Utolsó napra mindig nehéz valami olyan bejegyzést hozni, ami hasznos is, aktuális is - hiszen ilyenkor már nagyjából mindenki megvan azzal, amit az ünnepre készít, tehát a receptek már aligha nevezhetők hasznosnak. :)

Így arra jutottam, hogy ebben az utolsó adventi bejegyzésben (hogy elrepült ez a 4 hét ♥) megosztom Veletek, nálunk mi lesz az ünnepi menüsor. :)

December 24-én, azaz ma Szenteste a szokásos halászlé lesz túrós csuszával - minden gluténmentesen -, illetve utána jön az isteni bejgli, amit 22-én este sütöttem meg.

December 25-én már nagyobb körben ünneplünk, ekkor húslevest eszünk, második sokféle lesz, így biztos mindenki talál ínyére valót (az a baj, hogy többet is... :D ). Lesz sült kacsa, gombás rakott hús, baconbe tekert Stefánia vagdalt, illetve narancsos-mézes csirke - már most összefut a nyál a számban, hogy írok róla... Köret szintén többféle lesz, rizs, krumplipüré, sült krumpli, illetve Anya készül salátákkal is.

Desszertként egyrészt a kókuszos krémessel nyomulunk, ez Kriszta kedvence. Továbbá képviselő fánk is készült - szintén Kriszta kérésére. Jó dolga van a lánynak, mi?
Feltételezzük, hogy holnapra is marad még a fent említett bejgliből, illetve mézes islert is sütöttem, csak ezúttal kis kör és szívecske formákban. Sült zserbó és gyümölcskenyér is - utóbbit ma reggel teszteltük, isteni lett. Néhányat sikerült elraktároznunk az időközben kisült hókiflikből és mézeskalácsokból is,
Sajnos a villámgyors habkarikából nem tudtam annyit készíteni, hogy maradjon, így az ma még ismét elkészül.

26-ára pedig külön nem készülünk, akkor lesz az igazi ejtőzős karácsony, ami egyébként a legjobb. Rengeteg isteni maradék, és mindenből csipegetünk a nap folyamán. :)

Boldog, békés ünnepeket kívánok Mindenkinek, és nagyon boldog vagyok, hogy ismét együtt készültünk a gluténmentes karácsonyunkra. Remélem, Nektek is tetszett a 24 napos bejegyzés-sorozat. :)

Családi kedvenc... először a veszprémi Fekete Bors étteremben ettünk, azóta mindenki imádja. Én például ott még nem is ettem mást, mert ez annyira finom, hogy minden alkalommal emellett döntök. Most viszont arra a döntésre jutottam, hogy bizony házilag is megpróbáljuk elkészíteni úgy, hogy ne folyjon ki a sajti, hátha sikerült. Sikerült bizony, nem is akárhogyan, isteni finom lett! :)

Hozzávalók

• camembert 
• rizsliszt
• tojás (+kis só + tej)
• gluténmentes zsemlemorzsa
•  - olaj a sütéshez

A camemberteket a csomagolásukkal együtt betettem a fagyasztóba körülbelül 1,5 órára (amíg elvégeztünk egy kisebb karácsonyi bevásárlást). Miután kivettem őket, kettévágtam, majd rizsliszt, tojás (kikeverve egy kis sóval és tejjel), gluténmentes zsemlemorzsa, ismét tojás, majd gluténmentes zsemlemorzsába forgattam - tehát a panírozás utolsó két lépését ismételjük.
Panírozás után egy tálcán sorakozva ismét eltöltöttek egy fél órát a fagyasztóban, utána sütöttem ki őket bő, forró olajban.
Elképesztő finom lett, főleg hasábkrumplival és áfonyalekvárral az igazi ♥



 

Annyira finom! Nagyon régen Anya minden karácsonykor készített, 2 éve én is csináltam, de sajnos nem gyakori nálunk. Most örömmel vágtam bele ismét, ugyanis nagyon egyszerűen elkészül és elképesztő fincsi. :)

Hozzávalók

A cukrot kikevertem a kávéval és a vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt. Összeforraltam - forrás után még néhány percig főzögettem folyamatos kevergetés mellett.
Utána levettem a tűzről, megvártam, míg kihűl és úgy kevertem hozzá a borpárlatot.

Karácsonyi finomság, hogy ne csak süti legyen. :)

Így karácsony közeledtével egyre több finomság készül nálunk - a mézeskalács, hókifli, linzer dobozokban, míg a zserbó egy nagy tálcán, hideg helyen várja a karácsonyt. Azért csak rájár a család apraja nagyja, a habkarika például egy délután alatt elfogyott. (Örülök, hogy ízlett, Apa :D) Lényeg a lényeg, minden édes. Kezd kicsit sok lenni a sok édesség, így ma egy sós aprósütit készítettem és gyakorlatilag egy emberként csapott le rá mindenki - végre valami sós rágcsa.
Hihetetlenül finom lett, ízre, állagra is tökéletes. Ha Ti is fellélegeznétek egy kis sós finomság mellett, ajánlom Nektek, nagyon egyszerű és eszméletlen finom.

