Mostanában a Pinterest az én múzsám, rengeteg ötletet és ihletet merítek onnan. Mint például ezeket a tündéri malacokat is. Sokféle megvalósítását láttam, a sokból összegyúrtam egyet és így születtek meg az én kispofáim. 

A nemrégiben elkészített bucikról írtam Nektek, hogy teljesen olyanok, mint a hagyományos óriáspogácsák. Így annak a receptjét használtam fel a malacok elkészítéséhez. Recept ITT.

Imádom ezt a tésztát, olyan jó állaga van. ♥ Miután megkelt kinyújtottam (1-1,5 cm-re) és egy nagyobb/közepes méretű pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle. A körök között kialakult tészta-feleslegből pedig kivágtam a jövendőbeli füleket. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a köröket, tojással hozzájuk ragasztottam a füleket. Tojással megkentem mindegyik malac-pofát, majd feketeborssal szemeket, virslikarikával pedig orrot varázsoltam nekik. (A virslibe egyébként hurkapálcával csináltam orrlyukakat, de a sütés alatt tökéletesen összesültek, így semmi nem látszik belőlük. :D)

175 fokon kb. 20 percig sütöttem őket.

Avagy tökéletes nasi szilveszterre. Gondolom nem csodálkoztok azon, hogy karácsony után inkább a sós finomságok felé húzok, és úgy érzem egy évnyi édesség mennyiséget termeltem be az ünnepek alatt. A házilag készített süteményeket igyekeztem inkább édesítővel készíteni, mert ugye a lisztek szénhidráttartalma nem éppen nevezhető alacsonynak, legalább a cukor ne legyen sok. 

Így tegnap elgondolkodtam azon, hogy valami sós finomságot kellene készítenem, amivel egyben tippet adhatok Nektek, milyen sós vendégvárót lehet készíteni szilveszterre (az átlagos sajtos rúd, pogácsa mellett).

Így született meg a pizzás tekercs, aminek alapját kicsit átvariálva Fürge Anita sós perecének tésztája adta.

1 dl langyos, laktózmentes tejben felfuttattam 12 g Budafoki élesztőt. Amíg dolgozott az élesztő, kimértem egy tálba 150 g Nutri Free mix per pane és 150 g Schär mix B lisztet, majd hozzáadtam egy mokkáskanál sót, kevés psylliumot és alaposan elkevertem. Hozzáöntöttem 100 g olvasztott Liga margarint, robotgép dagasztófejével alaposan eldolgoztam, majd hozzáadtam az élesztős tejet, végül egy tojást és dagasztottam tovább. Gyönyörű lett a tészta, főleg a fél órás kelés után. Valami csoda.

Vékonyra nyújtottam, majd megkentem pizzaszósszal, amit Mester pizzaszósz, Spar-os pizzaszósz és egy kis ketchup keverékéből alkottam. Megszórtam reszelt sajttal, apró téglalapokat vágtam belőle, majd azokat egyesével feltekertem. A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam, megkentem a tetejüket tojással és megszórtam szezámmaggal. 175 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem őket.

Nagyon-nagyon-nagyon finomak lettek. Anya, aki mindig megálljt parancsol magának, ezúttal alig tudott. :)

Megmondom őszintén, először azt terveztem, hogy videóban örökítem meg a karácsonyi pillanatokat, és úgy mutatom meg Nektek, hogyan is telt az ünnepünk. De ez aztán elmaradt. Sajnos hol szomorkás, hol csak fura karácsonyunk volt, a Nagypapám már eléggé le van gyengülve - a balesetről írtam Nektek -, így nem tudtunk együtt ünnepelni nálunk - a szomszédban - ahogy eddig minden évben tettük. Így senkinek sem volt az a tipikus karácsonyi jókedve, ami minden évben megvan... ezért elég különös képet kaptatok volna rólunk, meg úgy magunknak sem szerettem volna ezeket a szomorkásabb pillanatokat "eltenni" emlékbe. Így csak fotók vannak, de szerintem ezek is elég jók ahhoz, hogy illusztrálják a mi karácsonyunkat. :)

Nem térek ki részletesen a teljes napokra, ahogy az "Így telt a napom" bejegyzésekben szoktam, inkább az ételekre mennék rá. Egyrészt azért, mert most több napról van szó, másrészt pedig azért, mert már igencsak kitörlődtek az apró események a memóriámból.

