem, ugyanis a vérvétel nem bizonyít semmit. Ide igenis biopszia kell. Mondtam neki, hogy ez tévedés, hiszen amennyiben a vérvétel +, az alighanem elég egyértelmű.
Akkor sem adhatja ki a papírt, visszajövök jövőhéten tükrözésre?
Ez volt a következő pont, amikor leesett az állam. Itt is én töltöttem be a tájékoztató fél szerepét, hogy több, mint egy évnyi szigorú diéta után vajon fog még valamit látni? Hiszen amikor anno vért vettek, illetve szó volt a biopsziáról is, egy hét telt el a konzultáció és a vizsgálat között és a doktor szigorúan felhívta a figyelmem arra, hogy eszembe ne jusson elkezdeni a diétát, mert akkor fals eredményt fog kimutatni. Na most itt nem egy hétről, hanem 56 hétről volt szó.
A kérdésemre a válasz az volt, hogy valamit nyilván fog látni.
Hát valamit nyilván, de abból ő nem fog diagnózist felállítani, mert az elváltozások ennyi idő alatt már helyreálltak. Hiszen a lisztérzékenyek azért mennek évente ellenőrzésre, mert negatív eredményt várnak, és abból nem az derül ki, hogy nem lisztérzékenyek, hanem hogy jól tartják a diétát.
Úgyhogy úgy lettem elküldve a rendelőből, hogy én nem vagyok lisztérzékeny, hiszen a vérvétel az semmit nem igazol, a betegségem nincs bizonyítva... De azért nem ettem meg hazafelé egy zsemlét...
Úgy érzem, hogy érettségivel és (eddig) két évnyi tanulással a PTE BTK Kommunikáció és médiatudomány szakán simán elmehetnék gasztroenterológusnak...
... amikor ismét kijött a jó idő, minden utca sarkán feltűntek a fagyisok, a minifánk-  és  kürtőskalács árusok, azt hittem, hogy a nyár lesz a legnehezebb évszak, ami a gluténérzékenységet igencsak elviselhetetlenné teszi. Úton-útfélen belebotlik az ember a "tiltott gyümölcsökbe", persze egyszer sem törik meg, - mert kitartó, vasakaratú, és nyilván az egészsége fontosabb, mint holmi percnyi öröm (ami később több szenvedést okozna) - a szívét azért mélyen facsarják a kis gonoszak. Nekem egyébként már egyre kevésbé. Olyan boldogsággal töltött el, amikor múltkor a strandon a többiek lángost ettek és én picit sem voltam szomorú!! Egyáltalán nem éreztem azt, hogy hű, de betömném azt a lángost! Jó, oké, mindenkinek vannak hibái, múltkor a McDonald'sban igenis csorgott a nyálam a sajtburger láttán, (mikor lehet már Magyarországon is gm. hamburgerzsemlét kapni a McDonaldsokban?) de tök jól elvoltam a McFreeze-emmel. Finom volt. Egyszer sem jutott még eszembe, hogy tiltott dolgot egyek, sőt egyre kevesebbszer kesergek miattuk. Képzeljétek el, csomószor álmodom ilyenekkel. Múltkor azt álmodtam, hogy megettem valamit, ami nem volt gm. Valami péksütemény lehetett, nem emlékszem már pontosan, és teljesen be voltam sz*rva, hogy mi lesz most, mindent tönkretettem, hiába az eddigi diéta... aztán szerencsére felébredtem. Másnap éjjel, álmomban a lisztérzékeny paradicsomban jártam, magyarul egy olyan óóóóriási pékségben, ahol minden gm. volt. Kakaós csigák, fahéjas csigák, baguetttek, kiflik, perecek... és minden elképzelhető finomság, ami csak eszetekbe jut. Jól be is vásároltam, egy hatalmas szatyorral hagytam el a boltot, kifelé menet még egyszer letisztázva, hogy tuti minden gm-e.
Én nagyon aggódós vagyok. Sőt, parázós. Parázok majdnem mindenen, amit megeszem. Hogy tuti nem ment bele semmi? Nehogy véletlenül abba a kajába egyek bele, ami a család többi tagjának készült. Nincs-e keresztszennyeződés valamiben...stb. Nem is ettem még azóta étteremben, hogy kiderült a lisztérzékenységem. Tudom, hogy ez nem jó, és a saját életemet keserítem meg a túlságos aggodalmaskodással, de remélem, ahogy a gyilkos finomságok láttán érzett szomorúság is csökken, a para is apadni fog az idők folyamán.
... és igen, ez pont nem az, amiről írni szerettem volna :D...
szóval, nyár... tehát nagyon féltem attól, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy viselem a kedveskedő, lelkük mélyén gonosz, lisztérzékenyekre tekintettel nem lévő fagyi-minifánk-kalács-rétes árusokat. Nos, meg kell mondanom, egész jól. Sőt...a nyár teljesen oké lisztérzékenység szempontjából. Erre ma ébredtem rá. (Illetve tegnap, mert éjjeli bagoly lévén már átnyúltam mára.) Tulajdonképpen szinte napokig el lehetne élni dinnyén, barackon, szőlőn. Ebben a melegben majdhogynem nem is kíván mást az ember.
Úgyhogy egyetek sok-sok gyümölcsöt (kerülve az agyon fényesített példányokat, ki tudja mivel cicomázzák - zöldalmát ne is vegyetek, ott tuti van benne glutén) és igyatok rengeteg vizet ebben a melegben!
Kis tanácsom elég hosszúra nyúlt, van benne egy kis esti mese is, így aki még rajtam kívül nem alszik, annak jó éjszakát és szép álmokat kívánok! :)
Amíg nem találtam rá erre a cikkre, eszembe se jutott, hogy a rúzsok is veszélyt jelenthetnek ránk. Az alapozó engem nem érint, hiszen azt szinte nem is használok, de rúzst-szájfényt néha-néha, alkalmakkor azért szívesen tesz fel az ember. Egy átlagos hétköznapon (csak amikor iskolába megyek, nyáron nem szoktam sminkelni)  az én sminkem kimerül a szempillaspirál és egy kis pirosító kombinációjában.
De jó tudni, hogy erre is oda kell figyelnünk. Pedig olyan szép rúzsok vannak... nem tudom, hogy lehetne kideríteni, hogy mi az, ami számunkra is megengedhető. Ha van erről információtok, azt szívesen fogadnám. :)
Az is furcsálltam, hogy a Schwarzkopf Gliss kur márkájú hajbalzsamomat is le kellett cserélnem, mert (asszem) búzafehérje volt benne. Jaaj, de nehéz...
Az elmúlt két napot Pécsen töltöttem, onnan meg nem ment a blogolás, így utólag írom le a történéseket a gluténmentesség szempontjából. Kicsit groteszk nyáron elmenni a Balaton mellől, de gondoltam nem árt kiszakadni a mindennapokból, egy 2 napos pécsi túra pont megfelelő volt. Anyukám meg a tesóm már vasárnap óta lenn voltak, én csak szerdán csatlakoztam hozzájuk.
Mielőtt elindultam, azon gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal a több, mint 3 órás vonatútra ebben a melegben. A sajtos melegszendvics mellett döntöttem, mert az nem gond, ha "felforr", szalámit inkább nem tettem bele, nehogy ebben a forróságban valami baja legyen. Aznap Anya ellátogatott a Mester boltba (Diétázók boltja), hogy finom péksüteménnyel várjon.
Gluténmentes kakaós csiga, pizzás csiga és sajtos croissant volt a meglepetés. (A pizzás csiga sajnos elfogyott, mire észbe kaptam, hogy fotózzak :( :D)