Hozzávalók

• 150 g rizsliszt
• 150 g gluténmentes süteményliszt (én Schär mix C-t használtam)
• 150 g reszelt sajt
• 100 g tejföl
• 200 g sütőmargarin
• 1 tojás
• 1-1,5 tk. só
• + tetejére: tojás, reszelt sajt, magok

A liszteket elkeverjük a reszelt sajttal, sóval, majd hozzáadjuk a tejfölt, felkockázott margarint, a tojást és alaposan összedolgozzuk. Rizsliszttel szórt deszkán átgyúrjuk - egy kis lisztet még fog felvenni. Olyan vastagságúra nyújtjuk, amekkorákat szeretnénk - mivel nincs benne sütőpor, nem fog nőni. Én most picit vastagabb, méretre kisebb aprósütiket csináltam, de sós rúd ugyanúgy készülhet ezzel a recepttel.
Kinyújtottam, megkentem a tetejét felvert tojással, majd egyik felét reszelt sajttal, másik felét különféle magokkal szórtam meg.
Felvágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket és 175 fokos sütőben pirulásig sütöttem.
Imádjuk ♥

Annyira, de annyira egyszerű édesség, hogy komolyan mondom, ha eszeveszett csúszásban vagytok, ez simán elkészül egy laza 5 percben. :D És emellett ami szintén nagyon fontos: hihetetlenül finom... az a baj, hogy csak esszük és esszük, amíg el nem fogy. :/

 

Hozzávalók

• 250 g gluténmentes gesztenyemassza
• 40 g Liga margarin
• 25 g darált mandula
• 25 g darált dió
• rumaroma

 Mivel én olyan gesztenyemasszát használtam, amiben már alapjáraton volt cukor, vanília és rumaroma, így első kettőt nem kellett pluszban hozzátennem, bár egy kis rumot még hozzálöttyintettem. :)

Ha Nektek sima van, akkor pici cukrot érdemes hozzátenni, hogy édesebb legyen.

A gesztenyemasszához hozzáadtam a margarint, egy villával alaposan eldolgoztam, majd mehetett a rumaroma és a darált mandula, dió. Az egészet össze tudtam dolgozni egy villával - nem csak idő, de eszközgazdaságos is, úgyhogy mosogatni se kell sokat. :D

Golyókat gyúrtam belőle, majd egyeseket teljesen megforgattam margarinnal felolvasztott étcsokiban, míg másoknak csak a tetejére csurgattam egy keveset.
Mindenhogy finom lett, de nálunk a csupacsokis a nyerő. :)
Ha nincs kedvetek olvasztott csokival időzni, akkor cukrozatlan kakaóporban is meghempergethetitek és már kész is - bár csokival 10000-szer finomabb. :)

Még advent elején ugrott be elém Facebook-on a Zabkásakirálynő rizslisztes linzer receptje. Annyira megörültem neki, hogy rögtön könyvjelzők közé tettem a receptet, de csak ma jutottam el odáig, hogy el is készítsem. 

Bár már készítettem mézeskalácsot, kekszet is rizslisztből, valamiért a linzernek eddig nem álltam neki, pedig olyan csodajól gyúrható, nyújtható tésztát kaptam, hogy még gyurmázni is élmény volt vele. :)
A recepten annyit változtattam, hogy én cukorral készítettem, nem édesítővel, illetve joghurt helyett tejfölt tettem bele, azzal is tökéletes lett.

Az egy tojást kikevertem a porcukorral, a citromhéjjal és a kókuszolajjal, majd hozzáadtam a rizsliszttel elkevert sütőport és elkezdtem összemorzsolni. Mehetett a 30 g tejföl, összegyúrtam, majd az így kapott picit lágy tésztát folpackba csomagoltam és 50 percre hűtőbe tettem.

Mikor kivettem a hűtőből rizsliszttel szórt felületen még átgyúrtam, vékonyra nyújtottam, kiszaggattam és 175 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem őket - a "felső"-nek szánt kekszek tetejét megkentem egy kis felvert tojással és megszórtam darált dióval és kristálycukorral.

Mikor kisültek, kihűltek, baracklekvárral összetapasztottam őket, és bár mi rögtön nekiálltunk a falatozásnak, azért érdemes várni, hogy kicsit összeérjenek. :)

Ha a nagy karácsonyi készülődés közben olyan finomságra vágytok, amivel nagyon kevés meló van, akkor ez tökéletes választás! :)
Már javában készülünk az ünnepre, ám aranyvasárnapra mégis ezt az egyszerű sütit választottuk. Mivel a bejgli, a zserbó, mézeskalács és a többi hagyományos karácsonyi süti ideje igazán csak jövő héten jön el, ma a lusta asszony sütije volt a desszertünk, hiszen nevéhez híven hihetetlen egyszerűen készül el és nagyon finom. :)