A karácsonyfát én díszítettem fel, szerintem gyönyörű szép lett, ezt már a Facebook-on is megosztottam, és a visszajelzések alapján Nektek is elnyerte a tetszéseteket. :)

6 óra körül megajándékoztuk egymást, lehet, majd azt is megmutatom Nektek, hogy milyen jó kis dolgokat kaptam, mert receptes könyvek és sütős-főzős kellékek is vannak köztük. :)

Utána pedig asztalhoz ültünk és jöhetett a szokásos karácsonyi fogás, amit mindenki szeret: halászlé, túrós csusza és bejgli.

Van egy nagyon fura szokásom. A túrós csuszát pirított szalonnával ÉS porcukorral szeretem. Hát megőrülök, annyira finom, közben pedig mégis kicsit érdekesnek tartom ezt a kombinációt. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül! :D

A bejgliről nem készült fotó, azt már láthattátok a karácsonyi posztok között. :)

Végül egy borzasztó rossz minőségű kép az estéről. Anya, drága Nagymamám és én elmerültünk az egyik ajándékban, amit én készítettem a családnak. Egy családi album, könyv formájában Anyáék eljegyzésétől a mai napig, tele fotókkal. :)

Este átmentünk, Nagypapám szobájában is karácsonyoztunk kicsit (amíg mi vacsoráztunk, Anya unokatestvére volt vele), de karácsonyi dalokat nem igényelt, pedig mondtam neki, hogy azzal tudnánk csak igazán hangulatot teremteni. Viszont elég jó állapotban volt, tudott kicsit sétálni is, tisztán gondolkodott, úgyhogy valamivel jobb lett a kedvünk. Később a Krisztával Reszkessetek betörőket néztünk. :)

Másnap Apa Anyukája és az élettársa(?) - ezzel mindig gondban vagyok, hogy nevezzem - jöttek hozzánk vendégségbe.

Az ebéd húsleves volt, csirketorta, gombás hús, kacsa, krumplipüré, sült krumpli, rizs, salátának joghurtos kínai kel és cékla. Desszert pedig kókuszos krémes és puncs szelet.

26-án pedig már csak hárman maradtunk: Anya, Apa és én. Ebédre húslevest ettünk, másodiknak pedig rántott halat hasábkrumplival. Nagyon finom volt. Pedig képzeljétek el, sosem ettem még rántott halat, sőt semmilyen halat nem ettem még igazából. Valami rossz emlékem lehet kiskoromból, de sosem mertem megenni, mert rettegtem a szálkáktól, hogy a torkomon akad és megfulladok. Egyedül most merészkedtem neki, de nagyon bejött. Jó dolog ez a hal... :)

Anyával este filmet néztünk, megnéztük a kedvenc karácsonyi filmjét - ami egyébként nem karácsonyi, de mindig ilyenkor adják, kivéve idén, így felvételről néztük -, a Muzsika hangját. :)

Így telt idén a karácsonyunk, nem az a tipikus, jó hangulatú játszunk, nevetünk, vigadozunk típusú volt, de ez most így alakult. Azért jó volt együtt lenni. :)

Az egyik legjobb dolog friss péksüteményt enni. Na meg persze sütős-főzős videókat nézni a YouTube-on, ahogy tettem akkor is, mikor rábukkantam erre a receptre. A linket ITT találjátok.

Szerintem nem kell ragoznom, hogy miért, de nagyon megtetszettek a kis bucik, így neki is láttam az elkészítésüknek. Természetesen gluténmentesen.

Fél adagot csináltam, így ahhoz írom le a receptet. 

140 ml langyos laktózmentes tejbe beletettem 12 g cukrot, majd a cukros tejben felfuttattam 12 g élesztőt (nekem az ő élesztőadagja borzasztó kevésnek tűnt).125 g Schär mix B, 125 g Nutri Free mix per pane és egy kis só keverékébe öntöttem a már felfutott élesztős tejet, majd hozzáadtam 10 g olvasztott vajat és egy tojás sárgáját. Robotgép dagasztófejével elkezdtem dagasztani, és úgy éreztem rajta, hogy kívánna még egy kis vizet, így kevéske langyos vizet hozzáadva dagasztottam tovább.