Nem csak ezek vártak engem, hanem mignonok is! Mignont már év közben többször ettem, nagyon finom, glutén és laktózmentes is.

Csütörtök este a keresztszüleimnél vacsoráztunk. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én eddig nem szívesen ettem vendégségben. Mert tudom, hogy nagyon odafigyelnek rá, hogy ne kerüljön semmi olyan összetevő az ételbe, ami gluténtartalmú lehet, de az emberben azért mindig ott van a kérdőjel, hogy vajon milyen fakanállal lett megkeverve a rizs és milyen edényben lettek kisütve a húsok. 
De nekem egy Tündérkeresztanyám van, aki miattam új edényt vásárolt, új fakanalakat szerzett be és beüzemelte a lenti konyhát, hogy külön légtérben készüljön el a gm. vacsora. Egy Tündér. 
Így minden félelem nélkül a többiekkel vacsoráztam. A többiekkel enni jó érzés volt, a vacsora pedig isteni finom. :) Sajtos-paradicsomos csirkemell volt sárgarépás rizzsel és saláta kefires-fokhagymás-borsos öntettel. Desszertnek gyümölcssaláta.
Ma délelőtt még elugrottunk a Diétázók boltjába, kértünk egy sajtos és egy sós perecet. Egészen kiskoromtól kezdve imádtam a perecet. A Fővárosi állatkert szenzációja számomra az állatok mellett az óriási perec volt. Évekkel ezelőtt a gimiben még 35 forintért vettem isteni perecet. Ha pékségben jártunk, mindig perecet választottam. Ha Anya akart meglepni valamivel, amikor bevásárolt, a perec volt az, ami mindig tutira bejött. Iszonyatosan hiányzott, de most olyan jó volt újra enni, hogy csuda. Nagyon finom!!