Hozzávalók

• 125 g rizsliszt
• 125 g gluténmentes süteményliszt (mi most Schär mix C-t használtunk)
• 180 g cukor
• 1 cs. gluténmentes sütőpor
• 500 g túró
• 1 biocitrom reszelt héja
• 10 g mazsola
• 3 tojás
• 50 g olvasztott vaj vagy margarin
• 1 cs. vaníliás cukor
• 4 dl tej

A hókifli annyira nem jellemző karácsonyi finomság nálunk, akkor volt gyakrabban az ünnepek alkalmával, mikor még gyerekek voltunk. Mi nem töltött verziót szoktunk készíteni, hanem a tésztába tesszük a diót, így egy homogén omlós finomság lesz a végeredmény. :)

Ismét igyekeztem rizslisztet is használni, hogy csökkentsük a költségeket - de most csak keverjük, mert ez az édesség nagyon fújtós lenne csak rizslisztből. 

Hozzávalók

• 150 g rizsliszt
• 150 g gluténmentes süteményliszt (Schär mix C-t és Mester család süteménylisztet kevertem, pont mindkettő zacskó alján még volt annyi, hogy elég lett :))
• 130 g dió
• 100 g porcukor
• 200 g Liga margarin
• néhány csepp vanília aroma

Elkezdtem összedolgozni az alapanyagokat, de nagyon ragacsos, lágy volt a tészta, így még jócskán vett fel rizslisztet. Addig adtam hozzá plusz rizslisztet, míg kellően gyúrható, formázható, de azért még puha volt a tésztagombóc.
Alaposan átgyúrtam, majd 16 egyenlő részre osztottam, a 16 apró részt pedig még 5 felé vettem - tehát 80 db kifli készült.
A kis részeket először gombóccá gyúrtam, majd megsodortam és kifli alakot formáztam belőlük.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket és 175 fokos sütőben kb. 15 percig sültek. Még forrón porcukorba forgattam őket és a tepsire visszatéve megvártam, hogy kihűljenek. Utána dobozoltam... várják a karácsonyt, de már mindig csak egyre kevesebben... :)

Néhány éve már készítettem hasonló rénszarvas családot, és annyira imádtuk a megjelenésüket, hogy idén is muszáj volt elkészítenem. :) Szerencsére a Télapó meglepett egy Schär Salinis pereccel, így megvoltak az agancsnak valók. 

Szemnek és orrnak francia drazsét használtam, illetve szemgolyóként a Dr. Oetker dekortoll állt helyt.

Az alap egy isteni finom kakaós-mézes keksz lett. Amikor összeállítottam a tésztát, letöltötte a rá szabott 2 órát a hűtőben, majd elkezdtem átgyúrni, ódákat zengtem róla, hogy mennyire elképesztően jó állaga lett!! A nyers tészta textúrája, állaga pontosan olyan volt, mint amire egész életemben vágytam. Csak gyúrtam és gyúrtam... élmény volt. :D
Nézzük is, hogyan készült. :)

Bár a tavaly elkészített bejglim után azt hittem, sosem próbálok ki más receptet, többen írtátok, hogy milyen finom bejglit sütöttetek Szafi Free Expressz lisztkeverékből, így gondoltam, én is kipróbálom. :) Az már alapból elnyerte a tetszésemet, hogy nem kellett keleszteni, és extra gyorsan elkészültem vele.
Készítettem egy diós és egy mákos változatot is az eredeti recept alapján haladva, amit ITT megtaláltok.

Hozzávalók egy rúdhoz

• 125 g Szafi Free Expressz lisztkeverék
• 20 g porcukor
• 0,5 g só
• 10 g frissen facsart citromlé
• 140 g szobahőmérsékletű víz

A vízbe beleöntöttem a citromlevet, hozzáadtam a sót és a porcukrot, végül a lisztet is. Először még fakanállal kevergettem, majd már gyúrhattam, szépen összeállt. 5 percre félretettem pihenni, addig elkészítettem a töltelékeket.

Mákos töltelék

• 80 g darált mák
• 40 g kristálycukor
• 1 citrom reszelt héja
• 5 g útifűmaghéj
• 30 g sütésálló lekvár
• 20 g frissen facsart narancslé (kedvenc összetevőm ♥)
• 25 g mazsola (én ezt kihagytam, nálunk senki sincs oda érte)

Diós töltelék

• 80 g darált dió
• 40 g kristálycukor
• 1 citrom reszelt héja
• 5 g útifűmaghéj
• 20 g sütésálló lekvár
• 25 g mazsola nekünk szintén elmaradt

Egy rúd bejglihez való tésztát alaposan átgyúrtam, majd 20x25 cm-es téglalapra nyújtottam. Eloszlattam rajta a tölteléket, majd a két szélét behajtottam és feltekertem.
Olajjal lekent zsírpapírra tettem őket, megkentem a tetejüket narancslével és szívószál segítségével megszúrkáltam, hogy teret adjunk a gőznek. Bár nekünk szerencsére nincs problémánk a tojással,  annyira megtetszett ez a narancsleves verzió, hogy nem hagyhattam ki. :)