30 percet meleg helyen kelesztettem, majd 5 részre osztottam és a videón látható technikával formáztam ilyen aranyosakra őket. :D Ezt követően még 20 percet kelesztettem őket szintén meleg helyen.

A tetejüket megkentem tojással, majd kis spriccelő segítségével lefújtam mindegyiket hideg vízzel. Szórtam rá szezámmagot és szép, nagyszemű só híján sima sót szórtam a tetejére - legalább a feeling legyen meg.

175 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket.

Nem az a tipikus zsemle, amit mondjuk egy Nutri zsemlénél tapasztalunk, hogy olyan könnyű, levegős. Ez inkább töményebb, de nagyon finom. Ha valamihez kéne hasonlítanom, ízre és állagra is olyan, mint azok a nagy pogácsák, amiket régen a pékségben kaphattunk. :)
Még langyosan betoltam a nagyját, nem bírtam ellenállni...

Gondoltam, így az adventi bejegyzések végére ( :( ) egy kicsit személyesebb jellegű bejegyzést írok. Rengeteg recept, ötlet, tipp volt ebben az elmúlt 23 napban, de egyik sem volt olyan személyes jellegű és sokan hiányoltátok ezeket a bejegyzéseket. Ezért most jöjjön egy olyan írás, hogyan is telt az előző napom, vagyis december 23. :)

9 körül keltem fel (tudni kell rólam, hogy éjjeli bagoly vagyok és sokáig virrasztok, így ha nincs iskola, vagy nem kell tanulni, a 9 óra nekem korainak számít :D), majd szokás szerint rögtön indultam le a konyhába elkészíteni a reggeli kakaómat. Rátűztem egy gluténmentes bögredíszt, amit a 18-ai bejegyzésben láthattatok (katt ide), egy tányérra tettem pár szelet bejglit, majd az utam visszavezetett az ágyba, és megnéztem mi újság itt, a blogon, illetve a Facebookon. Megnézem az e-mail fiókomat - izgatottan várom a múlt heti vizsgák eredményeit...eddig még hiába.

(Eddig egyébként egy teljesen tipikus reggel, minden napom így kezdődik, a bejglit leszámítva.)

Nem henyéltem sokáig, gyorsan összekaptam magam, majd becsomagoltam az utolsó ajándékokat. Idén egy nagyon egyszerű, de ízléses stílusban csomagoltam, itt láthatjátok az "alapanyagokat", de lehet, hogy teszek majd fel képet a kész csomagokról is, ha valakit érdekel. :)

Ha olyan tevékenységet végzek, ami nem igényel túlságos odafigyelést, akkor részben unatkozom. Egyszerre általában több dolgot csinálok, vagy többfelé figyelek (akárcsak egy tipikus Z generációs gyermek), ezért ilyen esetekben mindig bekapcsolok valami filmet, vagy zenét. Ez alkalommal a Csoda New York-ban című tündéri film lett a szerencsés, a kedvenc karácsonyi filmem. :)

(Ja, és egyébként a "több dolgot egyszerre csinálok" tényre visszatérve, ma egy nagyon jó kis minta eset történt. Apukámat idézem: "Dórika, légy szíves hozz ide egy csomagolópapírt. Meg ollót és ragasztót is. De közbe a másik kezeddel légyszi teregess ki!")

Mikor elkészültem az ajándékok becsomagolásával, fürdőbomba gyártásba lendültem. Herczeg Hajnalka YouTube csatornáján hatalmas ötletre bukkantam (katt) és olyan mértékű késztetést éreztem arra, hogy ezt nekem is el kell készítenem, hogy gyorsan beszereztem minden hozzávalót és így neki is tudtam fogni. Nem egyszerű meló a gömb formázás, és azok a száradás során sokszor szét is esnek, ezért főként félgömbökkel nyomultam így első alkalommal. De nagyon tetszik. :)

A rózsaszínűek mézeskalács, fahéj és vanília illattal hódítanak, míg a zöldek citrusosak, citrom és vérnarancs illóolajok kombójával.

Anya eközben végig sürgött-forgott a konyhában, kétféle süteményt is készített, kókuszos krémest a Kriszta kedvéért, puncs szeletet pedig azért, hogy nekem kedveskedjen. Közben természetesen ebéd is készült, én pedig szerettem volna kivenni a részem a házimunkából is, így teregetni kezdtem - ebben az esetben is kell valami, amire figyelhetek, így jó kis karácsonyi főzős műsorokat néztem közben a tévében.

