Mivel mostanában elég málnánk és meggyünk van, a kevert sütik és gyümölcsös piskóták szezonjukat élik.
Néha az ember már úgy érzi, elég az édességből (így van ez advent idején is). Most is valami sósra vágytam, de nem volt kedvem sütögetni, így ismét a Pinterest-et hívtam segítségül.
Chipset szerettem volna, de nem hagyományosat... nem krumplit. Kijött a találat: cikkini chips. (az eredeti receptet ITT megtaláljátok.) Mekkora ötlet, pont van is a hűtőben!
Először is előmelegítettem a sütőt 190 fokra, majd fogtam egy közepes méretű cukkinit, alaposan megmostam, majd kicsit vastagabbra állítottam az uborka szeletelőt és vékony körlapokra szeleteltem az egész cukkinit.
Előkészítettem a keveréket, amiben minden szál cukkinikarikát meg szerettem volna forgatni. Később rájöttem, hogy nem is nagyon tapad meg rajtuk a cucc és sokkal macerásabb is, így inkább szórtam...de ezt majd később.
Mivel parmezán sajtom nem volt, lereszeltem egy negyed bögrényi trappistát, hozzáadtam szintén egy negyed bögrényi burgonyapelyhet (vagy gluténmentes zsemlemorzsát), fél mokkáskanál sót, egy mokkáskanál fokhagyma granulátumot és egy kevés borsot. Ezeket alaposan elkevertem, majd minden cukkiniszeletet vízbe mártottam és egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam.
Na és akkor itt jön az, hogy én nem forgattam, hanem a már előre felsorakoztatott chipsekre szórtam a fűszeres keveréket.
Betettem a sütőbe és kb 25 percig sütöttem őket - érdemes figyelni, sütőfüggő, nehogy odaégjenek, mert ha nagyon vékonyak, akkor könnyen pirulnak.
Fűszeres, ropogós finomság! :)

Apa szedett egy jó adag meggyet, és úgy elvoltunk most a málnával, hogy szerencsétlen meggyel senki nem foglalkozott. Anya ma észbe kapott, hogy kell valamit kezdeni a meggyel, mielőtt megpunnyad. Így gyorsan készített egy piskótát, aminek le is írom a receptjét, mert nem csak a foltjában lett más, hanem arányaiban is, most nem akarta annyira könnyűre.

6 tojásból készítette, a tojássárgájákat felverte 5 ek. cukorral, 6 ek. rizslisztet, 2 ek. kukoricakeményítőt és 1 cs. sütőport elkevert és a cukros tojássárgájához adta, majd még kb. 2 ek. vizet (nagy tojások voltak, ha kisebbek, lehet, hogy valamivel több vizet igényel a tészta).

Felverte a tojásfehérjét is, majd mikor már keményedett, 1 ek. cukrot hozzáadott és robotgéppel tovább keverte, míg teljesen megkeményedett.

A felvert tojásfehérjét óvatosan beleforgatta a másik masszába, addig keverte, míg homogén nem lett, majd kivette a felét, és kis kakaóval megszínezte. 

Egy tepsit kibélelt sütőpapírral, majd felváltva a kakaós és a sima piskótát belekanalazta - egy méretes kanállal. Utána kicsit villával "megcirógatta", hogy ne legyenek annyira élesek a határok. A meggyet meghempergette egy kis porcukorban, hogy ne süllyedjen le, rászórta a tésztára, majd 175 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütötte.

Nagyon finom. :)

Múlt héten Pöcus barátnőm említette, hogy a tesója milyen finom fánkocskákat sütött túró segítségével. Több se kellett nekem, az elképzelés befészkelte magát a fejembe, és nem lehetett onnan kizargatni - őszinte leszek, nem próbáltam. :)

Gondoltam, kipróbálom én is, ha fánk és túró, akkor csalódni már nem fogok.

Nem csak élesztőmentes a fánk, hanem nagyon egyszerű az elkészítése, nagyon hamar megvan és nagyon könnyű.

Robotgéppel felvertem 1 tojást 4 g Dia-Wellness 1:4 édesítővel, 1 csipet sóval, majd hozzáadtam 90 g tejfölt és 125 g túrót.  120 g Schär mix it lisztbe belekevertem 5 g sütőport, majd ezt is hozzáadtam a tojásos masszához, alaposan elkevertem és itt gyakorlatilag elkészültem a munka oroszlánrészével. 

Olajat hevítettem, majd vizes kézzel gombócokat formáztam a tésztából és a forró olajba tettem őket. Mikor az alsó felük szépen megpirult, megfordítottam őket és hagytam, hogy a másik felük is szép színt kapjon.