180 fokos sütőben 30 percig sütöttem őket, kivettem, lekentem újból narancslével, majd mehetett vissza 200 fokos sütőbe 22 percre.
Nagyon finom lett, bár engem inkább egy nagyon könnyű, légies kalácsra emlékeztet. :)

Annak ellenére, hogy én a szárazabb sütik kedvelője vagyok karácsonykor is - bejgli, zserbó, mézeskalács, linzer, isler... - a család többi tagja odavan a krémes finomságokért. Hogy abból is legyen itt a nagy adventi készülődés alatt, gondoltam, készítek egy adag képviselő fánkot, úgyis olyan régen ettünk. :) Mivel nagyon egyszerű finomságról van szó, még az is lehet, hogy karácsonyra is elkészül majd... bár már annyi mindent terveztem, hogy nem tudom, belefér-e még. :D
Egyszerű és nagyon finom. :)

Hozzávalók

• 2 dl víz
• 100 g Liga margarin
• 100 g Naturbit Alfa-mix
• 2 csipet só
• 1 tk. cukor
• 4 tojás

A vizet és a margarint egy lábosba tesszük és tűzön összeolvasztjuk. Hozzáadjuk a lisztet, folyamatosan kevergetjük, nehogy odaégjen, majd mikor már kellően elválik az edény faláról, levesszük a tűzről és egyesével eldolgozzuk benne a tojásokat, valamint cukorral és sóval ízesítjük.
Egy sütőpapírral bélelt tepsire kanál segítségével halmokat rakunk - körülbelül 16 db lesz - és 200 fokon 20 percig, 160 fokon 10 percig sütjük.

Krém

• 3 dl tej
• 3 ek. cukor
• 1 cs. gluténmentes vaníliapuding
• 2 dl habtejszín

A krémhez - a lusta mindenemet - nem volt kedvem főzögetni, úgyhogy egy sűrű vaníliapudingot használtam alapnak. 3 dl tejben megfőztem a pudingot 3 ek. cukorral és megvártam, míg kihűl.
A tejszínt felvertem, majd 2 evőkanálnyival fellazítottam a pudingot.
Kettévágtam a fánkokat, majd az aljukba a pudingos krémet, annak tetejére pedig a sima tejszínt töltöttem. Mehetett rájuk a kis sipkájuk, megszórtam a tetejüket porcukorral, megkínáltam a családot és elfogyott. :)

Habár nincs karácsony zserbó nélkül, képzeljétek el, hogy nálunk évekig nem volt zserbó. Valamiért nem mertem nekiállni, pedig nem egy nagy meló... de féltem tőle, hogy nem lesz tökéletes, nekem pedig az egyik legerőteljesebb tulajdonságom a maximalizmus. :D Tudjátok, ez az egyik karácsonyi kívánságom, hogyha valami nem tökéletes - például nincs 4 lapja a zserbónak és nem katonás sorban állnak a lapok - akkor ne akadjak ki rajta... na hát ez most nem is áll fenn, ugyanis életem első zserbója olyan szabályosra sikerült, hogy elmondhatatlanul büszke vagyok magamra.
Zserbó-királynőnek léptettem elő magam. :D

Alapnak EZT a receptet választottam, olyan sütiknél, amiket még sosem készítettem, sokkal szívesebben haladok videó alapján, valahogy biztonságérzetet ad. :D Ezúttal Timi nyújtotta a biztonságot, így mindent az utasításai szerint végeztem.

A receptet természetesen gluténmentesítettem és laktózmentesítettem, így az én hozzávalóim a következők lettek:

• 250 g Nutri Free Mix per Pane
• 250 g Schär Farina (azért ezzel kevertem, mert nagyon jól nyújthatóvá teszi a tésztát)
• 250 g vaj (én helyette Liga margarint használtam)
• 1 ek. zsír
• 1 dl tej
• 50 g élesztő (Timi a videóban azt mondta, hogy egy egész élesztőt használ hozzá, így zserbó-amatőr lévén minden szavát ittam, de legközelebb nem fogok ennyit beletenni, szerintem 25-30 g elég lesz)
• 2 tojás
• 30 g cukor
• egy csipet só
• igény szerint tejföl (ha nem áll össze a tészta, akkor annyi tejfölt tegyünk bele, hogy ruganyosan nyújtható legyen, nekem semennyi nem kellett, tejföl nélkül lett tökéletes állagú a tészta)

Töltelékhez

• 300 g darált dió
• 200 g cukor
• 1 üveg baracklekvár

 Glazúrhoz

• 100 g porcukor
• 3 ek. olaj
• 3 ek. cukrozatlan kakaópor
• + annyi forró víz, amivel krémes lesz, de nem folyós (nekem 4 ek. víz volt)