Mivel szeptemberig már nem járok Pécsen, Anya javaslatára bevásároltunk péksüteményekből is. Vettünk pizzáskiflit, magoskiflit, sajtoskiflit és sós perecet 4-esével csomagolva, fagyasztott állapotban. Hűtőtáskában hazáig kibírta az utat (kocsival 2 óra). A kiflik darabja (pizzás-sajtos-magos) 95 Ft-ra jön ki, kicsit belegondolva kb. annyi, mint amennyibe kerülnek az összetevők, amiből megsütjük a kevésbé finom zsemlét. 
Szerintem, ha Baján, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, esetleg Pécsen jártok érdemes benézni. ITT megtaláljátok az egyes boltok telefonszámait, ha friss péksüteményt szeretnétek és egy órával előbb odaszóltok, nagyon szívesen elkészítik Nektek.
Nagyon szimpatikusak a hölgyek a boltban, mindig segítőkészek és kedvesek. Szeretek oda menni! :)
Eddig mindössze kétszer voltam moziban azóta, hogy diagnosztizálták nálam a gluténérzékenységet. A mozinak két fő összetevője van: a film és a pattogatott kukorica. Régen, amikor nem voltam lisztérzékeny, ritkán vásároltam popcornt a helyszínen, de most, hogy ne érezzem azt, hogy kimaradok valamiből (mert körülöttem természetesen mindenki popcornt ropogtat/csámcsog/nyammog), megoldom. Sajnos nem tudom, hogy a moziknál milyen pattogatott kukoricát árulnak. Hiába próbáltam utánanézni, rákeresni, ez az információ azóta sincs a birtokomban. Így gáz, nem gáz, megveszem a Pennyben a Salty márkájú popcornt, itthon kipattogtatom, majd jól elrejtve egy nagy táska mélyén viszem magammal. A helyszínen pedig csak egy üdítőt vásárolok. Mivel az ott készített kukorica összetevőiről fogalmunk sincs (legalábbis nekem), kockáztatni nem fogok. Hiszen a Mogyi termékek például nyomokban mind tartalmaznak glutént. Az meg kell a fenének. Úgyhogy ha biztosra akartok menni, ezt a megoldást tudom javasolni, de jó nagy táskát vigyetek! :D
Ez a bejegyzés azért volt most aktuális, mert pénteken néztük meg a moziban a Női szervek című filmet két fantasztikus színésznő főszereplésével. Egyszerűen imádnivaló film, végignevettük az egészet. Ha van lehetőségetek, nézzétek meg (titokban megsúgom, hogy már interneten is elérhető, de természetesen nem ajánlom, mert az bűncselekmény, hiszen mozis felvétel!! de Google-ban rákeresve megtaláljátok.)
Nagyon sokan írnak a csoportokba azzal kapcsolatban, hogy lisztérzékenyek számára a strandolás hogyan oldható meg. Sajnos briliáns ötleteim nincsenek, ez számomra is egy fájó pont, pláne így, hogy a Balaton mellett élek, pedig milyen szerencsés vagyok :)
Tavaly nyáron derült ki rólam sok-sok szenvedés után, hogy gluténérzékeny vagyok. Így a tavaly nyári strandolások már ennek a jegyében zajlottak. Egy évvel ezelőtt, amikor egész napos strandolásra készültünk (fürdőbe), akkor bizony vittem magammal a szendvicseket. Először - buta fejjel - csak betettem a táskámba és mentem. Aztán rájöttem, hogy ez elég tapasztalatlan strandolóra vall... kevésbé gusztusos melegszendvicseim lettek. Saját hibájából tanul az ember - alapon hűtőtáskával indultam neki legközelebb, hogy meghódítsam a partot és a Balatont. Ez már sikeresebb próbálkozás volt, de az akkor még kevésbé finom kenyérkémből készült szendvics aligha jelentett örömet a lángosozó, hamburgerező, hotdogozó (magyarán élvezkedő) nyaralók mellett. Nem szerettem strandra járni, szomorkodtam, néha sírdogáltam és szidtam mindenkit, annak ellenére, hogy tudtam jól, ez semmi jóra nem vezet.
Amikor augusztus végén eljött a szüreti fesztivál, a barátaimmal a nagy tömegben sétálgatva egyszer-egyszer megleptem magam egy vattacukorral, majd mikor már éhesek lettünk, ők egy büfé felé, míg én hazafelé vettem az irányt (milyen szerencse, hogy 10 perc alatt otthon vagyok a partról).
Idén is úgy strandoltam eddig, hogy itthon jól beebédeltem, kis ebéd utáni sziesztát követően lementem a partra, ott ha kívántam valamit, akkor vettem egy Calippot (ő a megmentőm) és vacsorára jöttem haza.
Kezdem belátni, hogy ez nem a legjobb megoldás. Az a baj, hogy amikor étkezésre kerül a sor, akkor hazaindulok. Nem szeretem, hogy nekem mást kell ennem, mint másoknak. Megmondom őszintén, nekem már nem is az fáj, hogy ők netán finomabbat esznek, hanem hogy mást. Nem szeretek különbözni. Nem szeretek más lenni. De már talán mondhatom, hogy tapasztaltabb fejjel ez egy jó nagy hülyeség. (már bocsánat a csúnya szóért) Saját szórakozásomat rontom el azzal, hogy mindig hazamegyek. Csomó jóból kimaradok. Valahogy ezt meg kéne oldani. Arra gondoltam, vihetnék chipset. Tudom, hogy egészségtelen, és egy étkezést sem helyettesít, de csak rágcsálni a parton napozás/olvasás közben igenis jó lehet. Vihetünk saját készítésű kekszet. Vagy ha épp van otthon, akkor valami olyan édességet, amit úgy vásároltunk. (nápolyi, stb...). Így, hogy már egész jó zsemlét tudunk sütni, vihetünk hűtőtáskában szendvicset is, esetleg pizzát, vagy süteményt, netán otthon elkészített hamburgert - egy dobozba téve, hogy ne potyogjon szanaszét. Ha már van hűtőtáskánk vihetünk salátát is, amibe szeletelhetünk virslidarabkákat. (ezekhez hűtőtáska szükséges) Ne maradjon otthon a cseresznye, a meggy, a szilva, a barack, vagy valami finom gyümölcs, ami éppen most érik. Ja igen, és ha van hűtőtáska, akkor egy Snickers is becsúszhat az oldalzsebébe. Ha még ezek mellett is kedvünk támad valami finomságot venni a strandon, akkor legyen az egy vattacukor, vagy egy Calippo. Egészségünket szem előtt tartva javaslom inkább az utóbbit. Esetleg a kukoricaárustól is érdeklődhetünk. (Na nem a pattogatott kukoricástól, hanem a főtt kukoricástól, habár igencsak sokallom az egy cső kukoricáért elkért 300-400 Ft-ot. Főzzük meg otthon és vigyük le a partra.) Figyeljétek meg, mennyit spórolunk a többiekhez képest, akik ott veszik meg a napi élelmüket! :) Ezek a lehetőségek, amiket itt felsoroltam, a legrosszabb esetekre vonatkoznak. De nagy örömömre már hallottam, - illetve láttam - hogy vannak már olyan helyek, ahol számítanak az érkezésünkre. Tamyka Lakatos írta a facebookos csoportba a következőt:

"Sziasztok!!!! Ha valaki Balatonlelle felé jár a Nádfedeles halsütödébe már lehet kapni gluténmentes sült halakat,rántott husit és palacsintát is!!! :) Ne aggódjatok tényleg gluténmentes liszttel csinálnak mindent,hisz én is LÉ vagyok,Anyukám ott dolgozik és ő is készíti a Gluténmentes palacsintát is például!!! :) Kellemes nyarat és jó falatozást kívánok mindenkinek!!! :)"

Tök jó, nem? :)
Szerintem egyre több ilyen hely lesz, sőt, ahogy tudom, a Balaton környékén, ahol vannak ilyen wellness szállodák, már több helyen is vállalnak gluténmentes étkeztetést.
Higgyétek el, lesz ez még jobb is, addig pedig bírjuk ki a hűtőtáskával, vagy menjünk Balatonlellére strandolni és a Nádfedeles halsütöde majd segítségünkre lesz!
Azért csinálok egy ilyen külön bejegyzést, mert nagyon sokan kérdezték már a facebook csoportban is, hogy hogyan lehet jó gluténmentes piskótát készíteni. Szerintem ez nagyon finom, nem száraz... szóval nekem és remélem nektek is tökéletes :)

6 tojásos gluténmentes piskóta
6 tojássárgáját 3 evőkanál kristálycukorral habosra keverünk. 6 evőkanál rizslisztet egy csomag gluténmentes sütőporral elkeverünk és a cukros tojássárgájához adjuk.  Amennyiben ez túl sűrű, márpedig az lesz :D, adunk hozzá egy kis vizet. (általában 2-3 evőkanálnyi elég)
Ezek után felverjük a 6 tojásfehérjét, és miután megkeményedett hozzákeverünk 1 evőkanál kristálycukrot.
A két masszát óvatosan keverjük össze, hogy a hab ne törjön, és Liga margarinnal kikent, rizsliszttel kiszórt formában sütjük meg!

