A minap bekukkantottam Barbi konyhájába, és nagyon megtetszettek a finomságok, amiket készít! Elsőként a mákos szíveknek ugrottam neki - természetesen gluténmentesen -, egyrészt nagyon jól néznek ki, másrészt pedig imádom a mákot! Én csak fél adagot készítettem el, pedig úgy tűnt, hogy a család nem bánta volna, ha több készül... :)

Annyit változtattam a recepten, hogy picit csökkentettem a cukor mennyiségét, instant élesztővel dolgoztam, laktózmentes tejfölt és laktózmentes vajat használtam, na meg persze a jól bevált Nutri-Schär kombót vetettem be a liszt helyett.

125 g Schär mix B és 125 g Nutri Free mix per pane keverékébe beletettem 4 g Dr. Oetker instant élesztőt, 2 ek. cukrot, egy csipet sót (Nutri miatt elég egy kevéske). Ment még hozzá 125 g laktózmentes tejföl, 1 tojás és 50 g laktózmentes vaj felolvasztva. Robotgép dagasztófejével alaposan összedolgoztam a tésztát, majd mikor már szépen összeállt, letakartam és 3 órára (!) betettem a hűtőbe. Ez az a kelt tészta, amit előtte nap is nyugodtan bedagaszthatunk, Barbi biztosít bennünket arról, hogy másnap este is tökéletes szolgálatot fog tenni. 

A 3 (vagy több) órát mindenki töltse úgy, ahogy szeretné, ehhez nem adok tippeket! :D

A töltelék is elég egyszerűen készül, csupán annyi a dolgunk, hogy 100 g darált mákot 40 g porcukorral, 1 ek. lekvárral (én meggylekit használtam), 1 ek. mézzel és (bár a recept ehhez a mennyiséghez 25 ml tejet ír, én majdnem 50-et beletettem) 40-50 ml laktózmentes tejjel összemelegítünk, én hagytam, hogy egyet rottyanjon, majd levettem a tűzről és hagytam hűlni.

Ha eleget pihent a hűtőben a tésztánk, akkor kivesszük és kb. fél óráig hagyjuk, hogy picit átmelegedjen. A tésztagombócot 6 kisebb gombócra szedtem, majd egyesével kinyújtottam és formáztam, ahogy Barbinál láttam. ITT megnézhetitek.

A kész szíveket sütőpapírral bélelt tepsiben még hagytam egy picit pihenni, majd megkentem tejes tojássárgájával a tetejüket és 175 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem őket.

Isteni finomak lettek!

Nem csak finomak, hanem szerintem gyönyörűek is! :)
(Dórika, lehet még enni?)

Bár már leírtam az én sztorimat Nektek, azóta is többször kerestek fel kezdő lisztérzékenyek, akik bizony elkeseredetten és tanácstalanul fordultak hozzám. Ez a bejegyzés elsősorban nekik szól,  leírom, mit éreztem én, amikor kiderült, és hogyan igyekeztem - és igyekszem folyamatosan - megoldani a helyzetet. Mert lehetetlen nem létezik.

Amikor kimondta a dokim a diagnózist, álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkorát fog fordulni velem a világ. Akkor szinte csak pozitív érzés töltött el: de jó, végre megvan, mitől vagyok folyamatosan rosszul és vége lesz az állandó szenvedésnek. Gluténérzékeny = lisztérzékeny, gondolja az ember, nagy cucc, nem eszem pékárut, a tésztát meg majd gluténmentes tésztából főzzük, nagy dolog. Igen, ez az az elmélet, ami egy laikus fejében általában megfogalmazódik a lisztérzékenység szó hallatán. Aztán elmentem a dietetikushoz, akihez szerencsére a gondoskodó gasztroenterológusom beutalt, és akkor jött csak a fekete leves. 

Ez most komoly, hogy külön fakanál, külön vaj, mert ha a gluténtartalmú kenyeret kenő kés visszanyúl a vajba és én utána belenyúlok az én késemmel, akkor az baj? Kerek szemek, leesett áll, csodálkozás. Igen, baj.

Az komoly, hogy nem minden esetben lehet egy átlag étteremben natúr húst kérni rizzsel, mert egy kevésbé hozzáértő személyzet nyugodt szívvel süti ki ugyanabban az olajban az én natúr húsomat, amiben előtte rántott húst sütöttek, és ez baj? Kerek szemek, leesett áll, csodálkozás. Igen, baj.