A tejet mikróba tettem, amíg kézmeleg nem lett, majd belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam egy kanállal a kimért lisztből és egy kanállal a kimért cukorból. Félretettem, és vártam, míg felfut.
Addig elmorzsoltam a margarint és a zsírt a liszttel, cukorral, sóval és ledaráltam a diót.
A margarinos-lisztes tálba beleöntöttem az elképesztően felfutott élesztőt, elkezdtem eldolgozni és közben hozzáadtam a tojásokat. Kevertem, gyúrtam, már elő volt készítve a tejföl, hogy könnyítse a tésztát, de nem volt rá szükség, tökéletes állaga lett a  tejföl nélkül is.
Átgyúrtam a kész tésztát, majd 4 felé osztottam, nekem 4 db 255 grammos tésztagombócom lett... :D
A tepsit (25x35 cm) kibéleltem sütőpapírral, és igyekeztem pontosan akkorára nyújtani a tésztákat - szerencsére sikerült.
Betettem az első tésztalapot, megkentem a baracklekvár harmadával és megszórtam a darált dió - kristálycukor keverékének harmadával.
Jöhetett a következő lap, ismét lekvár, cukros dió... és így haladtam, míg el nem fogytak az alapanyagaim. A felső lapot villával beszurkodtam, és ekkor gyújtottam be a sütőt 180 fokra, amíg felmelegedett, addig hagytam pihenni a zserbót.
180 fokon 30 percig sütöttem, majd kivettem, kifordítottam a tepsiből és így is hagytam, hogy az alsó fele legyen alul, hiszen sokkal szebb, simább az alja.
Mikor kihűlt, elkészítettem a glazúrt: a  porcukrot elkevertem az olajjal, kakaóporral, majd annyi forró vizet adtam hozzá (fontos, hogy forró legyen, ez fog segíteni a porcukor szemcséknek felolvadni), amivel kenhető lett, de nem folyós - a videón egyébként látjátok a tökéletes állagot.
Ez tegnap este volt, én hideg helyre tettem éjszakára és ma reggel szeltem fel... azt hittem hátast dobok, mennyire szép szabályosak lettek a rétegek. :)
Első - és gluténmentes  - zserbósütés 5* :)

A tojásfehérjét félig felvertem, majd hozzáadtam a cukrot, vaníliás cukrot, sót, és tovább dolgoztam a robotgéppel. Végül hozzákevertem a kókuszreszeléket és apró gombócokat formáltam a masszából, amiket egy sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam.

175 fokos sütőbe tettem 5 percre, majd levettem 120 fokra és még 15 percre benn hagytam őket sülni.

Nyitott sütőajtónál hagytam kihűlni, majd az aljukat olvasztott csokiba mártottam.

Egyszerű és nagyon finom! :)

Bocsánat, hogy előre lelövöm a poént, de ez életem islerje! Isler-imádó vagyok egészen pici korom óta, régebben cukrászdában mindig islert kértem. Eddig nem készítettem mézes verziót, csak hagyományosat, de innentől nem készítek hagyományos verziót, csak mézeset.
Hogy kellőképpen meghozzam a kedveteket hozzá, nálunk mindenki egy emberként szólalt fel, hogy:
"Dórika, hát ez isteni!"

Úgyhogy ez tutira felkerült a karácsonykor készítendő finomságok listájára. :)

Lényeg a lényeg, elkészítjük a kedvenc mézeskalácsunkat, én EZT a receptet használtam, és kiscsizma formákat szaggattam a tésztából, úgy sütöttem ki őket.

Mikor kihűltek, kettesével összeragasztottam őket házi szilvalekvárral - lehet bármilyen lekvár, amit szerettek - majd vártam egy órát, hogy kellőképpen összetapadjanak.

Utána vízgőz fölött egy kevés vaj kíséretében (sokkal szebb, fényesebb és kezelhetőbb lesz a csokimáz) felolvasztottam egy tábla étcsokit és belemártottam a már összetapadt kiscsizmákat.

Megvártam, míg rászárad a csoki, majd a tetejét (a csizma bundás részét) cukormázzal díszítettem és beszórtam kókuszreszelékkel, hogy még inkább meglegyen a bunda hatás.

Amellett, hogy szerintem nagyon kis hangulatosak, elképesztően isteniek. ♥

A gingerbread spiced latte (mézeskalácsos latte) legalább akkora menőség télen, mint a pumpkin spiced latte (sütőtökös latte) ősszel. Mivel sehol nem volt még szerencsém megkóstolni - az meg a másik kérdés, hogy gluténmentesen lett-e volna egyáltalán lehetőségem bárhol is - elkészítettem itthon, és milyen jól tettem.
Szerintem innentől kezdve mindig ilyen lesz a délutáni kávénk. Komolyan mondom, a nappaliban szürcsölgetve úgy érzem magam, mintha valami elit kávézó elit kávéját fogyasztanám éppen, miközben a fantasztikus barista én voltam.

Hogyan is készül ez a csoda? Elsőként készítünk egy "mézeskalács ízesítésű szirupot".

