2009-ben szúrtam ki ezt a péksüteményt, amikor vezetni tanultam. Az oktatóm mindig megállt egy pékségnél és vett magának egy sós és egy édes péksüteményt. A sós esetében mindig valami mást választott, de az édes mindig mákos tekercs volt. Annyira jól nézett ki, hogy én is mindig megkívántam, de csak egyszer ettem belőle - akkor még nem tudtam, hogy gluténérzékeny vagyok. Mindenesetre mély nyomokat hagyott bennem, nem csak kinézetre volt étvágygerjesztő, nagyon, de nagyon is finom volt.

Tegnap valamiért eszembe jutott, és gyorsan elkezdtem keresgélni valami jó kis receptet. Egyedül a Mézes otthon blogon bukkantam rá. Teljesen ugyanúgy nézett ki a képeken, mint anno a pékségben, úgyhogy már csak mákot kellett vennem. :)

1 dl langyos, cukros tejben felfuttattam 10 g élesztőt, majd mikor felfutott, 150 g Schär mix B, 100 g Nutri Free mix per pane, egy csipet só és egy ek. cukor keverékébe öntöttem. Hozzáadtam egy tojást és 60 g olvasztott vajat, majd robotgép dagasztófejével addig dagasztottam, míg el nem vált az edényem falától. Isteni jó állaga lett. :)

45 percet hagytam kelni, addig elkészítettem a tölteléket. Ledaráltam 20 dkg mákot, hozzáadtam 7 dkg cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, 2 dkg rizsdarát és 2 dl tejet. Ezt jól összefőztem, majd hagytam kihűlni.

Amikor megkelt a tészta, és a töltelék is kihűlt, a tésztát téglalap alakúra nyújtottam, megkentem a töltelékkel, majd megjelöltem a tészta közepénél, és mindkét oldalról odáig feltekertem. Körülbelül 4 cm-res szeleteket szeltem, megkentem tejes tojássárgájával és zsírpapírral bélelt tepsibe tettem őket. 175 fokon sütöttem 20 percig.

Olyan, mint a pékségben volt. :)

És még ma is (másnap) mint a friss...puha és fincsi. :)

Egyre több gyorsétteremben kapható wrap, én még egyiket sem kóstoltam, viszont amint megláttam egyet, rögtön beindult a nyálelválasztásom. Annyira, de annyira jól néznek ki, hogy nem igaz. Főleg a rántott csirkemellcsíkos jön be nekem. Így tegnap felvetettem Anyának és Bálintnak, mi lenne, ha ez lenne a vacsora. Mindketten bőszen bólogattak, így neki is álltunk.

Összesen 8 wrap készült, ehhez két kisebb csirkemellet megmostam, és apró csíkokra szeltem. Bálint besózta őket, majd bepanírozta a kis csirkecsíkokat (rizsliszt-tojás-burgonyapehely). Én addig begyúrtam a tésztát, aminek az alapreceptjét ITT  találtam, gluténmentesítettem.

150 g Schär mix B-t, 100 g Barbara kenyér-és kelt tészta lisztet, 50 g rizslisztet és egy kis sütőport elkevertem. 4 ek. olívaolajjal, majd kb. 170 ml vízzel alaposan eldolgoztam. Jó, gyúrható kis tészta lett a végeredmény.

Kicsit hagytam állni a tésztát, addig forró, bő olajban kisütöttem a panírozott csirkemellcsíkokat.

A begyúrt tésztát 8 részre osztottam és egyesével papírvékonyra - nem viccelek -, papírvékonyra nyújtottam őket. Először azt hittem, össze kell gyúrnom két adagot, mert egy gombócnyi tésztát már teljesen vékonyra nyújtottam, mégis nagyon kis apró maradt. A vékony nem elég, komolyan papírvékonyra kell nyújtani. Annyira, amikor már érezzük, hogy kb. palacsintanagyságú. Gluténmentes tésztából! Garantált a büszkeség! :D

Amikor a lehető legvékonyabbra nyújtottam, előkaptam egy tányért (nagytányér és kistányér közti méret) és körbevágtam, hogy egyenletes kört kapjak. Serpenyőben sütöttem ki (nem kell alá olaj). Mikor felhólyagosodott az egyik oldala, akkor már meg is fordítottam és a második oldalát nagyon rövid ideig sütöttem. Vigyázni kell vele, mert ha túlsütjük, akkor széttöredezik. Kevés idő is elég neki, mert nagyon vékony tésztáról beszélünk.