Az eredmény? Isteni, könnyű, pihe-puha fánkok, egyáltalán nem szívták meg magukat olajjal.

Én lekvárral ettem, de csak magukban is nagyon finomak... Anya adott az élvezeteknek, ő porcukorral megszórta, tehát az övé már nem a cukormentes kategória. :D

 

Ahogy a vecsési találkozó előtt egy rövid kis bemutatkozó megjelent rólunk, ezúttal a júniusi találkozónk beszámolója is bekerült az újságba. :)

Mona lefotózta nekünk.

 

Nagyon régen sütöttem zsemlét... Mostanság valamiért nem is nagyon fogyasztok sem kenyeret, sem zsemlét. Amúgy is szoktam édes/sós kelt tésztákat sütni, ha pedig nincs éppen semmi, akkor igyekszem úgy megoldani a reggelit/vacsorát, hogy ne kelljen hozzá pékáru. Inkább helyettesítem sok zöldséggel, puffasztott rizzsel... nyáron nem is nehéz.

Viszont valamelyik nap elhatároztam, hogy sütök, Nutri Free mix per pane lisztet használtam és a zacskó hátulján lévő receptet, így azt nem írom le. 25 dkg lisztből 4 nagy zsemlét sütöttem, annyit változtattam rajta, hogy valamivel több vizet adtam hozzá. Nagyon szépen megkelt, puha lett és könnyű.

A görögös burgerhez kisütöttem néhány natúr csirkemellet és elkészítettem egy joghurtos-fokhagymás öntetet, amit kis sóval és cukorral ízesítettem.

A már kihűlt zsemlébe tettem egy levél jól megmosott salátát, rá egy jó adaggal az öntetből, majd a jöhetett a csirke, ismét öntet, salátalevél és a zsemle teteje.

Anyával nagyon jól laktunk! :D Nagyon finom volt! :)

Nagy bánatom, hogy vége az eperszezonnak. Sajnos nálunk is már csak elvétve akad egy-két szem... tegnap kimentem a kertbe, és leszedtem az utolsó marék epret, pont elég volt egy adag eperkrémleveshez.

Jól megmostam a marék epremet, leturmixoltam, hozzáadtam kb. 1,5 dl hideg tejet (laktózmentes tej, növényi tej, kinek mi a jó), egy kevéske édesítőt, pár csepp citromlevet, elkevertem és el is készült a leveském. Nem volt egy nagy munka. :)

Isteni finom volt... az idei utolsó.

Be kell ismernem, hogy a köztem és a muffin között lévő köteléket a lustaság erősítette meg. Nagyon ettem volna valami virslis-tésztás finomságot, de egyszerűen nem volt kedvem keleszteni, dagasztani, nyújtani, formázni... pedig ezeket a folyamatokat mindig kedvvel csinálom, most egyszerűen csak enni szerettem volna. Ilyen is van! :D Körülnéztem a neten, hogy muffin verzióban hogy lehetne valami sajtos-virslis dolgot összehozni, találtam is egy nagyon jó receptet, kiírtam és kiléptem. Sajnos fogalmam sincs, hogy honnan ered a recept, így ha valaki ráismer, kérem szóljon, mert nagyon hálás vagyok a kitalálójának! 

Annyira egyszerű, hogy el sem hittem. Mindent összekutyulunk, formába tesszük, virsli + még egy kis tészta. Nézzük a kutyulást részletesebben:

2 tojást felvertem 150 g natúr krémsajttal, hozzáadtam egy kevés sót, 0,5 dl tejet és 1 ek. olajat. Kimértem 100 g Nutri Free mix per pane lisztet, elkevertem fél csomag sütőporral, majd a tojásos-sajtos masszába öntöttem és robotgéppel eldolgoztam. Nekem még megkívánt egy kis tejet, úgyhogy egy löttyintésnyit még adtam neki.

Muffin formákat feléig töltöttem (nekem 10 db lett), majd mindegyik közepébe nyomtam egy virslidarabot (összesen 2 szál virslire volt szükség, egy virslit 5 darabra vágtam fel), és a tetejüket is befedtem a maradék tésztával. Reszelt sajttal megszórtam őket, majd egy kis majorannával is, csak, hogy mutasson.

175 fokos sütőben kb. 20-22 percig sütöttem.