Hozzávalók

• 50 ml víz
• 2 tk. cukor
• 1,5 tk. méz
• 1 csapott tk. mézeskalács fűszerkeverék vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke

A hozzávalókat egy pici lábosba tesszük, majd összeforraljuk az egészet. Tejet melegítünk, majd egy tejhabosítóval (IKEA 399 Ft) menősítjük.
Hozzáöntünk 3-4 kiskanállal a szirupból, majd beleöntjük a kávét, a tetejére tejszínt nyomunk, és az így nyert habosfürdőbe beültetünk egy mézit. Csodafinom ♥
Alulra ül le a fűszeres-mézes réteg, imádom. :)

A mi családunkban a dió, a karamella, a csoki és a vanília ízek azok, amik bármilyen formában és bármilyen mennyiségben jöhetnek. Együtt pedig még harmonikusabb ízvilágot képviselnek, úgyhogy kedvenc ízeink közül most a diót és a karamellát választottam ki és készítettem el ezt az isteni süteményt.

A tojásfehérjét felverjük, majd a tojások sárgáját is habosra keverjük a cukorral. Utána hozzáadjuk a darált dióval és sütőporral elkevert rizslisztet és igény szerint egy kevés vizet. Óvatosan beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét, majd sütőpapírral bélelt tepsiben és 175 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

A krém ötletét INNEN merítettem, nem akartam ezúttal az egyszerű karamellpuding megoldást választani, az advent ennél extrább és különlegesebb megoldást kíván.

 A cukrot karamellizáljuk, majd felöntjük a vízzel - nem kell meglepődni, kiabálni fog - és addig főzzük, míg el nem kezd egy kicsit sűrűsödni. Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. A tojást felverjük a 2 ek. cukorral, hozzáadjuk a lisztet  és a kihűlt karamellszirupot. Lassú tűzön kavargatva pudingsűrűségűre főzzük. Levesszük a tűzről, belekeverjük a vajat, és félreteszünk belőle 3 kanálnyit. Felverjük a tejszínt, majd a már kihűlt nagyobb adaghoz keverjük.

Az aprított diót serpenyőben picit megpirítjuk, majd jöhet az összeállítás.

A piskótát kettévágjuk, a krém 2/3-ával megtöltjük, a maradék krémet a tetejére tesszük. Rászórjuk az aprított diót, majd rácsurgatjuk a különtett karamellszószt.

Nálunk egy éjszakát hűtőben pihent, másnapra szépen összeértek az ízek, nagyon finom lett. :)

Egészen pici korom óta elvarázsol a karácsony hangulata, az egész légkör, amit decemberben magával hoz. A készülődések, a mézeskalács sütések, a csillogó fények és a forró teák egy kimerítő hóember építés után. Azt hiszem, megszállottja vagyok az év legszebb ünnepének. Gyerekként persze nagy szerepet kaptak az ajándékok is, már egy héttel szenteste előtt izgatottan találgattuk, vajon mi lesz a fa alatt. Viszont minden évben olyan varázslatos volt az egész, amint "angyalhajakat" találtunk a nappali közepén - Anya persze megmagyarázta, hogy az angyalkák hagyták ott, és természetesen előtte ő szórta szét a kis csillogó szálakat, amivel nekünk rengeteg boldog, de egyben hihetetlenül izgatott percet okozott. Karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, nagyokat sétáltunk a befagyott Balaton mellett, otthon pedig mindig a forró cserépkályha várt bennünket és a bundás csizmában is megfagyott lábainkat. Ahogy vártuk, hogy szenteste meghalljuk a csengőszót és meglássuk a csodaszép karácsonyfát alatta a sok ajándékkal. Ahogy a nagyszüleimmel együtt bontogattuk az ajándékokat és adtuk át mi is, amit előtte a legnagyobb szeretettel készítettünk nekik. Ahogy együtt örültünk minden apróságnak, majd a szokásos ünnepi vacsora után boldogan játszottunk az új játékainkkal, miközben szóltak a szebbnél szebb karácsonyi dalok, vagy a mentek a tévében a sablonosabbnál sablonosabb, de mégis imádnivaló karácsonyi filmek. Ebben a rengeteg élményben, amire a mai napig szeretettel gondolok vissza, mondhatni az ajándékok játszották a legkisebb szerepet. Az egész hangulat, az illatok, dallamok, érzések...maga a légkör volt az, ami utánozhatatlan. Annyira remélem, hogy majd én is ilyen felejthetetlen, varázslatos és boldog karácsonyt tudok adni az én gyerekeimnek. :)

Kicsit hosszú bevezető után lényeg a lényeg: kiskoromban sem az ajándék volt a legfontosabb - persze az is nagyon fontos volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy boldog lennék, ha nem lenne semmi a fa alatt, mert még mindig imádok ajándékot kapni. :D De vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, aminek még jobban örülnék.

Hogy mi szerepel a karácsonyi kívánságlistámon?