Ahogy kivettem a serpenyőből, rögtön elkezdtem tölteni. Ez azért fontos, mert ha kihűl, akkor elkezd töredezni - persze mikróval megoldható a dolog, de így egyszerűbb. :)

A serpenyőből kivett tortillát megkentem majonézzel, beterítettem salátával és középre felsorakoztattam a csirkemelleket, és paradicsomszeleteket. Kis majonézzel meglocsoltam, feltekertem és alufóliában csavartam az alját.

Mindenki imádta. :)

Kezdőknek is ajánlom, érdemes alaposan átnézni, esetleg kinyomtatni, kéznél tartani. :)

De terjeszteni is ér ám... iskolák, ovik menzájára, éttermekbe, büfékbe, mindenhova, ahol úgy gondoljátok, elkéne egy kis segítség, tájékoztatás.

Rövid útmutató a gluténmentes ételek elkészítéséhez

A gluténérzékeny (lisztérzékeny, cöliákiás) embernek az egészen csekély mennyiségű glutén is komoly egészségügyi kockázatot jelent, így még a morzsákra és a megtapadt lisztes felületekre is komoly gondot kell fordítani. A gluténmentes étel készítése kiemelt odafigyelést igényel.

A gluténmentes étel nem tartalmazhat búzát, rozst, árpát vagy zabot, és nem érintkezhet semmivel, ami ezeket a gabonákat tartalmazza. Nem gluténmentes a tönköly, a durum, az árpamaláta, az alakor, a kamut és más ősbúza sem. Nem csak lisztek esetében kell gondolni a gluténra. A fenti gabonafélék semmilyen formájukban nem használhatók fel gluténmentes ételek készítésekor, azaz dara, korpa, pehely, töret, csíra, keményítő, olaj vagy más egyéb formájukban sem.

Nem használható olyan étolaj, zsiradék vagy víz, amelyben előtte glutént tartalmazó étel készült. A sülteket nem szabad megforgatni semmiben, ami glutént tartalmaz. A gluténos tésztával főtt leves tészta nélkül sem gluténmentes már. 

A glutén egy ragacsos gabonafehérje. Nedvesen és szárazon is egyaránt könnyen megtapad a legtöbb felületen, ahol egy szabad szemmel gyakran láthatatlan bevonatot képez, majd onnan továbbragad arra, amihez hozzáér. Gondoljunk a csirizre vagy a szálló lisztre, ami azonnal hozzátapad a ruhához, a bőrhöz. Ebből adódóan a gluténmentes ételek elkészítésekor és tálalásakor csak olyan előkészítő felületet, eszközt, edényt szabad használni, amely a legutóbbi alapos tisztítás óta nem érintkezett glutént tartalmazó alapanyaggal, étellel.

Csak néhány példát említve, különösen gondolni kell a lisztezett asztallapra, a késekre, a serpenyőkre, a fakanalakra, a merőkanalakra, a kiszedőkre, a húsfogó eszközökre, a szűrőkre, a szeletelőkre, a kenyérpirítóra és a levegőben szálló búzalisztre. A kézen, hajban és ruhán megtapadt lisztet, tésztát sem szabad átvinni a gluténmentes ételre. Kerüljük a fából készült eszközök használatát.

A sütő és főző edényeket mindig el kell mosogatni a gluténmentes ételek készítése előtt.Tisztításkor mindig mosószeres meleg vizet használjunk. A törlés, az öblítés vagy a hideg vizes mosogatás nem távolítja el a glutént. Használjunk külön tiszta mosogatóvizet, rongyot és szivacsot.

Tálaláskor a gluténmentes ételeket jól különítsük el, hogy azok ne érintkezhessenek a glutént tartalmazókkal. Ne használjuk ugyanazt a szedőeszközt tálalásnál a gluténos és a gluténmentes ételekhez!

A gluténmentes ételeket, kenyereket, alapanyagokat elkülönítve tároljuk, hogy ne érintkezhessenek, ne szennyeződhessenek gluténnal.