Az komoly, hogy felvágott, fagylalt, csokoládé, cukorka, joghurt és még sorolhatnám gyakorlatilag majdnem az összes terméket, amit egy élelmiszer boltban lehet kapni, mind-mind tartalmazhatnak glutént? Komoly, hogy ezentúl semmit nem vehetek meg úgy, hogy ne olvasnám el előtte?

Igen, ahogy látjátok, az első elképzeléseim a gluténmentes életet illetően, kicsit távol álltak a valóságtól. És akkor itt jön a bejegyzés tételmondata: álmomban sem gondoltam volna, hogy a gluténmentes életmód ennyire nehéz. Aztán persze az idő múlásával rájöttem, hogy nem is nehéz, csak rengeteg odafigyelést és kitartást igényel. Lelkileg erősnek kell lenni ahhoz, hogy ne gyengüljön el az ember egy csoda-fagyikehely láttán... mert azzal csak magunknak ártunk.
Egyszerűen bele kell jönni, hozzá kell szokni, hogy bizony mindent olvasunk és semmibe sem harapunk már "csak úgy" bele. Aztán már ösztönös lesz az egész.
Jaj, emlékszem régen micsoda lelkierő kellett ahhoz, hogy a Tesco pékáru részlegén végig tudjak menni... ma már egyszerűen kis túlzással hidegen hagy. Milyen nehéz volt nézni a többieket, amint zsemlét esznek... mert nekünk még akkor nem sikerült finom zsemlét gluténmentesen elkészíteni. Ma már egyáltalán nem zavar...
Idő kell hozzá és rutin. Na meg lelkierő és kitartás, de ezek mind csak rajtunk múlnak.
Kettő dolgot nem szabad: elkeseredni és megijedni. El kell fogadni a tényeket, és kihozni a körülményekből a lehető legjobbat, hiszen ez ellen nem tudunk tenni. Akármennyit kesergünk miatta, és akármennyit idegeskedünk, ez akkor sem fog megváltozni.
Úgyhogy minden kezdőnek üzenem: elő a robotgéppel, tepsikkel és fakanállal. Határozottan kell belevágni ebbe a dologba és nem lesz semmi baj - persze mindenre oda kell figyelni. És ha valami elsőre nem sikerül, akkor mi van? Semmi. Tudjátok hány kiflim (a lehető legtöbb jóindulattal tudom csak kiflinek nevezni őket) végezte a kukában? ... ez sajnos ezzel jár. De mint tudjuk: gyakorlat teszi a mestert!
Itt vagyok 23 évesen, dagasztom a gluténmentes péksüteményeimet és amikor a többiek valami ínycsiklandó fogást rendelnek egy étteremben, vagy egy gyorskajáldában, otthon megpróbálom kivitelezni. Nem csak a kitartásom miatt lehetek magamra büszke, hanem azért is, hogy micsoda finomságokat tudok otthon elkészíteni, ráadásul gluténmentesen! Mindig újdonságokkal kísérletezem és minden reggel, mielőtt iskolába indulok, egy napi élelmet csomagolok el magamnak.  Sok idő, sok lemondás, kitartás és vasakarat. De el kellett döntenem, hogy akkor most segítek magamon, vagy csak siránkozok? Az elsőt választottam.
Ha pedig már nagyon kilátástalannak látjátok a helyzetet, akkor itt vagyok, szívesen segítek, akár egy sikertelen pizzasütésről van szó, akár egy kis lelki támogatásról! :)

Ezzel a recepttel eléggé megcsúsztam, ugyanis még május első hetében készítettem el. Ez volt az utolsó szorgalmi hét a suliban, amikor is a kedvenc tanárunk születésnapja mellett egy féléves kemény munka végét ünnepeltük.

Sütöttem egy egyszerű gluténmentes piskótát, és 3 dl tejjel, 3 ek. cukorral főztem egy gluténmentes vaníliapudingot. Miután kihűlt a puding, belekevertem egy csomag Liga margarint (25 dkg), majd egy kevéske részt kivettem a díszítéshez, a többihez hozzáadtam kb. 3 ek. kakaóport és egy kis rumaromát.

Mikor kihűlt a piskóta, háromfelé vágtam, mindkét szintet megkentem a kakaós krémmel, meggyet szórtam rá és úgy tettem rá a következő piskótalapot. Kívülről bevontam az egész tortát, majd a megmaradt "fehér" krémmel és meggyel díszítettem. A torta szélét mogyorószeletekkel vontam be.