• Nyugodt és békés december sok nevetéssel és sok hóval.
• A szokásos karácsonyi finomságok elkészítése, miközben karácsonyi dalok szólnak és az édességek (méz, fahéj, vanília, narancs...) illata belengi az egész házat. (Zárójelben megjegyzem, nagyon boldog lennék, ha tudnék nevetni azon, amikor elrontok valamit. Szóval ez is egy karácsonyi kívánság, ha szétreped a bejglim, vagy csúnya lesz a mézeskalács díszítése, ezeken nevetni szeretnék, nem idegeskedni. Köszönöm!)
• Egy karácsonyi vásár - persze a gluténmentes mézeskalácsot viszem magammal. (Bár ha már kívánni lehet, egy gluténmentes finomságokat árusító standnak is örülnék.)
• Megértő vendégek - a karácsony és az advent a rég nem látott rokonokkal való összeröffenés időszaka, akik évről-évre kedvesen érdeklődnek, sikerült-e kinőni a gluténérzékenységet, illetve aggódnak az egészségi állapotod miatt, amit a hihetetlenül egészséges ( hahaha ) glutén elhagyása miatt veszélyben éreznek. Örülnék, ha valahogy ezek az ismerősök is megértenék a gluténérzékenység lényegét, vagy ha ez túl nagy kérés, akkor legalább ne szólaljanak meg. :)
• Karácsonyi filmek esténként pillanatnyi ízlés szerint forrócsokival, vagy teával - és az elengedhetetlen mézeskaláccsal.
• Nagyon örülnék annak is, ha ismét el tudnék merülni egy jó könyvben. Régen faltam a könyveket, imádtam olvasni és minden szabad percemet nyomtatott betűk társaságában töltöttem. Ma egyszerűen egy könyv sem tud lekötni, néhány oldalnál tovább nem jutok, mert egyszerűen nem érdekel. Boldog lennék, ha ismét izgalommal töltene el egy jó könyv. Tehát könyv + érdeklődés + mézeskalács.
• A reggeli kakaózások hangulata - ahogy beköszönt a december, én valamiért a reggeli kávét kakaóra cserélem. Nem tudom mi az oka ennek, de örülnék neki idén is, ha nem hiányozna a kávé és ismét lehetne kakaós a december.
• A közhely, de nagyon igaz, boldogság + egészség párosnak is örülnék, nem csak magamnak, hanem mindenkinek.
• Örülnék annak, ha egy ilyen jótékony varázsport rászórnának mindenkire és hirtelen mindenki pozitívan gondolkodna és mindenben a jót venné észre a megszokott rossz helyett.
• Na és akkor jöhetnek a kézzel fogható ajándékok: igaz, már nem vagyok gyerek, de tökre örülnék egy kézzel készített adventi naptárnak, amiben személyre szóló apró kis ajándékok vannak elrejtve. Tök jó lehet december minden reggelén egy ilyen kis meglepivel indítani a napot. Úgyhogy Anya, vagy Bálint, vagy valaki, jövőre lééééégyszi! :) (Vagy ha gyorsak vagytok, akkor még idén is lehet. :))
• És akkor jöjjön a legcsekélyebb kérésem, nagyon boldog lennék, ha karácsonyig nyernék a lottón, megszánna egy milliárdos, jó barátságot kötnék egy dúsgazdag emberrel (ezek közül persze egy is elég) és meglepne egy házzal. Igen, a lista végén azért egy saját ház is befigyel. :D

Lényeg, a lényeg, lehet, hogy az utolsó még idén karácsonyig nem lesz meg, de sebaj, jövőre is teljesen jó. Mindenesetre a többi pontnak nagyon örülnék. :)
Remélem, az Illetékes Szülinaposhoz is eljutnak ezek a kívánságok. :)

A gyümölcskenyér is tipikus adventi finomság, imádom, amikor kisül egy adag és mindig lehet csipegetni belőle. Sőt, a legjobb reggelire tejeskávéval, vagy kakaóval. Ezek a tipikus decemberi reggelek. :)

Még egyáltalán nem volt gyümölcskenyér recept a blogon és ebben az a jó, hogy ez is rizslisztből készült, így aki nem használ lisztkeverékeket különböző okokból kifolyólag, számára is tökéletes lesz! :)

A belevalókat (dió, csoki, aszalt gyümölcs) nem mértem ki, csak úgy marokra... ez egyébként ízlés kérdése is, mennyire szeretitek zsúfoltan a gyümölcskenyeret - én zsúfoltan szeretem. :)

A tojásfehérjét felvertem, majd habosra kevertem a vajat a porcukorral. Utána hozzáadtam a 4 tojás sárgáját, majd beleforgattam a vajas masszába a felvert tojásfehérjét. A rizslisztet elkevertem a sütőporral és a felaprított belevalókkal és ezt is a tojásos keverékbe forgattam. Egy kenyérformát kibéleltem sütőpapírral, majd elegyengettem benne a tésztát és 175 fokos sütőben kb. 40 perc alatt megsütöttem - mielőtt kivennétek, picit nyomogassátok meg a tetejét, ha még lágy, akkor inkább maradjon még pár percet, ne essen össze. :)

Miután kivettem, megvártam míg picit hűl, kifordítottam a formából, lekentem a tetejét egy kis vajjal és megszórtam porcukorral.