Gyári készítmények, többkomponensű alapanyagok esetében is elsődleges szabályunk legyen a címke körültekintő elolvasása! Figyeljünk arra, hogy a gyártók bármikor megváltoztathatják az összetevőket!

Gyakori, hogy olyan alapanyagok tartalmaznak glutént, amelyekről nem is sejtenénk. A gluténmentes ételek készítésekor ellenőrizni kell például a fűszereket, a szójaszószt, az önteteket, az ízesítőket, a savanyúságokat, az adalékanyagokat és azokat az egyébként gluténmentes alapanyagokat, amik gluténnal szennyeződhettek a feldolgozás bármely szakaszában. Ez utóbbiak lehetnek többek között más gabonák, zöldségek, húskészítmények, tejtermékek, melyek a betakarítás, a tárolás, a feldolgozás vagy a csomagolás során érintkezhettek gluténnal. Ezeket ellenőrizhetjük az összetevők és az allergén információk (pl. nyomokban glutént tartalmaz) elolvasásával. Az e tekintetben bizonytalan eredetű alapanyagokat ne használjuk fel!

Készítette a Gluténmentes Konyha és Lisztérzékeny Hétköznapok Csoport.

Az útmutató elkészítésében részt vett és felhasználásra ajánlja:

Békési Andrea okleveles táplálkozástudományi szakember

Dánielné Rózsa Ágnes dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember

Gutyán Henrietta dietetikus

Hegyi Kitti dietetikus

Király Bianka dietetikus hallgató

Kiss Mónika Annamária táplálkozási tanácsadó

Látos Ildikó dietetikus

Tibay Rózsa dietetikus

Vajda-Nagy Erika dietetikus

Tisztelettel

Varga Endre

a Gluténmentes Konyha és Lisztérzékeny Hétköznapok Csoport vezetője

2014. július 4.

Az útmutató szabadon és ingyenesen használható, másolható, sokszorosítható és terjeszthető.

Innen pedig letölthetitek pdf formátumban.

Imádom/imádtam a kürtőskalácsot. Nem múlt el úgy nyár, hogy ne ettem volna. Imádtam azt a belső, puha részét, imádtam letekerni. Már nem kell nélkülöznöm. :) Annyira jó receptet találtam a mindmegette.hu-n, a lisztet kicseréltem és indult is a munka. :)

1,25 dl langyos, cukros tejben felfuttattam 15 g Budafoki élesztőt. Kimértem 125 g Schär mix B, 125 g Nutri free mix per pane lisztet, majd beleöntöttem az élesztős tejet. 30 g cukrot, egy csipet sót, 30 g olvasztott vajat és egy tojást alaposan elkevertem robotgéppel, majd a liszthez adtam és a robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam. 30 percet hagytam kelni.

Puskás Betti fantasztikus és kreatív ötletére alapozva, 0,33-mas Coca colás dobozokat lemostam, bevontam alufóliával, majd megkentem olajjal. Erre tekertem fel a 2 cm vastagságúra vágott tészta csíkokat. A doboz két végét megfogtam és a rajta lévő tésztával együtt kis lisztezett deszkán körbegörgettem, hogy "összetapadjanak" a csíkok. Megolvasztottam még egy kis vajat, megkentem a kalácsokat és finomabb szemcséjű kristálycukorba forgattam. (A finomabb szemcsét úgy értem el, hogy zacskóba tettem a kristálycukrot és jópárszor átmentem rajta a nyújtófával.)

175 fokon sütöttem kb. 20 percig. 

Egyszerűen isteni lett. Kürtőskalács ízzel, kürtőskalács állaggal. ♥

Kiflit sütöttem. Igazit!! Gluténmentesen!! De olyat, amibe ha beleharapsz, roppan és kifli íze van, nem pedig gluténmentes lisztkeverék íze. Tényleg kinyitom azt a gluténmentes pékséget.

A receptet ITT találtam, gluténmentesítettem. Elég időigényes a dolog, de egyáltalán nem nehéz. :)

Picit változtattam rajta, de csak azért, mert a lisztek miatt kicsivel több folyadékot (jelen esetben tojást) igényelt.