Egyik nap feltettem magamnak a kérdést: mit ennél, Dóri? Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy egy-két bolognai csónakocska lecsúszna. Akkor még azt sem tudtam pontosan, hogy is néz ki egy bolognai csónak és hogy készül, de 1,5 óra múlva teljesen kiderült számomra. (Általában így szoktam sütni, először nevet adok neki, majd a nevéhez hűen igyekszem elkészíteni.)

Először is bedagasztottam a kelt tésztát: 150 g Schär mix B-t és 150 g Nutri Free mix per pane lisztet elkevertem 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, egy kis psylliummal, 1 tk. sóval. Beleöntöttem 1,5 dl meleg tejet, majd hozzáadtam egy tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Még 3 ek. olívaolajat tettem bele, végül pedig kb. 1 ek. tejfölt. Tovább dagasztottam és 40-50 percet hagytam kelni.

A töltelék esetemben borzasztó könnyű volt, hiszen csak kivettem a mélyhűtőből a már előre lefagyasztott bolognai szószt - ami egyébként ÍGY készül.

Mikor megkelt a tészta, óvatosan átgyúrtam és 6 gombócra szedtem. A tésztákat a videónak megfelelően nyújtottam ki (videó linkje ITT, körülbelül 6:30-tól érdemes nézni), töltöttem meg és formáztam. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, mindegyiket megszórtam reszelt sajttal és egy kevéske oreganoval. Megkentem a szélüket tejes tojássárgájával és 175 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem őket.

Nagyon könnyű és puha tésztákat kaptam. :)

Vettem szilikonos muffinformákat... már jó néhány hónapja. Nagyon szégyelltem magam, hogy ott állnak, de még egyszer sem próbáltam ki őket. Őszinte leszek, a muffinért nem vagyok oda. Régen imádtam, ma már annyira nem szeretem. De a lényeg: meggyes pitét szerettem volna készíteni, gondoltam, muffinformák segítségével lebontom adagokra.

Először elkészítettem a meggyes tölteléket, hogy legyen ideje hűlni. Nekünk 1 literes befőttesüvegekben vannak eltéve a meggybefőttek, körülbelül egy fél üvegnyi meggyet használtam fel 1 dl meggylével. Belecsavartam egy fél citrom levét, majd hozzáadtam 3 ek. cukrot és elkezdtem összefőzni. Fél csomag vaníliapudingot kikevertem 0,5 dl vízzel, és mikor már picit rotyogott a meggy, hozzáadtam és besűrítettem. Mikor már kellő állagot kapott, összesűrűsödött a kis meggyes töltelék, félretettem hűlni. (Majd mindenképpen kóstoljuk meg, ha túl savanyúnak ítéljük, tehetünk még bele egy kis cukrot vagy édesítőt.)

A pitetésztához Anya régi almáspite tésztájának receptjét vetettem be, nagyon egyszerű, könnyen gyúrható, nem törik. 15 dkg Schär mix B-t elkevertem 5 dkg Mester süteményliszttel, 4 dkg cukorral és egy csomag vaníliáscukorral. Beletettem 8 dkg margarint, elkezdtem összemorzsolni, ment bele egy tojást is, tovább morzsolgattam, majd amikor elkezdett összeállni, már gyúrtam. Ha száraz, akkor kis tejföl még mehet bele, ha ragacsos, akkor még lisztet adjunk hozzá - ez a tojás méretétől függ.

Rizsliszttel szórt szilikonlapon kinyújtottam, majd fogtam egy vizespoharat, és azzal szaggattam belőle köröket. Ezek a körök tökéletesen passzoltak a muffinformába. Fogtam egy formát, fogtam egy kört és alaposan belerendezgettem úgy, hogy kis kosárkát képezzen. Mindeközben szaggattam a tésztából annyi kisvirágot is, ahány kosárka készült.

A kosarakat megtöltöttem a meggyes töltelékkel, rátettem a virágokat, majd 175 fokos sütőben addig sütöttem - kb. 20-25 perc - amíg picikét megkeményedtek a kosárkák.

Hát annyira finom, hogy egyszerűen tudom leírni... Az édes tészta a savanykás töltelékkel, te jó ég!