Természetesen nagyobb/kisebb adagok esetén a hozzávalók mennyisége arányosan változik.
Világéletemben imádtam a búzadarából készült ételeket. Odavoltam a tejbedaráért, a darás tésztáért, a meggyszósz mellé készített pirított daráért és még sorolhatnám. Amióta a búzadarával lassan egy éve szakítottunk, szinte ki is zártam ezeket az ételeket a mindennapjaimból, hiszen akkor még csak a kukoricadarát ismertem. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem a kukoricadarából készült ételekben nagyon érződik a kukorica jellegzetes íze. Így már nem ízlett annyira a tejbedara sem és a darás tésztát sem ettem olyan lelkesedéssel, mint azelőtt. (pláne ott még a tészta is kicsit kukoricaízű). Teltek-múltak a hónapok, néha kísérletezgettem a tejbe(kukorica)darával, de nem volt az igazi. Mígnem olvastam a rizsdaráról. Azt sem tudtam addig, hogy ilyen is létezik, abban a tudatban éltem, hogy a búzadara csupán kukoricával helyettesíthető. Lelkesedésem határtalan volt, így amint eljutottunk Pécsre a Mester boltba, (ott szoktuk az ilyesféle nagybevásárlásokat megejteni) be is ruháztunk a várva várt rizsdarára. Nem kellett csalódnom. Éppen egy hete, hogy van itthon rizsdara, azóta már többször reggeliztem tejbedarát és most is darás tésztát ebédelek éppen. Lássatok csodát, olyan mint régen! Egy éve, hogy nem ettem ilyen finom darás tésztát. Így a meghirdetett versenyt nálam a rizsdara nyerte. Visszahozta a kedvenc ételeimet. Tartozom neki. Ti hogy vagytok vele? Nálatok melyik vált be?
Holnap lesz az utolsó vizsgám ebben a szemeszterben, így gondoltam, hogy mielőtt belekezdenék az ipari mértékű bejegyzés gyártásba, valamiről nem ártana beszélni.
Bizonyára, akik olvassátok ezt a bejegyzést, tagjai vagytok a facebookon többféle lisztérzékeny csoportnak, vagy akár csak egynek is. Ezek a csoportok azért jöttek létre, hogy segíthessünk egymásnak, megosszuk a tapasztalatainkat, hogy - mondjuk ki - a nehéz és sokszor lelkileg kilátástalan életünket megkönnyítsük. Sokan nem akarnak róla beszélni, de ez az életforma azért lelkileg nem egyszerű. Főleg eleinte nehéz megküzdeni azokkal a bökkenőkkel, amik eddig nem fordultak elő az életünkben, és sosem gondoltuk volna, hogy egyáltalán ilyen majd velünk is megtörténhet. Igen, ha kirándulni megyünk, vagy csak egy délutánt töltünk a barátainkkal, akkor a táskánk majdnem 100%-a étellel van tele, hiszen csak úgy nem tudunk betérni egy pékségbe, vagy egy pizzázóba, hogy egy finom vacsi mellett csevegjünk el a pajtásokkal. Vagy ha netán elmegyünk valahova, mondjuk McDonald's-ba, míg a többiek hamburgert és finomabbnál finomabb kajákat tömködnek a szájukba, igenis szomorú lesz az ember a már igencsak unalmas kertészsalátája fölött. Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy mennyivel egészségesebben étkezünk, de magunknak azért bevallhatjuk, hogy ennyi idősen - sőt, akármilyen korban - igen nehéz megküzdeni ezekkel. Szóval, ha éppen  nem fizikailag vagyunk rosszul (ami azért sajnos gyakran előfordul bármelyikünkkel önhibánkon kívül is), a szívünk sajnos akkor is sokszor sajog. 
Kicsit úgy érzem eltértem a tárgytól, amiről írni szeretnék, de igazából nem, hiszen ezek a dolgok állnak a hátterében annak, amiről szólni fog ez a bejegyzés. 
Szóval... a facebookos csoportok. Sokszor szoktam olvasgatni, szívesen látom, hogy megosztanak gyönyörű süteményeket, isteni recepteket és kedvesen tanácsokat adnak egymásnak az emberek. Ez jó érzéssel tölti el bármelyikünket, hiszen látjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mennyien helyt tudnak állni így is, és küzdenek az egyre jobb lehetőségeinkért. Ezt nagyon köszönöm Nektek, többször lett már jobb kedvem azért, mert kedves dolgokat olvastam itt. 