1 dl langyos, cukros tejben felfuttattam 10 g Budafoki élesztőt. Miután felfutott, 100 g Schär mix B, 80 g Nutri Free mix per pane, kis só keverékébe öntöttem, majd 15 g olvasztott vajat és 1 kisebb tojást kevertem bele. Összegyúrtam, és hagytam 10 percet állni. 10 perc után hozzáadtam 1 ek. olívaolajat, majd robotgép dagasztófejével kb. 5 percen keresztül "dagasztottam". 

1 órát kelt.

Kicsit átgyúrtam, majd rizsliszttel szórt deszkán 2-3 mm vastagságú, kör alakra nyújtottam és 6 részbe vágtam. Egyesével még egy kicsit nyújtófával megnyújtottam őket, majd feltekertem. Kifli alakúra formáztam és zsírpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket. 

Körülbelül 40 percet hagytam még kelni kifli formájukban is, majd alaposan megkentem tejjel a tetejüket és vízzel lespricceltem mindegyiket. 175 fokos sütőben 18 percig sültek.

A túrós batyu sikerén felbuzdulva - ami még másnap is tökéletesen puha és isteni finom volt - gondoltam megpróbálkozom egy lekváros verzióval is. Úgy tűnik, mostanában pékárukban utazok, a sós pereccel kezdődött minden. És minden annyira finom, hogy maximálisan meg vagyok elégedve magammal. Lehet, hogy péknek állok. Gluténmentes péknek, olasz séf már úgyis voltam.

Ugyanazt a tésztát használtam, amit a túrós batyunál is, vagyis: "1,25 dl langyos cukros, laktózmentes tejben felfuttattam 15 g Budafoki élesztőt. 150 g Schär mix B liszt, 100 g Nutri Free mix per pane liszt, egy ek. cukor, kis só (a Nutri Free miatt alapból kicsit sósabb lesz a tészta) keverékébe öntöttem - miután felfutott -, majd 4 dkg olvasztott laktózmentes vajat és egy kisebb tojást kevertem bele és robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam. Körülbelül 45 percet hagytam kelni."

Miután szépen megkelt, kicsit átgyúrtam, majd rizsliszttel szórt deszkán 3-4 mm vastagságúra nyújtottam. Négyzeteket vágtam a tésztából (6 db lett), majd a négyzetek közepére 1-2 megpakolt evőkanál baracklekvárt raktam. Két egymás melletti oldal szélét megkentem tojásfehérjével, majd a két simán maradt oldal közti sarkot a vele szemben lévőre hajtottam és az ujjaimmal összenyomogattam a szélét. Zsírpapírral bélelt tepsibe tettem őket, és még 10 percet kelesztettem. Utána megint le kellett nyomkodni a széleket, mert a kelesztésnél túl szabadnak érezték magukat. 1 tojássárgáját elkevertem egy kis laktózmentes tejjel, ezzel kentem meg a kis párnák tetejét és 175 fokos sütőbe tettem őket kb. 25 percre.

Sajnos nagyon ritka az olyan fagyis, ahol gluténmentes fagylaltot is árulnak - főleg itt, vidéken. Ha van is olyan, sajnos nagyon ritka az olyan fagyis, aki elkülönítve tárolja a gluténmentes ízeket, külön kanállal méri és vigyáz arra, hogy ne potyogjon bele a nem gluténmentes tölcsér morzsája.

Természetesen van ilyen, és roppant boldog vagyok, hogy fejlődünk. A Gluténmentes konyha és lisztérzékeny hétköznapok csoportban egyre több olyan írással találkozom, hogy itt meg itt lehet gluténmentes fagylaltot kapni és nem csak finom, megbízható is. :)
Ezzel szemben sajnos nagyon sok a negatív tapasztalat a fagyiárusokat illetően. (Tisztelet a kivételnek.)
Csak saját példákat sorolnék fel. Nem gyakran próbálkozom be fagylaltárusoknál, de előfordul. Egyszer hallottam, hogy egy közeli cukrászdában van gluténmentes fagyi. Bementem, megkérdeztem. A válasz egyértelműen meghatározta, mit is kell cselekednem.

"A glutén melyik is? A cukor?" Miután elmagyaráztam, hogy a glutén "melyik is", köszöntem szépen, és inkább nem kértem a fagyiból.