Isteni finom lett. Holnapi reggeli. :)

Számomra ez is tipikus karácsonyi finomság annak ellenére, hogy nem az. :D De ízvilágát tekintve abszolút a téli ünnepek isteni édes és fűszeres ízeit adja, úgyhogy tökéletes száraz sütemény az adventi időszakra. :)

Szintén egy olyan édesség, amit előre el lehet készíteni és dobozban vígan kivárja az ünnepeket, hacsak rá nem jár a család és fogy el az egész adag 1-2 nap alatt.

Pöcus barátnőm küldte át a receptet, amit ők már elkészítettek és odavoltak érte, hát én sem haboztam sokáig... :)

 A száraz összetevőket elkeverjük, majd a tojással, tejföllel, mézzel és vajjal tésztát gyúrunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tojássárgája méretű gombócokat formázunk a tésztából és úgy tesszük le egymás mellé őket, hogy legyen egy kis helyük terjeszkedni. Én olvasztva adtam hozzá a vajat, így nekem egy kicsit ragacsos lett a tésztám, de ez nem rettentett el, vizes kézzel formáztam meg a golyókat, így is tökéletesen jó lett. :)

180 fokos sütőben 12 percig sütöttem a puszedliket, majd a tetejüket 100 g porcukorral felvert tojásfehérjébe mártottam. Isteniek lettek, pont mint az igazi.

Apa szerint: "Dórika, ez teljesen olyan lett, mint a bolti." :)

Pinteresten találtam erre a tündéri ötletre, és már nyár közepén elhatároztam, hogy az adventi időszakban mindenképpen elkészítem. :) Szerintem eszméletlen aranyosak lettek, egyáltalán nem nagy ördöngösség elkészíteni őket, egy Christmas partyn, vagy csak a mindennapok során is annyira hangulatosak lehetnek, hogy ha rájuk néz az ember, mosolyognia kell.

Alapnak szükségünk lesz valamilyen kör alakú kekszre, én mézeskalács tésztából csináltam néhány nagyobb kört, ezt használtam alapnak.

Én azzal kezdtem, hogy a dekortollak segítségével megrajzoltam a pillecukrok felületére a hóemberek arcát. Többfélét készítettem, volt, aki nagyon megijedt a hirtelen halmazállapotváltástól, volt, aki idegeskedett rajta, azonban akadt, aki kimondottan örült a változásnak. Ezt követően a kekszek felületét paca alakban bevontam cukormázzal, megvártam, hogy egy icipicit megkössön, majd beleállítottam a pillecukrot. Amikor teljesen megkötött, akkor rajzoltam meg a hóemberek kezét, illetve gombjait.

Nálunk mindenki nagy örömmel fogadta őket, elképesztő nagy arcok és jó nagy szénhidrát-bombák. :D Úgyhogy csak óvatosan :D

Nem tél a tél és nem advent az advent forrócsoki nélkül. :) Idén nálunk a Kinder csokis változat hódít, mondjuk ez valószínűleg annak köszönhető, hogy alapból imádjuk ezt a már-már túlédes finomságot. :D
Ha már elkezdtetek esténként karácsonyi filmeket nézni, akkor amennyiben megengedtek egy javaslatot, ezt próbáljátok ki! :)

Hozzávalók (2 személyre)

Az egészet összefőzzük, megvárjuk, hogy a csokik felolvadjanak benne, majd tejszínhabbal tálaljuk. :) Én még egy kis csokicseppet is tettem a végére, ha lúd, legyen kövér alapon! :D
Isteni lett!

Amikor kicsi voltam minden évben írtam levelet a Mikulásnak, első osztályban pedig az angoltanárom segítségével írtunk angolul levelet az igazi Santa Clausnak. Életem egyik legnagyobb élménye volt, mikor megérkezett rá a válasz... igazi pecséttel, aláírással az Északi-sarkról. :)

Egy amerikai oldalon találtam az ötletet, hogy a Mikulás picit személyre szabhatná az ételallergiás gyerekeknek írt levelét... :) Legyen ez egy olyan lehetőség, amikor ezek a gyerekek igazán különlegesnek érezhetik magukat. Másnak apróság, de gondoljatok bele, mennyire fognak örülni a kis lisztérzékeny gyerekek, ha megtudják, hogy a Mikulás manói közt is vannak gluténérzékeny társaik? :)
Elöljáróban csak ennyit, a levélre kattintva letölthetitek a Word dokumentum változatot, ahol személyre szabhatjátok az egész levelet. Mindig ott van két kis >< jel között, hogy mit kell odaírni, persze abszolút rátok bízom, ez egy minta. (Ha nem gluténérzékeny a gyerek, hanem más ételallergiája van, akkor nyugodtan írjátok át az egészet, csak akkor a kis manók is legyenek adott esetben laktóz-, tej-, tojás stb. érzékenyek, illetve akkor olyan sütiről is legyen szó a levélben. :) )

Boldog leszek, ha használjátok ezt a kis sablont és még boldogabb, ha ezzel örömet szerezhetek néhány kicsi gyereknek.

Ha úgy gondoljátok, akkor küldjetek fotót a kinyomtatott, személyre szabott levélről és a boldog címzettről, olyan szívesen látnám én is őket! :)