Amikor berobbantak a cakepop-ok a sütivilágba, én bizony megszállott lettem. Imádtam a hurkapálcás megoldást, olyan kis elegáns, hangulatos. Mostanság viszont inkább a sós finomságok vonzanak, így gondoltam sütök valamit, ami partifalatok fantázianéven fog futni. 

A tészta a következőképpen alakult: 125 g Schär mix B-t, 125 g Nutri Free mix per pane lisztet, 25 g ciroklisztet elkevertem egy pici cukorral, 1 tk. sóval és 4 g Dr. Oetker instant élesztővel. Hozzáadtam körülbelül 1,7 dl meleg tejet, beleütöttem egy tojást, majd robotgép dagasztófejével összedolgoztam. Beletettem 2-3 ek. olívaolajat és kicsit tovább dagasztottam, majd körülbelül egy óráig kelesztettem.

Mikor megkelt a tészta, szilikonlapon vékonyra nyújtottam, megkentem ketchuppal és megszórtam reszelt sajttal. Feltekertem, majd a jó öreg cérna módszerrel csigákat vágtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és hagytam állni még kb. 15 percig. Megszórtam a tetejüket kevéske oreganoval és kb. 20 perc alatt 175 fokos sütőben megsütöttem.

Mikor már picit hűltek, hurkapálcára szúrtam őket. Ketchuppal, mustárral tálaltam. Szerintem nagyon ötletes kis finomság, ha vendégek jönnek. Akár előételnek. :)

Ha a mártogatós módszert választjuk, arra kell vigyázni, hogy akkor tutira minden gluténmentes legyen, amit mártogatunk!

Nagyon-nagyon fincsi! És szerintem jól is néznek ki. ;)

Gondolom nem meglepő a tény, hogy smoothie rajongó lettem. Imádom a gyümölcsös finomságokat, és ennél jobban és egyszerűbben nem is lehet élvezni.

Ismét próbálkoztam, ezúttal narancs és alma volt itthon, isteni frissítő lett belőle. A lényeg itt is annyi, hogy megpucoljuk a narancsot, meghámozzuk az almát, darabokra vágjuk és botmixerrel összeturmixoljuk. Ne felejtsétek el az almát is meghámozni, mert képzeljétek el, valaki volt olyan szerencsétlen, hogy elfelejtette... aztán szenvedhetett a botmixerrel. Hogy én? Dehogyis! :)

A végén én még hozzákevertem kb. 1 dl 100%-os almalevet, mert nagyon sűrű volt. Isteni finom lett!

Biztosan emlékeztek még a virslis virágokra, amit 1-2 héttel ezelőtt sütöttem. Hát az annyira finom volt, és olyan jól nézett ki, hogy elkészítettem ismét. Viszont nem én lennék, ha nem variáltam volna valamit megint. :D

Ugyanazt a receptet használtam, mint múltkor. 125 g Schär mix B-t és 125 g Nutri Free mix per pane lisztet elkevertem 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, kevéske cukorral és 1,5 tk. sóval. Hozzáöntöttem 1,5 dl meleg tejet, beleütöttem egy tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Közben ment még bele 3 ek. olívaolaj, majd mikor szépen összeállt a tészta félretettem kb. 40-50 percig kelni.

Mikor megkelt, 8 részre osztottam a tészta-gombócot (ebből adódóan 8 szál virslire van szükségünk), majd egyesével kinyújtottam a lent található ábra szerint. (A folyamatot nem is írom le, a képen tökéletesen illusztrálva van.)

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, megkentem a tetejüket tojással és 175 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket. Nagyon finomak lettek! :)

Annyira ettem volna valami olyasmi tortát, amit az IKEA-ban lehet kapni... a mandulás. Valamiért annyira én a piskótákért nem vagyok oda, ebben a tortában pont az tetszett, hogy picit tömény... mármint a tésztája. A krém például nekem túlontúl tömény volt.

Na, de hát pont arra van az ember kreativitása, hogy orvosolja ezt a problémát, és pontosan olyan süteményt állítson össze, ami neki tökéletes. Nekiálltam. Ezúttal én dióval készítettem a tésztát, mégpedig egy borzasztó egyszerű, bögrés verziót választottam.