Egy másik helyen megnyugtattak, hogy gluténmentes a fagylalt, sőt a citromos és az epres laktózmentes is. Megörültem neki, lemosott kanállal kis pohárkába kértem, és hazafelé majd' meghaltam, úgy görcsölt a hasam. Itt határoztam el, hogy amíg nem látom nagy táblákkal hirdetve és külön tárolva, külön kanállal mérve a gluténmentes fagyit, többet nem próbálkozom be. Inkább eszem itthon. :)
Tesómtól kaptam egy doboz gluténmentes tölcsért és az ALDI-ban vásárolt glutén-laktóz- és cukormentes isteni finom fagyit kanalazom bele.

100 %, hogy gluténmentes, ízre is fantasztikus és bármikor el tudom készíteni... :)

Zamárdiban jártunk a Mauro étteremben. Már azonnal hatalmas meglepetés ért minket, egyrészt azért, hogy teli volt!! De annyira teli, hogy kinn várakoztak az emberek az ajtóban, hiszen a hatalmas étteremben nem volt hely... hát, egy étteremnek elég jól mehet, ha ennyi vendége van...és feltételeztük már előre, hogy nem azért mennek ennyien oda, mert nem elégedettek. :) A másik, hogy augusztus 20. után teljesen ki szokott ürülni a Balaton part... a Mauro étterem ennek ellenére volt tele.

Harmadik meglepetés az igazi olaszos hangulat volt, egyesével köszöntöttek minden vendéget, a pincérek kiabáltak, csöngettek, futottak, rohantak és igyekeztek mindenki kedvére tenni.

Bevallom, először kicsit megijedtem, hogy fognak ekkora rohanásban odafigyelni arra, hogy melyik a gluténmentes pizza, ne érintkezzen semmivel, stb...

Drága Apukám ♥ látta rajtam a kis aggodalmat, így rögtön utánaérdeklődött az egyik pincérnél, hogy külön készülnek-e az ételek, és hogy esély sincs-e a keresztszennyeződésre, mert különben nem biztos, hogy hazaérünk... A pincér nagyon kedves és korrekt volt, mondta, hogy nincs ok az aggodalomra, mindent külön készítenek, extrán odafigyelnek, probléma még nem volt.

Mindannyian pizzát ettünk, Anya meg én sonkásat, Apa hawaii pizzát. Leadtuk a rendelést, alig telt el 5 perc  (!!!) és már előttünk volt az isteni, gőzölgő pizza. Nem csak látványra, ízre is fantasztikus volt. Akármelyik pincér járt felénk, érdeklődtek ízlik-e és nyugodtan szóljunk, ha szeretnénk valamit, vagy csak kérdésünk van.

Megettük a pizzát, fizettünk, majd megjelent Eduardo (Mauro unokaöccse - elég közvetlen a családom, úgyhogy egy maximum fél órás pizzázás alkalmával minden ilyesmi információt megtudtunk) és egy kis Nutri Free zacskót tett le elém, mondván, ez az ő ajándéka nekem. Minden gluténérzékenynek kedveskednek egy kis keksszel, szerintem ez nagyon szép gesztus. :)

Összefoglalva, nagyon jó tapasztalatokkal tértünk haza a kiszolgálást, a helyet, a pincéreket és az ételt illetően is. Ha egy kis Olaszországra vágytok, itt van Zamárdiban a Kiss Ernő utcában. :)

Volt egy fél doboz laktózmentes túróm. Anya vette, mert egyik nap túrós tészta volt az ebéd, de egyedül nyilván nem fogyasztok el 25 dkg túrót... Hiába vagyok nagyétkű - ami megjegyzem: még mindig nem látszik meg, de már nem is a ropik táborát erősítem. Már kiteszek egy grissini-t hála Istennek.
Délután azon tanakodtam, mi készüljön a fél doboz túrómból, mielőtt megromlik. Először a pite járt a fejemben, aztán beugrott, hogy milyen régóta ki szeretném próbálni a túrós batyut. Nem is értem, miért nem ez volt az első gondolatom. Uzsgyi a konyhába, kezdődhet a móka. Az alapreceptet ITT találtam, gluténmentesítettem. Laktózmentesíteni nem volt nagy cucc, csupán laktózmentes tejet, tejfölt, túrót és vajat használtam.