Azonban van egy bökkenő. Nem csupán ilyen pozitív dolgokat lehet ott tapasztalni. Sokszor voltam szemtanúja annak, hogy kiosztják, "leoltják" az emberek egymást minden ok nélkül. Szidjuk a másikat, negatív megjegyzéseket teszünk rá, és igazából talán meg sem tudjuk mondani, hogy miért. (nem azért írom t/1-ben, mintha velem is előfordulna, én még nem "veszekedtem" senkivel a facebook berkeiben, de talán így jobban átmegy ez az egész) De ha picit belegondolunk... miért ír oda az az ember? Ha egyesek nem jönnek rá, akkor elárulom:  segítségre van szüksége. Mindegy, hogy miért, mindegy, hogy főzéssel, vásárlással kapcsolatban adódtak gondjai, vagy kirándulni megy a családjával, és tanácsra van szüksége. Lehet, hogy csak egy kis biztatásra, jó szóra vágyik, és látjátok ez az, amit bármelyikünk meg tudna adni. Ehelyett mit csinálunk? Megjegyzést teszünk rá, mert túl elővigyázatos... ha ő így érzi biztonságban magát, tegye nyugodtan, sőt jól is csinálja, ez nekünk ne fájjon. Inkább legyen valaki elővigyázatos, mint nemtörődöm, mert ez az életmód tényleg arról szól, hogy mindig figyelnünk kell. Beszólogatunk neki, és csak azért, mert feltesz egy kérdést valamelyik termékkel kapcsolatban, ami esetleg nyomokban glutént tartalmazhat - de ez számára nem egyértelmű - már rögtön elkönyveljük, hogy felelőtlen, nem tartja a diétát és majd nézze meg a következményeket... meg én megmondtam... és stb. Ember!! Nem hiába kérdez szerencsétlen! Azért kérdez, mert nem tud valamit, és válaszra van szüksége, nem pedig kiosztásra. Nagyon nehéz lenne szépen megfogalmazni a választ? Ha erre a kérdésre igennel válaszoltál, akkor inkább ne kommentálj neki. 
Elhiszem, hogy stresszes vagy, elhiszem, hogy Neked is vannak problémáid, mindannyiunknak vannak, főleg, mivel mi még küzdünk plusz nehézségekkel, amiket az átlagos ember nem ért meg. De azért, mert Te frusztrálva érzed magad emiatt, nem lesz attól jobb, hogy más embert még boldogtalanabbá teszel, aki ugyanezekkel a problémákkal küszköd, amivel Te. És miért várjuk, hogy a nem lisztérzékeny emberek megértsenek minket, ha magunkhoz, illetve a sorstársainkhoz sem tudunk tisztelettel fordulni?
Ha úgy érzed rossz a kedved, akkor ne írj neki, maradj ki belőle. Segítenünk kell egymásnak, nem pedig csak szidni a többieket. Tegyük könnyebbé egymás életét... miért kell nehezíteni azt, ami amúgy sem könnyű? Ugye, hogy jól esne egy támogató kéz, meg néhány kedves szó, amikor éppen mélyponton vagy egy zsemle miatt, amit a többiek esznek, Te pedig csak nézed? Adjuk meg egymásnak!
El kell fogadni, hogy mindenki más, sokan máshogy tartják a diétát, lehet, hogy éppen nem a legtökéletesebben, de attól semmi nem fog változni, hogy leordítjuk a fejét, hogy mekkora felelőtlen ember és nem is érti ennek a "betegségnek" a lényegét. Mondjuk meg neki kedves szavakkal, hogy mi hogy gondoljuk, és lehet, hogy neki is jobb lenne, ha eképpen cselekedne.
Most is nagyon sokszor szomorkodom, de eleinte nagyon sok kedves kommentárt kaptam, sőt még most is. Tudom, hogy sokan vagytok, hogy kitartotok minden helyzetben, ez erőt ad mindannyiunknak. Köszönöm szépen a sok-sok segítséget, a kedves, támogató szavakat. Egy biztató szó is sokat jelent egy rosszkedvű napon. És ez az, amit észben kell tartani. Hogy meg van a képességünk, hogy felvidítsunk egy embert. És ha megtehetjük, akkor miért is ne tennénk meg? Egy kedves szó nem kerül pénzbe és minimális időt vesz igénybe. Helyt álló itt az a mondás, hogy egy mosolyért százat kapsz cserébe. Légy kedves és segítőkész, és Neked is segíteni fognak az emberek. 
Lehet, hogy Titeket nem érdekelt ez a bejegyzés, de ha elértetek a végére, remélem azért legalább részben  igazat adtok nekem.
Köszi, hogy elolvastátok.
Egy kis elő-vizsgaidőszak