Isteni, könnyű lett a tészta. Még a Nagymamám is megemlegette utána párszor, hogy milyen finom volt, pedig neki nem könnyű megfelelni ételek terén... erre varrjatok gombot! :D

Sosem sütöttünk még sajttortát, és megmondom őszintén, én egy kicsit ódzkodtam is tőle. Szeretem az ízeket és szeretek kísérletezgetni, de valahogy nekem a sajt meg a torta két külön dolog volt, amit nem tudtam egy kalap alá venni. És most tessék, az egyik kedvencem, elég volt egyszer elkészíteni. Anyukám egyik kolléganője mesélte, hogy milyen finom sajttortát készített, így Anya eltervezte, hogy ő is megsüti, legalább egyszer kipróbáljuk. Megelőztem. Bár a receptet elhagyta, amit kapott, körülbelül 100 receptet átböngészve összeollóztam egy tökéletest, így most van saját sajttorta receptünk.

A torta tészta része borzasztó egyszerűen alakult. Majdnem minden receptben a darált kekszes alap szerepel, így még milyen jó, hogy kikísérleteztem az "olcsó darált keksz" receptet. Ebből kisütöttem egy adagot, még langyosan elmorzsolgattam, megvártam, míg kihűlt, ráöntöttem 120 g olvasztott vajat, összegyúrtam és a sütőpapírral bélelt tortaformám aljába nyomkodtam.

A krémes részből igen nagy adagot készítettem, mivel a nagy tortaformámmal dolgoztam (28 cm) és nem szerettem volna, hogy nagyon lapos legyen. 

3 tojást felvertem 3 ek. cukorral, egy csomag vaníliás cukorral, beletettem 400 g natúr krémsajtot, 250 g túrót és továbbra is robotgép segítségével kevertem el. Mikor szép, krémes lett, hozzáadtam még 2 ek. lisztet (nálam ez most Schär mix it volt, mert légvonalban ez volt legközelebb a kezemhez, de amúgy szerintem tökéletesen mindegy, hogy a krémbe ez a 2 kanál liszt, milyen liszt... egy a lényeg, hogy gluténmentes legyen).

Mikor alaposan eldolgoztam és olyan szép krémes lett, hogy nézni is jó volt, a darált kekszes alapra öntöttem, kicsit elsimítottam és 175 fokos sütőbe tettem. Körülbelül 40 percig sütöttem.

Mindenhol azt írták, hogy jó, ha egy éjszakát pihen a hűtőben, vagy legalább néhány órácskát. Nem is mi lettünk volna, ha nem vágjuk fel, miután kihűlt. Hát, akkor is nagyon finom volt!

Hadd mutassam be Nektek Kissék új kedvencét: a sajttortát!

Nyáron sokszor szoktunk kinn sütögetni, hol nyárson, hol grillsütő segítségével. Legutóbb szalonnát sütöttünk, de szalonnasütés címszó alatt mi néha kolbászt is sütünk. 

Körülnéztem a Spar-ban és a Tesco-ban a gluténmentes grillkolbászok, virslik után kutatva és abszolút pozitív tapasztalatot szereztem. 

Nézzük a Spar gluténmentes kínálatát - csak azokat fotóztam, amire konkrétan rá van írva, hogy gluténmentes és így is elég nagy a választék.

Sága Füstli virsli több ízben: klasszikus, ínyenc, sajtos és csípős

+ Sága a gyerekeknek is

Wiesbauer bécsi virsli és debreceni

Többen jeleztétek már, hogy jó lenne, ha néha feltenném, nálunk mi az ebéd, ezzel ötletet adva a még aznapi/másnapi ebédhez. Mi nagyon szeretjük a gyümölcslevest, legyen az hagyományos módon elkészítve, vagy krémleves, vagy bármi... főleg nyáron!

Anya most málna krémlevest készített, nálunk rengeteg a málna, boldogan fogyasztjuk minden formában és minden mennyiségben. :D

Körülbelül 30 dkg málnát összeturmixolt 4 dl laktózmentes tejjel és 1 dl főzőtejszínnel (a kettő helyett lehet csupán 5 dl tej és akkor nem kell tejszín). Pici vízzel hígítjuk, majd egy csipet sóval és ízlés szerint citromlével és porcukorral ízesítjük. Alaposan átkeverjük és a még épen megmaradt málnaszemeket beletesszük, hogy legyen egy kis "levesbetét" is. :)

Annyira finoooooom!

Már kiskoromtól kezdve folyamatosan hallom a filmekben, hogy pepperonis pizzát rendelnek. Régen annyiszor elgondolkodtam rajta, hogy mi a **** lehet az a pepperoni? Először valami paprikára gondoltam a nevéből eredeztethetően, aztán nem is tudom, hogyan derült ki számomra, hogy ami náluk pepperoni, az nálunk a paprikás szalámi. 