1,25 dl langyos cukros, laktózmentes tejben felfuttattam 15 g Budafoki élesztőt. 150 g Schär mix B liszt, 100 g Nutri Free mix per pane liszt, egy ek. cukor, kis só (a Nutri Free miatt alapból kicsit sósabb lesz a tészta) keverékébe öntöttem - miután felfutott -, majd 4 dkg olvasztott laktózmentes vajat és egy kisebb tojást kevertem bele és robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam. Körülbelül 45 percet hagytam kelni.

Közben elkészült a töltelék: felvertem egy tojást 1 ek. cukorral és egy csomag vaníliás cukorral, hozzáadtam egy kiskanálnyi laktózmentes tejfölt, egy csapott evőkanálnyi rizsdarát, belereszeltem egy (alaposan megmosott) citrom héját és a fél doboz túrót (125 g ) is belekevertem. Mazsolát nem tettem bele, mert az nem volt.

Miután kb. duplájára kelt a tészta, kinyújtottam (én kb. 4 mm vastagságúra) majd tetszőleges méretű négyzeteket vágtam belőle. A közepébe beletöltöttem a tölteléket, majd felhajtottam az egymással szembenlévő sarkokat és kicsit megnyomkodtam.

Még kb. 5 percet hagytam állni, majd egy kis tejes tojássárgájával megkentem és 175 fokos sütőben 25 percig sütöttem.

Naggggggggggyon finomak lettek! És megint pékségben érzem magam, akárcsak pár nappal ezelőtt, amikor a perecek készültek el... :)

Már írtam egy előző receptnél, hogy nagy perec-matyiként voltam számon tartva egész életemben. Amikor persze megszűnt a jó-világ (ami alatt azt értem, hogy nem térhetek be minden szembejövő pékségbe mindenféle térfogatnövelővel telepumpált pereceket venni) sajnos nem tudtam kiélni a perec-matyiságomat.
Most viszont olyan perecet csináltam, mint amiket pékségekben lehet venni - csak gluténmentesen! Nem fogjátok elhinni, amíg ki nem próbáljátok. Kívül roppan, belül puha... és tudjátok milyen receptből? Puskás Betti kiflijeinek a receptjéből, csak egy kicsit több lisztet adtam hozzá. :) Hát valami csoda.

1 dl langyos, cukros vízben felfuttattam 15 g Budafoki élesztőt. Kimértem 170 g Schär mix B-t, 100 g Nutri Free mix per pane lisztet, egy kis sót és psylliumot, majd beleöntöttem az élesztős vizet és még + 1,5 dl vizet, majd a robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam. Hozzáadtam 3 ek. olívaolajat és simára dagasztottam. 

A tésztát négyfelé osztottam, pereceket formáltam belőlük, majd zsírpapírral bélelt tepsibe tettem és 60 fokos sütőben kelesztettem fél órán át. Amikor letelt a fél óra, megkentem olívaolajjal és 175 fokra kapcsoltam a sütőt. Negyed óra elteltével sóhabot löttyintettem a perecekre (3 ek. víz, 2 ek. rizsliszt, 1 ek. só), majd még 10-15 percre visszatettem őket 175 fokra.

És 4 csodát vettem ki a sütőből. Betettem 4 perec formájú kelt tésztát és 4 csoda lett belőle. Erre varrjatok gombot... isteni finomak!! :)

Már előző nap nagyon izgatott voltam, izzott a sütő, sültek a Minnie egerek, a perecek, meg még igazi, nagy perecek is - olyan, amilyet a pékségben lehet venni, természetesen gluténmentesen. Azt vittem magammal az útra, meg úgy általában egész napra. Hozom majd a receptet:)

Este még lángost vacsoráztam, mert miért is enne valami egyszerűt az ember, ha amúgy is van elég dolga? Gondoltam, korábban lefekszem - ami nálam azt jelenti, hogy éjfél körül - viszont a BB szüreti fesztiválon fellépő Nótár Mary és tomboló közönsége gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy kipihenjem magam... :) 2-kor feküdtem, 5-kor keltem. Még nagyobb izgalom, gyors pakolás, irány a vasútállomás. 