Hajat mostam, kisminkeltem magam és felöltöztem, ugyanis délutánra Bálintot vártam. Kicsit előkarácsonyoztunk, mert ő és a családja minden évben a Nagypapánál töltik a karácsonyt, így legközelebb csak 27-én találkozunk. Na, de ne haladjunk ennyire előre a cselekményekkel, először is ebédeltünk. Anya ilyenkor (ha valami ünnepre készülünk) igyekszik mindig valami olyat összedobni, ami gyorsan megvan, hiszen közben már folyamatosan készülnek a karácsonyi finomságok, úgyhogy egyszerre 5 fogást készít az ember - mármint Anya. Aki nem mellesleg egy Tündér. Így nálunk karfiol leves és milánói makaróni volt az ebéd. Én megkoronáztam még egy kis gyümölcskenyérrel is, aminek majd hozom a receptjét, egyébként Mona receptje alapján készült, isteni finom!!

Picit még takarítottam, átnéztem a Nagyszüleimhez, majd megérkezett Bálint. Míg szépen sütött a nap, elmentünk sétálni egyet a Balaton partra.

Néha el is felejtjük értékelni azt, hogy milyen gyönyörű helyen lakunk.

Képzeljétek el, a fürdőbombához ugye szükségem volt valami olyan formára, aminek a segítségével szép golyókat tudok formázni. Sajnos itt a környéken nincsen hobbibolt, ahol speckó eszközt kaphattam volna, így egy sokkal kreatívabb megoldást kellett választanom. A Tesco-ban vannak azok a gépek?, amikbe ha bedobsz 100/200 Ft-ot, akkor kiad egy gumilabdát, rágót, vagy valamilyen játékot. És ezek általában valamilyen kis műanyag gömbben vannak. Ez volt az én szerencsém, így nem is néztem, mi az, amit veszek, csak hogy egy megfelelő nagyságú gömbben legyen benne. Így megvettem valami lufit. Egy órán át szenvedtem vele, hogyan is kell felfújni, de sajnos nem jöttem rá... de milyen szerencse, hogy az ember lányának van egy Bálintja, aki minden ilyen jellegű problémát orvosol. Úgyhogy már van egy bohóc lufim, amivel nagyon sokra megyek. :D De egyébként teljesen jól el lehet vele szórakozni.

Este még Honfoglalóztunk kicsit (nagyon szeretjük és nyerni is nagyon szeretünk... :D, elég paprikás állapotba kerülök, ha nem tetszik a végeredmény.), majd vacsira hamburgert ettünk.

Miután Bálint hazament, tettem még egy kört a Nagyszüleimnél, megnéztem mi a helyzet, jó éjszakát kívántam és most itt vagyok. Írom ezt a bejegyzést, hogy holnap (december 24.) kitehessem, mert délelőtt már nagyon sok dolog lesz. Amikor ezt olvassátok, már túl vagyok ezen a sok dolgon, de hát értitek.

Nagyon sajnálom, hogy vége a napi posztoknak, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy egy karácsonyi kisangyal bőrébe bújhatok, aki minden napra elrejt valamilyen kis apró ajándékot a jó gyerekek számára. Olyan jó volt készülni és örömet okozni. Remélem Nektek is tetszett ez az adventi kalendárium, és így az utolsó napon:

Kellemes karácsonyt kívánok Mindenkinek! :)

Imáááádom a mákos bejglit, ez a kedvenc karácsonyi lakomám. Úgy érzem, hogy a boldogság apró részecskéi valahogy mindig a máktöltelékben bújnak meg. 2 alapvető dolog kell a karácsonyhoz: mákos bejgli és Reszkessetek betörők. (Természetesen csak viccelek... vagy nem?).

Idén annyiban változott a recept, hogy lecseréltem a liszteket, de minden maradt a régi kerékvágásban.

75 ml langyos, laktózmentes tejbe tettem egy mokkáskanál cukrot, majd felfuttattam benne 17 g Budafoki élesztőt. Egy tálba kimértem 165 g Nutri Free mix per pane és 165 g Schär mix B lisztet, 17 dkg margarint majd egy tojással elkezdtem morzsolgatni. Hozzáöntöttem a már felfutott élesztős tejet, majd robotgép dagasztófejével alaposan átdolgoztam. Gyönyörű állagú tészta lett, fél órát hagytam kelni. Addig elkészítettem a töltelékeket.