Annak, hogy nem jelentkezem, az az oka, hogy már javában benne vagyunk a zh-kban, vizsgákra való készülésben és emellett most még egy kutatócsoport tagja is vagyok. Éppen egy feladatra készülünk, ahol az a lényeg, hogy riporterként és interjúalanyként is brillírozni kell. Amikor interjúalanyként veszek részt a feladatban, a lisztérzékenység a téma. Beszúrom ide, hogy a nagy készülések közepette is legyen valami, ami ráadásul ide kötődik.

Mikor tudtad meg, hogy gluténérzékeny vagy?
Körülbelül egy éve diagnosztizálták rengeteg vizsgálat után, de már évekkel ezelőtt jelentkeztek a panaszok, csak nem tudták megállapítani az orvosok, hogy milyen betegség okozza a tüneteket.

Milyen tüneteket produkált ez?
Legfőképpen gyomorfájdalommal, hasi görcsökkel, puffadással és rossz közérzettel járt.

Hogyan lehet orvosolni ezt a problémát?
Sajnos gyógyszer nem létezik rá, csupán egy életen át tartó diéta az, ami tünet-mentesít, de elmúlni sosem fog. Ez egy olyan dolog, amivel együtt kell élni, sokszor mondják, hogy nem is betegség, hanem ez egy életmód.

Mennyire szigorú a diéta?
Örülök, hogy erre rákérdeztél  mert sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában ezzel a dologgal, hogy ez nem egy olyan diéta, amiben lehet bűnözni. Ha véletlenül a szervezetembe kerülne pl. egy kenyérmorzsa, már az óriási problémákat okozna, ezért nem csak arra kell figyelnem, hogy mit eszem, hanem, hogy milyen körülmények között táplálkozom. Nem szabad ugyanazzal a fakanállal keverni az én ételemet, amivel Anya a családnak főz, mert a fakanál rostjaiban megragadhat a liszt és már ilyen kis mennyiség problémát okoz. A legnagyobb bánatom az, hogy glutén sajnos nem csak az ember által elképzelt evidens dolgokban található, hanem virsli, popcorn, csoki, joghurt és stb minden tartalmazhat glutént. 
Ha nem tartanám ennyire szigorúan a diétát, annak elég súlyos következményei lehetnének, pl. gyomorrák és bélrák, amit ha lehet, el szeretnék kerülni.

Anyaglilag mennyire megterhelő ez az életmód? Jár valami támogatás rá?
Nagyon drága. Egy kiló búzaliszt 150 Ft, ezzel szemben 1 kiló gluténmentes liszt ára meghaladja az 1500 Ft-ot. Támogatást nem adnak rá, külföldön van olyan rendszer, hogy az orvos receptre felírhatja ezeket a gluténmentes hozzávalókat, amivel az ember főz, és akkor a lisztérzékenyek kedvezménnyel válthatják ki a gyógyszertárban. Sajnos a magyarok még nem tartanak itt.

Van rá valami kilátás, hogy ezt itthon is be fogják vezetni?
Sok ilyen próbálkozás volt, van egy ilyen szervezet, ami a lisztérzékenyek jobb "sorsáért" kampányol, de sajnos a kormány eddig leszavazta a dolgokat. Talán ha ők is ebben a cipőben járnának, máshogy vélekednének.

Hogyan befolyásolta ez a változás az életedet?
Egyelőre még nem tudom a pozitív oldalát nézni a dolognak. Sokan mondják, hogy mennyivel jobb, mert én egészségesen táplálkozom. De még csak azt a részt tapasztaltam, hogy mennyire nehéz végignézni, ahogy mások szendvicset esznek, vagy beülnek egy cukrászdába. Főleg, mikor kijön a jó idő, minden sarkon fagyit, kűrtöskalácsot és hasonló finomságokat árulnak, amire inkább rá se nézek, mert csak elszomorodnék. Rossz érzés emellett az is, hogy sokan kényesnek titulálnak azért, mert nem eszem meg valamit, ami nyomokban glutént tartalmazhat, vagy kinevetnek, hogy jaj, hát ezt sem eheted? Akkor mit ehetsz? Nem esnek túl jól az ilyen megnyilvánulások. De majd talán idővel könnyebb lesz, és hozzá fogok szokni ezekhez a dolgokhoz.
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv 20% kedvezménnyel!!

Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv 20% kedvezménnyel!!

"Életem gluténmentesen" 20% kedvezménnyel megrendelhető!

"Életem gluténmentesen" 20% kedvezménnyel megrendelhető!


KÖVESS FACEBOOK-ON IS!

A blogon megjelenő tartalomra (legyen az kép, szöveg stb...) a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény vonatkozik, így azt a szerző engedélye nélkül bármely más helyen (weboldal, nyomtatott irat stb...) közzétenni TILOS!

@glutenmenteselet INSTAGRAM

Gluténmentes szórakozás! ;)

Gluténmentes szórakozás! ;)