Lőttem Nektek egy selfie-t a vonaton... nem vagyok selfie-királynő, az látszik! :D 

Alig telt el két óra, Budapesten voltam a Déli pályaudvaron, ahol Mona (Kiss Mona), Klári (Gubicza Tiborné) és Zsófi (Klári lánya) vártak.

Mona fuvarozott el minket a helyszínre, közben felvettük Ágit (Szabó Ági). Annak ellenére, hogy most találkoztunk először személyesen, szerintem nagyon jó kis hangulatban telt az út is, és később a találkozó is... :)

Mikor odaértünk a helyszínre, kipakoltunk, mindenki elővette a süteményeit, Ági gyönyörűen elrendezte őket az asztalon. Berci (Kovács Bertalan) és Betti (Salamon Bernadett) kis késéssel futottak be.

Izgatottan vártuk az első vendégeket, akik hamarosan meg is érkeztek. Sokan jöttek, sokféle problémával, igyekeztünk mindenkinek a lehető legteljesebb tájékoztatást adni. Gluténérzékenyeknek Klári, Mona és én, cukorbetegeknek Mona, paleo diétázóknak és fogyókúrázóknak pedig Ági és Betti nyújtott segítséget személyre szabottan.

Sorra érkeztek a vendégek, nemtől és kortól függetlenül. Volt olyan, akinél most diagnosztizáltak gluténérzékenységet, akinek nem sikerül fogynia, aki most szeretne átállni egy egészségesebb életmódra, de olyan is, akit csak érdekel ez a téma, és szívesen ismerkedne meg a mi világunkkal. Voltak szülőkkel érkező gyerekek, egyedülállóak, családok, párok, de még nagyszülők is.

A kötetlen beszélgetések közben a sütemények szépen sorjában fogytak, a hangulat fokozódott, nevettük és jól éreztük magunkat olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi.

Nehéz olyan társaságot lelni, ahol az ember nyugodtan megoszthatja minden gondolatát az ételallergiájával kapcsolatban, minden rossz érzés nélkül beszélhet az ebből adódó nehézségeiről és nyugodtan falatozhat, sőt hatalmas választékból csipegethet attól függetlenül, hogy milyen problémája van, hiszen mindenkire gondoltunk. :) Na, ez egy ilyen társaság volt. (És nem csak volt, hanem lesz is... hiszen még rengeteg város és rengeteg ember vár ránk. :) )

Úgy láttuk, hogy Ti is jól éreztétek Magatokat, jó hangulatban telt ez az 5 óra, és úgy elrepült, mintha mindössze 1 óráról lett volna szó. Tudjátok, amikor jó társaságban van az ember... mintha ezer meg ezer éve ismertük volna egymást.

Örülünk, hogy segíteni tudtunk, hogy ízlettek a süteményeink, és szeretettel várunk Benneteket a következő állomásunkon is, amiről majd minden információt hamarosan közzé is teszünk.

Addig is ne feledjétek: Tegyünk együtt egymásért! Együtt könnyebb. :)

Körülbelül az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy ez lesz a másik "sütemény", amit a találkozóra viszek. Gondoltam, legyen egy sós is. Hát lett. Fürge Anita receptjét használtam, ahogyan régebben is, csak nagyobb adagot készítettem, és a cukrot édesítővel helyettesítettem.

A recept pedig a következő:

1,5 dl langyos vízben felfuttattam 15 g Budafoki élesztőt. Egy tálba kimértem 375 g Schär mix B-t, 75 g rizslisztet, , 150 g Liga margarint, 3 ml Süssina édesítőt, ezeket jól összemorzsoltam, majd az élesztős löttyel és egy nagyobb tojással összegyúrtam. Fél órát hagytam pihenni, majd 40 kis darabra osztottam a tésztát, amiket egyesével sodortam és pereccé formáltam. Zsírpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket, megkentem tojással és 175 fokos sütőbe tettem 10 percre. Addig elkészítettem a sóhabot: 3 ek. vizet, 2 ek. rizslisztet és 1 ek. sót elkevertem. 10 perc után kivettem a pereceket, rálöttyintettem a sóhabot, és visszatettem további 10 percre - érdemes figyelni, pirulnak-e már. :)