A már megkelt tésztát két egyenlő cipóra osztottam, majd egyesével átgyúrtam, és az egyiket kinyújtottam. Megkentem az egyik töltelékkel, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, majd kinyújtottam a másikat is, megkentem a másik töltelékkel, feltekertem és tepsibe tettem. Megkentem a tetejüket tojással, majd még fél órát hagytam kelni. Fél óra után megkentem még egyszer tojással, majd villával beszúrkodtam a tetejüket és 175 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem őket.

A mai reggelinek megadtuk a módját Anyával. :) Már régebben elhatároztam, hogy mindenképpen ki kell próbálnom azt a minipalacsintasütőt, amit a Nagymamámtól kaptam tavaly karácsonyra, és kis angyalka, rénszarvas, Mikulás és hóember mintát ad a palacsintának. Hát ez a része pont nem jött be, de legalább finomat ettünk és végre együtt. :)

4 ek. rizslisztet és 5 ek. kukoricakeményítőt elkevertem 1 tk. sütőporral, tettem bele egy csipet sót, egy tojást és 0,8 dl laktózmentes tejet. (Vagyis az alap minipalacsinta receptet csináltam cukor nélkül, kis sóval.) Reszeltem bele trappista sajtot - ízlés szerint - majd szeleteltem bele apró sonka szeleteket, de Anya szerint a bacon talán még jobb.

Ha teflonos serpenyőben sütjük nem is kell alá olaj, 1-2 evőkanálnyi tésztát teszünk a serpenyőre, az szépen szétterül, majd ha már "buborékozik" a teteje, megfordítjuk, és a másik oldalát is átsütjük. :)

Többféle elmélet is kering arról, hogy vajon a whiskey (Baileys alapja) gluténmentes-e. Egyes elképzelések állítják, hogy nem, mivel gabonaalapú szeszről beszélünk, azonban egy másfajta (újabb) elgondolás szerint a különböző eljárások után glutén nem marad az italban. 

Melyiknek higgyünk? A legjobb az, ha elkészítjük otthon a házi, gluténmentes Baileys-ünket. :)

A receptet ITT találtam, én csak fél adagot készítettem, hogy ezt a szép karácsonyfa alakú üveget megtöltsem vele. :) Egy picit módosítottam is rajta, kevesebb cukorral ésvalamivel több tejjel készült.

(A receptet most a fél adagra írom le, aki több üvegnyit szeretne, természetesen arányosan lehet növelni a mennyiséget.)

4 dkg porcukrot elkevertem 1 kk. vaníliáscukorral, majd hozzáöntöttem egy adagnyi Jacobs 3in1 instant kávéport. Hozzáöntöttem 1 dl laktózmentes tejet, 1,5 dl laktózmentes tejszínt, csomómentesre kevertem, majd lassú tűzön elkezdtem forralni. (Ekkor láttam, hogy túl sötét a színe - valószínűleg a Jacobstól nyerte ezt az erős színét - ezért még egy kis tejet hozzáöntöttem.) Mikor felforrt, még hagytam pár percig főni, de közben kevergettem. Levettem a tűzről, hagytam kihűlni majd hozzáöntöttem kb. 1 dl borpárlatot.

Hűtőbe tettem, és ha jól lehűlt, lehet is fogyasztani... :)

(Tipp: Csinos üvegben, szépen feldíszítve ajándéknak is tökéletes!)

Sosem készítettem hókiflit, pláne nem gluténmenteset. De mivel tipikus karácsonyi finomság, felcsaptam Anya régi szakácskönyvét és változtattam ezen a dolgon. Úgyhogy már elmondhatom: sütöttem hókiflit, sőt, gluténmenteset! :)

10 dkg Mester süteménylisztet és 11 dkg Schär mix B-t elkevertem 11 dkg darált dióval. Cukormenteset készítettem - porcukorba csak a kép kedvéért hempergettem párat - így 8 ml Süssina édesítővel édesítettem, aki cukorral készíti 7,5 dkg cukrot tehet bele. Pici vaníliaaroma, vagy vaníliás cukor, majd 15 dkg Liga margarinnal alaposan összegyúrjuk a tésztát.