Fogtam a kedvenc bögrémet (2,5 dl) és neki is estem. 1 tojást elkevertem 1/4 bögre cukorral és 10 dkg Liga margarinnal. Fél bögre Schär mix B-be belekevertem fél csomag sütőport és kb. 2/3 bögre darált diót. Ezt a tojásos-cukros-margarinos tálba öntöttem, elkevertem, majd felöntöttem annyi tejjel, hogy kellemesen keverhető legyen. Egy picike fahéjat és kb. 1 ek. kakaóport tettem bele, hogy legyen  más finom íz is, amiről majd kóstolásnál nem tudjuk megmondani hogy mi, csak annyit, hogy jót tesz a tésztának. :)

175 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem, fogpiszkáló-próbát érdemes alkalmazni.

Amíg sült, főztem egy vaníliapudingot 2 ek. cukorral és 3 dl tejjel, majd hagytam hűlni. 

Amikor kihűlt a puding és megsült a tészta, felvertem kb. 1,5 dl Hulala-t, majd robotgéppel beledolgoztam a vaníliapudingot. Ilyet életemben először csináltam, de fantasztikus ötlet volt: aki mer, az nyer. Megvan a legfinomabb, legegyszerűbb és legkönnyebb vaníliakrém a világon.

A tésztát kettévágtam, fele krémet beletöltöttem, rátettem a felső lapot és felül megkentem a maradék krémmel. Mandulareszeléket (?) szórtam a tetejére. Rögtön felfaltuk a nagyját, egy szelet maradt másnapra, úgyhogy egy jó tanács: ha egy éjszakát a hűtőben áll, gyönyörűen összeérnek az ízek, sokkal finomabb! Már, ha kibírja... :)

Isteni finom lett. Gondolkodom rajta, hogy mindig megkérdezem azokat, akik kóstolták, milyen véleménnyel vannak róla és azt feljegyzem minden recept alá, mert olyan érdekes, hogy mindig agyondícsérem a süteményeimet. De ők is mind azt mondanák, hogy: "A vaníliahabos diótortára gondolsz, Dórika? Hát, az valami isteni volt." :)

Az ostoros kalácsomat a mai napig megemlegetjük és imádjuk. De ne legyen a nevem az ami, ha nem próbálom meg új köntösbe csavarni. Hát megpróbáltam és nem bántam meg. :) Csupán a tészta hasonlít az ostorosra, mert a töltelék és a fonás/csavarás is máshogy készült.

Ezúttal 280 g Nutri Free mix per pane lisztből és 2 ek. ciroklisztből készült, ezeket elkevertem, hozzáadtam 5 g Dr. Oetker instant élesztőt, egy kevéske sót, 1 ek. cukrot, 2 dl meleg tejet, 1 tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Félidőnél belekevertem 2 ek. olajat, majd dagasztottam tovább. Körülbelül 1 óráig kelesztettem, a Nutrinak valamivel több időre van szüksége a keléshez.

Amikor félretettem, gyorsan elkészítettem a diós tölteléket, hiszen ennek is elegendő idő kell majd, hogy kihűljön, mielőtt megkenjük vele a tésztát. Ledaráltam kb. 40 dkg diót, elkevertem ízlés szerint egy kis porcukorral (kb. 2-3 ek.), majd felöntöttem 1,5-2 dl tejjel és összefőztem. Amikor rottyant egyet, akkor még jól átkevertem és levettem a tűzről. 

Amíg kelt a tésztám, tökéletesen kihűlt a töltelék. A profik így csinálják.

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, igyekeztem vékonyra, hogy minél több "rétege" legyen. Megkentem a már kihűlt diós töltelékkel és feltekertem, mint a csigát. Ezek után úgy fordítottam a "tekercset", hogy függőlegesen álljon előttem a deszkán, majd középen kettévágtam. Innen nem folytatom a leírást, mert sokkal egyszerűbb, ha beteszek egy képet, amit Pinterest-en találtam, tökéletesen példázza, hogyan is kell ezt a fonatot elkészíteni. (a bejegyzés végén megtaláljátok)

Betettem sütőpapírral bélelt tepsibe, megkentem egy kis tejes tojássárgájával, majd 175 fokos sütőben először 25 percig sütöttem, majd kivettem, meglocsoltam vaníliáscukros tejjel és visszatettem még 3-4 percre.

Csoda, csoda, csoda!!!

És Anya kedvéért a megszokott montázs:

És az ötletadó kép:

Annyira jól néznek ki a McDonald's reggelijei, hogy mindig csorog a nyálam, ha meglátok róluk egy fotót. Ma reggel feltettem magamnak a kérdést: most komolyan, mire vársz? És tök igazat adtam magamnak. Nem sütöttem sem zsemlét, sem muffint, viszont akciósan vettünk az Aldiban Schär Rustico kenyeret. Gondoltam azzal is tökéletes lesz... nem jártam messze az igazságtól, sőt!