Ez a pizza egyébként a véletlennek köszönhető, hiszen általában sonkás, kukoricás pizzát szoktunk enni. Viszont ezúttal nem volt sonka, de volt brokkoli. Így sonka helyett paprikás szalámi, kukorica helyett pedig brokkoli került rá feltétnek.

A tészta a szokásos tökéletes pizzatésztám, csak most nem Schär-rel, hanem Nutri Free mix per pane liszttel készítettem. 

250 g Nutri free mix per pane lisztet elkevertem 1 ek. burgonyapehellyel, 1 tk. sóval, 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, beleöntöttem 2 dl meleg vizet, majd robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Mikor nagyjából összeállt, hozzáadtam 2 ek. olívaolajat, kicsit tovább dagasztottam és kb. 50 percet hagytam kelni.

A hagyományos húzogatós módszerről nemrégiben a nyújtós módszerre tértem át, mert sokkal szebb végeredményt kapok. Ezért a 33 cm átmérőjű körtepsimnél épphogy valamivel nagyobbra nyújtottam a tésztát, a széleit picit visszahajtottam, majd a kiolajozott tepsibe tettem.

A pizzaszósz is a már megszokott módon készült: leturmixolt pari, só, bors, bazsalikom, oregano. Ment rá egy sor paprikás szalámi, majd sajti és párolt brokkoli.

Pöcusnak (újak kedvéért: a legjobb barátnőm) és Anyának is nagyon ízlett. :)

Ezt a kalácsot 2 nappal ezelőtt készítettem még egy meggybefőtt segítségével, azóta már van friss, idei gyümölcs is, úgyhogy innentől kezdve a meggyes és a málnás sütik aranykorukat fogják élni.

Egy isteni, omlós tésztát készítettem az alábbiak szerint:

250 g Nutri free mix per pane lisztet elkevertem 2 ek. cirokliszttel, 4 g Dr. Oetker instant élesztővel, 0,5 kk. Dia-Wellness 1:4 édesítővel (ITT tudjátok megvásárolni), majd hozzáadtam 2 dl meleg vizet, 1 tojást és robotgép dagasztófejével elkezdtem összedolgozni. Mikor szépen összeállt, hozzáadtam 2 ek. olvasztott kókuszzsírt, tovább dagasztottam, majd 50-60 percet hagytam kelni.

Amíg kelt, elkészítettem a tölteléket. Egy 1 literes meggybefőttnek körülbelül a felét (kb. 1 dl lével együtt) egy kevés édesítővel felforraltam, majd egy fél csomag vaníliapudingot 0,5-1 dl vízzel kikeverve hozzáöntöttem, és besűrítettem. 

Mikor kihűlt a töltelék és megkelt a tészta, akkor utóbbit rizsliszttel szórt deszkán kinyújtottam, ráügyeskedtem a tölteléket, majd feltekertem. Na és itt jön a tanulság: sokat akart a szarka. :D Kicsit sok tölteléket applikáltam bele, így nem lett olyan szép, mint amilyet szerettem volna, viszont finomabb lett! Íz az esztétika javára, azt hiszem, ez így van rendjén. 

Felszeltem a tekercset, majd egy kis szilikonformába rendeztem a csigákat, kicsit még hagytam kelni, majd 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöttem.

Kis porédesítővel meg lehet szórni tálaláskor.

Szerintünk nagyon finom lett, a tészta valami mennyei lágy volt! Vagyis omlósz. Én úgy mondom, omlósz. (Mindig is utáltam ezt a reklámot.)

Egy nagyon egyszerű és isteni finom reggeli ötlet. Az a jó benne, hogy gyakorlatilag egy perc összedobni, és még látványra sem utolsó!

A túrót alaposan elkeverjük egy kiskanál kókuszkrémmel és ízlés szerint mézzel, majd egy pohárban elkezdjük rétegezni valamilyen gyümölccsel. Nálunk most a málna a menő, így ezzel készült. 

Egyszerű, finom és szép! :)

 

Anya már évek óta így készíti a koviubit, de őszinte leszek, eddig eszembe sem jutott erről bejegyzést írni. Aztán kaptam ezzel kapcsolatban nem is egy levelet, és a homlokomra csaptam: miért nem írtam még le a blogon, hogy hogyan is készítjük mi a jó öreg kovászos uborkát gluténmentesen?

