Gluténmentes vaníliahabos diótorta

Annyira ettem volna valami olyasmi tortát, amit az IKEA-ban lehet kapni... a mandulás. Valamiért annyira én a piskótákért nem vagyok oda, ebben a tortában pont az tetszett, hogy picit tömény... mármint a tésztája. A krém például nekem túlontúl tömény volt.

Na, de hát pont arra van az ember kreativitása, hogy orvosolja ezt a problémát, és pontosan olyan süteményt állítson össze, ami neki tökéletes. Nekiálltam. Ezúttal én dióval készítettem a tésztát, mégpedig egy borzasztó egyszerű, bögrés verziót választottam.

Fogtam a kedvenc bögrémet (2,5 dl) és neki is estem. 1 tojást elkevertem 1/4 bögre cukorral és 10 dkg Liga margarinnal. Fél bögre Schär mix B-be belekevertem fél csomag sütőport és kb. 2/3 bögre darált diót. Ezt a tojásos-cukros-margarinos tálba öntöttem, elkevertem, majd felöntöttem annyi tejjel, hogy kellemesen keverhető legyen. Egy picike fahéjat és kb. 1 ek. kakaóport tettem bele, hogy legyen  más finom íz is, amiről majd kóstolásnál nem tudjuk megmondani hogy mi, csak annyit, hogy jót tesz a tésztának. :)

175 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem, fogpiszkáló-próbát érdemes alkalmazni.

Amíg sült, főztem egy vaníliapudingot 2 ek. cukorral és 3 dl tejjel, majd hagytam hűlni. 

Amikor kihűlt a puding és megsült a tészta, felvertem kb. 1,5 dl Hulala-t, majd robotgéppel beledolgoztam a vaníliapudingot. Ilyet életemben először csináltam, de fantasztikus ötlet volt: aki mer, az nyer. Megvan a legfinomabb, legegyszerűbb és legkönnyebb vaníliakrém a világon.

A tésztát kettévágtam, fele krémet beletöltöttem, rátettem a felső lapot és felül megkentem a maradék krémmel. Mandulareszeléket (?) szórtam a tetejére. Rögtön felfaltuk a nagyját, egy szelet maradt másnapra, úgyhogy egy jó tanács: ha egy éjszakát a hűtőben áll, gyönyörűen összeérnek az ízek, sokkal finomabb! Már, ha kibírja... :)

Isteni finom lett. Gondolkodom rajta, hogy mindig megkérdezem azokat, akik kóstolták, milyen véleménnyel vannak róla és azt feljegyzem minden recept alá, mert olyan érdekes, hogy mindig agyondícsérem a süteményeimet. De ők is mind azt mondanák, hogy: "A vaníliahabos diótortára gondolsz, Dórika? Hát, az valami isteni volt." :)