Ekkor meglátjátok, milyen a tészta állaga. Ha nagyon lágy, akkor mehet bele még liszt, nekem még felvett egy kicsit. Azzal alaposan átgyúrtam - különben törésre hajlamos -, majd random lecsípett darabokból "kígyókat" sodortam. A kígyót apró "nudlikra" szeltem, majd a nudlikat még megsodortam és kifli alakra formáltam őket. Én 4 nagyobb darabra szedve gyúrtam át a tésztát, így volt, amelyiket kevésbé gyúrtam meg, és a kis szerencsétlen törni akart. Ám erre is kifejlesztettem egy jó kis módszert: a már felszelt nudlikat a tenyerembe, az ujjaim tövébe tettem, majd összenyomtam - így lezártam a "nudli" végeit és onnantól kezdve nem próbálkozott a töréssel.
175 fokos sütőben kb 20-25 percig sütöttem őket - figyeljük a tetejét. :)
Vaníliás cukros porcukorba hempergettem néhányukat, de természetesen az összeset bele lehet, úgy az igazi! ;)
Nagyon, nagyon finom lett az első gluténmentes hókiflim. :)

Amikor láttam a Fem3 Caféban Mona házi csokijait, onnantól kezdve el szerettem volna készíteni. (Apropó, ha valaki nem látta volna: http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/9546_hazi_csokolade.html)

Annyira, de annyira jól néznek ki, és azért az mégiscsak valami, ha az ember magának gyártja a csokoládét... :D

Úgyhogy neki is láttam. Kisebb adagot készítettem, meg csökkentettem a kakaópor mértékét, mert nem szerettem volna túl keserű csokit. Felolvasztottam 80 g kókuszzsírt, mikor felolvadt, beletettem 30 g holland kakaóport, 1 ek. cukrot - nagyon gyorsan kell keverni a kókuszzsír miatt - és 2,5 ek. kókuszkrémet. Alaposan kevergettem, majd mikor kezdett sűrűsödni, levettem a tűzről és elkezdtem megtölteni a  szilikonformáimat. Csak feléig töltöttem, a közepükbe kis karamelldarabkát tettem (Sparban lehet kapni gluténmentes, cukormentes változatot), majd feltöltöttem egészen a tetejéig. Mélyhűtőbe tettem, mert nagyon kíváncsi voltam, de egyébként ha van időtök, elég a hűtő is neki. :)

Ez most olyan jó kakaós lett, úgyhogy azoknak ajánlom, akik szeretik a keserű/étcsokit. Anyának meg Apának nagyon bejön. Viszont aki inkább tejcsokis - ahogy én is - tegyen bele több cukrot és több kókuszkrémet. Legközelebb én is tuti így cselekszem. :)

A reggeli kakaóm/tejeskávém elengedhetetlen! Nem indulhat el nap úgy, hogy valamelyiket jó melegen be ne termeljem. (Ha tanulni kell, akkor a tejeskávé a befutó, mert abban az esetben mindenképpen szükség van a nyitott szemekre.)

Ezeket a kis bögrén csücsülő mézi-díszeket már régen el szerettem volna készíteni, mert egyrészt nagyon hangulatos, másrészt pedig kakaózás/kávézás közben kéznél van a finom sütemény. Több boltban is láttam konkrétan ilyen formákat, hogy van bennük egy kivágott vékony kis téglalap (ahogy ugye rá tudjuk ültetni a bögre szélére), de 3 db forma majdnem 2000 Ft volt. Hát h*lye lettem volna megvenni, így is tökéletesen sikerültek. És nem háromfélét tudtam készíteni, hanem bármelyik formámból. 

A glutén-, cukor- és laktózmentes mézeskalács receptemből készítettem el, kiszaggattam a formákat, majd fogtam egy jó éles kést, és apró, állított téglalap alakú bemetszést ejtettem rajtuk alul. Pont egy olyan kis részt vágtam ki, ahova a bögre széle belefér.

Sosem szerettem habcsókot készíteni, mégpedig azt is megmondom, hogy miért: egyszerűen utáltam, hogy órákig kell a sütőben szárítani. Anya sem örült neki, mert nem túl gazdaságos módszer órákon keresztül futtatni a sütőt néhány habkarikáért. Jogos.