Így hát itt van a recept. A képen ezúttal Kriszta koviubijai pózolnak. :)

A befőttesüvegünk aljára egy meghámozott, felszeletelt krumplit teszünk, majd mehet rá egy kis kapor. Az ubikat hosszában bevágjuk, de nem vágjuk ketté, tehát maradjon az alján 1-2-pár cm érintetlen rész. A bevágott ubikat a befőttesüvegbe tesszük, majd már felforralt, és kihűlt (langyos) sós vizet öntünk rá. Egy liter vízhez 2,5 dkg só megy.
A tetejére szintén teszünk egy meghámozott, felszeletelt krumplit és kaprot, majd letakarjuk és 4-5 napra mehet a napra. :)

Ezt a receptet még Gabriella konyhájában kutakodva találtam. :) Tavaly is elkészítettem, és nagyon ízlett a családnak, ezért valamelyik nap ismét megsütöttem és ezzel vártam őket haza. Ő sárgabarackkal készítette, nálunk most a cseresznye érik nagyon, így az került bele.

100 g rizslisztet elkevertem 100 g rizsdarával és egy fél csomag sütőporral. Egy másik tálban 2 tojást felvertem 50 g cukorral, egy csomag vaníliáscukorral majd beleöntöttem 25 dkg natúr joghurtot, 7 dkg olvasztott vajat és ezekkel együtt is alaposan elkevertem. Összeöntöttem a két tál tartalmát, robotgéppel elvegyítettem, majd hagytam 40 percet állni, ennyi kell a darának, hogy megszívja magát. Ez a 40 perc tökéletes arra, hogy kimenjünk cseresznyét szedni a sütihez, majd alaposan megmossuk és kimagozzuk őket. Vagyis sok, úgyhogy közben még ki is pakolhatunk a  mosogatógépből.

A sütit ezúttal muffinformában készítettem el, 18 formát töltöttem meg a tésztával. A cseresznyét alaposan lecsöpögtettem és megforgatta rizslisztben, hogy ne süllyedjen le a tészta aljára. Lesüllyedt, nem baj. 

175 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem őket, majd picit meghintettem porcukorral. :)

 Ismét nagyon finomak lettek! :)

Rengeteg eper termett a kertünkben idén. Ennek nagyon örültünk... meg annak is, hogy így volt lehetőségünk minél több felhasználási módot találni az epernek. :D Ezt a süteményt Anya készítette. Ő már megunta a könnyű, habos-babos sütiket, amiket Hulala-val csinál minden évben eperből és málnából, ezért most beújított egy "nehezebb" verzióval. :D

Sütött egy gluténmentes piskótát, közben pedig főzött egy csomag gluténmentes vaníliapudingot, de nem tejjel, hanem 3 dl eperszörppel főzte fel (természetesen már vízzel hígítva). Miután kihűlt az epres-vaníliás puding,  hozzáadott 15 dkg vajat, majd egy picike cukrot - ízlés szerint, kóstoljátok, mi nem szeretjük a nagyon édeset. Robotgéppel összedolgozta, majd óvatosan belekevert egy kis felaprított epret.

A kihűlt piskótát kettévágta, a krémet megfelezte, egyik felét a két piskótalap közé kente, másikat már az összeállított süti tetejére. A felső réteget vékonyra vágott eperszeletekkel lerakta és leöntötte piros tortazselével.
Szerintem nagyon csini! :)

Valamelyik reggel kitettem a blog Facebook-os oldalára egy nagyon guszta fotót, amin jégkocka-kávé, kávé-jégkocka (?) megoldással készült a jegeskávé. Sokatoknak tetszett és véleményt is kértetek az eredményről, így gondoltam, bejegyzés formájában is rögzítem a fantasztikus ötletet.

A lényeg csupán annyi, hogy lefőzünk egy adag kávét, édesítjük, majd szilikon jégkockatartóba öntjük, és mehet a fagyasztóba. (Fontos, hogy még melegen, fagyasztás előtt édesítsük, mert a hideg tejben már nagyon nehezen oldódna fel az édesítő.)

Ha megfagyott, már csak annyi a dolgunk, hogy pohárba teszünk néhány kockát és felöntjük hideg tejjel. Laktózmentes tej, növényi tej, kinek mi a jó. Értelemszerűen a kávé-kockák és a tej arányán változtatva lehet szabályozni, hogy mennyire legyen erős, illetve tejes az a bizonyos jegeskávé.

Nálunk azóta mindenki így kávézik, a vendégek pedig el vannak ájulva az ötlettől. :)