Fogtam 2 szál bacont, mindegyiket ketté vágtam, mert túl hosszúak voltak, és egy serpenyőben megpirítottam őket. A baconből kiszivárgott zsírban sütöttem egy tükörtojást... mikor kellőképpen megsült az egyik fele, megfordítottam, hogy átsüljön a másik is. Ezek után 2 szelet Rustico kenyeret is beletettem a serpenyőbe, hogy a maradék kevéske zsíron kicsit megpiruljon. Hát, valami fantasztikus lett, legközelebb csak így pirítok kenyeret. Kívülről roppan, belül isteni, puha, omlós. Jót tett a kenyérnek! :D

Az egyik szelet kenyérre rátettem a tükörtojást, majd jöttek a baconszeletek és végül a másik pirított kenyérke. Paradicsommal ettem, de anélkül is egyszerűen TÖKÉLETES! Nem tudok rá más szót... isteni, isteni finom! Jaj...

Nálunk végeláthatatlan méreteket öltő eper-mánia van... kibontakozóban. Vasárnap vendégeink voltak, így Anya nekik - persze közben nekünk is - készítette el ezt az isteni epres-krémes csodát. Sütött egy kakaós piskótát, ezúttal csak 5 tojásból. A piskóta receptet a linken eléritek, arányosan 5 tojáshoz képest kell alakítani a mennyiségeket és annyi a különbség, hogy a liszthez annyi kakaóport teszünk, amíg el nem érjük a kívánt színt. 175 fokos sütőben kb. 20-25 percig sül.

Főzött egy csomag vaníliapudingot 3 dl tejjel és 3 ek. cukorral, majd megvárta, míg kihűl. Akkor belekevert 20 dkg Liga margarint.

Miután kihűlt a piskóta, rátette a vaníliapudingos krémet, majd egy kis felvert Hulala-val díszítette és a legtetejére eper került...

Beszéljenek helyettem a képek! :D

A csoda pizzareceptemet használtam most is, de úgy, hogy Áginak is jó legyen. Ezért ismét igyekeztem zsírszegény verziót alkotni... és mivel Ági nem ehet kukoricát, brokkoli került rá, ami egy csodás, szerencsés véletlen volt. Eszembe nem jutott volna magamtól brokkolit tenni a pizzára, de annyira finom volt!!! Innentől csak az kerül rá. :)

250 g Schär mix B-be beletettem 4 g instant élesztőt, 1 tk. sót, 1 ek. burgonyapelyhet, majd ezeket alaposan összekevertem. Hozzáadtam 2 dl meleg vizet és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Ezután ment bele 15 g olvasztott Liga margarin és tovább dagasztottam. Mikor szépen összeállt, körülbelül 40 percet kelesztettem.

Gyönyörűen megkelt. Apró kis darabkákat csipegettem belőle, golyót gyúrtam, majd szétlapítottam. Mivel a zsírt kerültem, ezúttal nem olajjal kikent tepsibe, hanem sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket. Megkentem házi paradicsomszósszal (nagyon egyszerű - turmixgéppel pépesítek egy kis parikonzervet, sózom, borsozom, majd egy kis oregano, bazsalikom is kész is... de persze lehet variálni), majd csirkemellsonkát tettem rá, kis párolt brokkoli darabokat és a tetejére egy nagyon kevés sajtit - ez el is hagyható, ha már zsírszegény pizzafalatokat készítünk.

175 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem őket, és már az illatoktól elájultam, annyira jó!!!

 

Igen, ez volt az a nap, amikor bőven számítottunk rá, hogy rengetegen lesznek, ezért nem kevés adag kóstolóval készültünk. A rendezvény 9-kor kezdődött, meg is érkeztünk valamivel 9 óra előtt és gyorsan elkezdtük szépen elrendezni az asztalunkat, ízlésesen kipakolni a finomságainkat. Mit ne mondjak, már pakolás közben láttuk a kíváncsiskodó szempárokat, akik nyálcsorgatva figyelték a finomabbnál finomabb falatokat. Hát... ezt őszintén mondom, nem csodálom. Nagyon jól néztek ki. :) Mona ezúttal a webshop-ot is képviselte, így megismerkedhettünk Annával - aki a webshop körüli teendőkben segített. Nagyon kedves lány!