VÁLASSZ NYELVET

Blogarchívum

  • ►  2019 (25)
    • ►  november (6)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (4)
    • ►  május (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2018 (27)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (7)
    • ►  június (1)
    • ►  május (5)
    • ►  április (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (126)
    • ►  december (21)
    • ►  november (6)
    • ►  október (14)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (1)
    • ►  június (3)
    • ►  május (15)
    • ►  április (13)
    • ►  március (17)
    • ►  február (12)
    • ►  január (14)
  • ►  2016 (171)
    • ►  december (24)
    • ►  november (14)
    • ►  október (23)
    • ►  szeptember (14)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (11)
    • ►  május (11)
    • ►  április (11)
    • ►  március (15)
    • ►  február (20)
    • ►  január (9)
  • ►  2015 (222)
    • ►  december (24)
    • ►  november (20)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (24)
    • ►  július (20)
    • ►  június (32)
    • ►  május (22)
    • ►  április (10)
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (15)
  • ►  2014 (170)
    • ►  december (28)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (22)
    • ►  július (20)
    • ►  június (20)
    • ►  május (11)
    • ►  április (13)
    • ►  március (10)
    • ►  február (10)
    • ►  január (18)
  • ▼  2013 (36)
    • ▼  december (4)
      • Boldog új évet!
      • December 24. Egy gluténmentes karácsony
      • December 17. Egy kis kedvcsináló
      • December 16. Gluténmentes rénszarvas lányok
    • ►  november (3)
      • A meglepetés
      • Meglepetés
      • Pécs - Paleo központ
    • ►  október (7)
      • Gluténmentes étterem Veszprém - Fekete Bors étterem
      • Salty pattogatott kukorica
      • Vigyázzatok!
      • Kinder csokoládé
      • Pécs - Diétázók boltja, Mester bolt
      • Szülinapom volt
      • Születésnap
    • ►  szeptember (5)
      • Gluténmentes meglepetések
      • Otthoni mozizás
      • Gluténmentes szósz pizzára, spagettire, melegszend...
      • McDonald's jegeskávé gluténmentes
      • Tanévkezdés
    • ►  augusztus (5)
      • Érdekes...
      • Márton cukrászda
      • Ice'n'go
      • Kiakadtam level 100.
      • Gluténmentes nyár...
    • ►  július (4)
      • Gluténérzékenység vs. smink
      • "Nyaralás" Pécsen
      • Gluténmentes pattogatott kukorica, avagy menjünk m...
      • Gluténmentes strandolás
    • ►  június (3)
      • Gluténmentes piskóta
      • Kukoricadara vs. Rizsdara
      • Furcsa "jelenség"
    • ►  április (1)
      • Interjú
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (2)
  • ►  2012 (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)

Keresés

Címkék

advent alkotás allergén alma almás bacon barack Barbara liszt bejgli briós BROLL brownie cirokliszt corn flakes cukormentes csiga csoki csokoládé Diétázók boltja dió diós Doves Farm ebéd édess édesség egy napom élesztőmentes életem gluténmentesen eper esküvő étterem fagyi fahéj fánk fasírt Fekete bors étterem forrócsoki főétel főételek Free from liszt gesztenyés gluténérzékenységi gyors gluténérzékenységi gyorstalpaló glutenix gofri gombóc grill gyors gyros gyümölcs Hadarik Rita halloween hamburger hot dog hús húsvét ischler isler ital jégkrém kakaós kakaós csiga kalács karácsony karamella kávé keksz kelt kelt tészta kenyér képviselőfánk kezdőknek kifli kirándulás kókuszgolyó kókuszos körte krémleves krumpli kuglóf kukoricakeményítő lángos lasagne lekvár lélek leveles tészta leves linzer lisztmentes mákos málna McDonald's meggy Mester család mester süteményliszt mézes mézeskalács minifánk muffin nápolyi NoCarb nokedli nutri free nyár ősz palacsinta Pécs péksütemény perec piskóta pite pizza pizzaszósz pogácsa praktikák rántott reggeli rétes rizsdara rizsliszt RIZSLISZTBŐL ropi sajtos saláta Schär Schär mix smoothie sós sütemény sütés nélkül szendvics szénhidrátcsökkentett szilvásgombóc szilveszter születésnap tea Tegyünk együtt egymásért tejmentes termék termékek test testsúly tészta tésztasaláta tesztelés tojásmentes torta túró túrós tünet utazás vendégposzt videó zabpehely zöldség zsemle

Népszerű bejegyzések

  • Gluténmentes triplacsokis brownie RIZSLISZTBŐL
    Na, ez ám a full csokis finomság... és nem azért tripla, mert van benne kakaó, meg ez meg az. Ebben konkrétan háromféle csokoládé van, ráadá...
  • Gluténmentes fonott kalács
    Ez az első olyan fonott kalácsom, ami nem csak ízre és állagra tökéletes, hanem valami eszméletlen gyönyörű is és totálisan el vagyok ájulva...
  • Gluténmentes édes aprósütemények
    Ilyen egy tökéletes recept. Olyan finomság, amiről senki meg nem mondaná, hogy gluténmentes, az egész család (csak én vagyok gluténérzékeny...
  • Életem gluténmentesen KÖNYV!
    Olyan izgatott vagyok! Megjelent a könyvem "Életem gluténmentesen" címmel a BOOOK Kiadó gondozásában. ♥ Annyian írtáto...
  • Gluténmentes tökös-mákos rétes
    A mellettünk lévő kis faluban, október elején/közepén minden évben töklámpás fesztivált rendeznek. Amikor gyerekek voltunk, többször faragtu...

.

Rendszeres olvasók

Copyright © 2016 Gluténmentes élet. Created By OddThemes & Distributed By Free Blogger Templates