Most azonban az Nők Lapja Café fórumában olvastam egy jó kis praktikát, amihez elég 20 perc, ráadásul a sütőnek felmelegedés után csak 10 percig kell mennie.

Először is bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, amire elkészülnek a karikák, pont felmelegszik.

Felvertem 1 tojás fehérjét, majd mikor már jó kemény volt, adtam hozzá egy csipet sót és 30 g porcukrot. Vertem tovább, majd ismét 30 g porcukrot tettem bele és folytattam a robotgépes műveletet addig, míg nem lettem nagyon büszke, hogy micsoda kemény habot sikerült készítenem. Mikor megvolt a büszkeség, habzsákba töltöttem a habot és sütőpapírral bélelt tepsire karikákat nyomtam.

Betettem a már 175 fokos sütőbe, majd 10 perc után lezártam a sütőt, de a tepsit nem vettem ki, még 10-15 percig benn hagytam őket száradni.

Tökéletesen megszáradtak! Nem kellenek hozzá órák, nagyon hamar elkészül és borzasztó egyszerű... :)

És ami a legjobb: isteni finom! Egyébként nem különösebben vagyok oda a habcsókért, de ezt beteszed a szádba és konkrétan elolvad. Valami csoda. :)

Ilyenkor decemberben, a karácsonyra való készülődés idején, sőt még karácsonykor is minden elkészített aprósütemény édes. Jó nem minden, de a többsége. Éppen ezért gondoltam azt, hogy kéne valami sós is. Néhány nappal ezelőtt lapozgattam Nigella Lawson egyik könyvét és rábukkantam egy sajtos kekszre. Olyan sajtot használt, amiről még életemben nem hallottam, de kellő inspiráció volt ahhoz, hogy megalkossam a saját sajtos kekszeimet. Nem mertem nagy adagot készíteni, mert megmondom őszintén nem igazán bíztam a sikerben, tekintve a hozzávalóimat, amit majd mindjárt meg is láttok. :D
És tádám: hihetetlen büszke vagyok magamra, az egész családot lenyűgöztem és azt hiszem kijelenthetem: megsütöttem a gluténmentes sajtos Tuc kekszet. Vagyis nem biztos, hogy azt, mert már nem emlékszem az ízére, lehet, hogy valamilyen sajtos kréker volt, de az biztos, hogy valaminek ilyen íze volt és nagyon nagyon nagyon finooom!!! Ebben még az a plusz, hogy a külseje ropog, belül pedig omlós, hát egyszerűen el vagyok ájulva. Nem is titkolom tovább az összetevőket, nagyon kreatív voltam. :D

4 kocka (háromszög) medvesajtot, 20 g reszelt trappista sajtot, 85 g Schär mix B-t, 40 g rizslisztet, egy kis sütőport, 50 g olvasztott vajat és egy tojás sárgáját alaposan összegyúrtam, majd 30 percre a hűtőbe tettem. Mikor már letelt a pihenőideje, kicsit átgyúrtam - ha szükséges még, lehet bele gyúrni egy kis rizslisztet, nekem felvette - majd rizsliszttel szórt deszkán vékonyra nyújtottam. Olyan vastagságúra nyújtsátok, amilyen vastagra szeretnétek a kekszeket, nem nagyon fog terjeszkedni a sütés folyamán.

Én nagyon dizájnos kis lekerekített sarkú négyszögeket formáztam, majd a betűnyomóimat bevetve néhányra rányomtam a CHEESE szót. Nem nagyon látszik. :D

175 fokos sütőben körülbelül 15-20 percig sültek, már az illatok is mennyeiek.

Úgyhogy, aki szerette régen a sajtos Tuc-ot, vagy valami hasonlót, akkor uzsgyi a konyhába, mert valami páratlant alkottam...:D
(És a nagyobb adag nem várat sokáig magára... amilyen bizonytalan voltam, annyira fantasztikus lett!)

Ezek közül én kettőt kóstoltam, mégpedig a karamellás kekszet és a kakaós-narancsos kekszet, amik a Sparban kaphatóak. Mindkettő isteni finom. ♥

Na, de akkor nézzük is meg, miket lehet kapni!

Ezek azok a finomságok, amikkel bevásárlókörútjaim során találkoztam. Diétás webáruházakban természetesen nagyobb a választék, ha érdekel Benneteket a téma, ajánlom, hogy ott is nézzetek körül... :)